szombat, február 17, 2007

Gorgonzolás tekervények

A mai szombati napon meghívtam Nórát és Nevenát hozzám ebédre. Kisebb-nagyobb nézeteltérések után aztán csak sikerült megszülni az ebédet - egy halvány melléfogás kíséretében. Történt ugyanis, hogy színt tekintve kis kontrasztot szerettem volna teremteni, ezért köretként nem egyszerű fehér hanem piros tésztát főztem. Annyi volt csak a probléma, hogy a tészta önmagában is csípős volt - nem néztem rá a csomagolásra, s hát pomodoro (paradicsom) helyett peperoncino (csípős paprika) állt rajta / ill. ez volt a színezőanyag. Úgyhogy mikor megfőtt a tészta, sebtében még összedobtam egy paradicsommártást, hogy enyhítsen a meglepetésszerű csípősségen. A képen még egy kis parmezán- és fenyőmagdísz is látható.


Amúgy maga a főétel zsályával töltött sertéshústekercsekből állt, melyeket egy sonkaágyra helyezve s tejszínes gorgonzolával meglocsolva a sütőben jól megpirítottam. Hál ég még legalább ezzel is jól lehetett lakni ;)


Desszertként pedig Nóra kívánságára császármorzsa volt - ami ismét mennyeien könnyedre sikeredett. Remélem, mindenki talált magának finom falatot - s persze remélem, a jövőben többször is még vendégeim lesztek ;)

kedd, február 13, 2007

Orientális tejberizs

Bármilyen szomorú és fájó is a búcsú, s bármennyire is szeretnénk elkerülni, néha az életben sajnos búcsút kell venni ... s végül valamikor túl kell lépni rajta ... Hátha másokat is kicsit megnyugtat a következő idézet:

"Sei nicht verzweifelt, wenn es um das Abschied nehmen geht. Ein Lebewohl ist notwendig, ehe man sich wieder sehen kann. Und ein Wiedersehen, sei es nach Augenblicken, sei es nach Lebenszeiten, ist denen gewiss, die Freunde sind." [Bach, Richard]

Szabad fordításban: "Ne légy kétségbeesett, ha búcsút kell venni. Egy 'isten veled' szükséges, mielőtt újra láthatjuk egymást. És a viszontlátás - legyen az pillanatok, legyen az egy hosszabb életszakasz után - biztos azok számára, akik barátok."

Félreértés ne essék, nem a naplóírástól búcsúzom, hanem a hazatért és szeretett Zsófimtól, Ágómtól, Vicámtól és Timimtől... No, de mint fentebb is írtam, az életnek mennie kell tovább!

Vasárnap nem volt túl sok kedvem bármit is főzni, de végül csak elszegődtem a konyhába. Eleinte egy egyszerű hagymás chilis rizsnek indult az egész, végül még belekerült egy narancs, némi méz, mazsola és tejföl is: így megszületett az orientális jelzővel elkeresztelt tejberizs - tej nélkül ;) Az eredményt az alábbi képen csodálhatjátok meg, ill. mint mindig a naplóbejegyzés címe alatti hivatkozáson keresztül juthattok el a recepthez.

vasárnap, február 11, 2007

Búcsú Zsófitól...

Sajnos ennek a napnak is el kellett jönnie - búcsút kellett vennem Zsófitól. Mivel vasárnap, azaz ma ment haza, s szerdán még vizsgázott, csütörtökön kirándulni volt a többiekkel így pénteken sikerült időt szorítani egy búcsúvacsorára. Mivel aznap este nem a vacsora állt számomra a középpontban, így nem is dokumentáltam fényképekkel - csak szóban folyattatom össze a kedves olvasóm nyálát a szájában ;)

Előételnek a már korábban itt a naplómban közölt narancssalátát készítettem. Tényleg nagyon finomra sikeredett - s itt most Zsófi szavait idéztem ;) Igazán nem is lepődtem meg rajta, de jól esett hallgatni Zsófit, mikor kérdésemre szinte minden összetevőjét eltalálta. (narancs, édeskömény/ánizskapor, só, frissen tört feketebors, olivaolaj, hagyma, száraz fehér bor, rozmaring, baguette).

A főételt már közösen készítettük a konyhában. Zsófi a borjúszeletek kiklopfolásával finoman levezette a napi futkosása stresszét, míg én egy hagymás cukkinis koktélparadicsomos olivabogyós köret alapjait tettem fel. Némi szójaszósz, vegeta, só, frissen tört feketebors, citromlé, curry és egy csipet cukor is belekerült. Zsófi közben mindegyik borjúszelethez egy fogpiszkáló segítségével egy szelet pármai sonkát és egy friss zsályalevelet rögzített. Miközben kevés vajon ezen a megpakolt oldalán sült a hús, a másik oldalát kis sóval és borssal hintettem meg. Miután megsültek a szeletek, az odasült réteget egy kevés fehér borral lazítottam fel, majd Zsófi egy evőkanálnyi vajjal egy kellemes mártást készített a saltimboccához. Még sose készítettem ilyet péntek előtt, de elsőre nagyon finomra sikeredett - megint csak Zsófi szavait idézem ;) ("A szakácsot megtartjuk.")

