Magnifico

Mily hamar elröppent eme esztendő, s lám, immár elértünk ezen év végére is... Mivel karácsonyra hazamentem, s Anyu főztjével tölthetem bendőmet, így nem kísérletezgetek a konyhában, s nem került ki új recept a blogomra sem (bocsi Ágó ;) ). Viszont Apuval annál több bort kóstolgatunk, s mivel egy finom nedű rengeteget képes dobni s lekerekíteni egy-egy fogáson, tehát a gasztronómia szerves része, így gondoltam az év utolsó naplóbejegyzését egy elragadóan különleges bor ajánlására szentelem.

Bock Magnifico 2003 (forrás)

Apu névnapja alkalmából került bontásra az ún. Bock "Magnifico" 2003. A Magnifico elnevezés mögött valójában egy tiszta száraz Merlot rejlik, mely már bontáskor, majd kitöltéskor sejteti, hogy egy borkülönlegesség kerül poharunkba. Tiszta sötét mélyvörös színe és egyedi bukéja már a megízlelés előtt is összefolyatja az ember szájában a nyálat. Íze egészen különleges, a címke hátoldalán felsorolt zamatokból mindet fel lehet fedezni. Ezek mellet engem még egy halványat az édesgyökérre is emlékeztetett. A bor keletkezéséhez hozzátartozik, hogy a szőlőtőkéket visszavágták, hogy tőkénként 4-5 fürt nőjön csak, így még több zamatot adva az egyébként is jó évjáratú 2003-as szőlőknek. Az ízélmény mellett lehetséges, hogy az alkohol is bódító hatást fejthet ki, alkoholtartalma 15,5. (Csak hasonlatképp: a lányok által "rövidnek" minősített közkedvelt SaurerApfel 16 fokos ... :P ) Árát tekintve is eltér a hétköznapi vörösboroktól, de ha valakinek nem csak az a fontos, hogy szomját vörösborral oltsa, hanem egy egyedülálló ízélmény részese szeretne lenni, akkor mindenképp áldozzon rá, amennyiben valahol hozzá tud jutni.

Mindenkinek sikerekben gazdag, egészséges s legfőképp boldog új évet kívánok! ;)

Császármorzsa

Mivel sem pénteken, sem tegnap nem jutottam el a zöldséges-nénihez, ezért tegnap úgy gondoltam, hogy palacsintát, vagy császármorzsát fogok ma ebédre készíteni. Palacsintát már rengetegszer készítettem, császármorzsát viszont még sose, így a császármorzsával való kísérletezés mellett döntöttem.


Hogy ne csak magában egyem, készítettem hozzá gyorsan egy kevés almamártást is. Mindenféle túlzást és öndícséretet félretéve: komolyan mondom, hogy ilyen finom és pehelykönnyű császármorzsát még sose ettem! Amennyiben ti is ilyen finomra vágynátok egyszer; a recepthez mint mindig a bejegyzésem címe mögött rejlő hivatkozáson keresztül juthattok el ;)

Püspökkeksz

Tegnap este az itteni erasmusos magyar hallgatókkal összeültünk a Sieglitzhof utcai koliban egy kis karácsonyi ünnepségre. Gyertyafény és némi forralt bor mellett elfalatoztunk egy kevés tortát. No s persze én is sütöttem valamit ;)


Azért ezt a nevet kapta a készítményem, mert harapásnál teljesen a skót vajas kekszre emlékeztetett, ízre viszont inkább vaníliás, tartalmát tekintve pedig püspökkenyér. Mivel a mazsola nekem mindig picit édes szokott lenni, valamint a tészta is édes, így tettem bele egy kevés aszalt cranberryt is. Megjegyzem, a cranberry _nem_ áfonya! Miután rendesen belepte a porcukor a sütit, 1-1 szem erősen megpörkölt mandulával díszítettem. Köszönet Ágónak a felvételért ;)

Tarka piccata

A hétvégén sajnos nem volt túl sok időm, mivel hétfőn kellett leadnom a diplomamunkámat, s elég sokat ültem még felette. Időközben már leadtam, s mivel a tanszéki állásom miatt (jan 8-án kezdek) szükség volt egy előzetes diplomára, s a tanszék profjától kaptam egy papírt, hogy mindenképp elégségesre sikerült a diplomamunkám, így a kezembe nyomtak egy papírt, hogy mindent teljesítettem, amit a diploma eléréséhez teljesíteni kell. Tehát röviden összefoglalva: hétfő óta diplomás informatikus vagyok :)



Node most térjünk a szombati menüre. Piccata-t készítettem, mert ki akartam már próbálni, hogy milyen ízű is ez az olaszos parmezán-tej-liszt-tojás panír. Mit ne mondjak, rettentő finom - szóval én többet sima rántott húst nem csinálok már, hanem csak ilyet, vagy vmi másféle sajttal / ízzel elvegyítettet. Köretként először valami tésztafélén töprengtem, de végül paradicsom és cukkini, azaz zöldségköret mellett döntöttem.

Julienne répa almával

Ismét rengeteg nap telt el anélkül, hogy valami említésre méltót kotyvasztottam volna. Ennek oka eléggé egyszerű: a diplomamunkámat jövő hét hétfőig kell leadnom, s ez elég sok időt rabol el. De most térjünk is a finomabb dolgokra ;)


A hétvégén ismét elővettem a klasszikus répa vs. alma kombinációt. Almás répalé helyett inkább a vajban való párolás mellett döntöttem. Miközben a fűszerkészletemet fürkésztem, hogy mivel lehetne feldobni, hirtelen kezembe akadt a madras currym. Madras, mert meg van pörkölve, ezáltal több ízt ad ki magából. S tényleg, az a néhány csipet ebből a curryfajtából némi ánizzsal és fahéjjal csodálatosan harmonizált a kisült almával és répával. Az édeskés-savanykás köret mellé persze készítettem vész esetre egy sósat is krumplireszelékből és hagymából - ami magában is nagyon finom lett. Végül, hogy ne maradjon ki a hús sem, néhány vékony szelet marhahúst sütöttem 2 gerezd csodálatosan ízes fokhagymával, amit még Andalúziából hoztam magammal. / Tudom, tudom, némi zöld hiányzik a képből, majd legközelebb ;) /

Közös főzés - 2006. 11. 18.

Az erlangeni magyar erasmusosok egy része - főleg a lányok - hétvégenként főzni szoktak maguknak / egymásnak. Az elmúlt hétvégén engem is meghívtak egy kicsit főzőcskézni, s persze együtt ebédelni. Bár lehet, hogy utoljára hívtak, mert túl sokat nyűglődtem a konyhában ... ;)

narancs a narancsban

Krumplipürét készítettünk fasírttal (krumplipürét Nóra Sanyi közreműködésével, fasírtot Olgi, Zsófi és én), valamint a húsmassza egy részéből Olgi stefánia-szeletet készített kolbásszal (Zoli hámozta meg ;) ) és tojással (Sanyi főzte meg ;) ). Ezen kívül Zsófi készített még egy üdítő uborkasalátát - amit én egyébként nem voltam hajlandó elkészíteni, mert ecettel kérték, én meg azt nagyon nem szeretem. Leszámítva a jópár éves, sűrű és édes borecetet (meg hasonló változatait, mint pl. sárgadinnyeecet stb.), illetve a mindenféle zöldfűszerrel erősen átitatott ecetet. Amúgy finom volt az uborkasaláta így is - szóval legközelebb inkább csendben maradok ;)

(balról) uborkasaláta, rosé primőr, krumplipüré

A desszert ugyan már alig fért belénk, de azért csak megettük a szilva- és sajttortát. Mindezt egy kis almafröccsel, narancslével és primőr borral. Mi is az a primőr? Nos a primőr bort az idén augusztusban/szeptemberben szüretelt szőlőből készítik egy különleges gyorsított eljárással, s már október végén / november elején a boltokba kerül. Bock-nál az újbor pl. nov 11-ével jelenik meg. Mivel fél éven belül el kell fogyasztani, mert amúgy veszítene a gyümölcsösségéből és zamatából, így az ebédhez elvittem a Weninger - Gere -féle Rosé primőrt (természetesen 2006-os), ami tényleg csodálatosan finom volt.

