Gastronomique étterem

Egy hete hétfőn volt egy éve, hogy egymásra találtunk Ditémmel, mikor tavaly nyáron Londonban meglátogattam. Annak ellenére, hogy elég sokat voltunk az egy év alatt sajnos távol egymástól, rengeteg történt, s remélem, hogy még számtalan sok ilyen szép és még szebb együtt töltött év vár ránk a jövőben! Hétfőn csendesen, kettesben ünnepeltünk, majd szerdán mentünk el a közeli, egy michelin csillagos (Gault Millaunál 17 pontos) étterembe, ahova Ditémmel mindenképp el szerettem volna egyszer látogatni. A tanszéki titkárnővel gyakran szoktam főzésről ill. éttermekről beszélgetni, s tőle kaptam a tippet, mert ő már szinte törzsvendégnek számít a Gastronomique étteremben.

Gastronomique étterem (Schwarzer Adler szálló, kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

A Gastronomique étterem Heroldsbergben található, ami Erlangen közigazgatási körzetéhez tartozik - ám ennek ellenére nem volt egyszerű eljutni a városba. Mivel időben érkeztünk, ezért a szép napos időben egy kis délutáni sétát tettünk a faluban, megtekintve a fehér, vörös, zöld és sárga kastélyokat, valamint a középkori templomot. A Gastronomique étterem egy kis szálló részeként (Schwarzer Adler) egy külön épületben helyezkedik el az említett kastélyoktól alig 5 percre. Sarah és Fabian Feldmann üzemelteti, kettejük közül a hölgy francia születésű. Férje Fabian, a szakács, a környékről származik, ám néhány tanévet francia területen töltött különböző három csillagos éttermekben. Az étterem ebből kifolyólag ötvözi a frank és francia konyhát, az ételek pedig nagyrészt a regionális termékekre épülnek. Az épület kül- és belseje tipikus gazdagabb frank parasztházra emlékeztet. Először a teraszon foglaltunk helyet, s tanulmányoztuk át a rövid ét-, valamint az annál átfogóbb borlapot. Utóbbin egy magyar bor is található - igaz csak egy 6 puttonyos tokaji -, bár megérthető a francia borok túltengése a tulajdonos családot ismerve. Ditémmel már előre a 10 fogásos ínyencmenü mellett döntöttünk, melyhez még egy üdvözlőfalat is járt.

a terasz (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Aperitif: Üdvözlőként többféle kis falatot kaptunk. A tempuratésztában kisütött padlizsáncsík nagyon könnyed volt, annak ellenére, hogy úszó olajban sütötték ki. Tempura alapú tésztájánál fogva teljesen fehér maradt. A ropogós külső mögött egy krémes, megfelelően sózott padlizsán rejlett. Nem vagyok padlizsánrajongó, de ez nagyon megtetszett, köretként is pompásan el tudnám képzelni. Egy fogpiszkálóra egy fél gerezd friss narancs és glazírozott répa volt felszúrva. Számomra nem volt nagy meglepetés a kombináció, ám Ditém eddig még nem próbálta a répát naranccsal, s annál inkább meg volt lepődve, hogy milyen finom is a kettő együtt. A harmadik falat a tányéron egy igazi különlegesség volt: fekete paradicsom, avagy más nevén "black tiger". Meglepően intenzív paradicsomízű, ami ugye nem mondható el az abc-ket elözönlő paradicsomokról. A nagyon figyelmes és mindenről tájékozott pincérnők felvilágosítottak róla, hogy a környéken egy termelő elfeledett paradicsomfajták termesztésére specializálta magát, s onnét származik többek között ez a "fekete tigris" is. Nagyon örülök a kezdeményezésnek, mert ennek a paradicsomnak tényleg volt zamata. Korábban már említettem egy hasonló Fertő-tó melletti termelőt is, aki hasonlóan specializálta magát.

régies belső szoba (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Amuse-Bouches: Az üdvözlőfalat után felkerekedett a szél és kicsit lehűlt a levegő, ezért beköltöztünk a tipikusan régies frank belső terembe. Előbb egy óriási házi kenyérválasztékból csipegethettünk, melyből Ditém a paradicsomos cipót, valamint az epit, én pedig a sörrel készült barnakenyeret kóstoltam meg. Mindegyik kenyér még enyhén meleg volt. Méretre kb. fél zsemlényi egész cipók, s ízre, halmazállapotra tökéletesek. Újabb három falatot kaptunk, ezúttal már a menü első fogásaként. Egy kis csészében friss zöldségekből és kenyérből egy tökéletes pansanella-t, azaz toszkán kenyérsalátát találtunk. Nem volt benne semmi extrém, de a tökéletes elkészítést díjaztuk Ditémmel. A másik két falat viszont annál inkább megnyerte tetszésünket. Ditém az utolsó falatig élvezettel kikanalazta az enyhén megsütött nyári laskagombát, mely kissé édeskés majorannás panna cottában petrezselyempestoval együtt lett tálalva. Főleg az enyhe édeskés íze miatt volt igazán különleges. Nekem a harmadik falat tetszett a legjobban, mely édes mustármártásban úszó krumpliból (bamberger hörnchen, helyi fajta) és köré tekert pácolt lazacból állt. Az édeskés mustármártás ízlett a leginkább, ám nagyon izgalmas volt a kb. fél perccel később visszamaradó halíz is. A hat különböző ínyencfalat után nekivágtunk végül az első előételünknek.

Füstölt pataki szaibling, retekfélék, curryvinaigrette: Egyik legjellemzőbb tulajdonsága ennek az étteremnek, hogy csak a hozzávalókat sorolják fel a menüben, s az elkészítés valamint a tálalási forma egészen az utolsó pillanatig meglepetés marad. Ennél az előételnél leginkább a frank vonal érvényesült a szaiblingon (szemling) és retekféléken keresztül. Összesen négyféle retket találtunk a tányérunkon, közte a hagyományos retket, ennek a hosszúkás formáját, japán retket és még egy retekfélét. Mindegyik különböző alakúra volt vágva, s nagyon stílusosan volt elhelyezve a tányéron. A tányér közepén a frissen füstölt szaibling pihent, melynek fűszerezését tökéletesen eltalálták. Ugyanez mondható a curry vinaigrette-re (salátamártás) is, melytől Ditém eleinte kicsit félt, hisz nem szereti a curryt. Utóbbi fűszer viszont csak nagyon visszafogottan jelent meg, tökéletesítve a fogás ízharmóniáját.

Bretagne-i homár, grillezett görögdinnye, sárga gazpacho, ficoide glaciale (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Bretagne-i homár, grillezett görögdinnye, sárga gazpacho, ficoide glaciale: Se Ditém, se én nem ettünk még eddig a napig homárt, s a konyha dícsérete, hogy mindkettőnknél pozitív emlékként maradt meg. A homár gyönyörűen puha, sarkain kissé túl sós nekem. Mellette úszott a grillezett görögdinnye, melyre gondolom egy forró vassal nyomták rá a grillezés nyomát, mert másképp szerintem nem maradt volna ilyen szaftos. A langyos sárga gazpachoban is visszaköszönt a görögdinnye, habár ehhez sárga húsú érett görögdinnyét használtak fel. Egy szürke kocka is úszott még a tányérunkban, ami állítólag valami homáresszencia volt, de a romlott halíze miatt hamar feledésbe merült nálunk. Díszként egy kis darab ficoide glaciale, azaz magyarul kristályvirág került a homárra, mely üdítően szaftos és frissítő volt. Összességében csodálatos nyári fogás!

Sült morgóhal, padlizsánmajonéz, cékla, citromzselé, bazsalikom: A lapon eredetileg vörösmárna szerepelt, de a morgóhal is a tenger hasonló régióiban él, s húsa sem áll messze a vörösmárnáétól. Mellesleg morgóhalról még nem is hallottunk eddig, úgyhogy annál kíváncsiabbak voltunk. A hal nagyon szépen volt megsütve, bőre ropogós, húsa feszes, s mégis puha, fűszerezése pompás. A sokkal nagyobb meglepetés viszont a cékla volt számomra. Ditémnek kimondottan céklaízű volt, míg nekem épp az tetszett benne, hogy a citromzselécsíkokkal, a könnyed padlizsánmajonézzel és a bazsalikomos olajjal együtt teljesen elveszett az általam nem kedvelt cékla penetráns íze, s csak a kellemes zamata maradt meg. A cékla egyébként gyanús, hogy sütőben készült. A mindenképp kipróbálandók közé került nálam, főleg ilyen falatnyi mennyiségben nagyon finom.

padlizsánmajonéz, cékla, citromzselé, bazsalikom (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

"Mojito": Ha már a lapon is idézőjelben szerepel a mojito, akkor semmiképp sem számolhatunk itt egy koktéllal. Ditém és én is nagyon szeretjük délutánonként elszürcsölgetni eredeti változatában, talán ez a koktél készült nálunk a legtöbbször a másik nagy kedvenc, a strawberry martini mellett. Megsejtésünk beigazolódott: egy mentás zöldcitromléből készült enyhén sárgás tört jégen nyugodott egy gombócnyi méretű meleg könnyed limehab, melyet egy cukorban kandírozott mentalevél díszített. Utóbbi pillanatok alatt szétporladt a szánkban, előbbi hideg-meleg, kemény jég és puha hab kombináció pedig tökéletesen visszaadta a mojito frisseségét. Ellentéteivel az est egyik fénypontjává emelkedett fel. A Segalban próbált könnyed sütőtökpüré és ez a meleg limehab végképp meggyőzött, hogy mihamarabb be kell szereznem egy habszifont.

Malacpofa, széles bab, újkrumpli, bogyós gyümölcsök: Amennyire hihetetlenül nagyszerű volt az átszerkesztett mojito, annyira kiábrándító volt sajnos ez a fő fogás. A malacpofához kifogástalan alaplevet készítettek, melyet elfőzéssel tettek sűrűbbé és intenzívebb ízűvé. Feltehetően ebben a lében pörkölték a megtisztított malacpofát, melynek sajnos nem adták meg a szükséges időt. Lehet, hogy elfogultan fogtunk bele ebbe a fogásba Ditémmel, de a hús nem volt omlós, senem rószaszín, a kötőhártyák pedig még egyáltalán nem tudtak feloldódni. A hozzá járt egy darab kis szem krumpli jó volt, igaz egy kis só és zsiradék hiányzott róla, a bogyók pedig csak rá voltak szórva a tányérra. Utóbbi persze szép dísz volt, mely piszkéből, áfonyából, piros és feketeribizliből állt. Bármennyire is furán nézett ránk a felszolgálás, Mórickát követve nem szóltunk egy szót sem, amikor elvitte a tányért. Azaz ha ízlik valami, akkor dícsérjük meg, ha pedig nem, akkor inkább ne szóljunk róla. (A vicc teljességéért - Móricka az vendégség végén feláll az asztaltól és megjegyzi: "Köszönöm szépen! A leves nagyon finom volt, a többiről meg inkább ne beséljünk!" ;) ). Ez a fogás egyébként önmagában kb. dupla ekkora adagként 35 euro az étlapon, ami véleményem szerint messzemenőleg túlságosan drága, hisz egy malacpofát alig 1 euroért hajítanak a piacon az ember után, s sem a többi hozzávaló, sem az elkészítés nem indokolja a fenti összeget.

Fabian Feldmann főzés közben (kép forrása: Esskapaden, 9. szám)

Roquefort, charentais sárgadinnye, Pedro Ximenez: A mélypontról elég hamar kilábaltunk, ugyanis következett az első desszert, melynél a roquefort sajtot kombinálták sárgadinnyével és egy nagyon édes, már-már likőrszerű sherryvel. Utóbbi a szomszéd asztalnál ülő úr, s a pincérnő szerint cukorrépaszirupra emlékeztető - mi Ditémmel teljesen úgy éreztük mintha egy mazsolaesszenciát szopogatnánk. A sajt és a gyümölcs is kétféle formában került a tányérunkra: egy Pedro Ximenez sherryvel meglocsolt enyhén édesített sárgadinnyelében úszott egy szabályos roquefortkocka, egy kis darab sárgadinnye vékony ráégetett karamellréteggel és egy hosszúkás gombócnyi roquefort fagylalt. Nem rajongok a roquefort-ért, nekem túl intenzív ízű, de a sárgadinnyével együtt csodálatos volt. Még finomabb volt viszont a roquefort alapú fagylalt, mivel sokkal enyhébben volt csak kiérezhető belőle a sajt íze. A legnagyobb ötlet viszont néha a legegyszerűbb is egyben: mennyeien finom volt a sárgadinnye a vékony ráégetett ropogós karamellréteggel. Ditém mindig cukrozva szokta enni a sárgadinnyét - ezentúl a cukrot még előbb rá is fogja égetni ;)

Frank cseresznye, Manjari csokoládé, citrombazsalikom: Egy igazi desszerttányér tárult elénk: 1-1 kis gombóc cseresznyesorbet és citrombazsalikom fagylalt, mellette három szem konyakban pácolt cseresznye egy vékony citrombazsalikomcsíkkal és egy kis csokitornyocska tetején néhány beleállított csokikaramell-lapkával. Csodálatos kombináció, ízre is nagyon finom volt minden - két aprócska kifogással: a csokitortácska egy kicsit töményre sikeredett, ugyanis Ditémnek kapitulálnia kellett; a citrombazsalikomfagyiból pedig hiányzott valami könnyítő hatású íz, mint pl. körte vagy alma. Egészében viszont nagyon finom, s a citrombazsalikommal együtt egy a hagyományos "fekete erdei" ízvilágot megújító ízélmény.

pincerész (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Borsó, vanília, málna: Talán ezt a fogást vártam a leginkább, mert eleinte nem tudtam elképzelni, hogy hogyan is lehet összeházasítani a zöldborsót a málnával és a vaníliával. Egy gyönyörű piros-fehér-zöld színekben pompázó kis adag került elénk. A zsenge zöldborsót megfőzték, pürésítették, majd tejjel, vaníliával és cukorral felfőzték. Erre a világoszöld mártásra került egy kis gombócnyi málnasorbet néhány szem borsóval, valamint friss és ropogósra szárított málnával megszórva. Nagyon finom és felettébb izgalmas kompozíció. A pincérnőt megkértem, hogy kérdezze meg a borsómártás receptjét, melyet örömmel el is mesélte nekem. Meglepően egyszerű - mint tulajdonképpen minden más is az este folyamán. Mindenképp el fogom készíteni!

Petits-Fours: A desszertek után még néhány kis falatkát is kaptunk. Feldmann úr helyben készíti pralinéit, s ezek közül kaptunk egy kis kóstolót: kristályvirágos meringue, házi készítésű krémes torrone, nugát és zöldteás madeleine. Ehhez társult még egy kis pohárban friss őszibarack pisztáciahabbal, mely csakolyan könnyed és finom volt, mint sokminden más is e gyönyörű este folyamán. A pralinéket már nem tudtuk megenni helyben, ezért becsomagoltattuk, s másnap délután fogyasztottuk el. Elvileg nem szokás becsomagoltatni ételt, főleg ilyen helyen, ám a pralinék szerintem ezalól kivételt tesznek. Különösen, hogy rögtön passzos méretű kis tasakba is csomagolta nekünk a pincérnő. Másnap maradék nélkül eltűntek a kis édességek is, melyek közül a kristályvirágos meringue volt talán a legizgalmasabb.

esti felvétel (kép forrása: http://www.gastronomique.de/)

Nagyon szép estét töltöttünk Ditémmel kettesben, családias és barátságos környezetben, rengeteg finom falat mellett. Egyébként kb. este 3/4 7-kor foglaltunk helyet, s fél 11 körül álltunk fel. Közben körülnéztünk a ház pálinkaválasztékában is, mely frank és francia párlatokból állt. A fogásokhoz felszolgált borok is finomak voltak, habár a Pedro Ximenez sherrytől eltekintve egyikük sem maradt meg bennünk annyira, mint a Montes Kaiken Malbec vagy a Jean Leon Terrasola Sauvignon Blanc a bor és csokoládés esténkről. Az ínyencmenü jól átgondolt, évszaknak tökéletesen megfelelő, s még számomra is tartogatott némi meglepetést. A menü egyébként havonta változik, s mindig az évszaknak megfelelő, friss és főleg regionális termékekből készül. Mindenképp vissza fogunk térni!

Kiegészítés 2010. január: Szomorú, de az étterem sajnos 2010. január 1-jével bezárt Heroldsbergben és DNY-Franciaországba költözik Biarritz és San Sebastian közé Urrugne városába, ahol 2010. áprilisában fog megnyitni. Részletek a honlapon.

Vaníliás tenger gyümölcsei rizottó

Kb. egy éve készítettem ennek a rizottónak az alapváltozatát - vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy az egy évvel ezelőtti rizottómat fejlesztettem most tovább. Szóval tavaly nyáron vaníliás-fokhagymás rizottót készítettem egy szelet pulykamellel, s mivel nagyon sok citromfüvem volt akkor, így spontán felindulásból citromfűpestot alkottam hozzá. Kellett valami zöld is még a tányérra - csak úgy, mint most is ;)

a tengerben úszó csónak - vaníliás-fokhagymás tenger gyümölcsei rizottó Ditém anyukájától kapott tálkában

Ditém és én is nagyon szeretjük a tenger gyümölcseit, s mivel még a mélyhűtőben rejlett egy kis adag vegyes tengeri gyümölcs, valamint a erdei gombás leveshez készült csirkealapléből maradt egy kevés, ezért egyik este rizottót készítettünk. Szerintem feleannyira sem ördöngős egy jó rizottó elkészítése, mint amennyire ijesztőnek hiresztelik a médiákban. A legfontosabb egy jó alaplé, megfelelő rizs és sok-sok szeretet! ;) Az pedig gondolom nem lepi meg olvasóimat, hogy előszeretettel vetem be (többek között) a vaníliát sós ételeknél is. Nem is értem, hogy miért kell ezt a csodálatos növényt csak a desszertek fűszerei közé bezárni. Önmagában nem is édeskés, legfeljebb csak annyira, amennyi csipet édesség egyébként is kell minden sós ételbe. Íze viszont pompásan kiegészül a fokhagymával, gyömbérrel és fahéjjal. (Próbáljuk ki pl. húsgombócok fűszerezésénél, s ne spóroljunk a fahéjjal és vaníliával!) Sós ételeknél különösen finom szárnyasokkal, de a tenger gyümölcseivel is. Innét jött tehát az ötlet, hogy miért ne lehetne egy tengeri gyümölcsös rizottót készíteni, amiben a tenger gyümölcseinek két legjobb barátja is szerepel: a fokhagyma és a vanília. Az utolsó falatig eltüntettük, oly finom volt! ;) (recept)

vaníliás-fokhagymás tenger gyümölcsei rizottó

Csoki-mousse, avagy fehérjehab vs. tejszínhab

Nem szeretnék most filozófiai irányban elmélyedni a csoki-mousse témájában, tény viszont, hogy rengeteg recept létezik rá. Az egyik legfőbb különbség, hogy hol tojással, hol tejszínnel készül. A tojásfóbiások pártját nem igazán tudom megérteni, hisz a friss tojástól manapság nem kellene annyira félni, no meg több étel is készül nyers tojással. Mondjuk azért is vagyok inkább tojáspárti a mousse terén, mert nekem tejszínnel egyszerűen nem ízlik. Mindkettő viszont tuajdonságaik miatt kerül bele: a felvert fehérjehab ill. tejszínhab teszi oly habossá a mousse-t, míg a tojássárgája ill. a tejszín önmaga a zsírtartalmával fokozza az ízeket. Van aki utóbbi miatt még vajat is tesz bele, hogy a természetes ízfokozóval (zsír) csak tovább emelje az élvezeteket - ám szerintem itt túlzásba lehet esni. Számomra legalábbis vajjal végképp elrontódik a csoki-mousse íze. Inkább egy jó minőségű csokoládéba kellene befektetni, s akkor ezzel a legegyszerűbb recepttel meg is őrizhetjük a csokoládé valódi ízét.

A recept előtt viszont kitekintenék egy kicsit a fehérjehab és a tejszínhab fizikai/kémiai tulajdonságaira. Legkézenfekvőbb hasonlóság köztük, hogy mindkettő egy fehér hab, s többek között vízből, valamint fehérjékből áll. A tejszínhabnál ehhez még egy jó adag zsír is társul, amivel máris a fehérjehabot nevezhetjük ki "alakbarátabbnak". Lényegében mindkettő azon alapul, hogy levegőt keverünk a folyadékba, azaz egy "folyadék-levegő emluziót" készítünk több-kevesebb erőfeszítéssel. A kavargatás során egyre több levegőt dolgozunk a folyadékba, ill. egyre egyenletesebb méretűek és eloszlásúak lesznek légbuborékjaink. Mindkét habnál nagyon fontos szerepet játszik a felületi feszültség, hisz minél kisebb, annál inkább esik össze a habunk, vagy lehet, hogy a végtelenségig kavarhatjuk, s sose lesz habos. Másik fontos szerepük a fehérjéknek van, melyek vízkedvelő (hidrofil) és víztaszító (hidrofob) végekkel rendelkeznek, s ezen tulajdonságuknál fogva stabilizálják a habunkat. S végül néhány tipp:

