Fürjmell csiperkével, búzával

Immár teljesen része lett a szombati napjaimnak, hogy reggel időben kelek és bejárom a helyi piacot finomságok után nézelődve. Nagyjából persze már ismerem a piac választékát, így nem abszolút terv nélkül indulok most már útnak. Így volt ez elmúlt szombaton is, habár eleinte még kicsit reménykednem kellett, hogy eléggé időben érek-e még ki a piacra, hogy kapjak még friss fürjeket. Ebédre ugyanis fürjmelleket terveztem, amik persze így magában nem kaphatók, csak egész fürjek. Mivel jól is szerettem volna lakni, így 8 kis fürjjel tértem haza.

pipik - fürjek egészben

Mielőtt még belekezdtem volna a nagy műtétbe, beszélgettem Ditémmel, s megkért, hogy a még egyben lévő pipiket is fényképezzem le. Jó, persze egy jó nagy hagymát tettem mellé, hogy mégjobban eltörpüljenek ;) Utána megkezdődött a 1,5órás fürj anatómiaóra, mely végén két kupacot kaptam. Egy kicsit macerás ugyan a fürjek szétszedése, de a 2.-3. fürj után már nagyon jól belejöttem ;)

fürj-anatómiaóra után

A melleket az ebédhez használtam fel, a többiből pedig egy finom fürj-erőlevest főztem, amit majd még lehet publikálok itt a közeljövőben. A recept most is Alexander Herrmanntól származik, aki a főzést tekintve meglehetősen közel áll az én kombinációimhoz.

fürjmellecskék

A fürjmelleket megpirítva 1-1 szál kakukkfűre helyeztem, megraktam gombaszeletekkel és alufóliába becsomagolva hagytam a sütőben szépen átsülni. Hozzá pedig köretként zöldhagymás búza került a tányérra, valamint díszként pörkölt mandulalapkákkal szórtam meg végül az egész kompozíciót. Tökéletes könnyed előétel ;) (recept)

kakukkfüves fürjmell csiperkével, zöldhagymás búzával és pörkölt mandulával

Joghurtos-gyömbéres csirkecomb

A kacsás hétvége után nem akartam nagyon eltávolodni a szárnyasoktól, s mivel oly régen sütöttem már csirkecombot, így utóbbi mellett döntöttem. Igazándiból egy könnyed, színes és friss ízű, azaz tökéletes nyári fogás született belőle - persze a meleg kuckóba elbújva is fogyasztható ;)


A szép színes köret uborkából, paprikából és répából tevődött össze. A csipetnyi curry onnét eredt, hogy már korábban is szívesen szórtam pl. az olasz beütésű olivabogyós-cukkínis-paradicsomos köretembe, vagy alkalmaztam az almás répaköretemnél. A csirkecombokat pedig egy könnyed hagymás-gyömbéres-fokhagymás joghurtban sütöttem át. A mártást végül pürésítettem és besűrítettem, nehogy megfutamodjon. Díszzöld: citromfű (melissza). (recept)

Ricottás-parmezános canederlini

Elmúlt hétvégén ismét sikerült összehozni egy ebédet Alex-szel és Michelle-lel. Ezen alkalommal náluk voltam vendégségben. Nagyon finom ételekkel kedveskedtek - sorjában: gombaleves, töltött paprika és ananászos licsis muffin. Utóbbit én is elkészítettem korábban már a tőlük kapott recept alapján (ld. itt). Nagyon finoman harmonizált az általam ajánékba vitt Mádi Cuvée-vel, szóval ez itt legyen egy titkos tipp ;)
Délben olyan jóllaktam, hogy estére már nem is kívántam akkora nagy vacsorát, de főzni mindenképp szerettem volna valamit, ha már hétvége van s kicsit több az időm. Végül az egyszerű kis ricottás-parmezános mini-knédlik (azaz canederlini) kerültek megvalósításra. Leginkább Dél-Tirol vidékén (Trentino, Friuli) jellemző a canederlik készítése és fogyasztása, ahol eddig sajnos csak átutazóban voltam. Viszont autóból is lélegzetelállítóan gyönyörű a táj, úgyhogy ide mindenképp vissza kell még egyszer térni!
Még nem tapasztaltam, hogy az olasz konyhában olyanannyira túlzottan alkalmaznák az oregánót, mint amennyire ez Olaszországon kívül a köztudatba belevésődött. Viszont annyira gyönyörű oregánót kaptam a piacon, hogy a canederlinikhez egy csak oregánóval fűszerezett sugo al pomodoro-t készítettem. Sajnos most nem friss paradicsomból, hisz ízletes friss paradicsomot egy évben kb. egy-két hónapig kapni, úgyhogy maradt (az amúgy tartósítószermentes!) konzerv. Mamma nyomán még egy kis vodkát is elkavartam benne ;) (recept)


