Orientális tejberizs

Bármilyen szomorú és fájó is a búcsú, s bármennyire is szeretnénk elkerülni, néha az életben sajnos búcsút kell venni ... s végül valamikor túl kell lépni rajta ... Hátha másokat is kicsit megnyugtat a következő idézet:

"Sei nicht verzweifelt, wenn es um das Abschied nehmen geht. Ein Lebewohl ist notwendig, ehe man sich wieder sehen kann. Und ein Wiedersehen, sei es nach Augenblicken, sei es nach Lebenszeiten, ist denen gewiss, die Freunde sind." [Bach, Richard]

Szabad fordításban: "Ne légy kétségbeesett, ha búcsút kell venni. Egy 'isten veled' szükséges, mielőtt újra láthatjuk egymást. És a viszontlátás - legyen az pillanatok, legyen az egy hosszabb életszakasz után - biztos azok számára, akik barátok."

Félreértés ne essék, nem a naplóírástól búcsúzom, hanem a hazatért és szeretett Zsófimtól, Ágómtól, Vicámtól és Timimtől... No, de mint fentebb is írtam, az életnek mennie kell tovább!

Vasárnap nem volt túl sok kedvem bármit is főzni, de végül csak elszegődtem a konyhába. Eleinte egy egyszerű hagymás chilis rizsnek indult az egész, végül még belekerült egy narancs, némi méz, mazsola és tejföl is: így megszületett az orientális jelzővel elkeresztelt tejberizs - tej nélkül ;) Az eredményt az alábbi képen csodálhatjátok meg, ill. mint mindig a naplóbejegyzés címe alatti hivatkozáson keresztül juthattok el a recepthez.