1. a fehérjébe semmi tojássárgája ill. zsír, lecitin ne kerüljön, mert különben nem fogunk tudni habot verni belőle - minden zsíros anyag viszont a habbá verés után óvatosan elkeverhető a hab összeesése nélkül
   
2. mindkét habnál ügyeljünk arra, hogy se a habverőnkön, se az edényünkön ne legyen maradék mosogatószer, mert utóbbi drasztikusan lecsökkenti a felületi feszültséget, s habunk nem fog sikerülni
3. tejszínhabot akkor fogunk tudni igazán jól felverni, ha nagyon hideg tejszínt használunk hozzá
   

csoki-mousse legegyszerűbben

Nálunk mindig tojással készül a csoki-mousse. Többször is adtam esélyt a tejszínnek, de mindig megzavarta a csokoládé ízét, emiatt elvetettem. Ezzel a 3-4 tojással és egy aprócska csipetke sóval (tényleg csak nagyon kevés legyen, de az jót tesz neki) viszont mindig sikerül megőrizni a felhasznált csokoládé egyedi ízét - mellesleg pedig nagyon egyszerű az elkészítése is. Szezonhoz illően néhány szem cseresznyét ropogtattunk el hozzá Ditémmel. (recept)

Blue Arrow koktél

Nem is tudom, hogy már hanyadik koktélos bejegyzés ez a blogomon, de ma ismét egy frissítő nyári koktélt teszek közzé. Ditémet úgy tűnik sikerült megfertőznöm a kísérletező kedvvel, csak ő épp a koktélok területén éli ki magát. Valahogy tündéri érzékkel találja el mindig a tökéletes arányokat, s újra és újra meglep délutánonként munkából való hazatérésemkor egy-egy finom, színes és frissítő nedűvel.

Blue Arrow koktél

Ez a szóban forgó Blue Arrow koktél is egy ilyen délutáni meglepi, ami a nagy melegben kimondottan hűsítő hatással volt ránk. Próbált Ditém más koktélt is blue curacaoval, de valahogy mégis a zöldcitromos (lime) változat volt a nyerő. Ebből egyébként a vodkás változatot is elkészítettük, de valahogy hiányzott úgy belőle a gin fűszeressége, úgyhogy inkább ginnel ajánljuk. (recept)

Segal étterem és GBT piknik

Két nagyon szép élményben is volt részem az elmúlt hétvégén. Jó, persze hármat is számolhatnék, hisz az általam megszervezett tanszéki kirándulás az elsőtől az utolsó pillanatig tökéletesen sikerült! Ezt szüleimnek is szeretném megköszönni, mert támogatásuk nélkül nem zajlott volna le ilyen zavartalanul.

Estére pénteken és szombaton is szabadprogramot szerveztem, s mivel Gourmandulának köszönhetően épp ezen a szombaton került megrendezésre a GBT piknik (piknik formájában megtartott GasztroBloggerTalálkozó), így sikerült is végre eljutnom egy GBT-re. Egyre jobban izgultam ahogy egyre közelebb kerültem a Millenáris parkhoz: Kik is rejlenek az egyes blogok mögött? Milyenek a valóságban? Milyen finomságokkal készültek? Óriási és feledhetetlen élmény volt ily sok aranyosabbnál aranyosabb csinos hölgy társaságában tölteni a késő délutánt! Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült (végre) találkoznom Veletek! :)

Másik nagyon szép élményben péntek este a Segal étteremben volt részünk szüleimmel és Ditémmel együtt. Eleve úgy is terveztem a hétvégi programot, hogy péntek este négyesben menjünk valamerre. Az elmúltat megelőző hétvégén egy receptkönyvet lapozgatva Segal Viktor receptjein akadtam meg, s rögtön el is dőlt, hogy péntek este pontosan hova is rendelünk asztalt. Fúziósnak titulált konyhája abszolút az én ízvilágom, s kíváncsian vártam is, hogy tényleg meg fog-e felelni minden elvárásomnak. Sajnos aznap este épp nem volt ott Segal úr, pedig szívesen váltottam volna vele néhány szót. Szakácsait viszont pompásan felkészítette, hisz szinte minden kifogástalan volt.

Segal étterem (kép forrása: www.segal.hu)

Maga az étterem nagyon modern, átgondolt, letisztult, ízléses. A pincérek udvariasak, ismerik az étlapot s a rengeteg különleges hozzávalót és összetevőt is, amelyek közül legalább egy szinte minden fogásban felbukkan. Számomra is volt kettő ismeretlen dolog a lapon: tehina (világos szezámmagból készülő kence) és az indiai patra (fűszeres tekercsszelet a taro növény leveleiből). Természetesen mindkettőt ki is kellett rögtön próbálnom. Az étlap egyébként rövid, áttekinthető, ennél több ne is kerüljön rá. Ezen kívül egy ötfogásos menüt is választhattunk volna, melyet viszont nem tudom, milyen sűrűn váltanak. A borlap is szép, áttekinthető, kicsit sajátos felosztású azzal, hogy a roséborok elvesznek a vörösborok között, s nem kapnak saját címszót. Kis mankó, de nem számítanám olyan nagy hibának, hogy nincs csapolt sörük. Itt Bajorországban nem tudom, melyik kocsma vagy étterem lenne képes megélni csapolt sör nélkül.

Apu és én ettünk csak előételt: Apu egy édesköménygumós almasalátát evett pirított dióval, kéksajttat, amely hajszálvékony édesköménygumó és zöldalmaszeletekből lett összeszerkesztve. A dió pörkölését pontosan eltalálták, hisz nem vagyok diórajongó, de erre élvezet volt ráharapni. Hasonló salátát készítettem már korábban, de akkor csak mellékesen, köretként említettem meg. Én egy angolosan sütött, szechuánborsban megforgatott tonhalat ettem mentás tehinás mártással, amit úgy kell elképzelni, hogy a kb. 4cm átmérőjű tonhalhús széle kb. 0,5cm vastagon volt megsütve, míg a közepe teljesen nyers volt. Nagyon mutatós volt a tányéron. A mártás mentaíze ellenére meglepően fehér és csodálatosan könnyed - pompás kísérője volt az enyhe borsban megforgatott kissé ropogós felületű tonhalnak.

