Karácsony Ditémnél Londonban

Immár több, mint egy hete vagyok Ditémnél, Londonban, mely nagyon szépen és nyugalmasan telt. Lehet, hogy azért, mert Ditém jelenléte önmagában is rendkívül megnyugtató ;)

Mivel már nyáron bejártam Ditémmel együtt London legnagyobb részét, ezért mondhatom, egész jól eltalálgattam már a nagyvárosban. Még első este megismertem a városrészt, ahova Ditém novemberben költözött: nagyon kellemes nyugalmas, s csöndes, valamint a sarkon fordulva rögtön egy bevásárlóközpont és egy közepes méretű sainsbury's (angol élelmiszerboltlánc) található. Meg kell mondjam, még a német áruválasztékhoz képest is irigylem az angolokat - bár lehet, azért is ilyen tág a választék, mert rengetegféle nép él ebben a városban. A legjobban a frissen vágott zöldfűszerekért vagyok oda, 25g-os kiszerelésben dobják 70pennyért az ember után - 25g menta, rozmaring vagy kakukkfű rengeteg!!! No és aminek nagyon örülök, az az hogy nem bazsalikomtúltengés van, hanem mindenféle zöldfűszert meg lehet kapni frissen - s mindezt a sarki abc-ben.

rákfarkok ananászos-mandarinos rizzsel

A jobbnál jobb minőségű alapanyagok láttán persze főztünk is többmindent. Egyik este majd egy kg csirkelábat ettünk meg ketten gyömbéresen-fokhagymásan, mandarinos rizzsel. Egyik legszívfájdítóbb dolog számomra, hogy a polcok tele vannak mindenféle tengeri kütyüvel. Szívfájdító, mert nagyon szeretem a tenger gyümölcseit, ám Erlangenben sehol sem jutok hozzájuk ilyen frissen és ilyen minőségben ill. áron. A minap és ma is rákot ettünk - egyszer gyümölcsösen, ma pedig kakukkfűvel és fokhagymával. Halakat tekintve pedig a lazac szinte hasonló mennyiségben található a polcokon, mint a marhahús is, így egyik nap Ditém zöldborsós tejszínes füstölt lazacos tésztát készített nekem.

gyömbéres-fokhagymás csirkecomb mandarinos rizzsel

Evésen túl Ditémmel végigsétáltunk a karácsonyi fényben tündöklő Oxford Streeten (bevásárlóutcája Londonnak), ami idén nem úszik fényárban, de annál érdekesebb fényeket találtak ki. Egy másik este felkerestük a Hyde Park-i karácsonyi vásárt. No hát senem olyan mint a nürnbergi, ami jó kis zsúfolt, nagy a nyüzsgés, minden második standnál forraltbort mérnek és csak és kizárólag karácsonnyal kapcsolatos tárgyakat lehet kapni; s nem is olyan mint a szolnoki, amit bugyivásárnak is szoktam becézni, mert annak meg aztán végképp semmi köze karácsonyhoz, ill. a hangulata sincs meg. Nos a Hyde Park-i vásár amolyan keveréke ennek a kettőnek: van karácsonyi holmi is, forralt bor is, meg sergő és óriáskerék, ill. modernebb lelkeknek szimulátorok. Rögtön a bejáratnál pedig egy műkorcsolyapálya fogadja a vendégeket. Apropó korcsolya: egyik este Ditém meglepett azzal, hogy elvitt korcsolyázni - életemben először álltam korcsolyán ;) Ditém szerint egész ügyes is voltam, hisz nem is estem el - bár ez szerintem azért is volt így, mert Ditém mindig mellettem volt, s belekapaszkodhattam ;) A Hyde Parkban egy forralt bor után felültünk az óriáskerékre, de nem volt olyan óriási róla a kilátás.

Ditém zöldborsós füstölt lazacos spagettije

Ditém másik tippjét is követtem, miszerint a London Bridge alatt egy nagyon jó piac található, mely nekem biztos tetszene és érdekelne. Egyik nap le is néztem oda, s tényleg szem-szájnak ingere fogadott: sajtok óriási választéka, friss húsok, szárnyasok, halak, tenger gyümölcsei, zöldségek, s mind csodálatos friss és gyönyörű minőségben. Készítettem is jópár képet, melyeket a ezen a linken lehet megtekinteni néhány kiválasztott téli londoni képpel együtt.

sütnivaló banán (ezt is lehet itt kapni ;), igen, ez már érett)

marhasteak mentamártással és sütőbanán-tócsnival

Holnap elérkezik Ditémnek és nekem is az első karácsony, melyet nem otthon töltünk a családunkkal, hanem együtt kettesben. Szívesen lennénk családainkkal, de Ditémnek idén nem volt megoldható, hogy hazakerüljön az ünnepekre, én pedig nem szerettem volna sem nélküle karácsonyozni, sem pedig, hogy egyedül legyen itt Londonban karácsonykor. Napról napra jobban készülődgetünk és nagyon várjuk már az első közös karácsonyunkat ;) Minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk! ;)

VKF 11/2 - Forraltbor-krém

Tegnap egy kis ízelítővel már jelentkeztem a VKF ehavi fordulójára. Ezennel pótolnám a tegnapi mulasztásomat, mégpedig, hogy megemlítsem, nem csak karácsonyi, hanem élénkítő alapanyagot is tartalmazó ételek készítése a téma. Nálam ez az alapanyag a szesz/alkohol, amely a kiírásban felsorolt példákhoz hasonlóan kis mennyiségben élénkítő, nagy mennyiségben inkább elálmosító/elkábító hatású - bár gondolom, ezt nem kell különösképp részleteznem ;) Mellesleg az ízeken is rengeteget tud élénkíteni, hisz az egyik legjobb ízfokozó, valamint 1-1 pálinka oly sok ízt tud egy kis pohárkába tömöríteni, hogy szinte csepegtetve is perceken át lehet élvezni a zamatát. (Tipp: az Alföld gyöngyszemei: Szicsek és Bolyhos pálinkák.)

forraltbor-krém narancsos mangóval

Múlt hét szombaton, mikot nővérem, sógorom és unokahugom benézett hozzám, akkor készítettem nekik egy kis harapnivalót, valamint egy kevés édes falatot. Utóbbiként a karácsonyi időszakhoz méltóan egy forraltbor-krém készült. A végeredményben is erőteljesen érződött még a szesz, így akik gyerekeknek nem szívesen készítenének ilyet, természetesen punccsal is helyettesíthetik. Tetejére az édes krém kiegyensúlyozására narancsos mangó került, majd végül még a szín kedvéért egy csipet reszelt zöldcitromhéjjal szórtam meg. Ha nagyon bele szeretném költeni, akkor maga a mangó a színével is élénkítő alapanyag ;) Sajnos, amikor tesómék itt voltak, csak a krém készült el, de így is seperc alatt kikanalazta nővérem úgy, hogy sógoromnak épp hogy egy kanál jutott. Jó, persze biztos azért is, mert sógoromnak még vezetnie is kellett ;) Mindenesetre egy jól és könnyen előkészíthető desszert, mely élénkítő hatása miatt a karácsonyi vacsora végére még egy fokkal emelhet a vidám hangulaton ;) (recept)


Mint már korábbi bejegyzéseimben is írtam, ma este Ditémhez repülök, így az elkövetkező három hétben alacsonyab lángon fog üzemelni a blogom. Minden kedves olvasómnak további jó készülődést kívánok a karácsonyi ünnepekre ;)

VKF 11/1 - Almakenyér

Ismét eltelt egy hónap és közeleg a vkf. 11. fordulójának leadási határideje. Holnap este repülök végre Ditémhez s Vele együtt kettesben fogom tölteni a karácsonyt és szilvesztert is! Már nagyon várom! ;) Hétvégén ezért bizonytalan, hogy hogyan fogok tudni bejegyzést közzétenni blogomon, ezért ma és holnap teszem ezt meg. Az ehavi vkf. fordulóját lilahangya írta ki, melynek témája a közelgő karácsonyra való tekintettel: karácsonyi ételek. Szépen átkotortam az összes karácsonyi kiadású receptfüzetemet, de végül egy klasszikusnál, a gyümölcskenyérnél kötöttem ki.

gyümölcskenyér tisztán, azaz almakenyér

Legtöbbször egy elég tömör és nehézkes falat kerül a tányérunkra, melynek okát abban látom, hogy a legtöbb recept jópár tojást tartalmaz, s még talán keleszti is némi élesztővel a tésztát. Ezen kívül a rengeteg aszalt gyümölcs is eléggé tömörré teszi. Nálam ezúttal semmi tömör nem került bele, hisz a mazsolát is szépen megduzzasztottam rummal, valamint a sok gyümölcs helyett kizárólag friss almát használtam fel. A tésztába pedig se vaj, se tojás nem került, maga a rum és a citrom illetve az alma levétől nedvesedett be a liszt, s ettől is tartott össze. Tegnap ezzel az almakenyérrel vendégeltem meg a tanszéken a kollégáimat, s (ismét) olyannyira ízlett nekik, hogy rögtön le is kellett diktálnom a receptet ;) Legnagyobb előnye, hogy tényleg nem az a kompakt, tömör gyümölcskenyér, hanem laza, s frissítően zamatos. (recept)