Hozzávalók 1-2főre: Canederlini: 100g ricotta, 30g parmezán, 1,5-2ek liszt, 1 tojássárgája, 2ek zsemlemorzsa, szerecsendió, bors Paradicsomszósz: 1 kis konzerv paradicsom, 1cl vodka, 2-3 szál oregánó, csipet cukor, bors, só
És még 1 gerezd fokhagymát is teszek a szószba!

1. Reszeljük le a parmezánt, majd egy tálban alaposan kavarjuk el a ricottával, liszttel, tojássárgájával, zsemle- morzsával, csipetnyi frissen reszelt szerecsendióval és egy csipet frissen őrölt feketeborssal. Hagyjuk egy kicsit állni, hogy a zsemlemorzsák megszívhassák magukat.
2. A kis konrzev paradicsomot adjunk egy edénybe, majd pürésítsük botmixerrel. A fokhagymagerezdet pucoljuk meg, majd 4 részbe vágva adjuk a paradicsomhoz. Rottyantsuk fel legalább egyszer, s főzés közben ízesítsük sóval, frissen őrölt feketeborssal és egy csipet cukorral. Mossuk meg az oregánót, s csipkedjük le a leveleit. Néhány szép levelet tegyünk félre díszítésre. A többi levelet vágjuk apróra és szórjuk bele a paradicsommártásba. Ízlés szerint adjunk hozzá egy kevés vodkát is. Kavarjuk el jól, s tartsuk melegen a paradicsommártást.
3. Nedves kézzel gyúrjunk kb. 1,5-2cm átmérőjű golyókat a ricottás-parmezános masszából. Egy nagy átmérőjű edényben forraljunk fel bőven sós vizet. Miután meggyúrtuk az összes golyót, dobáljuk bele a forrásban lévő vízbe, s várjuk meg míg maguktól felúsznak a víz felszínére (ez kb. 1,5 percig tart). Egy szűrő segítségével vegyük ki a kész knédliket a vízből, s hagyjuk egy kicsit lecsöpögni.
4. A paradicsommártással együtt forrón tálaljuk. Néhány félretett oregánólevéllel és pár csepp balzsamecettel díszítsük.

Papayás-gránátalmás kacsamell

Mi is következhet kacsára? Természetesen kacsa! ;) Szombaton a piacon sikerült beszerezni friss és érett papaya-t, valamint egy csodaszép gránátalmát (márpedig kívülről eléggé csúnyácskák szoktak lenni véleményem szerint). A két gyümölcs némi bodzapálinkával flambírozva talált egymásra. Sajnos a kacsamellnél viszont egy kis malőr történt, ugyanis a sütőben töltött 40 perc után vettem csak észre, hogy valamilyen oknál fogva a sütő 100°C helyett 150°C-ra volt tekerve ... Így sajnos nem sikerült megismételni az előző nap gyönyörű rózsaszín kacsamellét, de még így is jóval rózsaszínűbb volt, mint ahogy némely étteremben tálalni szokták. Az egyszerű sós-borsos sütés helyett most egy kevés balzsamecetes-mézes-szójaszósszal lakkoztam be, amitől gyönyörű sötétbarna sült színt kapott - no s persze a tipikus édes-sós ízt is, amelyet a kínai/japán konyhából ismerhetünk. A poén kedvéért egy fél papayaban tálaltam ;) (recept)

