Rózsaszín borjúfilé reteklevélmártással és retek-savanyúsággal

A tavasz eljövetelével elérkezik az idei friss finom retek időszaka is. Általában klasszikus formájában cikkekre vagy vékony szeletekre vágva fogyasztjuk a kis piros gömböket, ám hallottunk-e már róla, hogy a levelét is meg lehet enni? Vagy akár pikáns savanyúságot is készíthetünk 2-3 óra alatt a retekből?

rózsaszín borjúfilé reteklevélmártással és retek-savanyúsággal

A reteklevélből a már korábban említett zöldségalaplevem, valamint némi fehérbor és tejszín segítségével reteklevélmártást főztünk. Rettenetesen homokosak a levelek, ezért alaposan meg kell őket mosni. Ha tényleg friss retekhez jutunk, akkor leveleivel akár egy salátát is feldobhatunk, hisz egy halvány retekíz érezhető ki belőlük, ami egy enyhe pikáns árnyalatot ad. A mártás egyébként könnyen átalakítható reteklevél-krémlevessé is. Hozzá alacsony hőmérsékleten sült rózsaszín borjúfilé készült, valamint köretként sült-főtt bugonya és savanyú retek. Utóbbihoz először némi cukrot karamellizáltam, majd ecetes vízzel felöntöttem és befűszereztem sóval és borssal. Végül a vékony szeletekre vágott retket befedtem ezzel a lével és 2 órán át állva hagytam. Pompás pikáns savanyúság született belőle, melyet némely egyéb savanyúsággal ellentétben nem kell napokon, heteken át érlelni! (recept)

rózsaszín borjúfilé reteklevélmártással és retek-savanyúsággal

Mentás csicseriborsó-saláta

Nemrég olvastam Zsuzsa mézesmadzag blogján, hogy nála csicseriborsó került a jelenleg szezonban lévő medvehagymával a tányérra. Nem emlékszem, hogy valaha ettem volna csicseriborsót, Ditém sem - így most eljött nálunk az ideje. Először citromos fokhagymás és gyömbéres lében hagytuk marinálódni, majd zöldbabbal, lilahagymával, paradicsommal és rengeteg mentával egy könnyed orientális ihletésű salátává kavartuk össze. Néhány szelet kenyérrel nagyon kellemes, s frissítően könnyed vegetáriánus ebédünket alkotta. (recept)

Mentás csicseriborsó-saláta lilahagymával és zöldbabbal

Gefülltes Kraut inside-out

Im ungarischen Gastroblogkreis findet jeden Monat ein kleiner Wettbewerb jeweils zu einem bestimmten Thema statt. Preise gibt es keine zu gewinnen, der Wettbewerb motiviert viel mehr zum Mitmachen und zur Sammlung von Rezepten zum gegebenen Thema. In diesem Monat hat Maci in ihrer Ausschreibung die Aufgabe gestellt traditionelle ungarische Gerichte der Welt ein wenig näher zu bringen, d.h. echt ungarische bzw. ungarisch angehauchte Rezepte auch in anderen Sprachen auf dem jeweils eigenen Blog zu publizieren. Da ich gerne in der Küche rumexperimentiere, konnte ich der Versuchung nicht widerstehen ein ungarisches Essen in ein neues Gewand schlüpfen zu lassen, welches mit kleineren Anpassungen auch auf der Speisekarte eines gehobenerem Restaurants seinen Platz finden könnte. So ist aus dem traditionellen gefüllten Sauerkraut meine Interpretation entstanden. Bevor wir aber zur Zubereitung des Essens kommen, schauen wir uns doch mal kurz die Geschichte des gefüllten Krauts in Ungarn an.

Gefülltes Kraut inside-out mit Buttermöhren

Nach dem Lexikon der ungarischen Völkerkunde hat sich das Gericht während der türkischen Vorherrschaft auf dem Balkan und in weiten Teilen Ungarns, bzw. ausgehend aus dieser Region schließlich in ganz Europa verbreitet. Bereits schon im 18. Jahrhundert war das Gericht sehr beliebt, was wahrscheinlich auch darauf beruht, dass die Zubereitung recht einfach ist und dass das gefüllte Kraut auch an den darauf folgenden Tagen problemlos wieder neu aufgewärmt werden konnte. Dabei verbesserte sich sogar der Geschmack immer mehr. Es existieren nicht nur in Europa, sondern sogar in Ungarn sehr unterschiedliche Zubereitungsarten: nach dem traditionellen Rezept wird die Fleischfüllung in saure Krautblätter gewickelt, die mancherorts durch Rettich- oder Kohlrabiblätter ersetzt, oder sogar gänzlich komplett weggelassen werden. Bei der Letzteren Zubereitungsart werden die Fleischklöpse einfach im gewürzten Sauerkrautbett gegart. Auch die Füllung variiert je nach Region: zwar schreibt das Original Hackfleisch von der Schweinebrust vor, jedoch kommt auch öfters gemischtes Hack oder sogar eine vegetarische Variante aus Pilzen oder Getreide als Füllung zum Einsatz. Üblicherweise wird das Gericht in der bäuerlichen Küche an Sonn- bzw. Festtagen serviert. Auch in der Literatur wurde das gefüllte Kraut verewigt. Eines der in Ungarn bekanntesten ist wohl die Novelle "Tragédia" (Tragödie) von Zsigmond Móricz vom Anfang des 20. Jahrhunderts, wo er die Bedeutungslosigkeit von ungarischen Bauern darstellt.

Junge Möhren gebraten und gegart in Butter, Zucker und Orangenlikör

Genau an dieses traditionelle Krautgericht habe ich mich mit meiner Idee gewagt, in dem ich das Innere nach Aussen gedreht habe. Dazu habe ich 500g gemischtes Hack puristisch mit Pfeffer und Salz gut abgeschmeckt und ein Ei untergerührt. Anschließend habe ich Alufolie mit einer gleich großen Klarsichtfolie bedeckt und ca. einen handflächengroßen Fladen aus dem Hack darauf plattgedrückt. Dann nahm ich eine kleine Dose mildes Weinsauerkraut und hab die Feuchtigkeit gut ausgedrückt, und schließlich mit ca. je 1EL Sauerkraut meine Hackfladen gefüllt und vorsichtig aufgerollt. Damit meine Hackroulade ja nicht austrocknet oder auseinanderfällt, habe ich die kleinen Bonbons im heißen, aber nicht kochendem Wasser 10 Minuten lang gegart. Für die Röstaromen und auch wegen der ansprechenderen Farbe habe ich anschließend die Bonbons wieder ausgepackt und die Hackrouladen in ein wenig Olivenöl von allen Seiten schön angebraten. Als Beilage gabs dazu feine kleine Möhren, in Zucker und Butter gebraten und mit ein wenig Orangenlikör abgelöscht. Das Ergebnis gibt zwar nicht den kompletten durchgezogenen Geschmack eines traditionell zubereiteten gefüllten Krauts zurück, schmeckte aber trotz seiner Einfachheit überaus gut und sah nebenbei auch noch recht ansprechend aus.

Gefülltes Kraut inside-out auf Omas Tischdecke

Weitere Rezepte von mir gibt es auf meiner Homepage (leider nur recht wenige auf Deutsch, da ich keine Zeit finde alles immer in zwei Sprachen zu verfassen).

VKF 14 - Inverz töltött káposzta

Maci a VKF 14. fordulójának témájaként a magyar konyha népszerűsítését írta ki. Kísérletezőkedvemnél fogva nem tudtam megállni, hogy ne alakítsak át egy hagyományos magyar ételt, hogy új köntösben pompázhasson, mely akár egy színvonalas étterem lapján is elférhetne némi további csiszolással. Így született meg nagymamám töltött káposztájából a kifordított, azaz inverz töltött káposztám ;) Mielőtt rátérnénk az ételre, nézzük előbb a fogás eredeti változatának történelmi múltját.

inverz töltött káposzta vajban párolt répával

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint az étel a török hódítás során terjedt el a Balkánon és Magyarországon, ill. innét elindulva bejárta szinte egész Európát. Már a 18. század folyamán is kedvelt étel volt, talán főleg az egyszerűsége miatt is, hisz az egyszer megfőzött ételt napokon át újra és újra fel lehetett rotyogtatni, mely folyamat során még javult is az íze. Nem csak Európában, hanem még Magyarországon belül is rendkívül sokféleképpen készítik a töltött káposztát: hol savanyított káposztalevelekbe, hol torma- vagy karalábélevelekbe tekerik a darált húsból készült gombócokat, hol pedig egyszerűen csak a savanyított káposztában meztelenül úszik a gombóc. Maga a töltelék is különbözőképpen készül területtől függően: néhol a hagyomány szerint kizárólag disznótorból készül, máshol keverik a darált sertés- és marhahúst, ugyancsak máshol pedig akár teljesen el is marad a hús, s gombával vagy kásával töltik a káposztát. Jellegzetes ünnepi étel: a parasztkonyhában vasárnap, ill. nagyobb ünnepekkor szokás tálalni. Az egyik legismertebb Móricz-novella, a Tragédia is megemlíti a töltött káposztát, mikor a nemes Sarudy Pál lányának esküvőjén a jelentéktelen paraszt Kis János bosszúból ki akarja enni a vagyonából az urát, ám a töltött káposzta a torkán akad és véget vet életének.

fiatal sárgarépa ahogy sül a cukros narancslikőrös vajban

Nos, ennek a bizonyos töltött káposztának futottam neki ötletemmel, mely szerint kifordítottam, s így a hús tölteléke lett a káposzta. Egy ilyen kifordítós ötlet már elkapott egyszer, amikor a cobb-salátát fordítottam meg úgy, hogy egy félbevágott csirkemellben egyféle szendvics alakjában tálaltam a salátát. A gombócok formázása, a hús szétesésének meggátolása és szaftosságának megtartása érdekében egy fólia-alufólia kombinációba tekertem a a műremeket, melyet aztán forró, de nem forrásban lévő vízben főztem ki. Végül kicsomagolva egy serpenyőben megpirítottam még, hogy színt kapjon és apró sárgarépával együtt tálaltam. Az eredmény meglehetősen csinosra sikeredett, s nagyon finom is volt, bár a káposzta ezzel az elkészítési móddal nem itta át olyannyira a húst, mint az eredeti változatban. (recept)

inverz töltött káposzta nagymamám terítőjén

Tojássaláta

tojássaláta almával, zöldborsóval, csiperkével és házi majonézzel

Avagy mit is kezdjünk a megmaradt főtt húsvéti tojásokkal? Két héttel ezelőtt kaptam meg az Essen und trinken für jeden Tag receptfüzet ehavi kiadását, s Ditém rögtön ki is szúrta a címlapon szereplő tojássalátát. Alig telt egy 1-2 nap, már meg is valósítottuk ezt a könnyű változatot, melybe a főtt tojáson kívül került még zöldborsó, csiperkegomba, alma és házi majonéz. A majonéznél Mamma receptjét vettük alapul, melyet 2-3 más majonézrecepttel vetettünk össze, s végül némi joghurttal könnyítettünk rajta. Nagyon finom és könnyed salátát kaptunk eredményül, mely néhány szelet friss fehér kenyérrel egy meleg nyári napon is pompásan megállja a helyét. (recept)

tojássaláta

Medvehagymaleves garnélarákkal

Szokatlan időben, éjfélkor került sor nálunk erre a medvehagymalevesre. Ditém ugyanis ma ünnepli születésnapját, s tegnap megvártuk még az éjfelet, hogy megünnepelhessük ;) S miért épp garnélás medvehagymalevest ettünk? Nos, már kedden egy kicsit előreünnepeltük Ditém születésnapját, ugyanis a Lennox nevű étteremben jártunk. Eredetileg ma este akartunk menni, ám vasárnap zárva tartanak, s az egyéb programjaink miatt keddre esett a választás. Nemrég nyílt az étterem egy korábbi étterem helyén, s étlapját tekintve (steak & seafood) erősen felkeltette az érdeklődésünket. A négyfogásos menüt próbáltuk ki, mely ár-teljesítmény arányt tekintve teljes mértékben elfogadható. S nem is fél adagokat kaptunk a menü során, hanem alaposan jól is laktunk a finom falatokkal. De most nézzük csak sorjában: Az est a konyha üdvözletével kezdődött (amuse guele / amuse bouche), mely egy helyben sült fűszeres kenyér volt gombával megkenve. Azért nem írom krémnek, mert jól láthatóak voltak a gombadarabkák. Nagyon intenzív gombaíze volt - gondolom a gombadarabokra szépen rásűrítettek egy zöldségalaplevet elfőzéssel. Ezután érkezett az előétel, mely vékony szeletekre vágott hideg marhasült volt fűszeres mustárral megkenve, rukolával és hihetetlenül nyáriasan érett paradicsommal. Levesként a menüben a szezonhoz illően egy medvehagymaleves szerepelt, melyben apró vajban sült rákocskák úszkáltak. Főételként Ditém egy medvehagymakérges lazacsteaket evett, míg én baconba göngyölt szűzérméket házi medvehagymás gnocchival. Utóbbi olyan finom volt, hogy szintén az otthon megismételendő receptek közé került fel. Desszertként egy viszonylag egyszerű citromhabot / citrom-mousse-t kaptunk eperrel, ám ez teljes mértékben az én citrom-mousse-omra emlékeztetett, s nemigen vett le a lábamról. Összességében nagyon finom volt a menü, nagyon figyelmes a felszolgálás, s megjegyzendő, hogy az étteremhez tartozik még egy koktélbár is, ahol moderált árakon kínálnak sokféle finomabbnál finomabb nedűt. Összességében nagyon meg voltunk elégedve az étteremmel, s sikeres választásnak is könyvelhetjük el a születésnap megünneplésére ;)

medvehagymaleves garnélarákkal

Visszatérve a medvehagymalevesre: Annyira finom könnyed volt (s hál ég nem egy túlságosan laktató krémleves!), hogy Ditémmel rögtön meg is beszéltük, hogy a hétvégén megpróbáljuk reprodukálni. Így hát reggel a piacról visszatérve fel is tettem egy zöldségalaplevet főni lilahagymából, póréhagymából, fokhagymából, répából, gyökérből, zellerből és petrezselyemből. A lé egy részét az ebédhez tartozó mártáshoz használtam fel, melyről majd még egy későbbi bejegyzésemben fogok írni. A többi lé pedig az esti húsvéti mise után egy könnyed és véleményem szerint nagyon egyszerűen elkészíthető medvehagymalevesben végezte dolgát. Teljes mértékben ugyan nem sikerült eltalálni az éttermi leves ízét, ám így is nagyon finomra sikeredett, s könnyedségénél fogva kimondottan jól is esett ;) (recept)

Császármorzsa és a gyümölcsök süllyedése süteményekben

Egy véletlen folytán a fülembe jutott, hogy Ditém nem szereti a császármorzsát. No ezt nem hagyhattam csak így állva, így ma délután együtt el is készítettük úgy, ahogy nálam szokott készülni - mindössze annyi különbséggel, hogy ma elmaradt az almapüré, azaz purisztikusan csak és kizárólag porcukorral havaztuk be. Nagyon ízlett Ditémnek, s kiderült, hogy azért nem kedvelte eddig, mert mindig egy száraz tészta volt császármorzsával kapcsolatosan az emlékezetében. Nálam meg majdnem hogy egy sült habbal egyezik meg a császármorzsa, olyanannyira könnyed. Ma sikerült is megoldani a rumos mazsolák elsüllyedésének problémáját, ugyanis egy kevés lisztben meghempergetve s a fölösleges lisztet leszitálva szórtuk bele a már a serpenyőben sülő tésztába. (recept)

császármorzsa

Fizikai és kémiai szempontból egészen csodálatos dolog ez a császármorzsa. A könnyedségének ill. habosságának okáról majd egy másik alkalommal fogok írni. Nézzük most, hogy miért süllyednek el a gyümölcsök a süteményekben: A sütőbe betolva a tészták az esetek többségében a meleg hatására először egy kicsit hígabbak lesznek. A hígabb tésztában az általában nedves és sima felületű gyümölcsök a gravitációt követve addig süllyednek, míg a tészta a sülési folyamat során addig meg nem szilárdul, hogy megfogja őket. Gyakran a megállásért a sütőforma alja a felelős, s az eredmény egy réteges tészta lesz, ahol alul gyűlnek össze a gyümölcsök. A megoldást már fentebb is írtam a rumos mazsolák esetére a császármorzsában, azaz lisztezzük be a friss vagy aszalt gyümölcseinket, majd egy szűrő vagy szita segítségével addig rázzuk le róla a felesleges lisztet, míg csak egy nagyon vékony lisztréteg fedi a gyümölcsdarabjainkat. Kavarjuk el a belisztezett gyümölcsdarabokat a tésztában, s süssük meg a császármorzsát, tortát vagy süteményt. S mi történik most a tésztában? Először is a lisztes felület jóval nagyobb ellenállással bír, mint a sima, sikamlós gyümölcsfelület. Másrészt a tésztában lévő nedvesség megduzzasztja a gyümölcsön található lisztszemcséket, melyek így még nehezebben tudnak csak megmozdulni. Harmadrészt pedig a sütési folyamat során a liszt bizonyos fehérjéi kibontakozódnak, s így szinte kötelekkel rögzítik a gyümölcsöt a tésztában. Legvégül a tészta is idővel egyre szilárdabb lesz, s végképp börtönükbe szorulnak a gyümölcsdarabok. A felesleges liszt leszitálásának hála nem is kell a végeredményben lisztcsomókon rágcsálnunk, s csodálatosan egyenletesen eloszlott gyümölcsös süteményt kapunk.

Ajánlott irodalom:
Vilgis, Thomas: Die Molekül-Küche (Physik ung Chemie des feinen Geschmacks), 5. kiadás, 2007, Hirzel, ISBN 978-3-7776-1370-3

Csőben sült karfiol házi béchamel-mártással

Természetesen néha teljesen "egyszerű" ételek is kerülnek az asztalunkra. Így történt, hogy múlt hét pénteken spontán vettünk egy gyönyörűszép nagy hófehér karfiolt, készítettünk hozzá béchamel-mártást (kipróbáltuk laktózmentes tejjel), meglocsoltuk vele, s kisütött húsos szalonnával ill. sajttal megszórva a sütőben szépen átsütöttük. Sikerült tökéletesen eltalálni az előfőzési és a sütési időt, így csodásan "al dente"-re sikeredett a karfiol. Ditémnek nagyon ízlett, szerintem is finom volt, de nekem még hiányzott belőle valami érdekesség, különlegesség, valami váratlan ízharmónia ... no még gondolkodom, hogy mi lesz az ;) Egyébként a böjtre és a holnapi nagypéntekre való tekintettel természetesen elhagyható belőle a húsos szalonna. (recept)

csőben sült karfiol házi béchamel-mártással

Chocolate Beer Cake / Sörös csokitorta

Elmúlt héten ismét rám került a sor, s a tanszékemen én voltam a konyhafelelős. No, ez persze nem azt jelenti, hogy én főzök a kollégáimra minden nap, hanem sokkal inkább a konyha rendben tartására vonatkozó feladatokat összegzi, mint pl. a mosogatógép ki- és bepakolása, törülköző és törlőruha, valamint tej és cukor biztosítása stb. Ezen kívül szokás még a héten egyszer a konyhafelelősnek valamivel megvendégelni a kollégáit, ami során részemről készült már eddig pl. marhapörkölt, citromverbéna-mousse narancssziruppal (ugyanaz a recept csak citromkakukkfű helyett citromverbénával), csirkepaprikás, narancstorta és narancskrém. A múlt héten egy csokitortát sütöttem, no de persze nem akármilyet ;)

