kedd, május 20, 2008

Pünkösdi hétvége Ditémmel és szüleimmel

A pünkösdi hétvégén itt jártak szüleim, s mivel szombat délben érkeztek közvetlenül nővéremtől, ezért Ditémmel kitaláltuk, hogy egy spárgás ebéddel várjuk szüleimet. Kisebb premier is volt ez egyben, mert eddig még sose főztem szüleimnek - leszámítva a kis kóstolót az áttetsző paradicsomlevesemből. Mivel inkább egy nyugis délutánt szerettünk volna eltölteni, ezért most nem ügyeskedtem annyit a fényképezéssel.

Időben keltünk, mint minden szombaton és kb. 2,5kg spárgával tértünk haza, amit Ditémmel közös erővel tisztítottunk meg. Előételként spárgakrémlevest készítettünk, teljesen a spárgára összpontosítva. Ez azt jelenti, hogy csak az került bele, ami bele is való egy spárgalevesbe: spárga, só, cukor, vaj, liszt és víz. Tejszín szigorúan nem került bele, s egyéb fűszer sem - a besűrítéshez pl. kifőzött spárgadarabokat pürésítettem a levesben. Mivel az ebédhez fehérbort ittunk, ezért abból került egy nagyon kevés a levesbe, de egyébként el is hagyható. Eredményképp egy intenzív spárgaízű levest kaptunk, mely nagyon ízlett szüleimnek és Ditémnek is. (recept)


Főételként lazacot sütöttem, amihez spárgát karamellizáltam és pirítottam meg naranccsal és bazsalikommal. Hasonlított a tejszínes-narancsos-bazsalikomos spárgámhoz, csak ugye itt most elmaradt a tejszín. A lazacot egy halványat túlsütöttem, de úgy tűnt, hogy csak én voltam ezen a véleményen, mert mindenkinek nagyon ízlett. Apu még kétszer is szedett a spárgából.

narancs bazsalikom spárga lazac lazacsteaknarancsos-bazsalikomos spárga lazacsteakkel

Desszertként csokis créme brulée-t terveztem, ami aztán sajnos nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy azt megálmodtam. Körtéket vágtam félbe és magoztam ki, majd ezeket töltöttem meg a créme brulée-s masszával és tettem fűszerezett fehérborba a sütőbe. Sajnos nem nagyon kalkuláltam bele, hogy a körte ennyire sok levet fog ereszteni, ami persze rendkívül befolyásolta a créme brulée krémességét. Eléggé folyós maradt, de ennek ellenére nagyon finom lett.

fehérboros körte créme bruléefehérboros körtében készült créme brulée

Este felnéztünk a Bergkirchweih-ra, Erlangen sörfesztiváljára, amelyet egyébként jóval régebb óta rendeznek meg, mint a müncheni Oktoberfestet. Csak összehasonlításképp: a Bergkirchweih most 253 éves, míg az Oktoberfest 198 éves lesz idén. Minden évben a pünkösd előtti csütörtökön az első hordó megcsapolásával kezdődik az ünnepség, miután a városon keresztül szekereken felhúzták a Bergre. A megcsapolást minden alkalommal a város polgármestere végzi és az első hordó ingyenes. Természetesen elég nagy a verekedés is érte. Ezután 12 napon át, egészen a pünkösd utáni hétfőig tart az ünnepség a rengeteg sörpince teraszain és a szórakozónegyedben. Végül a hordók eltemetésével zárodik a rendezvény - pontosabban záródott, tegnap este.

Szombat estéhez méltóan nagy volt a tömegnyomor, de 1-1 korsó sörrel a kezünkben sikerült meghúzódnunk két stand között. Legelőször a pincék felé vettük az irányt, hogy még megnézhessük az ökröt - ugyanis az egyik pincénél minden nap egy egész ökröt sütnek. Szombaton már nem tudom, hogy ki volt felszúrva, pénteken viszont, mikor Ditémmel felnéztünk a Bergre, épp Flóriánt sütötték és tálalták a vendégek számára. Igen, mindig nevet is kapnak az ökrök ;) Ezután a Berg szórakozónegyede felé vettük az irányt, ahol a sok "hánytató" mellett (sergő, forgó, dodzsem és társaik, melyeknél egyébként egy menet kb. 3-4-szer olyan hosszú, mint otthon) rengeteg kis stand is megtalálható nyereményjátékokkal, nassolnivalókkal, sőt, még egy igazi lángosbódé is helyet kapott a Bergen. Mi végül Ditémmel 1-1 fokhagymás vajba tunkolt kukoricánál lyukadtunk ki, ami hihetetlenül szaftos volt. Viszonylag időben, még a zárás előtt (minden nap 23 órakor zár a Berg, pontosabban a sörcsapok) elindultunk hazafele, mert másnap időben szerettünk volna elindulni kirándulni.

utca régi épületek Zeil am Mainegy utca régi épületekkel Zeil am Mainban

Zeil am Maint, egy gyönyörű kis frank várost szemeltem ki a kirándulásunk célpontjának, legfőképp azért, mert egy nagyon hangulatos régi kis város, ahol se Ditém, se szüleim nem jártak még. Mivel nem akartunk autózni, s mint utólag kiderült, pünkösdvasárnap autómentes nap is volt Németországban, ezért 3/4 óra alatt elvonatoztunk ebbe a Majna partján fekvő kis városba. Gyönyörűen sütött a nap, s egy felhő sem volt látható az égen - mindössze néhány repülő húzott 1-2 csíkot, illetve a Holdat lehetett halványan észlelni. Miután bejártuk az óvárost, ebéd után felsétáltunk a város melletti dombra, mely tetején egy kis templom tornyosult. Gyönyörű volt innen a kilátás, mint ahogy az remélem kivehető az ott készített panorámaképeimből is! A városban egyébként minden év augusztus első hétvégéjén borünnepség kerül megrendezésre. Ekkor az egész óváros színültig van rakva padokkal, s minden utcasarkon árulják a frank borok széles választékát. Tavaly épp ezen a borünnepségen jártam itt Zeilban, s maga a város is annyira megtetszett, hogy ezért is ajánlottam mint kirándulási célpontot. Nagyon jól sikerült a kirándulás és nagyon tetszett Ditémnek és szüleimnek is.

Zeil am Main kápolna domb dombtetőa zeili "kápolnácska" a dombtetőn


panoráma kilátás Zeil am Main domb dombtetőpanoráma kilátás Zeilra a közeli kápolna dombjáról

panoráma kilátás Zeil am Main domb dombtetőpanoráma kilátás a Zeil am Main melletti kápolna dombjáról

További képek hamarosan láthatóak lesznek a fényképoldalamon - jelenleg a würzburgi kirándulásunk képei láthatóak legfrissebb képekként.

2 megjegyzés:

max írta...

Szuper, de amiért jöttem: gratula a helyezésedhez az estiskolán!!!

Beatbull írta...

köszi szépen max ;)