Pataki szaibling ánizskapros fehérbormártással

Vasárnap folytatódott tovább a halakkal való kísérletezgetésem. Mint már előző bejegyzésemben írtam, a lazacpisztráng maradékaiból halalaplevet főztem, melyet aztán vasárnap hasznosítottam az ánizskapros fehérbormártásom alapjaként. A 2,5dl hallevet befőztem 1dl-re, felöntöttem 2dl fehérborral, s egy mogyoróhagymával együtt főztem egy kicsit. Leszűrtem, majd addig főztem, míg kb. 0,5dl nem maradt belőle. Később jéghideg vajjal kötöttem meg a mártásalapot, s végül ánizskaporzölddel megszórva tálaltam a halhoz.

pataki szaibling ánizskapros fehérbormártással, édesköménygumóval és petrezselymes burgonyával

Vasárnap délben elmaradt a filézés, mert egészben (de fej nélkül) sütöttem meg a halamat, ami ezúttal egy pataki szaibling volt. Köretként a petrezselymes burgonyán kívül édesköménygumót főztem mellé, s ezért fűszereztem a halat só, bors, olivaolaj, citrom, fehérbor mellett édesköménymaggal is. Talán még egy fokkal ünnepibb halétel az ünnepekre ;) (recept)

Sáfrányos lazacpisztráng édesköménygumóval

Meg kellett várni ezt a 100. bejegyzésemet, mire végre nekikezdtem a halakkal való kísérletezgetésbe ;) Párszor ugyan már készítettem halat (ld. pl. narancsos zöldfűszeres pisztrángomat), ám még sose filéztem ki saját magam egy halat. Múlt hétvégén kedvet kaptam rá, s mivel a piaci választék is oly szép volt, így szombaton és vasárnap is halat sütöttem.

az első halfilézésem eredménye: lazacpisztrángfilé

Szombat délután, miután elmentek tesómék, némi tudományos módszertant megemésztve hozzáláttam a friss lazacpisztrángom kifilézésének. Meglepően jól sikerült és könnyen ment rögtön első nekifutásra, mint ahogy ez a képen is látható. Még a bőrét is mindenféle húsveszteség nélkül sikerült lehántani ;) A szálkákat, bőrt és a pisztráng fejét egy kis hagymával, babérlevéllel, kakukkfűvel, sóval, borssal és fehérborral, valamint kb. 3dl vízzel fél óra alatt kifőztem, s a leszűrés után megmaradt kb. 2,5dl halalaplevet eltettem a hűtőbe másnapra. Vettem is ugyan egy kis üveg halalaplevet, de miután elolvastam az összetevőit, elment tőle a kedvem. Külön tesznek bele zselatint, s még így is hígan folyós? Az én saját alaplevem másnapra olyan szép kocsonyás lett, mindenféle zselésítő adalékanyag nélkül - mellesleg meg tudom is, hogy mi került bele (s legfőképp, hogy mi nem ;) ).

Sáfrányos lazacpisztráng édesköménygumóval

A lazacpisztrángfiléből egy csipesszel szépen kiszedegettem a maradék szálkákat, majd ismét Alexander Herrmann egyik elkészítési módját vettem elő, melyet amúgy már sógoroméknál is egyszer kipróbálhattam. Az édesköménygumót vékony csíkokra vágtam, meglengettem olivaolajon s meglocsoltam fehérborral, majd egy alufóliára tettem, s ráhelyeztem a mindkét oldalról megsózott és borsozott halfilét. Megszórtam egy csipet sáfránnyal (szálak), meglocsoltam citrommal, s becsomagolva elég hamar sütőben szép szaftosra átsütöttem. Sógorom azt hiszem, még néhány szem fehér szőlőt is tett annak idején a fóliába - nálam ez most elmaradt. Rettentően szaftos és könnyed laza elkészítési mód - akár az ünnepekre is melegen ajánlom ;) (recept)

Olivabogyós-sajtos sütemény

S el is múlt az utolsó hétvégém az idei évben német földön ;) Jövő hét péntek este már Londonban, Ditémnél leszek s maradok is egészen január 6 estig! Nagyon várom már! ;) Jól ki is használtam ezt a hétvégémet, s sok időt töltöttem a konyhában, mely során csuda finom falatok születtek. Kezdem is az elsővel ;)

olivabogyós-sonkás-sajtos sütemény

Nővérem, sógorom és unokahugom érkezett tegnap délre látogatóba. Először járt itt fent a lakásban unokahugom, s meglepően nyugalmasan figyelte az új környezetet (nojó, meg a rendetlenséget ;) ). Gondoltam, mivel nagyjából ebédidőben érkeztek, hogy reggel sütök egy kis sós sütit. Így került végül az asztalra ez az olivabogyós-sonkás-sajtos sós sütemény. Eleinte féltem, hogy elsóztam, de végül alig maradt néhány szelet mire elmentek tesómék. Lehet, hogy csak éhesek voltak ;) Mindenesetre örülök, hogy ízlett nekik. Még másvalamivel is megkínáltam őket, de azt most még nem árulom el, mert a vkf 11. fordulójára készült - csak annyit mondok, hogy seperc alatt eltűnt az is ;) A sütemény amúgy olyan jó laktató volt, hogy estig csak 2-3 szemet nassoltam nővérem által sütött sütikből. (recept)

Fürj-erőleves

A fürjmelles bejegyzésemnél persze felmerülhetett a kérdés, hogy mit is kezdjünk a rengeteg fürjjel, hisz csak a mellük kellett a recepthez. Nálam fürj-erőleves készült belőle - úgy, ahogy nálam a szárnyas alaplé készül. Rengeteg receptet olvashatunk, ahol víz helyett zöldség-, csirke- vagy húslevessel dolgozunk, s ezeket - valljuk meg őszintén - ritkán készítjük el magunk. Talán az egyik legjobb indok rá, hogy a receptben követelt 2dl csirkehúsléért minek főzzek egy levest, ill. mit kezdjek a maradék 1,5 literrel. Ez persze sántít, mert nemcsak hogy finomabb a saját főztünk által készülő alaplé, hanem azt is pontosan tudjuk, hogy mi került bele, no s a fel nem használt levest porciókra szétszedve be lehet fagyasztani, s igény szerint felolvasztani. Azaz megéri időnként a fáradtságot venni, s a saját alaplevünket megfőzni - ha az eredmény ízét és minőségét tekintjük, akkor elenyésző a ráfordított idő ;) (recept)

fürj-erőleves

Kacsamell chilis-csokis mártással, mangós polentával

Mikuláskor mi más is lehetne, mint csokoládé! Ma csak egy rövid ötletre ill. kombinációra szorítkozom a bejegyzésemmel;) Egy kicsit tovább alakult nálam a jelenleg divatos chili-csoki kombináció. Mivel a csokoládészufléhoz szerintem egy finom száraz vörösbor illik a legjobban, s a balzsamecet a vörösbortól pedig már nem is áll oly távol, hisz az is szőlőből készült, így mindezek az összetevők együtt alkották a chili-csoki szószom alapját. Lehet, hogy jobban mutatna esszenciának nevezni, de ettől most eltekintenék, mert nem főztem el vagy sűrítettem össze semmit. Hozzá finom szaftos rózsaszín kacsamell és mangós kukoricadara (polenta) került a tányérra, utóbbi némi frissen reszelt parmezánnal megszórva. (recept)

Kacsamell chilis-csokis mártással, mangós polentával

Gasztrolapok - kördés

t3v-n keresztül ért el hozzám Borzsi kördése, mely ezúttal gasztrolapokkal kapcsolatos szokásaimra kérdez rá.

