szombat, január 12, 2008

Só-ágyban sült lazacpisztráng

Sajnos egyszer eljött a nap, amikor haza kellett térnem Ditémtől: múlt vasárnap éjjel érekztem vissza Bajorországba, s hétfőn már kezdődött is az első munkahét. Gondolom, a dolgozó olvasóim is hasonlóan élték meg az új év első munkanapjait - pláne milyen nehéz volt 3,5hét ügyesen összekombinált szünet után nekivágni... No, de túléltük! ;) Hétvégére a VKF 12. fordulója szellemében tengeri és vízi élelőnyekkel kapcsolatos recepteket terveztem be, melyek közül ma egy kis ízelítőt (tehát még nem a pályamunkát ;) ) teszek közzé.

hal a feltört só-ágybanhal a feltört só-ágyban

Néhány éve szüleimmel együtt egy nagyon kellemes estét töltöttünk a pesti rakparton található Trattoria Toscana nevű étteremben. Apukám járt ott előtte ismerősökkel, s már az első családi Toscana-éttermi látogatásunkkor a grappákról, friss kagylóról és a só-ágyban sült tengeri süllőről áradozott. Így hát nem tudtam én sem ellentmondani, s szép sorjában végig is próbálgattam a melegen ajánlott finomságokat. Most a héten Anyukám névnapja alkalmából ismét a Toscana étteremben jártak szüleim, amely során újra felelevenedett bennem az akkori lakoma s a rendkívül pozitív élmény. Így tehát úgy határoztam, hogy most hétvégén - ugyan nem tengeri süllőből - só-ágyban fogok sütni halat.


Maga az elkészítése meglehetősen egyszerű: vegyünk 1-1,5kg durva szemcsés tengeri sót, kavarjuk el tojásfehérjével és ezzel a masszával temessük be maradéktalanul a halat. Az eredmény egy rendkívül szaftos és zamatos hal lett. Köretként kicsit szórakoztam a koktélparadicsommal: valamikor tegnap késő este támadt az ötletem, hogy mi lenne, ha a paradicsom zöldjét rozmaringgal helyettesíteném. Amellett, hogy az elkészítése a halhoz hasonlóan pofonegyszerű, olyan szép ropogósra sült ki a rozmaring, hogy ezt a köretet valószínűleg sűrűbben fogom alkalmazni a közeljövőben! A tányér, amin a halat tálaltam, egyike a Ditémtől kapott karácsonyi ajándékoknak - mégegyszer köszönöm szépen! ;) (recept)

Nincsenek megjegyzések: