csütörtök, május 08, 2008

Rozmaringos créme brulée

Nem is olyan régen említettem a rozmaringos créme brulée próbálkozásomat, amivel elsőre nem voltam megelégedve. Vendégeimnek készítettem desszertként, de valahogy számomra nem jött elő igazán a rozmaring íze. Alapként Ízbolygó créme brulée receptjéből indultam ki, ami az utóbbi időben szinte minden héten elkészült nálunk, hisz nagyon el vannak benne találva az arányok, rettentő egyszerűen elkészíthető és legfőképp: mindig sikerül! ;)


S hogyan kerül bele créme brulée-be a rozmaring? Amikor karácsonykor Ditémnél jártam Londonban, nagyon irigykedtem a britekre, mivel 50g-os adagokba előre lecsomagoltan kapható náluk a legtöbb leggyakrabban használatos zöldfűszer - mellesleg eléggé olcsón is. Persze nem tudtam ellenállni, s többször főztem is ezekkel a zöldfűszerekkel a 3 hét alatt. Egyszer főzés közben elolvastam a rozmaring csomagolását, amin alap dolgokon túl (pl. távolítsuk el a csomagolást, mielőtt felhasználnánk... ;) ) néhány tipp is olvasható volt. Közülük egyik azt javasolta, hogy a rozmaringgallyakkal aromatizáljunk cukrot 3 héten át, majd desszerteknél használjuk fel. Nagyon nem ijedtem meg az ötlettől, hisz már készítettem egyszer (huhh, már nagyon régen...) pl. rozmaringgal ízesített pralinéket is. Február elején eszembe jutott megint ez az ötlet, s rögtön be is fedtem 6-8 szép nagy rozmaringgallyat cukorral. Egészen április végéig kellett várni, mire végre kipróbáltam. Hihetetlenül intenzív rozmaringillat szállt fel a befőttesüvegből, miután kinyitottam. Múltkor csak a cukrot használtam fel tisztán, ami nem bizonyult annyira rozmaringízűnek - legalábbis a créme brulée-ben -, mint amennyire azt megálmodtam. Múlt héten aztán újból nekiláttam, ám most a cukorral együtt néhány cukorba eltett rozmaringlevelet is kikapartam az üvegből, s egy mozsárban kicsit szétnyomkodva hasznosítottam. A karamellréteget viszont sajnos most nem sikerült olyan szépen ráégetnem, mint a (laktózmentes) rebarbarás-almás créme-brulée-mnél, de az eredmény tökéletesen megfelelt az elképzeléseimnek: nagyon finoman és kellemesen érződött ki a rozmaring a csodálatos créme brulée-ből. (recept)

7 megjegyzés:

Maci írta...

Gyönyörü!

fakanal írta...

és van neked karamellizáló pisztolyod?

Ízbolygó írta...

Remekbeszabott ötlet!
Örülök, hogy Nektek is bejött ez a recept!

Gourmandula írta...

én a Csalogány26ban ettem télen csokis-rozmaringos creme bruléet, az nem igazán jött be, mert bár nagyon különleges volt, kicsit túl intenzív volt benne a fűszer.
Központi kérdés most nálam: karamellizáló pisztolyt honnan szereztél? Mit használsz?

Beatbull írta...

Maci: köszi ;)


Ízbolygó: Remekbeszabott alaprecept! ;)

fakanál & Gourmandula: igen, kaptam egyet Ditémtől idén születésnapomra ;) Angliából hozta Ditém (igen, felengedték vele a repülőre - üresen persze ;) ), név szerint: masterclass kitchen blowtorch. Sima öngyújtótöltővel tölthető, egyszerű a használata, meg lehet fogni rendesen, állítható a lángja, s persze van még rajta egy biztonsági kapcsoló is, nehogy véletlenül nyitva maradjon a gáz. Ez a csokis-rozmaringos créme brulée jól hangzik - igaz tuti tejcsokiból készíteném, mert étcsokival nekem nem ízlik a rozmaring ;)

Ízbolygó írta...

Én nem használom mostanában a pisztolyomat, pont azért mert éget. Amúgy pisztolyt lehet kapni a Kikában és a Kátayban is.

Beatbull írta...

Ja igen, a láng erősen éget, még óvatosan használva is, ezért próbálom inkább a láng előtti hősugárral (ami úgy méz ki, mintha délibáb lenne) karamellizálni a cukrot. No meg a túl sok cukorral sincsen jó tapasztalatom, hisz túl sokáig tart, amíg teljesen karamellizálódik - azaz égésnyomokat hagy maga után.