1. Melyik a kedvenc gasztronómiai lapod?
No, ezen nincs vita: essen & trinken - a sima, nagyméretű kiadás.


2. Miért? Mi az ami fontos benne a jó recepteken kívül? Híres szakácsok receptjei? Sztárok főzési szokásai? Nyereményjátékok? Újdonságokat mutat a főzéssel kapcsolatban? stb.
Nem is igazán a receptek, hanem leginkább az ötletek miatt tetszik - mind díszítési, elrendezési, mind elkészítési és kombinációs területen. Szerencsére nincs is telitömve híres szakácsok receptjeivel - sőt, igazándiból egyik recept mellett sincs szakácsnév. Nem is a szakács neve a lényeg szerintem, hanem maga az ötlet és az ízharmónia. Hál ég nem is pletykalap, mint pl. az magyar gasztrolapok tömkelege, azokat én sem venném meg. (Jó, egyet vettem, mikor Pesten Ditémet elkísértem a fodrászhoz ;) Nem emlékszem már az újság nevére, de hamar kiolvastam és nem is tartottam meg.) Engem abszolút nem érdekel, hogy xy mit főz otthon (mellesleg xy-t általában nem is ismerem, mert nem követem amúgy se figyelemmel a pletykát) - tőlem akár a szomszédom is megfőzheti, ha van benne ötlet és finom az eredmény. Leginkább az nem tetszik ebben a "híres szakács" vagy "xy sztár" főztjében (ami részemről lehet, hogy csak hiedelem, de szerintem bőven van valóságalapja), hogy nem is ők találták ki a recepteket, sőt még lehet el sem készítették, csak marketingcélokból ragasztották rá a nevüket. Egyszer olvastam ehhez egy aranyos történetet, ahol megkértek egy neves szakácsot, hogy készítsen el egy receptet. Addig küzködött, míg fel nem adta, s azon panaszkodott, hogy ki írhatott egy ilyen lehetetlen receptet - ekkor derült ki, hogy a recept a saját szakácskönyvéből származik ;) Gasztrolapokról könyvekre áttérve ezért sem vagyok általában 1-2 szakács rajongója - tisztelet persze a kivételnek. Szóval itt is inkább azt veszem meg, ahol érdekelnek a receptek - az író teljesen mellékes. Visszatérve a kérdésekre: nem is tudom, hogy van-e benne nyereményjáték, biztosan, de nem vettem még részt rajta. Nagyon tetszik még az essen & trinken című lapban a fizikai rész, ahol 1 oldalon leír egy érdekes konyhai dolgot néhány jó tippel együtt. Ezen kívül pedig kellemes lapozgatni a kulináris utazásokról készült riportokban is.

3. És mi az amit hiányolsz belőle, vagy nem tetszik annyira?
Hiányolni semmit nem hiányolok belőle, teljesen jó úgy, ahogy van. Legfeljebb azt, hogy otthon, Magyarországon nincs ilyen lap, pedig igény lenne rá. Egyetlen mankója az újságnak, hogy néha (de ez ált. ritka) olyan összetevőket alkalmaz, amiket nehéz beszerezni egy kisebb városban (mint pl. Erlangenben...)

4. Mindig megveszed vagy előfizetsz rá?
Előfizetésben jön havonta a kisebb zsebformátummal együtt (essen & trinken für jeden tag). Nem drága szerintem, ha a tartalmát veszem alapul: kb. A4-es méretben 150 oldal havi 3,70 euroért (előfizetésben 3,50), a kisebbik méretű zsebfüzet szinte csak recepteket tartalmaz 130 kb. A5-ös oldalon havi 2,50 euroért (előfizetve 2,25).

Sertéssült füstölt sörös szósszal

Mikor november elején itt járt nálam Ditém, egyik este átmentünk Bambergbe, mivel kiderült, hogy Ditém még nem ivott füstölt sört, s ezt mindenképp pótolnunk kellett. El is szürcsöltük a füstölt sörünket, mely egy kicsit olyan, mintha egy füstölt sonkát lógattak volna a barna sörbe. Viszont mindkettőnknek ízlett, s Ditém végül még lakótársának is vitt ajándékba egy üveggel.

Múlt hétvégén aztán kedvet kaptam egy tipikus bajor étel elkészítéséhez. A bajoroknál megszokott hagyomány, hogy vasárnaponként helyi specialitásokat felszolgáló étterembe mennek ebédelni. Olyanannyira szokás, hogy némely frank/bajor étteremnél asztalt is kell előre foglalni vasárnap délre. Egyik tipikus étel, amit ilyenkor esznek egy sertéssült szósszal és knédlivel. Persze knédliből is nem csak a krumpliból készült létezik - elterjedt a zsemléből vagy bajor perecből készült knédli is, melyeket alkalmanként egyféle hosszított henger formájában főznek ki, gyakran szalvétába csomagolva (Serviettenknödel). Praktikus, hisz a maradék knédlit szeletekre vágva másnap egy kis vajban kisütve újból lehet hasznosítani. Ám a kerek krumpliból készült knédliket is szokás újabban sült krumpli formájában úszó zsírban/olajban vagy fritőzben kisütni.

Sertéssült füstölt sörös szósszal bajor perec-knédlivel

A standard szósz mellett létezik a sör-alapú szószok sora is - attól függően, hogy sima, házi, barna vagy búzasör kerül a sülthöz. Nálam a füstölt íz kedvéért a fentebb említett füstölt sör került a sertéssülthöz, s végül ez is adta a szósz uralkodó ízét. A szószt amúgy lehetséges liszttel vagy étkezési keményítővel besűríteni, de tudtommal (szigorúan) nem szokás bajor területen - azaz legfeljebb elfőzéssel sűríthető. A képen a bajor perecből készült szalvétás knédlim látható a füstölt sörös sertéssültem mellett. (recept)