Aszalt gyümölcsös kacsamell citromos búzakörettel

Két hete, mikor még itt volt nálam Ditém, szombat reggel megmutattam neki a piacot, s persze vettünk is különböző finomságokat. Többek között egy friss kacsamell is hazakerült, ám szerda estig nem jutottunk el addig, hogy elkészítsük, így múlt hétvégén használtam végül fel. Múlt hét szombaton egy kicsit kiadósabb kört is tettem a "reformházban" (nem tudom, magyarul hogyan hívják, itt Reformhaus, s különböző természetes és nagyon egészséges dolgokat lehet ott kapni). Már korábban is jártam ebben a boltban, amikor pektint (gyümölcsökből, főleg almából nyert természetes zselésítőanyag) kerestem, s találtam is. Most is sikerült mindent megtalálnom a tervezett ebédhez: aszalt almát, szilvát és barackot, valamint búzát. Igen, búzát! ;)


Először kb. 1,5 órán át főztem egy egész citromot, melyet utána alaposan pépesítettem a botmixerrel. Nagyon finom enyhén kesernyés, de savát elvesztett intenzíven citromos ízű picit sárgás krémet kaptam, melyet azután a főtt búzában kavartam el. Az aszalt gyümölcsökből kevéske hagymával, borral és balzsamecettel egy nagyon finom aszalt gyümölcsös köretet készítettem a tökéletesre sikeredett kacsamellhez. Tényleg annyira gyönyörű egységes rózsaszínű lett, s hozzá a bőre szép ropogós! No, lehet egyszer itt még részletesebben is kielemzem a tökéletes kacsamell készítésének titkait ;) (recept)

Green Mary

Elmúlt héten csütörtök reggel nagyon korán kellett kelnünk, mert Kedvesem gépe reggel 6:20kor indult Nürnbergből. Nehéz szívvel váltunk el egymástól, de a gondolat felbátorított és felvidított, hogy december közepén újra találkozunk és együtt fogjuk tölteni a karácsonyt ;) Gondolom mondanom sem kell, hogy nagyon nagyon várom már! ;)

Green Mary

Mint ahogy már a hortobágyi húsos palacsinta tányérján is látható volt, ill. ott is említettem - Ditémtől érett zöld paradicsomokat kaptam ajándékba. Már 1-2 kezdett enyhe színt kapni (de igazán mégse sárgulnak vagy pirulnak meg), ezért este mindenképp fel kellett dolgoznom.

Zöld paradicsom felvágva

Magában egy kicsit savanykás az íze, ezért a mediterrán sertésemnél ismertetett módszer szerint készítettem elő, azaz félbevágtam, a vágási felületet belenyomtam cukorba, majd ezzel a felületével helyeztem egy olivaolajjal kikent tepsire. Sütőben grillezve több pozítív hatása is van ennek: a paradicsom íze sokkal intenzívebb lesz, a cukor és a paradicsom kifolyt levéből finom karamell képződik, mely ugyancsak kellemes ízadó, s a sütés után a paradicsom héjája könnyen eltávolítható. Végül ízesítettem, s lemértem egy Bloody Marynek - azaz ebben az esetben Green Marynek - való adagot, a többit pedig további zöldfűszerekkel együtt paradicsommártásként készítettem el. (recept)

Zöld paradicsommártás

Ízben ugyan hasonlított a Bloody Maryre az eredmény, de végeredményben nem éri el a piros paradicsom gyümölcsösségét, hisz az érett zöld paradicsom egyrészt savanykás, másrészt pedig még egy enyhe kesernyés mellékízt is hoz magával, melyet némi cukorral és/vagy karamellel kellett kiegyensúlyozni. No, de legalább most már kész a Mary-k sora: Bloody Mary, White Mary és Green Mary - azaz piros-fehér-zöld ;)

