vasárnap, november 11, 2007

Coq au vanille és a karácsonyváros

Elmúlt hétvégén szombat reggel korán kellett kelnünk Ditémmel két okból is: meg szerettem volna mutatni Szívemnek a helyi piacot, s persze finomságokat is vásároltunk (ld. lentebb), s emellett még el kellett érni a délben induló vonatot Rothenburgba. Ide mindenképp el szerettem volna menni Ditémmel, mert tavaly is már nagyon tetszett neki Käthe Wohlfahrt nürnbergi karácsonyi boltja - s hát az igazi óriási karácsonybolt Rothenburg ob der Tauberben található.


A 2 órás vonatút után felhős de száraz idő várt minket Rothenburgban, így a táj sajnos nem tudott a legszínesebb oldaláról megmutatkozni. Rothenburg óvárosa körül még máig is teljes épségben megmaradt a várost övező fal, melyen körbe is lehet járni a várost. Az élmény kedvéért mi is sétáltunk rajta, de csak keveset, hogy a város központjába is bejussunk s a rengeteg régi Fachwerk-ház közt is járkálhassunk. A városból kicsit kinyuló kastélyparki séta után a főutcán végigsétálva végül eljutottunk a hatalmas karácsonyi boltba, mely egyébként egész éven át nyitva tart. Egészen különleges élmény pl. nyár közepén errefele járni, s 1-1,5 óra erejéig belecsöppeni a karácsonyi hangulatba. Kb. ennyi idő alatt jártuk is be a "karácsonyi falut", ami csak az egyike a tucatnyi karácsonyi bolt közül Rothenburgban, mely joggal viseli a "Németország karácsonyvárosa" melléknevet is.


A karácsonyozásból kikerülve a másik helyi nevezetességre vetettük magunkat: hógolyók mindenféle ízesítésben. Amolyan kekszszerű összetapasztott golyó, melyet csokitól egészen cointreau-ízesítésig mindenféle kivitelezésben lehet kapni. Miután alaposan összekentük magunkat, egy rövid séta után már indultunk is vissza. Hazafele Fürthben álltunk meg vacsorázni a Wasabi Sushinál. Ditém a vacsora előtt még nem evett sushit s azt hitte, hogy nem lehet tőle jóllakni - no ezt sikerült megcáfolni ;) Sajnos innét az összes kép kicsit elmosódott lett, így csak az egyik tányér erősen lekicsinyített képével tudok szolgálni - a többit az étterem weblapján találhatja meg a kedves olvasó.


Vasárnap lustálkodós napunk volt, a déli reggeli után délután 3 körül bele is fogtunk a piacon vásárolt tyúk és gombák feldolgozásába. Hogy mi is készült? A címadó coq au vanille, azaz vaníliás csirke, mely a coq au vin (vörösboros csirke) receptjére alapul, csak éppen fehérborral és vaníliával. Rendkívül finom lett, s melegen ajánlom a csirke-vanília kombináció kipróbálását. Én személy szerint már évek óta kísérletezgetek vele, s a leginkább bevált változata szerintem mikor alufóliába közösen becsomagolva sütjük át a csirkhúst egy kevéske citromlével (ld. Epres-zöldborsos csirkemell vagy Citromos-vaníliás csirkemell receptjeimet). Nagyon kellemes íze volt gombával együtt is, s meglepően finom friss csiperkegombával a vanília. A lé, amiben főtt, pedig annyira finom lett (no, lehet azért is, mert a saját készítésű csirkehúslevem is benne volt, de tán leginkább azért, mert Ditém masszírozta be sóval, borssal és vaníliával a csirkét ;) ), hogy másnap este egy kevés lúdgége-/csigatésztával vacsorára megettük. A coq au vanille-hez a korábban elkészített vaníliás olivaolajamat használtam fel a vaníliarúdon túl, melynek az elkészítését ugyancsak az étel receptjénél lehet megtalálni. (recept)

7 megjegyzés:

baba_ írta...

Ó, az a karácsonyi falu egy álom :)) Mi májusban voltunk kint még....huuuhh, 2001-ben ( o.O ), tíz nap alatt minden nap bementünk legalább egyszer :D A Schneeball-tól meg érdekes módon óva intettek minket, merthogy az nem finom, pedig szerintem de :)

Beatbull írta...

Ezek szerint akkor az intésnek nem fogadtál szót s mégis megkóstoltad ;) Tény és való, az első Schneeballom rettentő kiábrádnító volt, de mostani alkalommal sikerült egy nagyon finomat kifogni. Sajnos Ditémnek egy kicsit szárazabb jutott, szóval sok függ a frissességtől is. Amúgy gőzöm sincs, hogy hogyan kell enni, kaptunk hozzá kést, de jól összekentük magunkat ;)

baba_ írta...

Na igen, kíváncsi voltam, hogy miért mondják rossznak :)
Nos, azt hiszem, kismalac módjára, kézzel-lábbal sikerült legyűrni :D Nem hiszem, hogy létezik kultúrált elfogyasztási módja :D

Mamma írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Mamma írta...

Nem bírtam nyugodni és kipróbáltam a vaníliás olívaolajat. Illetve csak a vaníliával pároltam az olajat, de most készre is elkészítem, hogy kéznél legyen.

Mennyire melegítetted az olajat? Épp hogy, vagy forrt is? Túl forróra nem szabad, de itt nem is kellhet, viszont forrón jön ki az aromája. Utána szerinted mennyi idő után bontakozik ki a teljes aroma? A fokhagymás olajnál ez kb. 1 hét. Bennehagytad végig a vaníliát?
Köszi

Beatbull írta...

Örülök, hogy vetted a bátorságot ;) Nálam úgy készül a vaníliás olivaolaj, hogy 1dl finom olivaolajat felmelegítek kb. 90-100°C-ra, s ebben áztatom kb. 10 percig a félbevágott és kb. 1,5cm-es darabokra felaprított vaníliarudat. Ezután üvegbe töltöm a vaníliával együtt, s használat előtt alaposan felrázom, mert a vanília eléggé leülepszik. Maga ez a 10 perc főzés 100°C-on elég az ízesítésre. Habár én hidegen csak 1-2 héttel később kóstoltam meg, hisz főleg sütésre használom, s ott a további melegítés során végképp kijön a vaníliaíz ;) Szóval szerintem egy hétig nyugodtan lehet állni hagyni, ha hidegen szeretnéd alkalmazni - melegen/sütésre rögtön is használható. A poén sokkal inkább az, hogy az olaj magába zárja a vaníliaízt (mint a fokhagyma-, rozmaring-, chili- és egyéb ízt is), s csak újabb hőhatásra özönlik ki belőle. Jelenleg még mindig a 4dl-es/4 vaníliarudas olivaolajamat használom (még mindig benne úszik a vanília) - 1dl az összekent deszka és pitlik miatt inkább csak kipróbálás erejéig jó ;)

Mamma írta...

Ó, köszönöm, most már nagyon profi leszek vaníliás olívaolajban:-) ki is próbálom így!

Az az érdekes, hogy az utóbbi években (vagy csak nekem nem tűnt fel eddig?) egyre nagyobb divatja van az ízesített olajaknak. (Nem a préseltekre gondolok.) A hagyományos mindig is volt, de lassan kezd divathullámba átcsapni, ami köztudottan nem biztos, hogy jót tesz a konyhának, de annál többet a profitnak... Nekem is többfajta van, de vaníliásat még nem láttam, de majd jól kinyitom a szemem jártomban...