A főételeknél is körbekóstolgattunk mindenkiéből, mert mindannyian elkáprázódtunk az ízeken és textúrákon. Anyu jól átsülten kérte a bélszínt, melyet citromfüves lencsével és kókusztejben sült póréhagymával tálaltak. A bélszín a széleken egy kicsit túl fűszeresre sikeredett - úgy tűnik nem sütés közben szórták a húst, hanem megforgatták a fűszerben. Egyébként átsütve is finom szaftos volt. A két köretet valószínűleg meg fogom valósítani valamikor, mert nagyon finom ízkombináció volt a thai citromfű zamata az al dentére főtt lencsével és a póréhagyma is a kókusztejjel. Az, hogy a póréhagyma sült, enyhe túlzás, mivel sütési nyomokat nem nagyon véltem felfedezni rajta, viszont a kókusztej egészen biztosan teljesen ellepte. Ditémet sikerült rábeszélnem, hogy ne jól átsülve, hanem szép rózsaszínűre kérje a kacsamellet, melyhez kaffir lime-sake mártás, sütőtök püré és sült cékla, körte került a tányérra köretként. A kacsamellet bőre nélkül sütötték, majd szépen felszeletelve tálalták. Íze és fűszerezése el volt találva, halmazállapotra viszont itthon puhábbra és szaftosabbra szokott nálam készülni. A mártás izgalmas volt, ám ami leginkább levett a lábamról, az a habkönnyű sütőtök püré volt. Oly hihetetlenül könnyed volt, hogy magában is el lehetett volna kanalazni - habár nem is vagyok akkora tökrajongó sem. A céklát és körtét nem kóstoltam meg, viszont nagyon csinosan, kis toronnyá építve tálalták. Apu csontozott vadnyúlcombot evett zsályás sült zöldségekkel. A húst gyanítom sous-vide eljárással készítették, mert hihetetlenül omlós és puha volt, s mindemellett enyhén rózsaszín. A zöldségeknél ki kell hogy emeljem, hogy nem hagyományos zöldségeket dobtak bele, hanem pl. sárga és zöld bébi cukkínit, vagy szójaszósszal átitatott, szezámos padlizsánkockákat. Az én tányéromon az étlapon mártásnak nevezett polentakrém alkotott egy ágyat a sült lazacfilének, melyre egy szelet patra volt helyezve. Míg a polenta nagyon enyhén volt fűszerezve és csak halvány fokhagymaízt sejtetett ki magából, addig a patra önmagában rendkívül borsosnak tűnt. A kettő együtt viszont pompásan kiegészítette egymást. Jól illettek a ropogós bőrű ám ennek ellenére finom szaftosra sült lazachoz is, mely egy hajszállal lépte csak túl az üveges belső halmazállapotot. Ezt nem is szeretném negatívumként feltüntetni, hisz nagyon finom szaftos volt így is a lazacszelet, no meg lehet, hogy a konyhában 1-2 percet várnia kellett, míg elkészültek a többi ételek. Összességében a főételek mind óriási kulináris élményt nyújtottak négyünknek, s jogosan felmerülhetett a kérdés, hogy miért nem kapott még sapká(ka)t ill. csillagot a Segal étterem.

A főétel után a konyha ajándékaként 1-1 gombóc gyömbéres fagyit kaptunk, melyből végül 3 gombóc is jutott nekem, mert Ditémnek és Anyunak is túlságosan erős volt. Valóban túlságosan penetránsan érződött ki belőle a gyömbér csípőssége. Feltételezem, hogy friss gyömbér kipréselt levével dolgoztak. A csípősségtől eltekintve ízre finom volt. Talán előnyösebb lenne csak részben friss gyömbérlével dolgozni, s a másik részt ginger ale-lel vagy kandírozott gyömbérrel kiegészíteni, s így egy harmonikusabb, kifinomultabb ízt összehozni.

Desszertként Ditém Amedei Chuao csokoládéból készült csokoládé mousse-t kért, amelynél jót mosolyogtunk. Felszolgáláskor ugyanis a pincér elmesélte az Amedei csokik történeti hátterét, majd hozzátette, hogy a fúziós irány a mousse-ban egy csipet só formájában nyilvánul meg. Épp a megelőző hétvégén készítettünk otthon csoki mousse-t Ditém többszöri kérésére, s egyik nap egy jókora csipet sóval készítettem, ami cseresznyével együtt ugyan nagyon finom volt, ám Ditémnek nem igazán nyerte meg a tetszését. A mousse feltételezem, hogy tejszín alapú volt - már csak azért is, mert mi mindig tojással készítjük, s annak más az állaga, nem is beszélve a tejszín szerintem nem odaillő "mellékízéről". De ez csak az egyéni ízlés kérdése. Kicsit sápadt volt a mousse, ízre viszont finom, s a só is jól illett bele, sikeresen eltalálták az arányt - habár ez is ugye ízlés kérdése. Apu és én az ötfűszeres "a la minute" csokoládé soufflé-t kóstoltuk meg, amelybe a rengeteg csoki mellett fahéj, ánizs, szegfűszeg és még két fűszer került bele, melyekre viszont már sajnos nem emlékszem. Ezt a három fűszert viszont ki lehetett érezni, a szegfűszeget véleményem szerint túlságosan is, ami kanálról kanálra egyre kellemetlenebbé vált számomra. Nekem egy szuflé laza, lehelletnyi könnyű tésztát jelent, az "a la minute" jelző alatt pedig azt képzelem el, hogy a belseje még félig folyós halmazállapotú. Itt az "a la minute" jelző azt illette, hogy a tortácska vékony sült rétege mögött egy viszonylag hígan folyó forró csokiláva rejtőzködött, azaz szuflétésztára nem lehetett rátalálni. Inkább malőrnek, csokilávának nevezném, utóbbinak tökéletesen megfelelt volna. Bár Segal honlapján a sajtó aloldalon a desszerteket dícsérik néhol, mi a desszertektől nem voltunk elájulva. Itt még ki lehetne találni valami kiforrottabb fogást.

Összességében nagyon szép estét töltöttünk a Segalban és a desszertektől eltekintve nagyon finomakat ettünk. Sok új kipróbálandó kombinációval gazdagodtam, melyek szépen sorjában valószínűleg meg is fognak valósulni a négy fal között. Sajnálom, hogy az aktuális 2008-as étteremkalauzban képtelenek voltak a tesztelők egy értékelést összehozni, s ezáltal csak nehézkesen bukkan rá az ember az étteremre. Nagyon jó ötlet a menü is, mely viszont nem tudom milyen sűrűn változik. Nálunk Ditémmel épp a változó menü egy ok arra, hogy rendszeresen visszatérjünk 1-1 étterembe, s szerintem sokan mások is így vannak ezzel. Sajnos kicsit rossz helyen található - annyiban sikeres, hogy az Oktogon földalatti állomásától 5 perc alatt megközelíthető, viszont a szürke, sötét Ó utca gyalogos forgalma közel nulla, így betérő vendégekkel nem is számolhat az étterem. A konyha teljesítménye viszont dícséretes, s a Segal étterem ennél fogva mindenképp megér egy (vagy több) látogatást!

VKF 17/3 - Saláta erdei gyümölcsökkel és csokilevelekkel

A Dolce Vita által kiírt salátabáros VKF fordulóra készült háromfogásos menümhöz természetesen desszert is készült. Szezonhoz illően olyan ötletem támadt, hogy erdei gyümölcsökből dobunk össze Ditémmel egy salátát, de persze még kellett bele valami ötlet. Ekkor jutott eszembe az Ízbolygónál látott csokilevél, melyet a vicc kedvéért fehér és keserű csokival is elkészítettünk. Olyan hihetetlenül jól sikerült némelyik példány, hogy már-már azt lehetne hinni, tényleg egy barna levelet tettem a salátába, pedig színcsoki!

saláta erdei gyümölcsökkel, csokilevelekkel, mentával és mézzel

Fontos, hogy mindenképp legyen a levélkének még egy kis szára, mert így annál könnyebb ecsettel felvinni rá a csokiréteget. Eleinte nem nagyon tudtam elképzelni, hogy a rettentő vékony csokirétegről hogyan fogjuk lehúzni a leveleket, de meglepően könnyen leváltak. A csokit egyébként érdemes jól lehűteni, mielőtt lehúznánk róla a levelet, mert a legkisebb érintésünktől is megolvadhat, amitől elvesztheti a szép levélmintáját. A salátát ezen kívül még egy kis mézzel, mentával és narancslikőrrel dobtuk fel - azaz ezek az utóbbi összetevők vették át a dresszing szerepét. Nagyon finom volt, s seperc alatt el is tüntettük a salátát a csokilevelekkel együtt ;) (recept)

A megmaradt erdei gyümölcsökből pedig egy csokis erdei gyümölcsös fagylaltot készítettünk.

VKF 17/2 - Inverz Cobb-saláta

Otthon valahogy rendkívül elterjedt a a cézár saláta (avagy újmagyar nyelven: ceasar's salad), s nem is tudom miért. Ugyan nem vagyok salátarajongó, de nekem különösen jól ízlik a cobb saláta, amit viszont csak alig lehet fellelni, mint ahogy Ízbolygó cikkében is olvashattuk. Eleinte nálam is egyszerű salátaként készült, míg aztán tavaly egyszer olyan ötletem támadt, hogy mi lenne, ha fordítanék egyet a salátán, s a csirkemellet nem a salátában, hanem a salátát tálalnám a csirkemellben. A Dolce Vita által kiírt aktuális 17. VKF fordulóra, mely ötletes salátákról szól, gondoltam elkészíthetném kreatív főételként.

inverz cobb saláta

Nagyjából ugyanúgy készítettem, mint kb. egy évvel ezelőtt is, csak annyi különbséggel, hogy roquefort helyett kecskesajtot tettem bele, mert előbbiért nem rajongok annyira. A rétegelés is sokkal jobban sikerült most, ugyanis a fogpiszkálókat eltávolítva is megállt. Persze továbbra is kérdés, hogy hogyan is kell ezt a kifordított inverz cobb salátát enni, de ezt ráhagyom az Olvasóra ;) (recept)

inverz cobb saláta

VKF 17/1 - Narancssaláta

A jelen hónapban Dolce Vita egy igazán nyárhoz illő témát írt ki az aktuális VKF fordulóra, mely során ötletes salátarecepteket kért. Nem vagyok salátarajongó, ami talán onnét ered, hogy a fejessalátával sose sikerült megbarátkoznom, s ezen keresztül sokáig irtóztam a többi saláta elől is. Néhány saláta viszont idővel belopta magát a szívembe, s ezeket is készítettem el erre a fordulóra egy három fogásos menü formájában.

narancssaláta édesköménygumóval, ánizskaporral és hagymával

Kezdjük a legnagyobb kedvencemmel, az édesköménygumós ánizskapros hagymás narancssalátával. Sajnos már véget ért a narancsszezon, s igen nehéz jó narancsot találni a piacon. Márpedig a narancs gyümölcsösségén áll és dől ez a saláta. Kétféle narancsot is vettünk Ditémmel, melyek közül az egyik szerencsére tökéletes volt. A salátához mindössze egy pohár száraz fehérbor és néhány szelet kenyér járt, hogy a narancsos fehérboros feketeborsos olivaolajat maradéktalanul fel tudjuk tunkolni. Mivel a narancsban is van már elég sav, ezért ecet szigorúan nem került bele - nem is beszélve arról, hogy nem vagyok valami óriási ecetrajongó, s előszeretettel pótlom fehérborral vagy gyümölcslével. Tudom, merész kijelentés, de szerintem ez a létező legjobb saláta e Földön - nálam legalábbis abszolút kedvenc ;) (recept)

Csokis erdei gyümölcs fagylalt

Az egyik legjobb dolog a nyárban - gasztronómiai szempontból - számomra a rengeteg erdei gyümölcs. Egyik hétvégén kerékpártúrára indultunk Ditémmel a közeli erdőkben, s többször meg is álltunk nassolgatni, hisz gyönyörűen érett és zamatos málnára, áfonyára és szederre bukkantunk. Utóbbi sajnos még nem volt érett, viszont a vadon termő málnából annál többet nassoltunk ;) Persze a piacokon is lehet most kapni rengeteg erdei gyümölcsöt, mint pl. málnát, áfonyát, szedert, s persze földiepret, piszkét, piros és fekete ribizlit és még sorolhatnám. Áfonyából, málnából, földieperből és a kedvenc gyümölcsömből, a szederből is hoztunk egy-egy adaggal haza, melynek egy részéből spontán fagyit készítettünk Ditémmel.

csokis erdei gyümölcs fagylalt

Ebbe a fagyiba most nem került se tojás, se tejszín, se cukros víz, hanem csak gyümölcs. No s a poén kedvéért felolvasztottam még 100g közepesen keserű csokit is, amit aztán elkavartam a magoktól megszabadított leszűrt gyümölcsmasszában. Tökéletes halmazállapotú lett a fagylalt, amit gondolom részben a fagyás közben megdermedő csokoládénak is köszönhetek. Tálaláskor még elkavartam 1ek csokilapkát is a fagyiban, hogy legyen mit ropogtatni is benne. Ellenállhatatlanul finom lett - s persze el is fogyott seperc alatt ;) (recept)

Tükörkép az üveggolyóban

Mindennapi mannától, Millietől és starfokkertől gurultak hozzám üveggolyók, melyeket köszönök szépen. Amikor nagyon kicsi voltam, nővéremmel játszottunk az üveggolyókkal - otthon még van is szerintem 1-2 tucat. Ma délután jutottam el végül odáig, hogy kicsit eltöprengjek. A legtöbb szóhoz magyarázat ill. történet is fűződik, de inkább az Olvasóra hagyom az összefüggések fűzését.

fémgolyók Effeltrichben - Ditém és én is tükröződünk bennük ;)

a > asztrofizika, Andalúzia
á > álmos
b > bor, blog
c > cipőfűző
cs > csokoládé, csillagkapu
d > Dite ;)
dz > - (nincs magyar szó, ami dz-vel kezdődne...)
dzs > dzsem (ld. 'sz')
e > Egyiptom
é > éber
f > fény, finom
g > groundhog day (idétlen időkig, kedvenc filmem!)
gy > gyíxar ;)
h > huszonnégy (24, a sorozat)
i > info (informatika)
í > ízvilág
j > jazz
k > kniffel (avagy kockajáték)
l > London
ly > lyány ;)
m > matek, mozsár, MacGyver
n > nap
ny > nyár
o > oliva
ó > ókor
ö > öröm
ő > ősz
p > pálinka, pilács
q > Queen (az együttes)
r > rom
s > stargate
sz > szeder, szín, szánkó
t > tapas, természet
ty > tyúk (nincs más ty-vel kezdődő magyar szó...)
u > ugat
ú > úrhölgy
ü > ünnep
ű > űr
v > vad, világ
w > web
x > xantán
y > ?
z > zene
zs > zsír (mármint a kártyajáték)

Utólag átolvasva szerintem meglepően jól tükröz a legtöbb szó ;) S ezennel tovább is gurítom az üveggolyókat Ízbolygónak és NoSaltynak.