Ricottagaluska

Sajnos a múlt hét elején ismét dolgozni kellett mennem, de Ditémmel megoldottuk, hogy délben együtt ebédelhessünk. Hétfő este a vasárnapi coq au vanille levét ettük meg némi lúdgége-/csigatésztával. Kedd este a szomszédos olasz étterembe, név szerint az Isola Verde-be (zöld sziget) mentünk. Szerencsénkre épp volt még friss kagyló, s mivel Szívem és én is nagy rajongói vagyunk a tengeri kütyüknek, így egy laza fehérboros mártással el is fogyasztottunk 1-1 nagy tállal. Hozzá pedig egy könnyed olasz száraz fehérbort ittunk, mely csodálatosan harmonizált a kagylóval. Végül még egy desszertet is ettünk, aminél meg kell jegyeznem: eddig 4szer ettem ott tiramisut és eddig 4féleképpen tálalták - úgyhogy mindig érdemes vissza-visszatérni, pláne hogy a havi lapuk is állandóan frissül ;) Végül még egy Chardonnay Grappával zártuk az estét és dalolászva tértünk haza ;)

Időközben meg is érkezett az új fényképezőgépem. A régi kompakt gépem ugyanis már 4 éves és enyhén szólva idejétmúlt. Rettentően eszi az elemeket, kicsi a felbontása, s rengeteget kell vele trükközni, hogy a kívánt eredményt nagyjából el tudjam vele érni. No s nem is tudtam szinte semmit sem beállítgatni illetve forszírozni rajta - vagyis trükközgetéssel ment valamennyire, de most már tényleg 2-3 generációval előrébb járunk. Természetesen a legelső kép Ditémről készült, s a feltvételt megtekintve rögtön elégedett is voltam az új géppel - persze lehet csak azért is, mert Ditémről csak jó képeket lehet készíteni ;)


Szerda este ismét főzicskéztünk s könnyed kis ricottagaluskákat készítettünk enyhe mentaihlettel, némi karamellizált banánnal és citromsziruppal. Közrejátszott benne Ágó is, akitől ajándékba kaptam egyik kedvenc szakácsom, Alexander Herrmann Koch Doch című szakácskönyveit (amit itt mégegyszer meg szeretnék köszönni Ágónak ;) ), amelyből ez a recept is származik. Nagyon nagyon finom lett, s nem is volt akkora nagy felhajtás, szóval ha ismét maradna egy kevés ricotta és banán, amivel nem tudunk mit kezdeni, akkor gyúrjuk össze egy kis zsemlemorzsával és tojással, s már szinte kész is ;) A képek az új géppel ugyan, de még teljes automatikával készültek, mert múlt hét szerdáig még nem jutott időm a használati tippek teljes mértékű áttanulmányozására. Azért szerintem így is jók lettek ;) (recept)

Coq au vanille és a karácsonyváros

Elmúlt hétvégén szombat reggel korán kellett kelnünk Ditémmel két okból is: meg szerettem volna mutatni Szívemnek a helyi piacot, s persze finomságokat is vásároltunk (ld. lentebb), s emellett még el kellett érni a délben induló vonatot Rothenburgba. Ide mindenképp el szerettem volna menni Ditémmel, mert tavaly is már nagyon tetszett neki Käthe Wohlfahrt nürnbergi karácsonyi boltja - s hát az igazi óriási karácsonybolt Rothenburg ob der Tauberben található.


A 2 órás vonatút után felhős de száraz idő várt minket Rothenburgban, így a táj sajnos nem tudott a legszínesebb oldaláról megmutatkozni. Rothenburg óvárosa körül még máig is teljes épségben megmaradt a várost övező fal, melyen körbe is lehet járni a várost. Az élmény kedvéért mi is sétáltunk rajta, de csak keveset, hogy a város központjába is bejussunk s a rengeteg régi Fachwerk-ház közt is járkálhassunk. A városból kicsit kinyuló kastélyparki séta után a főutcán végigsétálva végül eljutottunk a hatalmas karácsonyi boltba, mely egyébként egész éven át nyitva tart. Egészen különleges élmény pl. nyár közepén errefele járni, s 1-1,5 óra erejéig belecsöppeni a karácsonyi hangulatba. Kb. ennyi idő alatt jártuk is be a "karácsonyi falut", ami csak az egyike a tucatnyi karácsonyi bolt közül Rothenburgban, mely joggal viseli a "Németország karácsonyvárosa" melléknevet is.


