Csirkemellvariációk

Az elmúlt három-négy napom ismét csirkemellvariációkkal telt. Szerda este egyik kedvenc változatomat készítettem, amit még ez év tavaszán kísérleteztem ki. A csípős cukkinis és koktélparadicsomos csirkemell azért is volt olyannyira az egyik nyári kedvencem, mert az erős peperóni elfogyasztása teljesen lehűtött. A világon több helyen is ezért esznek nyáron csípőset ;)


Csütörtök este szükségem volt ismét egy kevés csilire, mert kicsit elment a hangom a sezrdai buli után. Emiatt a gyümölcsösebb csirkemellváltozatot készítettem, ami tulajdonképpen ugyanúgy kezdődik, mint a zöldséges / cukkinis recept. Nagyon jól esett, s estére vissza is jött a hangom. No igaz, még egy paprikapálinkával is rásegítettem ;) Szóval összefoglalva csütörtök este narancsos-ananászos, peperónis-fokhagymás csirkemell volt.


Ma pedig a változatosság kedvéért ismét csirkemell volt, egy kis száraz sherryben megfürdetve. Mivel szükségem volt egy kevés csirkehúslére, s nem akartam porból csinálni, tegnap este főztem még 2 kg csirkenyakból egy finom kis csirkehúsesszenciát. Az lesz még ma a vacsora is. Gondolom nem kell külön megemlítenem, hogy szeretek csirkemellel főzni, pláne hogy olyan könnyű többféle ízárnyalatot adni neki. A három variáció közül viszont egyik sem tudta utolérni a vaníliás csirkémet ;)

Fehér bab - színesen

Nem tudom, hogy ki találkozott / ismeri az antipastiknál kapható rettentő finom babot (paradicsommal és rengeteg fűszerrel), szerintem egyszerűen zseniálisak! Emiatt elhatároztam, hogy egyszer én is készítek ilyesmit - s persze elhagyom belőle azokat a fűszereket, amiket én személy szerint nem nagyon kedvelek (pl. kapor). Tegnap délben (nojó, már beesteledett) színes fehér babot főztem, s mivel a napi szükségletbe beletartozik egy kis hús is, így néhány Bratwurstot is sütöttem hozzá. A bab nagyon finom lett, akár magában is lehetne enni ;)

Megkésett három nyári fogás

Tegnap ismét vendégül láttam egyik informatikus haveromat (Alex) és feleségét (Michelle). Tudni illik minden hónapban találkozunk egy estére, egyszer náluk, egyszer nálam. Szokáshoz híven ismét három finom fogással rukkoltam elő - s ugyancsak szokásomhoz híven valamilyen formában gyümölcsökkel.

Az előétel narancssaláta volt, némi ánizskaporral és hagymával. No s persze néhány szelet francia kenyérrel, hogy fel lehessen tunkolni a szaftját ;) Nagyon finom könnyed étel, igazából nyárra lenne tökéletes, de sajnos a narancsnak télen van a szezonja errefelé :(


A főétel a már korábban bemutatott Schuhbeck-féle húsgombóc volt, narancslében sütve, köretként hozzá pedig citromos krumplipüré. A pürét majdnem sikerült szétfolyatni, ugyanis egyszerre öntöttem hozzá a fél liter tejet, nem gondolva arra, hogy jobb lenne inkább folyamatosan hozzáadagolni. Kettő kiút jutott eszembe: liszt és szűrő. A püré könnyedségének megőrzése végett az utóbbi mellett döntöttem, s egy finom szűrőn keresztüli leráztam a felesleges tejet. A citromot természetesen csak a végén szabad beletenni, különben összeugratná a tejet.


A menü szó szerinti fénypontja a desszert, a körtepizza volt. Már a héten egyszer elkészítettem, de miközben ettem néhány ötletem támadt még hozzá, szóval ezért nem közöltem itt eddig. Közvetlenül szedés előtt, tehát már az asztalon, meglocsoltam 4cl barackpálinkával, majd meggyújtottam. Iszonyú jól nézett ki, ahogy a lángok hullámzottak rajta. No s persze rettentő jól feldobta az egész desszertet! ;)

Pizza @ Szisza

Tegnap tartotta Greg (haverom) a diplomavédési előadását. Emiatt 2 napra ismét Erlangenbe látogatott. Estére egy közös pizzasütést szerveztünk Sziszánál - s közben megcsodáltuk Szisza újonnan kifestett előszobáját. Sajnos nincsen fényképem a pizzáról, szóval most kicsit meg kell hogy erőltessétek a képzelőerőtöket ;) No s mivel ez egy egyszeri kombináció ill. keverék volt, így nincs is ehhez most recept, mindössze csak a hozzávalók (azért megpróbálok visszaemlékezni a pontos mennyiségekre ;) ).