chocolate beer cake, avagy sörös csokitorta

Télen, mikor Londonban karácsonyoztunk Ditémmel, betévedtünk egyszer egy könyvesboltba, ahol szokás szerint leragadtam a szakácskönyveknél. A választékot tekintve a német szakácskönyvpiachoz képest nekem egy kicsit egyhangú volt, hisz az agyonlihegett angol szakácsok könyvein túl alig lehetett más könyvet találni. Azért csak a kezembe akadt egy könyv, amit nem voltam képes visszatenni a polcra, melyben jópár érdekes csokis sütis receptet találtam. A "Chocolate Beer Cake", azaz sörös csokitorta receptjét már akkor rögtön ki is néztem, s nagyon izgatta a fantáziámat, hogy milyen lehet. Az, hogy a sötét sör és a keserű csokoládé pompásan harmonizál, már nem kellett bizonygatni, hisz Apukámnak sörös csokit tettem a karácsonyi ajándékai közé, melyről mindmáig áradozik ;)

chocolate beer cake, avagy sörös csokitorta oldalnézetből

A könyv szerint a guinness-szel vagy murphy's-zel készült csokoládétorta nagy népszerűségnek örvend a férfiak közt, s rendszeresen sütik is a hétvégi rögbi- és focimeccsekhez. Ízét tekintve nem különösen fedezhető fel benne a sör, viszont a tésztáját csodálatosan puhává és levegőssé varázsolja. Kalóriáit tekintve nem is nagyon lep meg, hisz tipikusan angolosan eléggé tartalmas - különösen tvnézés melletti nassolnivalóként ;) (recept)

Garnélarák zöld spárgával, gyömbérrel és zöldhagymával

Lassan tényleg végre itt a tavasz, s vele együtt a spárgaszezon is! Másfél héttel ezelőtt megtörtük Ditémmel a "spárgacsendet" egy enyhén ázsiai beütésű étellel. Ugyan már kapható elvétve fehér spárga is, ám még nem a helyi földekről, hanem Peruból importálva, ezért nem is vagyok hajlandó venni belőlük egyelőre. Ellentétben a fehérrel, zöld spárga viszont szinte egész éven át terem. Az étel alapötlete egyébként onnét eredt, hogy a mélyhűtőmben hevert még egy negyed kg-os csomag garnélarák, ami ezennel felhasználásra került.

garnélarák zöld spárgával, gyömbérrel és zöldhagymával

A spárgát először kicsit főztem, majd cukros olajban hempergettem meg. Ezután a tálat kitörölve újabb olajban meglengettem egy kicsit a fokhagymát és a gyömbért, majd hozzáadtam a garnélarákokat és a zöldhagymát, s végül a spárgát. Sajnos egy kicsit túl sokáig főztem a spárgát az elején, ezért picit elvesztette a ropogósságát - de ízét tekintve nagyon finoman illet az egyébként is enyhén édeskés húsú garnélákhoz. (recept)

Citromos-lazacos fekete spagetti

A tavaszi nagytakarítás során előkerült a konyhámban egy csomag fekete spagetti. No, nem mintha megfeledkeztem volna a spagettiről, csak egy ideje nem főztem már tésztát ;) Ditém még sosem evett fekete spagettit, s ezért mihamarabb ki szerette volna próbálni, így a hétvégén meg is főztük ;) A fekete színét a tintahal festékétől kapja, ami kicsit befolyásolja az ízét is, ezért citromosan, tejszínnel és lazaccal készítettük el. Egyszerű étel ugyan, de oly könnyed is, hogy nyári melegben mindenképp meg fogjuk ismételni ;) (recept)

citromos-lazacos tejszínes fekete spagetti

A virtus.hu oldalán egy kedves verses mese is megjelent A fekete spagetti címmel.

Articsókás báránysült édesköménnyel, citrommal és fehérborral

Ugyan már többször ettem antipastiként fűszeres olivaolajba eltett articsókaszíveket, ám készíteni még sose készítettem az otthoni négy fal között. Ditém még egyáltalán nem is kóstolta az articsókát, így a piacról nyolc szép kis fej articsókával tértünk haza. Persze nem hagytuk egymagában az articsókákat, hanem egy szép kicsontozott báránycombbal készítettük el.

articsókás báránycomb karamellizált paradicsommal - a nagymamám által készített terítőn ;)

Nemrég olvastam egy svájci hentes könyvében, hogy tulajdonképpen a bárányok állattartása a legtermészetesebb, hisz még télen, bokáig érő hóban is kivezénylik őket a rétre, s még ott is találnak elegendő ennivalót. Sajnos a húsa nem mindenkinek ízlik, ami miatt éjszakára szokás pl. iróba vagy tejbe eltenni. Nálunk citrommal és fehérborral készült 1,5-2 óra alatt a sütőben. Sütés közben a húshoz hozzádobtuk a megtisztított articsókákat, melyeket olyan csodálatosan átitta az édesköményes citromos fokhagymás fehérboros lé, hogy messze elbújhat mögötte a vízben kifőzött és kencékbe mártott articsókás elkészítési változat ;) Azt persze azért hozzá kell tennem, hogy Ditémnek nem igazán tetszett a rengeteg bajlódás az articsókával - azaz a levelek aljának leszopogatása - különösen azért, mert alig volt rajta valami ennivaló. No de az articsóka már csak ilyen ... az íze viszont mindenképp kárpótolt a rengeteg bajlódásért cserébe ;) (recept)

articsókás báránycomb karamellizált paradicsommal

Nem bukkantam sajnos túlságosan sok magyar nyelvű articsóka receptre, de itt egy rövid választék:
Articsókás panzanella (Chili & Vanilia)
Articsóka-saláta (Dolce Vita)
Carciofi al forno (Dolce Vita)
Töltött articsóka (gourmandula)