A karácsonyozásból kikerülve a másik helyi nevezetességre vetettük magunkat: hógolyók mindenféle ízesítésben. Amolyan kekszszerű összetapasztott golyó, melyet csokitól egészen cointreau-ízesítésig mindenféle kivitelezésben lehet kapni. Miután alaposan összekentük magunkat, egy rövid séta után már indultunk is vissza. Hazafele Fürthben álltunk meg vacsorázni a Wasabi Sushinál. Ditém a vacsora előtt még nem evett sushit s azt hitte, hogy nem lehet tőle jóllakni - no ezt sikerült megcáfolni ;) Sajnos innét az összes kép kicsit elmosódott lett, így csak az egyik tányér erősen lekicsinyített képével tudok szolgálni - a többit az étterem weblapján találhatja meg a kedves olvasó.


Vasárnap lustálkodós napunk volt, a déli reggeli után délután 3 körül bele is fogtunk a piacon vásárolt tyúk és gombák feldolgozásába. Hogy mi is készült? A címadó coq au vanille, azaz vaníliás csirke, mely a coq au vin (vörösboros csirke) receptjére alapul, csak éppen fehérborral és vaníliával. Rendkívül finom lett, s melegen ajánlom a csirke-vanília kombináció kipróbálását. Én személy szerint már évek óta kísérletezgetek vele, s a leginkább bevált változata szerintem mikor alufóliába közösen becsomagolva sütjük át a csirkhúst egy kevéske citromlével (ld. Epres-zöldborsos csirkemell vagy Citromos-vaníliás csirkemell receptjeimet). Nagyon kellemes íze volt gombával együtt is, s meglepően finom friss csiperkegombával a vanília. A lé, amiben főtt, pedig annyira finom lett (no, lehet azért is, mert a saját készítésű csirkehúslevem is benne volt, de tán leginkább azért, mert Ditém masszírozta be sóval, borssal és vaníliával a csirkét ;) ), hogy másnap este egy kevés lúdgége-/csigatésztával vacsorára megettük. A coq au vanille-hez a korábban elkészített vaníliás olivaolajamat használtam fel a vaníliarúdon túl, melynek az elkészítését ugyancsak az étel receptjénél lehet megtalálni. (recept)

English Pub

Elmúlt hét pénteken sajnos dolgoznom kellett, mert egy vendég érkezett a tanszékre egy előadással arról, hogy miből is phd-zik. Rögtön az előadás után viszont le is léptünk Ditémmel és elszaladtunk Bambergbe egy röpke esti sétára ill. egy füstölt sörre. Este Erlangenbe visszaérve az English Pubba tértünk be, mely a város egykori vasútállomási épületében található.


Rendkívül meleg és otthonos atmoszférája van, ezért szerettem volna Ditémmel mindenképp elmenni oda. Akármelyik sarokba is tekintünk, újra s újra újabb és újabb apróságokra bukkanunk. Kicsit hideg lett már estére, így bekuporodtunk a kandalló mellé, s ott szürcsöltük el a frissen csapolt Beamish-ünket. Igen, kb. olyan, mint a Guinness, csak még egy fokkal jobb - avagy ahogy nővérem és sógorom jellemezte: Írországban mindig Beamishre vadásztak, mert mindenhol csak Guinness-t csapoltak.


Stílusosan egy nagy adag frissen sült fish & chips-et ettünk, ecettel és sóval, ahogy illik. Gary, a ház ura egykor el is mesélte az ecetes krumpli történetét, miszerint korábban a krumplit sokkal zsírosabban sütötték ki, s az emésztés segítése érdekében fűszerezték ecettel. Innét maradt ránk az a bizonyos érdekes ecetes-sós ízesítésű zacskós chips is ;)


A frissen csapolt Beamish mellett még egy könnyed Newcastle Ale-t és Strongbow Cidert is mérnek, ill. Garynek rendkívül jó igazi whisky választéka van, melyekről órák hosszat képes mesélni. Ajánlom mindenképp a valódi whisky-k kipróbálását, mert teljesen más pl. a Glen-ek sora, mint egy kommersz Ballantines.


Nagyon kellemes este volt, s nagyon jól éreztük magunkat. Ditém meg is jegyezte, hogy mennyivel hangulatosabb ez az English Pub számos eredeti angliai pubnál. ;)


ui: A képeken látható világítás nem külön karácsonyi, egész évben ilyen hangulatos ;)

VKF X. - Mangós céklakrémleves

Az elmúlt hónapban Lila Füge arra kérte meg a vkf-en pályázni vágyó gasztroblogosokat, hogy gondolkozzanak el rajta, mi vagy ki az, aminek/akinek a főzési szenvedélyünket köszönhetjük. Nos, elsőre kicsit töprengős feladat előtt álltam, mert úgy igazán nincs az az egy múzsám, ami miatt beleszerettem a főzésbe. Rengeteg minden volt rám hatással: éttermek, receptkönyvek szép képei, főzőműsorok, kulináris utazásriportok, piaci érdekességek, de legfőképp

• Nagyim hagyományos konyhája
• Anyukám egyéni főzési stílusa, melynél ugyan receptekből indul ki, de végül mégis maga módjára süt ki finom ízeket ill.
• Apukám kipróbálási kedve, ami nővéremet és engem is mindig felbátorított különlegesebb falatok megkóstolására.

Másik szempontból egy meghatározó esemény még az volt, hogy 5 éve kiköltöztem, s magamra voltam utalva. Eleinte két héten át tésztát ettem kész mártással, amit elég hamar meguntam. Utána én készítettem el a mártást, majd ebből kiindulva kezdtem el mást is főzni/sütni.

Mivel nem létezik nálam az az egy étel, ami miatt főzni kezdtem, hanem sokkal inkább Nagyim és Szüleim fentebb leírt konyhai jellemzői határozzák meg a mai kísérletezgetésemet, így egy olyan ételt készítettem, amelyben van hagyományos, recepttől eltérő és különleges is.


Először egy hagyományos csirkehúslevet készítettem, aminél végül nem tartottam magamat a recepthez, mert az egész tyúkon kívül zeller, gyökér, répa, hagyma, póréhagyma, fokhagyma, paradicsom, bors, só, csillagánizs és fehérbor is került bele. A megkapott alaplevet gondosan leszűrtem, s kisebb adagokra szétszedve a mélyhűtőbe eltettem. 4dl-t viszont rögtön fel is használtam a mangós céklakrémleveshez. Apukámmal ellentétben nem vagyok nagy céklakedvelő, de szerintem leginkább az erőteljes ecetíz tart vissza. Itt most friss céklát használtam fel, s a kísérlet kedvéért mangóval hoztam összhangba. Végül még egy kevés tengeri aprórákkal és wasabival szórtam meg, melyek csodálatosan kiegészítették a levest, s azt a bizonyos pontot tették ki az "i"-re ;) (recept)

Hortobágyi húsos palacsinta

Miután visszajöttem Pestről Erlangenbe, szerencsére már csak néhány napot kellett várni, hogy újra találkozhassak Ditémmel ;) Gondolom így érthető is, hogy miért nem jutottam el addig, hogy publikáljak néhány új receptet. Csütörtök délelőtt (nov. 1.) landolt a reptéren, s mivel felszállt a köd, így gyönyörű napsütésben jártuk be aznap Nürnberget. Természetesen a nürnbergi Rostbratwurst s a hozzá tartozó Weissbier sem maradhatott ki ;) A hosszú, de nagyon szép séta után végül Ditém egyik kedvenc ételével vártam itthon.


A pörköltöt még előző nap készítettem el, hogy a szokásos 4 felrottyantás ill. lehűlésen túleshessen s összeállhasson az íze. A palacsintákat pedig frissen készítettük el este. Nagyon nagyon finom lett, s a legnagyobb öröm ennél az ételnél persze az, hogy Ditém még 2-3 nappal később is emlegette, hogy milyen finom volt ;) (recept)

A képen látható zöld paradicsom igenis érett! Kedvesemtől kaptam ajándékba ;) Az elmúlt csodálatosan szép hétről persze még jön a következő napokban folytatás ;)