Desszertként narancskrémet készítettünk, amit jó ideig a sütőben kellett vízfürdőben melengetni, hogy megdermedjen valamelyest. Míg a sütőben pihent, beszélgettünk. Szívem szerint még tovább is beszélgethettünk volna, de este még a többiekkel mentünk volna bulizni (amiből aztán nem sok lett, úgyhogy sajnálom kicsit, hogy ilyen sietéssel ért véget az este...).

Neked is nagyon szépen köszönöm, Zsófi, hogy elfogadtad a meghívást, s ellátogattál hozzám néhány (finom) falatra. Nagyon örülök, hogy itt voltál, s még jobban, hogy egyáltalán találkozhattam Veled s megismerhettelek Téged. Remélem, a (közel-)jövőben még járni fogsz erre, s be is kukkantasz hozzám. Bármikor szívesen látlak, s örülnék, ha (ismét) vendégem lehetnél.

Ázsiai fűszerkavalkád

Eléggé szomorkás hét múlt el, hisz a mai nap (febr. 11.) ment haza Zsófi, Ágó, Vica és Timi - végleg. Ágót kedd este hívtam el egy búcsúvacsorára. Zenehallgatás és beszélgetés mellett egy jót is kotyvasztgattunk a konyhában. Ágót ugyebár megkérdeztem, hogy van-e valami kívánsága, mit főzzek, de csak annyit válaszolt, hogy valami narancsosat. A narancs mondjuk nem volt a végeredményben annyira domináns, de szerintem egész finomra sikeredett - leszámítva, hogy egy "halványat" csípős lett. Szegény Ágóról meg utólag tudtam csak meg, hogy nem bírja az erőset... Mindenesetre még helyszíni tűzoltásként bevedelt kb. fél liter csillapító zsíros tejet. Bocsi érte, Ágó ;) Remélem, nem (csak) ez marad meg Neked emlékként a keddi estéről/vacsoráról.


Köszönöm, Ágó, hogy vendégem voltál, s hogy egyáltalán megismerhettelek. Remélem, ha ismét erre jársz, újra összeülünk - ha nem is valami csípős falatra, de talán egy jó beszélgetésre a mosókonyhában ;)

kedd, február 06, 2007

Búcsúbuli :(

Péntek este rendezte Zsófi és Vica a búcsúbulijukat, melyre számos ismerősüket hívták meg - közte persze engem is. Emellett pénteken még kettő promociós előadásra voltam hivatalos, úgyhogy egy kicsit sűrű lett a nap. Viszont már alig vártam, hogy eljöjjön az este - többek közt, mert azzal vége lett a hétnek, s végre ki lehetett kapcsolódni.

Természetesen nem állítottam be üres kézzel, hanem háromféle nassolnivalóval készültem. Egyikük a narancstorta (bocsi a kép minőségéért, elfelejtettem otthon beállított fénynél lefényképezni, így csak gyorsan lekaptam). A tésztája picit lehetett volna lazább is, de reggel mikor sütöttem nem volt több időm a keltetésre... Meg egy picit még mindig túl laza a narancsos "puding" a tetején, majd még kiötlök rá valamit.


Másik nasi az általam nagyon kedvelt kolbászchips volt. Pofonegyszerű elkészíteni: vékony karikákra vágva egy forró serpenyőben ropogósra ki kell sütni, majd le kell csepegtetni, s kész is. Egyedül Vica nem fogadta tárt karokkal - viszont több embertől pozitív visszhangot kaptam. Zoli szinte egyedül ette meg a csípős verzió felét - mondjuk vacsira is szinte minden nap kolbászt eszik erős pistával ;)


S végül a harmadik fogás, ami olyan hamar eltűnt, hogy se Zsófinak, se Ágónak, se nekem nem jutott belőle. Leveles tésztát szép vékonyra kinyújtottam, majd parmezán és szárított paradicsom egyveleggel töltve kis golyókat alakítottam belőle. Úgy tűnik, a héten mégegyszer csinálni fogok, márcsak hogy Zsófi, Ágó no meg én is megkóstolhassam ;)


No s néhány röpke gondolat a buliról is: A buli egész jó volt, nekem főleg az utolsó kb. 1 óra tetszett - akinek vannak halvány emlékei a buliról, az szerintem érti is, miért ;) S köszi Ágó a beszélgetést, nagyon jól esett ;)

(Buliképek itt és itt)

vasárnap, február 04, 2007

Borsópirított

A mai napon végre megszabadultam a már hónapok óta a mélyhűtömben didergő borsómtól. Mivel péntekről még maradt jócskán parmezánom, így azzal próbáltam valahogy összeházasítani. Az eredmény végül egy parmezános kolbászos borsópirított/-felfújt lett.


Inkább előételnek ajánlanám - főételként legfeljebb a zöldborsó kedvelőinek ;)