Sáfrányos csoki-mousse
Sose szerettem a fehér csokit. Különösen akkor utáltam meg, amikor kiskoromban valamikor megtudtam, hogy nincs is benne kakaó, csak kakaóvaj. Egyszerűen csak édes, vajra emlékeztet, s utóbbit pedig még lekvár alá sem szoktam kenni. Így teltek s múltak az évek, míg most egy hete Ditémmel a Vianne csokizóban járva kipróbálás kedvéért vettem egy 100g-os csomag fehér (ivó-)csokit. Már eleve az illata is kakaós volt, s ízre is ég és föld a különbség a sima bolti és a kicsit gondosabban előállított fehér csoki között. Rajongó ugyan nem lettem, de mostantól biztos, hogy bármikor fogok a jövőben fehér csokival kísérletezni, ezt fogom venni. Egy picit többet adok ki érte ugyan, de cserébe nem csak egy cukros masszát kapok!
Nálam mindössze egyszer készült tejszínnel a csoki-mousse, de azon nagyon kiütött a tejszín íze, s kicsit nehézkes is volt. Így azóta is, mindig is tojásfehérjével (és persze sárgájával) készül nálam a csoki-mousse. Sajnos múlt hétvégén nem lett sem halmazállapotra, sem színre olyan a sáfrányos csoki-mousse-om, mint amilyennek azt megálmodtam, így ma megismételtem a próbálkozást. Múlt héten a felolvasztott csokiba szórtam a sáfrányt, de ott csak nehézkesen engedte ki a színét, ezért ma a fehérjébe dobtam, s a sáfránnyal együtt vertem kemény habbá. Már rögtön látszódott, hogy sokkal jobban színez a sáfrány a fehérjében, de azért még hagytam egy kicsit állni, mielőtt újból felverve elkavartam a felolvasztott fehér csokiban. A színnél persze szerepe volt a tojássárgájának is, amit ha fehér mousse-t szerettem volna, nem kavarhattam volna el a csokiban, de itt így mindegy volt. No s a sáfrányról is legyen akkor néhány szó: csodálatosan harmonizál a csokoládéval! Korábban is próbáltam már fügével, de így egy csipet sóval mousse-ként - csodálatos ízélmény! ;) (recept)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése