Mustáros eperleves

Ugyanabban az e&t kérdezz-felelek rovatban találtam ezt az első olvasásra furcsának tűnő kombinációt, mint a vargányagrillázst is. No de édes eper mustárral? Működhet ez? Miért ne?! Elvégre a franciák lila mustárt is készítenek préselt piros szőlővel - a belgák meg a sört ízesítik eperrel. Ki kellett ezt is próbálnom! ;)

mustáros eperleves kecskesajtos baguette-tel

Először egy szerdai napon készítettem el, amikor a kollégáimmal a Bergkirchweihon voltunk, ám onnét hazatérve valamiért teli volt az orrom, s csak a mustár csípősségét éreztem. Így tehát hétvégén ismét elkészítettem - s még mellé is tettem a kecskesajttal megkent baguette-et. Egyszerűen ki kell próbálni, mert anélkül véleményem szerint nehéz elképzelni az ízét! Még néhány tipp, hogy tényleg sikerüljön eltalálni: A porcukor csak akkor kell hozzá, ha nem nagyon édes az eper, de akkor is csak mérsékelve - elhagyni viszont nem az igazi, mert a mustárral kell egyensúlyba hozni az édességet. A mustárnak itt dijoninak muszáj lennie, mert pl. az én egyébként nagyon kedvelt Bautz'ner mustárommal hiányzott belőle valami - talán az a kis enyhe ecetes íz, ami a dijoni mustárt fűszerezi. Legvégül, de nem utolsó sorban, az egész leves azon áll vagy dől, hogy mennyire zamatos az eper - vízízű eperrel természetesen nem kapunk jó eredményt. A mustár csípőssége egyébként pompás hűsítő hatású, nyárra tehát ideális, csakúgy, mint a jeges eperleves is! ;) (recept)