Articsóka felhasználása (részletes fényképes leírás)

Rozmaringos-szőlős galamb

szőlővel és rozmaringgal töltött tokaji borban alacsony hőmérsékleten sült galamb

Gondolom, feltűnt az Olvasónak, hogy amióta Ditémmel összeköltöztünk, egy kicsit egyszerűbbek, de annál frappánsabbak lettek a receptjeim. Egy egyszerű ötletre alapul a következő étel receptje is, melynél egy szerintem már kevésbé titkos kombinációt valósítottunk meg, azaz szőlőt házasítottunk össze rozmaringgal. Mindemellé még az a körülmény is társult, hogy már régebb óta szerettem volna galambot sütni egészben, valamint Ditém és én is szeretjük a szárnyasokat ;)

befűszerezett és szőlővel valamint rozmaringgal megtömködött galambok borral meglocsolva sütés előtt

Ditém szépen lemosta hideg vízzel a galambokat, majd kívül belül alaposan befűszerezte sóval és borssal. Ezeknél a lépéseknél már igazi kis mester lett belőle, hisz olyan csudajól fűszerezi a sütnivaló halat, húst és szárnyast is, hogy most már mindig neki jut ez a feladat ;) Ezután alaposan megtömködte szőlővel és rozmaringgal a pipiket, néha megnyomkodva, hogy felpattanjanak a szőlőszemek, s még több férjen a galambokba. Mivel még egy filmet szerettünk volna megnézni, ezért tiszta édes tokaji hárslevelűvel meglocsolva és a maradék szőlővel valamint rozmaringgal megszórva 90-95°C-os sütőbe toltam a galambokat, s ott hagytam 2-2,5 órán át szépen átmelegedni. Ezalatt meg is néztük a Sziget című filmet. Végül még a sütő legfelső sínére tolva szépen megpirítottam a galambokat, s egy pohár bor, valamint néhány szelet friss fehér kenyér társaságában fogyasztottuk el. A galambról meg kell jegyeznem, hogy az egész állatnak kicsit belsőséghez hasonló íze van, így nem került be a kedvenc ételeink közé. A melle viszont olyan csodálatosan krémesen szaftosra sikeredett a lassú alacsony hőmérsékletű sütéssel, hogy csak úgy szétolvadt a nyelvünkön ;) Mindezt pedig gyönyörűen egészítették ki a rozmaringos szőlőszemek, melyek magukban is kitűnő köretet alkottak. (recept)

szőlővel és rozmaringgal töltött tokaji borban alacsony hőmérsékleten sült galamb egy pohár tiszta tokaji hárslevelű társaságában

Makaróni-tortácska, avagy tejfölös tészta új köpenyben

A fokhagymakrémleves persze csak előétel volt. Ditém ugyanis nagyon megkívánta a tejfölös tésztát sajttal és ropogós szalonnadarabkákkal. Nekem egy kicsit egyszerűnek tűnt csak úgy magában egymásra hordva, ezért elgondolkodtam, hogy hogyan lehetne feldobni egy ilyen kis egyszerű ételt. Eszembe jutott egy ötlet, melyet aztán meg is valósítottam.

makaróni-tortácska, avagy tejfölös tészta új köpenyben

Kis sütőformákat kivajaztam, majd kiraktam főtt sonkával az alját és oldalát, s állítva megtömködtem méretre vágott félig főtt makarónival. Az egészet meglocsoltam tejfölös tojással, hogy mindenképp egyben maradjon, majd megszórtam némi parmezánnal és a sütőben szépen átsütöttem. Nagyon mutatós kis tortácskákat kaptunk eredményképp, melyek ugyan rendkívül egyszerűen elkészíthetőek, ám mégis nagyot dobnak kinézetet tekintve egy egyszerű tejfölös tésztán ;) (recept)

tejfölös tészta hagyományos egyszerűségében

Fokhagymakrémleves

Most kivételesen egyszerű recepttel jelentkezem - talán úgy is fogalmazhatnék, hogy megkíséreltem a fokhagymakrémleves minimumát megközelíteni, azaz hogyan lehet a legegyszerűbben fokhagymakrémlevest készíteni. A piacon sajnos nem jutottunk friss egész fej fokhagymához, így szárítottból készítettük. Ennek az volt a hátránya, hogy nem volt olyan enyhe az íze, de így is nagyon finom lett. Mivel mindketten szeretjük a fokhagymát, így nyugodt szívvel belepréseltünk egy egész fejet a két adagra számított levesbe ;) Ditém spontán még jelezte, hogy kis ropogós kenyérkockákat szeretne hozzá, így a leves mellett gyorsan készítettem még néhányat. Nagyon finomra sikeredett, de eléggé laktató is volt a liszt és a tejszín miatt. (recept)

Fokhagymakrémleves

Cointreaupolitan

Ma premiert írunk! Igen, végre elérkezett az idő, s Ditém egyik s egyben első receptje kerül ma közzétételre blogomon ;) Nem emlékszem már, hogy említettem-e, de Ditém Londonban többek között egy szálloda bárjában dolgozott három hónapon át, ahol némely koktél kikeverését is elleste. Egyik kedvence a Cointreaupolitan, melynek a két fázisos receptjét teszem ma közzé.