Ökörpofa retro hagymás malacfüllel (200. bejegyzés)

Lassan 2 éve, hogy üzemel a blogom, s mára elérkeztem a 200. bejegyzésemhez. Az ünnep alkalmából kétszeri nekifutás után azt hiszem sikerült hajszálpontosan eltalálnom a Bock bisztró egyik nevezetes fogását, az ökörpofa retro nevű ételt, melynek receptjét lentebb még közzé is teszem. De előbb egy rövid visszatekintést adnék az eddig történtekre - azaz jöjjön egy kis behind the scenes of kísérleti konyha ;)

Lassan 6 éve, hogy kiköltöztem Erlangenbe tanulni, ahol a családomtól távol életemben először kellett saját magamat ellátnom. Ennek persze megvolt a jó oldala is, hisz így megtanultam takarítani, vasalni, bevásárolni, mosni (s a mosással együtt azt is, hogy hogyan ne egyem le magam;) ) és főzni. Utóbbinál azt hiszem egy eléggé meredek fejlődésről beszélhetünk, hisz mikor kijöttem, 2 héten át minden nap csak tésztát ettem üveges kész paradicsommártással. Végig is próbáltam mindet, s meg is találtam köztük a favoritomat, de valahol mégis uncsivá kezdett válni. Így kezdtem aztán el fokozatosan pl. a mártást is magam készíteni, aztán jöttek a húsok, ahol eleinte előre pácoltakat vettem és sütöttem, közben különböző hibákat vétve kitanulva a hagymás-szalonnás pirított burgonya fortélyait. Miután sikerült összebarátkozni a sütővel, s rengeteg fortélyt kiismertem a főzéssel kapcsolatban (mit meddig süssünk, főzzünk, hogyan lesz valaminek szép színe és ropogós, milyen a jó zöldség, gyümölcs és hús), olyan gondolat kapott el, hogy egyedül vagyok, s kísérletezgethetnék mindennel, amivel csak szeretnék, hisz ha nem sikerül, akkor csak én sínylem meg, s senki más. Eleinte persze nem sikerült minden úgy, ahogy elgondoltam, s sokmindent kétszer is elkészítettem, mert az első változat ugyan finom volt, de evés közben újabb ötleteim támadtak, hogy hogyan fejlesszem tovább. Fényképek is készültek általában az ételekről, melyeket akkor viszont még csak családon belül küldözgettem el. Több mint 2 éve aztán újra ki akartam tenni a honlapomat, miután 3-4 évig nem voltam jelen ilyen formában a neten. Ekkor jött aztán az ötlet, hogy a recepteket egyszerűen összegyűjthetném a honlapomon, s akkor nem kell mindig újra és újra előkeresnem őket, ha ismét el akarom készíteni. Másik előnye pedig, hogy ha valaki érdeklődik valamilyen recept után, akkor nem kell még először lepötyögnöm, hanem egyszerűen egy linket tudok küldeni. Így indult el aztán a honlapom valamikor 2006 nyarán. Blogot terveztem már akkor is, de valahogy sose jutottam el odáig, hogy elkezdjem, mire aztán végül 2006 októberében el nem indítottam. Hozzá kell tennem, hogy nem végeztem ekkor semmiféle kutatómunkát, hogy milyen más hasonló blogok vannak már fönt neten, s hogyan vannak azok felépítve. 2007 tavaszán kicsi vú hozzászólása által lettem csak figyelmes rá, hogy bizony jópár magyar gasztroblog létezik, s némelyeknek már évekkel előttem támadt az ötletük egy blog indítására. Nagyon örültem, hogy belecsöppentem a gasztroblogszférába s rengeteg új ismerőssel lettem gazdagabb, akikkel viszont sajnos (még) nem sikerült személyesen megismerkednem. Pótolni fogom a jövőben! ;)

ökörpofa retro hagymás malacfüllel, krumplipürével

Az ünnep alkalmából az egyik legkedvencebb éttermi fogásom receptjét kísérleteztem ki. Kb. 1,5 éve jártunk szüleimmel a Bock Bisztróban, s töltöttünk ott egy feledhetetlenül szép estét. Már korábban is említettem ezt a bizonyos estét, amikor az előételemet sikerült reprodukálnom, azaz füstölt kacsamellet készítettem körtesalátával. Rengeteg bort kóstoltunk meg aznap este, s talán ezért sem emlékszem már a desszertre, viszont az előétel mellett a főétel égette be magát rendkívüli módon az emlékezetembe. Máig is pontosan emlékszem, hogy milyen csodálatos volt az ökörpofa retro a Bock Bisztróban: a szaftos, omlós, szinte rágás nélkül a nyelvvel szétnyomható marhapofa pörköltlében fürdetve, mellette pedig a ropogós malacfül a hasonlóan ropogós édes hagymával... Mennyei élmény volt!

ökörpofa retro hagymás malacfüllel, krumplipürével

Mára ugyan már annyira sikerült belejönnöm a főzésbe, hogy szinte minden étel elsőre sikerül. Az ökörpofa retro kívétel volt ezalól, mivel az első alkalommal a hagymás malacfület egyáltalán nem sikerült eltalálnom - viszont a hibákból tanultam. Ditém külön örült is a fogásnak, ugyan nem ismeri az eredeti fogást, viszont óriási porcrajongó - a malacfül pedig ugyebár nagyrészt porcból áll ;) A második nekifutásomnál hozzáöntöttem a pofákkal készített pörkölthöz egy kevés korábbról megmaradt és fagyasztóba eltett marhapörköltet is, ami még finomabbá tette az ételt. Egyébként teljesen úgy készítettem, mint a sima pörköltet - annyi különbséggel mindössze, hogy a pofákat persze nem vágtam darabokra, hanem egyben készítettem el. Mindezt persze - ahogy egy jó pörköltnél szokás - többször szépen lassan felrottyantottam, majd hagytam szépen kíhűlni. Csodálatosan szaftos és omlósan puhára sikeredtek a pofák, s a pohár vörösborral mellé teljesen a Bock Bisztróban éreztem magam. A malacfület is sikerült tökéletesen eltalálni: közvetlenül a tálalás előtt néhány perccel dobtam csak bele a hagymát, hogy egy picit dinsztelődjön, de még szép ropogós maradjon. S persze krumplipüré is készült hozzá - igaz nem csontban tálaltam, mint a Bock Bisztróban, de ízre finomabbra is sikeredett, mint amire emlékszem. Összességében sikerült hajszálpontosan eltalálni azokat az ízeket és halmazállapotokat, mint amit 1,5 éve a Bock Bisztróban ökörpofa retro nevén helyeztek elém. Csak ajánlani tudom mind a Bock Bisztrót, mind az ökörpofa retro otthoni elkészítését. A malacfület és a marha- vagy sertéspofát érdemes előre megrendelni a hentesnél, hisz legtöbbjüknél (sajnos még) nem tartozik az állandó kínálathoz. (recept)

Időközben írtam egy átfogó bejegyzést is a pofahúsról.

Erdei gombaleves garnélarákkal

Egyik délután, mikor Ditémmel bóklásztunk a városban, véletlenül betértünk egy mindenféle kacatot áruló boltba. Ott pillantottam meg a szép csíkos alátétet zöld és sárgás színekben, valamint teljesen véletlenül láttam meg ezt a szuper levestányért is. Nagyon tetszik, mert a kisebbik részében pompásan elhelyezhető néhány ropogósra sült kenyérkocka (crouton, magyarul: kruton), ami egyébként hamar elázna a levesben és elvesztené a ropogósságát. Vagy kerülhet bele aprított zöldfűszer is (legtöbb házban valószínűleg petrezselyem, vagy zellerzöld), amiből mindenki annyit tehet a levesébe, amennyit szeretne. S legfőképp teljesen modern a leves mellé külön adni a levesbetétet - mint ahogy Ízbolygónál is olvashattuk a kreatív konyha szakácskonferenciáról készült riportjában ;) Egyébként 2 hete Budán a Caffé la Terrában jártunk Ditémmel és szüleimmel, ahol nagyon finom vargányalevest ettünk, melyhez apró ropogósra sült kalácsdarabkákat kaptunk mazsolával és libamájjal - ugyancsak külön tálkában szervírozva, nehogy megpuhuljon a levesben. Melegen ajánlom is az éttermet, hisz nem először jártunk ott, s ismét minden csodálatos volt!

erdei gombás leves garnélarákkal és paradicsomos majorannával

No, ez a leves a fenti vargányalevestől teljesen függetlenül keletkezett - legfőképp talán azért is, mert nem kaptunk a piacon vargányát. De amilyen alkalmazkodóképesek vagyunk, helyette 50-50g friss rókagomba, laskagomba és erdei csiperke került a kosarunkba. Ezen kívül 1kg csirkeszárnyból összedobtam a megszokott receptem szerint egy csirkealaplevet. Éjszaka lehűlt a lé, másnap reggel pedig leszedtem róla a zsírt. Ebbe a finom lébe került aztán villámgyors 2 percre a fagyasztóban lapuló, felolvasztott maradék garnéla és a friss vegyes erdei gomba. A tányér másik, kis részébe durván aprított, paradicsomkockákkal összevegyített friss majoranna került, amivel tovább lehetett ízesíteni a levest. Tálaláskor a csodatál még egy nagyon jó tulajdonságára lettem figyelmes: míg a másik felében a forró leves úszik, a levesbetétes (hideg) végénél kényelmesen meg lehet fogni! A leves egyébként nagyon finom lett, de ebből az alapléből már jót lehetett csak főzni ;) (recept)

B52 koktél

Igen, ismét egy koktél ;) Utóbbi időben nagyon rákapott Ditém a kotyvasztásra és kísérletezgetésre: szinte minden nap valami új meglepetéssel vár. Persze így annál inkább is igyekszem haza ;) Ilyen volt pl. ez a B-52 koktél is, ami a kávélikőr, Baileys és a narancslikőr eltérő sűrűségén alapul. Nevét a B52-es bombázóról kapta, amely a vietnámi háborúk során többek között egy s más tűz okozásáért is felelős volt. Utóbbira asszociálhatott az ismeretlen feltaláló, amikor először készítette el a B52 koktél lángoló változatát.

B-52 koktél - kávélikőr, Baileys, Cointreau

A kávélikőr a legegyszerűbb réteg. Erre került a Baileys, de csak nagyon óvatosan. Néhol látni is a trükköt, amelynél egy kanál hátuljára locsolják a folyadékot és ahogy telik a pohár, szépen lassan emelik a kanalat. Mi is ugyanígy cselekedtünk, de persze az első pohár nem sikerült... A bemelegítés után viszont sikerült kettő többé-kevésbé fotogén példányt produkálni, amik a képen is megtekinthetőek. Grand Marnierrel színesebb lett volna, de én főzéshez mindig Cointreaut szoktam használni, így ez volt itthon. Néha még meg is gyújtják, de nálunk a 40%-os felső réteg nem akart lángra lobbanni. Később utánaolvastam, hogy a "flambírozott" változathoz egy kevés 60-80%-os rumot öntenek a tetejére. No de a legfontosabb tudnivaló a B52 "bombázó" koktélról: mindenképp megéri a macerát, mert nagyon finom! ;) (recept)

Sárgabarack-muffin

Már eléggé régóta ott nyugszik nálam a muffinos sütőformám, s utóbbi időben nem is került nagyon bevetésre. Kb. akkor szereztem be, amikor egyik ismerősömtől kaptam egy kókuszos ananász-licsi muffin receptet, amit persze ki is próbáltam rögtön. A kép akkor még a régi fényképezőgépemmel készült, így nem valami szép, de nagy sikere volta muffinoknak. Mindenesetre valahogy azután csak a heverő alatti üregben lapult sokáig a sütőforma. Egy-két hónappal ezelőtt az akciós receptkönyvek között véletlenül megpillantottam egy muffinos szakácskönyvet, s mivel első átlapozásra találtam benne izgalmas dolgokat is, ezért haza is hoztam. A muffinos receptkönyv is pihent először egy ideig a sütőformával együtt, míg aztán tényleg meg nem jött a kedvünk Ditémmel, hogy muffint süssünk.

sárgabarackos muffin csokilapkákkal

A szezonhoz illően sárgabarackkal készítettük a muffinokat úgy, hogy egy-egy felet belenyomtunk a narancshéjjal és straciatella joghurttal ízesített masszába. Sütés után a csillogás kedvéért egy kevés barackpálinkával flambírozott baracklekvárral kentem be, majd kis csokilapkákkal szórtuk meg. Egy picit savanykás volt még a sárgabarack, így utólag még további csokireszelékkel szórtuk meg. Sütés közben olyan csodás illat szállt fel, hogy Ditémnek rögtön karácsonyi hangulata lett. Erreföl előkaptam a télapós tálcámat és azon rendezgettem el a süteményeket ;) Sajnos a képen nem nagyon látszik a tálcából sokminden, de lesz majd még alkalom, amikor a lencse elé kerül. Összegzésül: nagyon finom gyümölcsös lett a barackos muffin, s szerintem gyerekek számára is egyszerű és pompás szórakozás az elkészítése. Mi legalábbis nagyon jól szórakoztunk ;) (recept)

Strawberry Martini

A martini-koktélnak számos változata létezik, melyeknél legtöbbször a vermutot cserélik le valamilyen más folyadékra. További variálásnak a gin és a vodka felváltott használata ad teret. Nálunk Ditém egy az aktuális eperszezonhoz illő változatot készített el minap: a földiepres martinit.

strawberry martini - földiepres martini

Ismét egy nagyon kellemes és üdítő nyári koktéllal ismerkedtünk meg, mely frissítő hatása révén bármely forró nap tökéletes szomjoltója lehet. A földieper gyümölcsössége mellett a zöldcitrom segített az íz frisseségében, az édesítés szerepét pedig cukor helyett a gránátalmaszirup vette át, mely még fokozta a szín pirosasságát is. (recept)