Ritka esemény nálam, hogy - ha nem is szórul szóra, de még csak nagyjából is - recept szerint főzzek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne tornyosulnának szakácskönyvek a polcaimon. Szívesen lapozgatok bennük, némelyiket inspirációszerzés érdekéből veszek elő, más könyveim pedig kimondottan arra vannak, hogy vész esetén utánanézhessek a megfelelő arányoknak (pl. tésztáknál, cukorkáknál). A városközponti könyvesboltba is rendszeresen be szoktam nézni, s Ditém csak nagyon nehezen tud elrángatni a szakácskönyves polcok elől. Magyar könyvesboltokban viszont ezzel szemben alig 5-10 perc alatt végzek, mert 1-2 kivételtől eltekintve siralmas a választék. Külön elkeserít a választékkal kapcsolatban az is, hogy külföldi könyvek közül szinte kizárólag csak angol szakácsoktól lehet kapni magyar nyelven könyveket - tőlük viszont rengeteget. Elszomorító a kiadók szűk látóköre, habár a probléma gondolom részben összefügg a tv-adókkal is, hisz az angol szakácsok főzőkurzusait tűzik műsorra, ezáltal ismeri őket a lakosság, tudja kinek a könyve fekszik a boltban előtte a polcon. Nagyon örülnék, ha egy kicsit megnyílna a magyar "gasztropiac" a francia és német szakácsok felé, hisz számos tv-műsort valamint szakácskönyvet lehetne szinkronizálni ill. lefordítani, s ezzel színesebbé tenni a szakácskönyvpiacot.
A legtöbb kedvenc szakácskönyvem német szakácsoktól származik, a Magyarországon oly népszerű és egyeduralkodó brit szakácsoktól viszont nincs egyetlen könyvem sem. Volt már kezemben könyv tőlük - sőt, Londonban is több könyvesbolt szakácskönyvrészlegét kutattam át, de mindössze egy könyvet hoztam magammal, az se a nevesebb brit szakácsoktól származik. No, de most nézzük, hogy mely könyveket ajánlanám (karácsonyra?) beszerzésre:
Alexander Herrmann: Koch Doch (1, 2 és 3). Egyik kedvenc szakácsom, ugyanis gyakran kombinál a megszokottól eltérő ízeket egymással, anélkül, hogy komplikálttá tenné az ételeket. Számos ötletet merítettem a könyveiből, rengeteg új ízkombinációval ismerkedtem meg receptjein keresztül. A legtöbb recept egyszerűen elkészíthető, s mégsem hétköznapi. Mind a három könyvet ajánlom, habár a harmadik nem annyira jó, mint az első kettő.
Heiko Antoniewicz: Fingerfood - Die Krönung der kulinarischen Kunst. Talán ez a legdrágább szakácskönyvem, amit eddig vettem, viszont ár-érték arányban is meszzemenőleg ez a könyvem az első helyezettem. Több mint 170 receptet tartalmaz a könyv, mindegyik 1-1 gyönyörű fényképpel illusztrálva. Rengeteg recept ugyan, de ami végképp levesz a lábamról, az, hogy mindegyik recept tele van jobbnál jobb ötletekkel, izgalmas ízkombinációkkal, elkészítési módszerekkel, tálalási ötletekkel. Némelyik recept ugyan némi fantáziát igényel az otthoni kivitelezés során, hisz nem áll rendelkezésemre mindenféle profi felszerelés. Eddig viszont mindent "kimacgyvereltem" valahogy ;) Szakácskönyvek közt a legjobb ötletgyűjtemény, ami a mai napig a kezembe került.
Jennifer Joyce: Tapas, Sushi, Antipasti - Fingerfood aus aller Welt. Érthetetlen számomra, hogy a magyar könyvespolcokon miért nem találkoztam még ezzel a könyvvel. Nagyon jól megszerkesztett könyv, rengeteg ötlettel, menüjavaslatokkal, kiegészítő receptekkel, szép képekkel. A cím egy kicsit félrevezető, ugyanis sushiról, tapasról és antipastiról csak közvetetten esik szó, a főszerep a tarka, vidám és ötletes fingerfood-oké. Ismét egy könyv, ami ötletek gyűjtésére, inspirálásra ideális.
Kate Whiteman: Fische und Meeresfrüchte. Szüleimtől kaptam ezt a könyvet, melyben a világ piacain megvásárolható hal és tengeri élőlény közül szinte mind szerepel. Emellett rengeteg tippet is ad az egyes élőlények kezeléséhez, filézéséhez, elkészítéséhez. A halak és tengeri élőlények leírása rengeteg képpel egyetemben a könyv első 120 oldalát teszi ki - ezután néhány receptet is találunk a könyvben. Pusztán az első 120 oldalért is érdemes ezt a könyvet megvenni.
Thomas Vilgis: Wissenschaft al Dente valamint Die Molekül-Küche. Ugyan találunk ezekben a könyvekben néhány receptet, viszont elsősorban az egyes konyhai elkészítési folyamatok fizikai és kémiai hátterét részletezi. Nem kell félni, nem képletekkel, hanem nagyon olvasmányos formában magyarázza el a konyhai hétköznapok jelenségeit. Egyrészt
rendkívül szórakoztató könyvek, másrészt viszont a folyamatok megismerése és megértése után sokkal tudatosabban cselekszik az ember a konyhában.
Idővel eléggé válogatós lettem a szakácskönyveket illetően. Ma már alaposan átlapozom a könyveket, s előbb át is gondolom, hogy most tényleg kell-e nekem az a könyv, mit és mennyit tud nekem nyújtani. Két könyvért például tuti nem adnék ki pénzt: Horváth Ilona - Szakácskönyv ill. F. Nagy Angéla - A család szakácskönyve. Gondolom sokmindenkinél "alapműnek" számít valamelyik a kettő közül - szerintem rettentően idejétmúltak, szürkék és abszolút nem inspirálóak. Ha valaki tényleg egy olcsó, alapreceptekkel teli könyvet szeretne, annak ajánlom
Joel Robuchon - The Complete Robuchon című recepttárát. Kép ugyanúgy nincs benne egy sem, viszont több mint 800 receptet tartalmaz, melyek nem a fogások, hanem az alapanyagok és az elkészítések köré épülnek. A tömör konyhai bevezető (mi micsoda, mi mire kell) után témakörökre (alaplevek/mártások, levesek, belsőségek, húsok stb.) taglalva írja le receptjeit mai szemmel. Minden recept rendkívül pontos, könnyen követhető, nagyon gyakran találkozhatunk rövid kiegészítő információkkal és magyarázatokkal is. Ellentétben a fentebb említett magyar "alapművekkel" Robuchon könyve referenciaként szolgál és egyben inspiráló is.
Végezetül a magyar kiadókhoz szeretnék szólni: Miért található
ilyen sok gasztronómiai érdeklődésű ember polcán idegen nyelvű könyv? Miért rendelünk idegen nyelvű receptújságokat, s hagyjuk a magyar füzeteket a polcokon? Igenis megvan az igény egy tágabb, ötletesebb, többszínűbb, modernebb gasztronómiai könyvpiacra ill. receptújságokra magyar nyelven! Örülnék, ha (a brit szakácskönyvek mellett) megjelennének más nemzetek szakácsainak is az igényes könyvei magyarul a könyvesboltok polcain.
