Rozmaringos-szőlős galamb
Gondolom, feltűnt az Olvasónak, hogy amióta Ditémmel összeköltöztünk, egy kicsit egyszerűbbek, de annál frappánsabbak lettek a receptjeim. Egy egyszerű ötletre alapul a következő étel receptje is, melynél egy szerintem már kevésbé titkos kombinációt valósítottunk meg, azaz szőlőt házasítottunk össze rozmaringgal. Mindemellé még az a körülmény is társult, hogy már régebb óta szerettem volna galambot sütni egészben, valamint Ditém és én is szeretjük a szárnyasokat ;)
befűszerezett és szőlővel valamint rozmaringgal megtömködött galambok borral meglocsolva sütés előttDitém szépen lemosta hideg vízzel a galambokat, majd kívül belül alaposan befűszerezte sóval és borssal. Ezeknél a lépéseknél már igazi kis mester lett belőle, hisz olyan csudajól fűszerezi a sütnivaló halat, húst és szárnyast is, hogy most már mindig neki jut ez a feladat ;) Ezután alaposan megtömködte szőlővel és rozmaringgal a pipiket, néha megnyomkodva, hogy felpattanjanak a szőlőszemek, s még több férjen a galambokba. Mivel még egy filmet szerettünk volna megnézni, ezért tiszta édes tokaji hárslevelűvel meglocsolva és a maradék szőlővel valamint rozmaringgal megszórva 90-95°C-os sütőbe toltam a galambokat, s ott hagytam 2-2,5 órán át szépen átmelegedni. Ezalatt meg is néztük a Sziget című filmet. Végül még a sütő legfelső sínére tolva szépen megpirítottam a galambokat, s egy pohár bor, valamint néhány szelet friss fehér kenyér társaságában fogyasztottuk el. A galambról meg kell jegyeznem, hogy az egész állatnak kicsit belsőséghez hasonló íze van, így nem került be a kedvenc ételeink közé. A melle viszont olyan csodálatosan krémesen szaftosra sikeredett a lassú alacsony hőmérsékletű sütéssel, hogy csak úgy szétolvadt a nyelvünkön ;) Mindezt pedig gyönyörűen egészítették ki a rozmaringos szőlőszemek, melyek magukban is kitűnő köretet alkottak. (recept)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése