Magnifico

Mily hamar elröppent eme esztendő, s lám, immár elértünk ezen év végére is... Mivel karácsonyra hazamentem, s Anyu főztjével tölthetem bendőmet, így nem kísérletezgetek a konyhában, s nem került ki új recept a blogomra sem (bocsi Ágó ;) ). Viszont Apuval annál több bort kóstolgatunk, s mivel egy finom nedű rengeteget képes dobni s lekerekíteni egy-egy fogáson, tehát a gasztronómia szerves része, így gondoltam az év utolsó naplóbejegyzését egy elragadóan különleges bor ajánlására szentelem.

Bock Magnifico 2003 (forrás)

Apu névnapja alkalmából került bontásra az ún. Bock "Magnifico" 2003. A Magnifico elnevezés mögött valójában egy tiszta száraz Merlot rejlik, mely már bontáskor, majd kitöltéskor sejteti, hogy egy borkülönlegesség kerül poharunkba. Tiszta sötét mélyvörös színe és egyedi bukéja már a megízlelés előtt is összefolyatja az ember szájában a nyálat. Íze egészen különleges, a címke hátoldalán felsorolt zamatokból mindet fel lehet fedezni. Ezek mellet engem még egy halványat az édesgyökérre is emlékeztetett. A bor keletkezéséhez hozzátartozik, hogy a szőlőtőkéket visszavágták, hogy tőkénként 4-5 fürt nőjön csak, így még több zamatot adva az egyébként is jó évjáratú 2003-as szőlőknek. Az ízélmény mellett lehetséges, hogy az alkohol is bódító hatást fejthet ki, alkoholtartalma 15,5. (Csak hasonlatképp: a lányok által "rövidnek" minősített közkedvelt SaurerApfel 16 fokos ... :P ) Árát tekintve is eltér a hétköznapi vörösboroktól, de ha valakinek nem csak az a fontos, hogy szomját vörösborral oltsa, hanem egy egyedülálló ízélmény részese szeretne lenni, akkor mindenképp áldozzon rá, amennyiben valahol hozzá tud jutni.

Mindenkinek sikerekben gazdag, egészséges s legfőképp boldog új évet kívánok! ;)

Császármorzsa

Mivel sem pénteken, sem tegnap nem jutottam el a zöldséges-nénihez, ezért tegnap úgy gondoltam, hogy palacsintát, vagy császármorzsát fogok ma ebédre készíteni. Palacsintát már rengetegszer készítettem, császármorzsát viszont még sose, így a császármorzsával való kísérletezés mellett döntöttem.


Hogy ne csak magában egyem, készítettem hozzá gyorsan egy kevés almamártást is. Mindenféle túlzást és öndícséretet félretéve: komolyan mondom, hogy ilyen finom és pehelykönnyű császármorzsát még sose ettem! Amennyiben ti is ilyen finomra vágynátok egyszer; a recepthez mint mindig a bejegyzésem címe mögött rejlő hivatkozáson keresztül juthattok el ;)

Püspökkeksz

Tegnap este az itteni erasmusos magyar hallgatókkal összeültünk a Sieglitzhof utcai koliban egy kis karácsonyi ünnepségre. Gyertyafény és némi forralt bor mellett elfalatoztunk egy kevés tortát. No s persze én is sütöttem valamit ;)


Azért ezt a nevet kapta a készítményem, mert harapásnál teljesen a skót vajas kekszre emlékeztetett, ízre viszont inkább vaníliás, tartalmát tekintve pedig püspökkenyér. Mivel a mazsola nekem mindig picit édes szokott lenni, valamint a tészta is édes, így tettem bele egy kevés aszalt cranberryt is. Megjegyzem, a cranberry _nem_ áfonya! Miután rendesen belepte a porcukor a sütit, 1-1 szem erősen megpörkölt mandulával díszítettem. Köszönet Ágónak a felvételért ;)

Tarka piccata

A hétvégén sajnos nem volt túl sok időm, mivel hétfőn kellett leadnom a diplomamunkámat, s elég sokat ültem még felette. Időközben már leadtam, s mivel a tanszéki állásom miatt (jan 8-án kezdek) szükség volt egy előzetes diplomára, s a tanszék profjától kaptam egy papírt, hogy mindenképp elégségesre sikerült a diplomamunkám, így a kezembe nyomtak egy papírt, hogy mindent teljesítettem, amit a diploma eléréséhez teljesíteni kell. Tehát röviden összefoglalva: hétfő óta diplomás informatikus vagyok :)



Node most térjünk a szombati menüre. Piccata-t készítettem, mert ki akartam már próbálni, hogy milyen ízű is ez az olaszos parmezán-tej-liszt-tojás panír. Mit ne mondjak, rettentő finom - szóval én többet sima rántott húst nem csinálok már, hanem csak ilyet, vagy vmi másféle sajttal / ízzel elvegyítettet. Köretként először valami tésztafélén töprengtem, de végül paradicsom és cukkini, azaz zöldségköret mellett döntöttem.

Julienne répa almával

Ismét rengeteg nap telt el anélkül, hogy valami említésre méltót kotyvasztottam volna. Ennek oka eléggé egyszerű: a diplomamunkámat jövő hét hétfőig kell leadnom, s ez elég sok időt rabol el. De most térjünk is a finomabb dolgokra ;)


A hétvégén ismét elővettem a klasszikus répa vs. alma kombinációt. Almás répalé helyett inkább a vajban való párolás mellett döntöttem. Miközben a fűszerkészletemet fürkésztem, hogy mivel lehetne feldobni, hirtelen kezembe akadt a madras currym. Madras, mert meg van pörkölve, ezáltal több ízt ad ki magából. S tényleg, az a néhány csipet ebből a curryfajtából némi ánizzsal és fahéjjal csodálatosan harmonizált a kisült almával és répával. Az édeskés-savanykás köret mellé persze készítettem vész esetre egy sósat is krumplireszelékből és hagymából - ami magában is nagyon finom lett. Végül, hogy ne maradjon ki a hús sem, néhány vékony szelet marhahúst sütöttem 2 gerezd csodálatosan ízes fokhagymával, amit még Andalúziából hoztam magammal. / Tudom, tudom, némi zöld hiányzik a képből, majd legközelebb ;) /