Nem tudom magyarul hogyan van ez a mondás, de németről fordítva kb. úgy hangzik, hogy sok szakács elrontja az ételt. Nos tegnap sikerült ennek az ellentetjét bebizonyítani!;) A receptjeim közt található pizzatésztareceptemtől eltérően ez a tészta némi tejet, bazsalikomot és tökmagolajat is tartalmazott. A paradicsomos alaphoz kevés olajban némi hagymát és egy csenevész kis fokhagymát (kb. 8-10 apró gerezd) megdinszteltünk, majd egy nagy konzerv jól lecsöpögtetett paradicsommal és sóval elkavartuk. Ezután rendesen pusztítottunk Szisza fűszernövényei közt. A mártásba belekerült kb. 12-14 szál oregánó, 1 gally rozmaring, kb. 10 levél bazsalikom, 7-8 levél borsmenta és 2 levél zsázsa. Igen, zsázsa. Greg és én még életünkben nem ettünk zsázsát, úgyhogy Szisza megkínált minket egy kis kóstolóval. Pöppet tormára emlékeztető íze van, könnyedén borsos és egy kellemes enyhe erős ízt is hoz még magával.

Zsázsa(forrás: http://www.uni-graz.at/%7Ekatzer/germ/)

Miután a pizzatésztát ezzel a mártással bekentük, az egyik felét finom magyar kolbásszal és hagymával, a másik felét pedig vékonyra vágott fetával és pici kis füstölt fekete-erdei sonkával raktuk meg. No s persze mindezt némi reszelt sajttal megszórtuk. Nyam, de fini volt! Ennél a kombinációnál igazán nem gondoltam volna, hogy vmi ilyen fini sül ki belőle! ;)

Piros-fehér-zöld - némi olasz stichhel

Mivel rengeteg pestom maradt a pénteki "kísérlet"-ből, valamint a múlt heti átlátszó paradicsomzselé készítésekor csomó saját befőzésű paradicsomsűrítményem maradt, így úgy döntöttem meglepem kedves honfitársaimat a mai napon némi fűszeres falatkával. Magyarországon nem tudom mennyire ismert - Németországban Schweinsöhrchen név alatt árulnak a péknél egy péksüteményt, mely két oldalról feltekert levelestésztából készül.

Schweinsöhrchen (forrás: http://www.konditorei-langgartner.de)

Nos ehhez analóg módon tekertem én fel a szépen kinyújtott pizzatésztámat - az egyik felét pizzaszósszal megkenve, amit a megmaradt paradicsomsűrítményemből készítettem, a másik felét a rengeteg pestómmal. Az eredmény pöppet lehetett volna sósabb is, de azért elégedett vagyok vele. A lányoknak/fiúknak is ízlett ;)

Borsó vs. borsmenta

A mai nap a borsó és a borsmenta csapott össze, meglehetősen mutatós és finom eredménnyel. Azért egy kevés citromlé és némi só mindenképp kell bele, különben túl "tömény" lenne az íze. Tálalható önmagában is egy kevés kókusztejben felvert tejszínnel, de nekem kellett vmi hús is hozzá;)


Szóval Schuhbeck bácsi "Fleischpflanzerl"-jét (húsgombóc/fasírt) csináltam hozzá - kicsit elferdítve. Értsd: tök fini, ha sütés közben egy kis frissen préselt narancslével meglocsoljuk. Kellemesen lazít az ízén ;)

Az első alkalom

Mindkét értelmében az első alkalom. Egyrészt ezzel nyitom a "kísérleti konyha"-blogom. Másrészt pedig tegnap (péntek 13) készítettem életemben először saját magam pestot. Mit ne mondjak, annyira fini lett, hogy sztem többet nem is fogok a bolti kis üvegekre visszanyúlni ;) A recept, mint mindig is, a honlapomon található. Igyekszem a blog előtt keletkezett ételek receptjeit is feltenni.

A nap tippje a pestohoz: kicsit furin hangzik a spenót a pestoban, de nagyon szép színt és egy enyhe, finom ízt ad neki. A fenyőmagokat nem kell használat előtt megpörkölni - ha jól emlékszem még Jamie-nél szedtem fel vmikor ezt a tippet.

Halványat sokra sikeredett a pesto - sebaj, majd talán pestos-csigát csinálok belőle ;)