Epres gazpacho
A jelen hetet akár eperhétnek is nevezhetném a blogomon, ugyanis a tegnapi epres recepthez hasonlóan ma és holnap is földieperrel készült ételek következnek. Ez a recept kb. másfél hete a kánikula kellős közepén készült, amikor is egy hideg leves esik a legjobban, hogy lehűtsön s egyben folyadékhiányunkat is pótolja. Ezúttal Juan Amador epres gazpachoján akadt meg a szemem, amit akár zöldséges eperlevesnek is nevezhetnénk. Már korábban is készítettem tőle receptet, ami a caprese kókuszos változata volt, azaz a mozzarellát kókusztej alkotta. Paradicsomszezon alatt a merészebbeknek mindenképp ajánlom kipróbálni!
A hagyomány szerint a gazpachoba eleinte kizárólag kenyér, víz és olaj került. Csak jóval később került bele a ma már ugyancsak hagyományos hozzávalóknak ítélt paradicsom, uborka, paprika, hagyma, fokhagyma és a mediterrán zöldfűszerek. Utóbbi hozzávalók annyira hagyományos státuszt értek már el, hogy ma már spanyol zöldséglevesnek is szokás mondani a gazpachot. Nem vagyok nyelvész és etimológus sem, de valahol úgy hallottam, hogy a "gazpacho" szó szerint beáztatott kenyeret jelent, azaz maga az étel neve is magában rejti a kenyér megbecsülését. Néhány száz évvel ezelőtt akkora érték volt a kenyér, hogy még szárazon is hasznosították pl. úgy, hogy beáztatták vízbe és olajba - azaz gazpachoként. Ilyen értelemben az átszerkesztett gazpachom valójában nem is nevezhető gazpachonak, hisz nincs is benne kenyér ;)
Természetesen az epres gazpachoból sem hiányozhatott a kenyér és a jó minőségű olivaolaj, de került bele az "újkor hagyományos hozzávalóiból" is, azaz paprikából és uborkából. Nagyon finom, rendkívül könnyed és az eper által enyhén gyümölcsös gazpacho lett az eredmény, mely minden kánikulában tökéletesen lehűti szervezetünket, valamint egyaránt enyhíti éhségünket és szomjunkat. (recept)
ui: Nem, nem Juan Amador receptkönyvéből szkenneltem be a képeket, hanem tényleg így nézett ki a saját tányéromon ;) Tálalási ötletekért érdemes megtekinteni Juan Amador képgalériáját is, ahol a figyelmes szemlélő rátalálhat az epres gazpachora és a cocos caprese-re is.
5 megjegyzés:
Nagyon jópofa lett a tálalás ;o) Neked egyébként megvan Juan Amador tapas könyve?
köszi Maci ;)
Megvan, némely recept kicsit a molekuláris gasztronómiába hajlik, emiatt nehézkes megvalósítani. A cocos caprese-nél is pl. zselésítettem a vegyszerek helyett. No meg ne is számíts klasszikus tapasokra, sokkal inkább új, modern tapasokat mutat be. Gyönyörűek a képek benne, s a végén egy rövid alapreceptrész is található, ami egész jó. Ár-arányt tekintve inkább Heiko Antoniewicz - Fingerfood című könyvét ajánlanám, ami ugyan drágább, de sokkal de sokkal több ötletet és receptet tartalmaz. Már eleve a tartalomjegyzéke 4 oldalas!
Mindkettő mankója egyébként, hogy nincs bennük normális index, azaz mindig át kell lapozni az egész könyvet, ha pl. galambmellhez keresek ötletet.
Az elöbb olvastam az amazonon, hogy a Fingerfood már-már vérprofiknak íródott inkább, és csak keveset foglalkozik a molekuláris gasztronómiával. Nna, ez utóbbi nekem mondjuk nem kergetne könnyeket a szemembe ;o) Viszont mindkettö elsösorban a képek miatt érdekelne, és persze az újítások miatt. A hiányzó index problémát érintöen meg az jutott eszembe, hogy sokszor azon kapom magam, hogy ki akarom emelni a keresett kifejezést a tartalomjegyzékben, mint ahogy azt a google-ban szoktam.....ehhh
Mindenesetre bele fogok lapozni mindkettöbe alkalom adtán.
Maci, az csak egy komment a sok közül, én is olvastam anno, de nem ijedtem meg tőle. Aki azt a hozzáfűzést írta, az nem volt képes körülnézni a saját konyhájában, s hasonló eszközöket és hozzávalókat keresni... Antoniewicz Fingerfood könyvében szerintem nem annyira nagyon sok a molekuláris dolog - arányban szerintem a rengeteg recept és ötlet közül 15% amiben molekuláris dolgokat csinál, s ezek közül is sokmindent meg lehet oldani otthon a rengeteg konyhaszakeszköz nélkül is. Viszont a rengeteg ötlet miatt mindenképp megéri! S persze minden recepthez van is 1-1 szép kép, amiből pedig tálaláshoz lehet ötleteket meríteni. Amador Tapas könyve véleményem szerint sokkal több olyan receptet tartalmaz, ami vagy csak molekuláris gasztronómiai kellékekkel valósítható meg, vagy erősen kötődik 1-2 különleges hozzávalóhoz (füstolaj pl.). Persze itt is lehet gyakran kitérőt vagy helyettesítőt találni, ha egy kicsit kreatívak vagyunk (ld. pl. zselésítés a vegyszerek használata helyett a cocos caprese-mnél). A könyv képei nagyrészt megtalálhatóak Amador online képgalériájában is, úgyhogy kb. annak a végignézésével már a könyv 3/4-ét át is lappoztad ;) Ami tetszik, az a végén a kis "alapdolgokkal" kapcsolatos rész - pl. borjújus, füstolaj stb. készítése. Mindkettő könyv végén található egy rövid leírás a felhasznált különleges eszközökről és anyagokról.
Összegezve nekem a magasabb ár ellenére az Antoniewicz Fingerfood könyv sokkal jobban tetszik, mert sokkal de sokkal több ötlet van benne. Amador Tapas könyvénél is elfogadható az ár, amennyiben képalbumként fogjuk fel - recepteket tekintve drágább, mint amit a tartalma nyújt.
No, s most kérdés vissza, hátha van Neked Dieter Müllertől vagy Harald Wohlfahrttól könyved, s tudnál írni róla egy kis resümée-t ;) Dieter Müller 1-2 könyvén gondolkodtam, de a leírások alapján nem tűnik olyannyira ötletgazdagnak számomra, mint az Antoniewicz könyv.
Sajnos (még) nincs az említett szerzöktöl könyvem, de ami késik az ugye nem múlik. Harald Wohlfahrt Kunst und Magie in der Küche könyvét hosszasan lapozgattam, de az ára elrettentett attól, hogy spontán hazahozzam.
Megjegyzés küldése