Születésnapi halas hétvége

Az elmúlt előtti hétvégén ünnepeltem rengeteg hal között a születésnapomat szüleimmel és Ditémmel együtt ;) Hogy miért rengeteg hal között? No hát minden napra jutott belőle, s sushin kívül szinte mindenféle formában ;)

Gößweinsteini vár

Szüleim csütörtök délután érkeztek meg, s este elnéztünk a Sintra spanyol-portugál étterembe némi friss sült tengeri halat enni. Az étteremről már korábban írtam, s továbbra is nagyon jó a konyhája. Megnyugtató volt viszont ezen alkalommal, hogy több vendég tévedt be, úgyhogy remélem sikerülni fog fenntartania magát!

Gößweinsteini bazilika

Pénteken végre megérkezett Ditém, s mivel dolgozni voltam, így szüleim hozták el a reptérről, majd délben egy halas szendvicset ettek. Délután aztán elnéztünk egy már korábban összeírt listával egy bútoráruházba. Január végén, mikor utoljára járt itt Ditém, kitaláltuk, hogy a konyhában jól mutatna a falba csavarozva két polc, s mellesleg még több férőhelyünk is lenne ezáltal. Ezen kívül meg nagyon zavartak már minket az előszobában szerteszéjjel heverő használatban lévő cipők, melyre sikerült egy 15cm keskeny lenyitható szekrényt kapnunk. Mindkét vétel rettentő jól mutat, s óriási rendet teremtett ;) Este aztán a pénteket és a hetet lezárva egy nagyon szép rózsaszínre sült argentin marhasteaket ettünk - némi csiga után. Apukámmal már bejáratott szokásunk ez az előétel a Schlotfeger (kéményseprő) étteremben, Ditém viszont most evett először csigát, s nagyon ízlett neki ;) Persze hozzá kell tenni, hogy itt olajjal, szalonnával, hagymával és paradicsommal készítve már csak kevés marad meg a csiga saját ízéből.

Pottensteini vár

Szombaton sem aludtunk sokáig - bár nem a piaci bevásárlás miatt, hisz az kimaradt, hanem Bambergbe mentünk ruhát és cipőt nézni. Nekem pont erre az alkalomra ki is lyukadt az egyik régi kék farmerom, így rögtön kereshettem és találtam is egy újat cserébe ;) Délben egy könnyű kis rántott szeletet ettünk egy helyi kis étteremben, ahol sajnos eléggé szerelmes lehetett a szakácsné... A délutáni csendes pihenő után este a Fischküche Nützelbe (Nützel halkonyha) mentünk előünnepelni a szülinapomra. Erlangen közelében Kosbachban található egy haltenyészet, ahová tartozik ez az erlangeni étterem is. Természetesen itt vétek lenne nem halat kérni, s ugyancsak furán néznének az emberre, ha nem a ház egyik specialitását enné: fél ponty lisztben meghempergetve és vajban úszva ropogósra kisütve, vagy fél ponty hagymával, ecetesen kékre főzve. Nem vagyok ecetrajongó, viszont a vajban kisütött pontyot olyan finomra készítik itt, hogy nem lehetett neki ellenálni ;) Mind a négyen 1-1 fél pontyot ettünk finom Steinbach sörrel hozzá. Talán azért még meg kell jegyeznem, hogy azon a szombat estén még egy fokkal finomabb is volt a hal, mint amilyen amúgy is szokott lenni ;)

Pottenstein (látkép)

Vasárnap reggel gyönyörű kék ég és napsugár ébresztett minket. Milyen találó ajándék, hát nem? ;) Reggel ki is bonthattam az ajándékaimat: Ditémtől egy kis konyhai lángszórót kaptam, szüleim pedig néhány magyar elektrotechnika-történelmi és egy olivaolajakról szóló könyvvel, egy nagy hosszú és széles takaróval, finom borokkal és pálinkákkal leptek meg. A pálinkák között található Magyarország két aranyérmes pálinkája is: Bolyhos Cigánymeggy és Szicsek Feketeribizli. Utóbbi annyira csodálatosan finom, hogy már magánál a termelőnél sem szerezhető be! Szüleimnek viszont sikerült mégis keríteni belőle egy üveget - már csak ilyen család vagyunk, mindig az kell nekünk, ami nehezen szerezhető be ;) A legszebb szülinapi ajándékom viszont Ditém volt, s hogy összeköltöztünk! ;) Természetesen kihasználtuk a gyönyörű időt, s kirándulást tettünk a frank svájcba. Onnét is származnak az ebbe a bejegyzésembe beszúrt fényképeim. Kis utakon hegyen-völgyön át és sziklák mellett elkocsiztunk a Teufelshöhléhez (Ördögbarlang), ám sajnos a mellette található pisztrángos még nem nyitott ki. Így távolról tudtunk csak pillantást vetni a pisztrángokra, majd visszamentünk ebédelni Pottensteinba, ahol a pisztrángosnak egy kihelyezett étterme található. A frissen füstölt pisztráng elszopogatása alatt gyönyörű kilátásunk volt a pottensteini várra a csodálatos napsütésben. Mivel az ebéd oly módon elhúzódott, hogy lekéstük az utolsó barlanglátogatási időpontot, így Pottensteinban sétáltunk, mielőtt átgurultunk a közeli Gößweinsteinba. A város kis (sajnos eléggé elhanyagolt állapotú) váráról és bazilikájáról híres, mely a frank svájc legnagyobb temploma. A bazilikát a híres építész Balthasar Neumann tervezte és építtette; megépítése után a város zarándokhellyé is vált. Egy rövid séta után ismét kis utakon, hegyen-völgyön át, patakok és sziklák mellett visszakocsikáztunk Erlangenbe, majd megérkezés után koccintottunk a szülinapomra. Este csak a szomszéd olaszhoz (Isola Verde) sétáltunk át, ahol még előző este lefoglaltam a nagy körasztalt, melynél mind a négyen kényelmesen elfértünk. A halas hétvégét természetesen hallal és tenger gyümölcseivel zártuk. Apukámat és engem is nagyon felcsigázott az ehavi lapon található tintahal-carpaccio. Nagyon szépen volt elrendezve a tányéron: néhány levél rukolán nyugodt a hajszálvékonyra szeletelt, spirálformába tekert tintahal, mely olivaolajban sült vargányával volt megszórva, valamint citromlével és balzsamsziruppal volt meglocsolva. Nagyon ízlett! Főételként anyu egy klasszikus és pompásan elkészített lasagne-t, Ditém kövön sült tintahalakat, apu és én pedig 1-1 szelet sült kardhalat ettünk. A halételek általában a szezon zöldségeivel készülnek itt, mely ezen az estén finom krumplin kívül paradicsomos-olivabogyós-hagymás zöldbab volt. Utóbbi annyira ízlett, hogy mindenképp ki fogom próbálni itthon is a megvalósítását! ;)