Cointreaupolitan koktél

Ditém egyik nap a sarki abc-ben beszerezte a hozzávalókat, s délután össze is barkácsolta a konyhában található szerszámok segítségével az alsó jeges cranberry-juice-os (vörösáfonyalé) és a felső zöldcitromos-narancslikőrös fázisokat. Már csak a fekete szívószál hiányzott hozzá, de ilyen színűre sajnos nem bukkantunk itthon. Üdítő és frissítő nyári koktél, úgyhogy a közelgő nyáron szerintem többször is el fogjuk még készíteni! ;) Eredetileg a Cointreau honlapján szereplő recept szerint nem így szétválasztva készül, ám pohárban Ditém és az én véleményem szerint is sokkal mutatósabb ilyen formában! ;) (recept)

Születésnapi halas hétvége

Az elmúlt előtti hétvégén ünnepeltem rengeteg hal között a születésnapomat szüleimmel és Ditémmel együtt ;) Hogy miért rengeteg hal között? No hát minden napra jutott belőle, s sushin kívül szinte mindenféle formában ;)

Gößweinsteini vár

Szüleim csütörtök délután érkeztek meg, s este elnéztünk a Sintra spanyol-portugál étterembe némi friss sült tengeri halat enni. Az étteremről már korábban írtam, s továbbra is nagyon jó a konyhája. Megnyugtató volt viszont ezen alkalommal, hogy több vendég tévedt be, úgyhogy remélem sikerülni fog fenntartania magát!

Gößweinsteini bazilika

Pénteken végre megérkezett Ditém, s mivel dolgozni voltam, így szüleim hozták el a reptérről, majd délben egy halas szendvicset ettek. Délután aztán elnéztünk egy már korábban összeírt listával egy bútoráruházba. Január végén, mikor utoljára járt itt Ditém, kitaláltuk, hogy a konyhában jól mutatna a falba csavarozva két polc, s mellesleg még több férőhelyünk is lenne ezáltal. Ezen kívül meg nagyon zavartak már minket az előszobában szerteszéjjel heverő használatban lévő cipők, melyre sikerült egy 15cm keskeny lenyitható szekrényt kapnunk. Mindkét vétel rettentő jól mutat, s óriási rendet teremtett ;) Este aztán a pénteket és a hetet lezárva egy nagyon szép rózsaszínre sült argentin marhasteaket ettünk - némi csiga után. Apukámmal már bejáratott szokásunk ez az előétel a Schlotfeger (kéményseprő) étteremben, Ditém viszont most evett először csigát, s nagyon ízlett neki ;) Persze hozzá kell tenni, hogy itt olajjal, szalonnával, hagymával és paradicsommal készítve már csak kevés marad meg a csiga saját ízéből.

Pottensteini vár

Szombaton sem aludtunk sokáig - bár nem a piaci bevásárlás miatt, hisz az kimaradt, hanem Bambergbe mentünk ruhát és cipőt nézni. Nekem pont erre az alkalomra ki is lyukadt az egyik régi kék farmerom, így rögtön kereshettem és találtam is egy újat cserébe ;) Délben egy könnyű kis rántott szeletet ettünk egy helyi kis étteremben, ahol sajnos eléggé szerelmes lehetett a szakácsné... A délutáni csendes pihenő után este a Fischküche Nützelbe (Nützel halkonyha) mentünk előünnepelni a szülinapomra. Erlangen közelében Kosbachban található egy haltenyészet, ahová tartozik ez az erlangeni étterem is. Természetesen itt vétek lenne nem halat kérni, s ugyancsak furán néznének az emberre, ha nem a ház egyik specialitását enné: fél ponty lisztben meghempergetve és vajban úszva ropogósra kisütve, vagy fél ponty hagymával, ecetesen kékre főzve. Nem vagyok ecetrajongó, viszont a vajban kisütött pontyot olyan finomra készítik itt, hogy nem lehetett neki ellenálni ;) Mind a négyen 1-1 fél pontyot ettünk finom Steinbach sörrel hozzá. Talán azért még meg kell jegyeznem, hogy azon a szombat estén még egy fokkal finomabb is volt a hal, mint amilyen amúgy is szokott lenni ;)

Pottenstein (látkép)

Vasárnap reggel gyönyörű kék ég és napsugár ébresztett minket. Milyen találó ajándék, hát nem? ;) Reggel ki is bonthattam az ajándékaimat: Ditémtől egy kis konyhai lángszórót kaptam, szüleim pedig néhány magyar elektrotechnika-történelmi és egy olivaolajakról szóló könyvvel, egy nagy hosszú és széles takaróval, finom borokkal és pálinkákkal leptek meg. A pálinkák között található Magyarország két aranyérmes pálinkája is: Bolyhos Cigánymeggy és Szicsek Feketeribizli. Utóbbi annyira csodálatosan finom, hogy már magánál a termelőnél sem szerezhető be! Szüleimnek viszont sikerült mégis keríteni belőle egy üveget - már csak ilyen család vagyunk, mindig az kell nekünk, ami nehezen szerezhető be ;) A legszebb szülinapi ajándékom viszont Ditém volt, s hogy összeköltöztünk! ;) Természetesen kihasználtuk a gyönyörű időt, s kirándulást tettünk a frank svájcba. Onnét is származnak az ebbe a bejegyzésembe beszúrt fényképeim. Kis utakon hegyen-völgyön át és sziklák mellett elkocsiztunk a Teufelshöhléhez (Ördögbarlang), ám sajnos a mellette található pisztrángos még nem nyitott ki. Így távolról tudtunk csak pillantást vetni a pisztrángokra, majd visszamentünk ebédelni Pottensteinba, ahol a pisztrángosnak egy kihelyezett étterme található. A frissen füstölt pisztráng elszopogatása alatt gyönyörű kilátásunk volt a pottensteini várra a csodálatos napsütésben. Mivel az ebéd oly módon elhúzódott, hogy lekéstük az utolsó barlanglátogatási időpontot, így Pottensteinban sétáltunk, mielőtt átgurultunk a közeli Gößweinsteinba. A város kis (sajnos eléggé elhanyagolt állapotú) váráról és bazilikájáról híres, mely a frank svájc legnagyobb temploma. A bazilikát a híres építész Balthasar Neumann tervezte és építtette; megépítése után a város zarándokhellyé is vált. Egy rövid séta után ismét kis utakon, hegyen-völgyön át, patakok és sziklák mellett visszakocsikáztunk Erlangenbe, majd megérkezés után koccintottunk a szülinapomra. Este csak a szomszéd olaszhoz (Isola Verde) sétáltunk át, ahol még előző este lefoglaltam a nagy körasztalt, melynél mind a négyen kényelmesen elfértünk. A halas hétvégét természetesen hallal és tenger gyümölcseivel zártuk. Apukámat és engem is nagyon felcsigázott az ehavi lapon található tintahal-carpaccio. Nagyon szépen volt elrendezve a tányéron: néhány levél rukolán nyugodt a hajszálvékonyra szeletelt, spirálformába tekert tintahal, mely olivaolajban sült vargányával volt megszórva, valamint citromlével és balzsamsziruppal volt meglocsolva. Nagyon ízlett! Főételként anyu egy klasszikus és pompásan elkészített lasagne-t, Ditém kövön sült tintahalakat, apu és én pedig 1-1 szelet sült kardhalat ettünk. A halételek általában a szezon zöldségeivel készülnek itt, mely ezen az estén finom krumplin kívül paradicsomos-olivabogyós-hagymás zöldbab volt. Utóbbi annyira ízlett, hogy mindenképp ki fogom próbálni itthon is a megvalósítását! ;)

Tavacs van! ;)

Mammán keresztül jutott el hozzám az aktuális kördés, melyben az iránt édeklődik a láncot indító Horasz, hogy hogyan lehet észrevenni konyhámban, hogy elérkezett a tavasz. Nos, idén egészen különlegesen lehet érezni a tavasz eljövetelét, hisz immár több mint egy hete költöztünk össze Ditémmel, s Vele együtt többek között konyhámba is betért a tavasz ;)


Tavaly is és idén is úgy látszódott meg a tavasz a konyhámon, hogy bővült polcokkal. Ennek alkalmából miután össze- és felszereltük a polcokat, kirámoltuk az egész konyhai készletemet s kiselejteztem közülük párat. Az üres konyhát aztán közös erővel kitakarítottuk, s végül jobb és ésszerűbb módon újból elrendeztünk mindent. A múlt hétvégi tavaszi konyhai nagytakarítás eredménye végül az lett, hogy kiürült az egyik polcom és egy aprításra használható munkafelületet is sikerült felszabadítani! Tehát teljes mértékben megérte - hisz most újra el lehet gondolkodni, hogy mi újat is pakoljak az üres polcra ;)

idei hóvirágok (fényképeim közül válogatva)

Kulináris szempontból egy kicsit szomorkodva is veszem a tavasz eljövetelét, hisz ezáltal véget ér a finom zamatos narancsok időszaka - viszont nagyon pozitív élményként élem meg a spárga- és gyümölcsszezon kezdetét ;) Tavaly pl. 2 hónapon át szinte minden hétvégén készítettem valamit spárgával - no s persze állandóan nassolgattam hozzá a friss gyümölcsöket. Ez idén sem lesz szerintem másképp ;)

Néhány tavacsi madárral továbbküldöm a tavaszi hóvirágot Ritának és Gourmandulának ;)