(balról) stefánia-szelet, krumplipüré, sajt- és szilvatorta, fasírthegy narancsdísszel

Andalucía

Az emúlt hetekben nem nagyon folytattam a naplómat. Ennek két egyszerű oka van: nem igazán jutottam hozzá, valamint 1 hetet Andalúziában töltöttem. Egyik kedves volt osztálytársam, Olgi - aki fél évig tanul Almeríában erasmus-szal - meghívott hozzá a déli spanyol tengerpartra. S mivel én imádom Andalúziát, no meg az ottani ételeket is, így számomra csak egy válasz jöhetett szóba.

Az első nap, mikor megérkeztem esett az eső ... a sivatag közepén. Nos az ilyen is ritka, de szerencsére elég hamar kitisztult utána az ég és kellemes 27 °C-ban, napsütésben kirándultunk. Első két nap Granadába mentünk, ahol az első nap a várost, második nap pedig az Alhambrát és a mellette épült "kis" parkot, a Generalife-t néztük meg. Az ezt követő két napot Almeríában töltöttük. Megnéztük a várost, sétáltunk a parton, buliztunk, sőt még fürödtem is a tengerben. No s persze főztünk is ;) Egyik este Olgi kenyérpudingot készített, én pedig a cukkinis - koktélparadicsomos csirkemellemet főztem - némi fokhagymával. Meg kell említenem, hogy a sima egyszerű szupermarketi fokhagyma annyira finom zamatos volt, hogy a megmaradt 2 darabot hazahoztam ;) Másnap este Olgival kubai ételt főztünk, azaz sertéshúst egyben fokhagymás-citromos-sós-borsos keverékkel megszurkálva, hozzá főtt tököt hasonló lével, rizst és sült banánt. A sült banán alatt ne a desszertre gondoljatok, hanem inkább olyasmire, mit pl a tócsni. Nagyon finom volt, csak egy pöppet sótlanra főztem a rám bízott tököt és rizst ... Sebaj ;) Képekkel sajnos egyelőre nem tudok szolgálni, mert Zsófi (Olgi lakótársa) készített képeket róluk és még nem jutottam hozzájuk. Majd idővel pótlom.

No ezen kívül természetesen a tenger gyümölcseiből is falatoztam, hamár ilyen környéken járok, ahol frissen jut hozzá az ember. Granadában ettem egy tányérocska (nos, tényleg nem volt sok) királyrákocskát, majd Mojacarban este tengeri csigát, amit egy nagyon finom paradicsomos-paprikás-fehérboros mártásban tálaltak, valamint kövön sült nítúr tintahalkarikákat és kis polipokat. Csak a kagylócskák maradtak ki :( Majd legközelebb ;)

Akit érdekelnek a képek a tájakról / épületekről, a http://beatbull.myphotoalbum.com/ címen tekintheti meg őket.

Megvadult krumpli

Már mindjárt itt a hétvége, s még csak most teszem ki a múlt vasárnapi ebédem receptjét és fényképét... Nos hát ez is mutatja, hogy a héten kicsit elfoglalt voltam.

Múlt vasárnap az egyik kedvenc tapas ételemet készítettem, amit a recept szerint "vad krumpli"-nak hívnak. Őszintén szólva Spanyolországban vagy tapas-bárokban még nem találkoztam vele. A paradicsomosmártás, amivel a krumplik meg lettek "vadítva" máshoz is (pl. grissinihez) nagyon finom. A sherry és az enyhe csípős íz kellemesen dobnak rajta. A fűszeres hússzelet pedig úgy született meg, hogy volt még egy kevés bontott pestom (igen, ez most nem házi ... ;) ) s fel akartam használni. Tehát fogtam a mustáromat és a citromomat, s kikevertem belőle valami finomat. Tényleg finom is lett ;)

Csirkemellvariációk

Az elmúlt három-négy napom ismét csirkemellvariációkkal telt. Szerda este egyik kedvenc változatomat készítettem, amit még ez év tavaszán kísérleteztem ki. A csípős cukkinis és koktélparadicsomos csirkemell azért is volt olyannyira az egyik nyári kedvencem, mert az erős peperóni elfogyasztása teljesen lehűtött. A világon több helyen is ezért esznek nyáron csípőset ;)


Csütörtök este szükségem volt ismét egy kevés csilire, mert kicsit elment a hangom a sezrdai buli után. Emiatt a gyümölcsösebb csirkemellváltozatot készítettem, ami tulajdonképpen ugyanúgy kezdődik, mint a zöldséges / cukkinis recept. Nagyon jól esett, s estére vissza is jött a hangom. No igaz, még egy paprikapálinkával is rásegítettem ;) Szóval összefoglalva csütörtök este narancsos-ananászos, peperónis-fokhagymás csirkemell volt.


Ma pedig a változatosság kedvéért ismét csirkemell volt, egy kis száraz sherryben megfürdetve. Mivel szükségem volt egy kevés csirkehúslére, s nem akartam porból csinálni, tegnap este főztem még 2 kg csirkenyakból egy finom kis csirkehúsesszenciát. Az lesz még ma a vacsora is. Gondolom nem kell külön megemlítenem, hogy szeretek csirkemellel főzni, pláne hogy olyan könnyű többféle ízárnyalatot adni neki. A három variáció közül viszont egyik sem tudta utolérni a vaníliás csirkémet ;)

Fehér bab - színesen

Nem tudom, hogy ki találkozott / ismeri az antipastiknál kapható rettentő finom babot (paradicsommal és rengeteg fűszerrel), szerintem egyszerűen zseniálisak! Emiatt elhatároztam, hogy egyszer én is készítek ilyesmit - s persze elhagyom belőle azokat a fűszereket, amiket én személy szerint nem nagyon kedvelek (pl. kapor). Tegnap délben (nojó, már beesteledett) színes fehér babot főztem, s mivel a napi szükségletbe beletartozik egy kis hús is, így néhány Bratwurstot is sütöttem hozzá. A bab nagyon finom lett, akár magában is lehetne enni ;)

Megkésett három nyári fogás

Tegnap ismét vendégül láttam egyik informatikus haveromat (Alex) és feleségét (Michelle). Tudni illik minden hónapban találkozunk egy estére, egyszer náluk, egyszer nálam. Szokáshoz híven ismét három finom fogással rukkoltam elő - s ugyancsak szokásomhoz híven valamilyen formában gyümölcsökkel.

Az előétel narancssaláta volt, némi ánizskaporral és hagymával. No s persze néhány szelet francia kenyérrel, hogy fel lehessen tunkolni a szaftját ;) Nagyon finom könnyed étel, igazából nyárra lenne tökéletes, de sajnos a narancsnak télen van a szezonja errefelé :(


A főétel a már korábban bemutatott Schuhbeck-féle húsgombóc volt, narancslében sütve, köretként hozzá pedig citromos krumplipüré. A pürét majdnem sikerült szétfolyatni, ugyanis egyszerre öntöttem hozzá a fél liter tejet, nem gondolva arra, hogy jobb lenne inkább folyamatosan hozzáadagolni. Kettő kiút jutott eszembe: liszt és szűrő. A püré könnyedségének megőrzése végett az utóbbi mellett döntöttem, s egy finom szűrőn keresztüli leráztam a felesleges tejet. A citromot természetesen csak a végén szabad beletenni, különben összeugratná a tejet.


A menü szó szerinti fénypontja a desszert, a körtepizza volt. Már a héten egyszer elkészítettem, de miközben ettem néhány ötletem támadt még hozzá, szóval ezért nem közöltem itt eddig. Közvetlenül szedés előtt, tehát már az asztalon, meglocsoltam 4cl barackpálinkával, majd meggyújtottam. Iszonyú jól nézett ki, ahogy a lángok hullámzottak rajta. No s persze rettentő jól feldobta az egész desszertet! ;)

Pizza @ Szisza

Tegnap tartotta Greg (haverom) a diplomavédési előadását. Emiatt 2 napra ismét Erlangenbe látogatott. Estére egy közös pizzasütést szerveztünk Sziszánál - s közben megcsodáltuk Szisza újonnan kifestett előszobáját. Sajnos nincsen fényképem a pizzáról, szóval most kicsit meg kell hogy erőltessétek a képzelőerőtöket ;) No s mivel ez egy egyszeri kombináció ill. keverék volt, így nincs is ehhez most recept, mindössze csak a hozzávalók (azért megpróbálok visszaemlékezni a pontos mennyiségekre ;) ).

Nem tudom magyarul hogyan van ez a mondás, de németről fordítva kb. úgy hangzik, hogy sok szakács elrontja az ételt. Nos tegnap sikerült ennek az ellentetjét bebizonyítani!;) A receptjeim közt található pizzatésztareceptemtől eltérően ez a tészta némi tejet, bazsalikomot és tökmagolajat is tartalmazott. A paradicsomos alaphoz kevés olajban némi hagymát és egy csenevész kis fokhagymát (kb. 8-10 apró gerezd) megdinszteltünk, majd egy nagy konzerv jól lecsöpögtetett paradicsommal és sóval elkavartuk. Ezután rendesen pusztítottunk Szisza fűszernövényei közt. A mártásba belekerült kb. 12-14 szál oregánó, 1 gally rozmaring, kb. 10 levél bazsalikom, 7-8 levél borsmenta és 2 levél zsázsa. Igen, zsázsa. Greg és én még életünkben nem ettünk zsázsát, úgyhogy Szisza megkínált minket egy kis kóstolóval. Pöppet tormára emlékeztető íze van, könnyedén borsos és egy kellemes enyhe erős ízt is hoz még magával.

Zsázsa(forrás: http://www.uni-graz.at/%7Ekatzer/germ/)

Miután a pizzatésztát ezzel a mártással bekentük, az egyik felét finom magyar kolbásszal és hagymával, a másik felét pedig vékonyra vágott fetával és pici kis füstölt fekete-erdei sonkával raktuk meg. No s persze mindezt némi reszelt sajttal megszórtuk. Nyam, de fini volt! Ennél a kombinációnál igazán nem gondoltam volna, hogy vmi ilyen fini sül ki belőle! ;)

Piros-fehér-zöld - némi olasz stichhel

Mivel rengeteg pestom maradt a pénteki "kísérlet"-ből, valamint a múlt heti átlátszó paradicsomzselé készítésekor csomó saját befőzésű paradicsomsűrítményem maradt, így úgy döntöttem meglepem kedves honfitársaimat a mai napon némi fűszeres falatkával. Magyarországon nem tudom mennyire ismert - Németországban Schweinsöhrchen név alatt árulnak a péknél egy péksüteményt, mely két oldalról feltekert levelestésztából készül.

Schweinsöhrchen (forrás: http://www.konditorei-langgartner.de)

Nos ehhez analóg módon tekertem én fel a szépen kinyújtott pizzatésztámat - az egyik felét pizzaszósszal megkenve, amit a megmaradt paradicsomsűrítményemből készítettem, a másik felét a rengeteg pestómmal. Az eredmény pöppet lehetett volna sósabb is, de azért elégedett vagyok vele. A lányoknak/fiúknak is ízlett ;)

Borsó vs. borsmenta

A mai nap a borsó és a borsmenta csapott össze, meglehetősen mutatós és finom eredménnyel. Azért egy kevés citromlé és némi só mindenképp kell bele, különben túl "tömény" lenne az íze. Tálalható önmagában is egy kevés kókusztejben felvert tejszínnel, de nekem kellett vmi hús is hozzá;)


Szóval Schuhbeck bácsi "Fleischpflanzerl"-jét (húsgombóc/fasírt) csináltam hozzá - kicsit elferdítve. Értsd: tök fini, ha sütés közben egy kis frissen préselt narancslével meglocsoljuk. Kellemesen lazít az ízén ;)

Az első alkalom

Mindkét értelmében az első alkalom. Egyrészt ezzel nyitom a "kísérleti konyha"-blogom. Másrészt pedig tegnap (péntek 13) készítettem életemben először saját magam pestot. Mit ne mondjak, annyira fini lett, hogy sztem többet nem is fogok a bolti kis üvegekre visszanyúlni ;) A recept, mint mindig is, a honlapomon található. Igyekszem a blog előtt keletkezett ételek receptjeit is feltenni.

A nap tippje a pestohoz: kicsit furin hangzik a spenót a pestoban, de nagyon szép színt és egy enyhe, finom ízt ad neki. A fenyőmagokat nem kell használat előtt megpörkölni - ha jól emlékszem még Jamie-nél szedtem fel vmikor ezt a tippet.

Halványat sokra sikeredett a pesto - sebaj, majd talán pestos-csigát csinálok belőle ;)