Búcsú Zsófitól...

Sajnos ennek a napnak is el kellett jönnie - búcsút kellett vennem Zsófitól. Mivel vasárnap, azaz ma ment haza, s szerdán még vizsgázott, csütörtökön kirándulni volt a többiekkel így pénteken sikerült időt szorítani egy búcsúvacsorára. Mivel aznap este nem a vacsora állt számomra a középpontban, így nem is dokumentáltam fényképekkel - csak szóban folyattatom össze a kedves olvasóm nyálát a szájában ;)

Előételnek a már korábban itt a naplómban közölt narancssalátát készítettem. Tényleg nagyon finomra sikeredett - s itt most Zsófi szavait idéztem ;) Igazán nem is lepődtem meg rajta, de jól esett hallgatni Zsófit, mikor kérdésemre szinte minden összetevőjét eltalálta. (narancs, édeskömény/ánizskapor, só, frissen tört feketebors, olivaolaj, hagyma, száraz fehér bor, rozmaring, baguette).

A főételt már közösen készítettük a konyhában. Zsófi a borjúszeletek kiklopfolásával finoman levezette a napi futkosása stresszét, míg én egy hagymás cukkinis koktélparadicsomos olivabogyós köret alapjait tettem fel. Némi szójaszósz, vegeta, só, frissen tört feketebors, citromlé, curry és egy csipet cukor is belekerült. Zsófi közben mindegyik borjúszelethez egy fogpiszkáló segítségével egy szelet pármai sonkát és egy friss zsályalevelet rögzített. Miközben kevés vajon ezen a megpakolt oldalán sült a hús, a másik oldalát kis sóval és borssal hintettem meg. Miután megsültek a szeletek, az odasült réteget egy kevés fehér borral lazítottam fel, majd Zsófi egy evőkanálnyi vajjal egy kellemes mártást készített a saltimboccához. Még sose készítettem ilyet péntek előtt, de elsőre nagyon finomra sikeredett - megint csak Zsófi szavait idézem ;) ("A szakácsot megtartjuk.")

Desszertként narancskrémet készítettünk, amit jó ideig a sütőben kellett vízfürdőben melengetni, hogy megdermedjen valamelyest. Míg a sütőben pihent, beszélgettünk. Szívem szerint még tovább is beszélgethettünk volna, de este még a többiekkel mentünk volna bulizni (amiből aztán nem sok lett, úgyhogy sajnálom kicsit, hogy ilyen sietéssel ért véget az este...).

Neked is nagyon szépen köszönöm, Zsófi, hogy elfogadtad a meghívást, s ellátogattál hozzám néhány (finom) falatra. Nagyon örülök, hogy itt voltál, s még jobban, hogy egyáltalán találkozhattam Veled s megismerhettelek Téged. Remélem, a (közel-)jövőben még járni fogsz erre, s be is kukkantasz hozzám. Bármikor szívesen látlak, s örülnék, ha (ismét) vendégem lehetnél.