Tintahalas polenta

Néhány hónapja már, hogy Dolce Vitánál megláttam ezt a tintahalas polenta receptet - rögtön nagyon megtetszett, főleg, hogy Ditém és én is nagyon szeretjük a tenger gyümölcseit. Már csak a szépiatintára kellett vadászni, ám sajnos Erlangenben nem találtam rá, s a keresgélés kudarcából kifolyólag 1-2 hónapra el is vetettem... Most viszont sikerült beszerezni! ;) Nem is tudom, hogy miért nem kapható abc-kben, hisz évekig eláll és elég olcsó is, nem is beszélve arról, hogy teljesen természetes színezék.

tintahalas polenta sárga paradicsommal

Receptet nem is írtam hozzá, mert teljesen úgy készült, mint ahogy Dolce Vita leírta. Köretként sárga paradicsomból készítettem egy kis színfoltot a tányérra. Utólag rá is jöttem, hogy Dolce Vita miért fényképezte a polentaszeletét úgy, hogy a teteje mutatott az objektív felé - az alja ugyanis nálam (sem?) sikerült szép simára ;) Utólag most már mindegy is ;) (recept Dolce Vitánál)

Kókusztúró-szuflé málnamártással

Örülök, hogy sokaknak ennyire tetszett a kókusztúró ötlete ;) Tulajdonképpen minden recepthez felhasználható, amibe túró vagy ricotta kerül, tehát nem kell félni, hogy a maradékból mi készüljön. Én sem féltem ;) Kb. 5-6dl házi kókusztúrót sikerült nyerni a 2 liter tejből, fél liter iróból és 8dl kókusztejből. Ez bőven több volt, mint amennyit a csokis ravioli megtöltéséhez felhasználtam így a többit hűtőbe tettem. Töprengtem is, hogy mi jót lehetne még belőle csinálni. Reggelente 1-1 zsemlét ettem a túróval megkenve, úgy is nagyon finom volt, de még valami "komolyabb" ételt is szerettem volna alkotni belőle. Végül a hűtőben felhasználásra váró tojásokat meglátva szuflé mellett döntöttem.

kókusztúró-szuflé málnamártással

Lehet, legközelebb nem fogom a szuflét kierőszakolni a formájából, mert ezek kicsit lelapultak a művelet során. Viszont így is még lehelletnyi könnyű volt, s kellemesen kókuszos. Az édes szuflét egy kevés savanykásabb málnával és málnamártással ellensúlyoztam, mely színben is kontrasztot nyújtott. Nagyon finom kis egyszerű desszert, mely természetesen sima túróból vagy ricottából is elkészíthető. (recept)

VKF 18/3 - Csokis ravioli házi kókusztúróval

S íme el is érkeztünk Ízbolygó ehavi VKF kiírására készült túrós menüm fináléjához, a desszerthez. Rögtön a kiírás elolvasásakor olyan ötletem támadt, hogy kókusztúrót kellene készíteni - valahogyan. Az első ötlet ill. megálmodás után jött a nagy töprengés, hogy mégis hogyan lehetne kókusztejből túrót készíteni??? Tejből ugyebár nem olyan ördöngős otthon a négy fal között házilag túrót készíteni, de a kókusztej ugye nem állati fehérje, így azzal nem fog úgy működni. Besűrítsem valamivel? Kókuszreszelékkel vegyítsem? De az már nem túró úgy... Átmossam a sima túrót kókusztejjel, hátha megszívja magát? Mivel lehetne kicsapni a kókusztejet? Körül is néztem az interneten, számos oldalon, guglit is alaposan kivesézve (márpedig ha valamit keresek és valahol a neten kint van, akkor eddig még mindig megtaláltam), hátha valamelyik molekuláris konyhán megszületett már, de nem találtam sehol még nyomát sem ennek az agyafúrt kókusztúrónak. Végül úgy döntöttem, hogy simán tejből és iróból készítek házi túrót (inkább ricotta a halmazállapota szerint), s a tejhez öntök némi kókusztejet is a legelején - ha pedig így nem sikerülne kókusztúrót szülni, akkor majd tovább töprengek. Nem kellett tovább töprengenem, ugyanis elsőre sikerült! :)

csokis ravioli házi kókusztúróval töltve, bazsalikomos pálinkában főtt sárgabarackkal

Mivel olyan szép rendetlenséget sikerült alkotnom a konyhában, ezért le is fényképeztem néhány köztes állapotot. Nem szoktam ilyet tenni, mert főzés közben zavarnak a megszakítások - most viszont jót tett a túrózás és a tésztagyúrás közben egy kis pihenő ;) Először a kakaós tésztát gyúrtam össze, mert a hűtőben kellett még pihennie egy kicsit. Ezután fogtam bele a kókuszricottába, melyet még egy kevés thai citromfűvel is ízesítettem. A sima házi túró készítésének menetét ezen az angol oldalon sajátítottam el. A 2 liter tejhez és 0,5 liter iróhoz öntöttem két nagy konzerv kókusztejet és kettő összeszabdalt thai citromfüvet. Egy ideig eltartott, míg szépen elkülönült a túró (részletek a receptben), de a lényeg ugyebár az, hogy sikeresen zárult a kísérlet ;) Miután kissé lehűlt a túró, szépen kihengereltem a kakós tésztát, majd egy kiszúróformával kis köröket szaggattam belőle. Egy kevés kókuszos túróval megtöltve és széleiket összetapasztva rögtön mehettek is a kis kakaós raviolik a forró fürdőbe.

házi túró készítése - kókusztúró káosz

A köreten is agyaltam egy kicsit. Végül a foodpairing oldalon pillantottam meg, hogy a kókusznak állítólag valahogy harmonizálnia kellene a sárgabarackkal. Valami zöldet is szerettem volna a barackkal kombinálni, de sajnos ezen az oldalon nem találtam további információt arról, hogy a sárgabarack mivel párosítható. Emiatt korábbi kísérleteimből vettem elő egy bevált kombinációt, azaz ugyan zsályával is nagyon finom a sárgabarack, ám most friss bazsalikommal házasítottam össze.

kinyújtott kakaós tészta kiszúróformával, sodrófa

S ezzel kapcsolatban a kókusztúró mellett még egy innovációt szeretnék szabadalmaztatni - mégpedig a pálinka lángjában való főzést. A tészta ugyanis elkészült, s a barackot gyorsan kellett emiatt megmelegítenem, de ugye az elektromos főzőlapjaimnál ez eltarthat egy ideig. Emiatt nem gyújtottam alá, hanem a barackszeleteket bedobtam egy lábasba, megszórtam egy kevés barna cukorral, meglocsoltam 5cl bolyhos ágyas barackpálinkával és meggyújtottam. Kb. 2-3 percen át melegedett a barack a pálinka lángjában, ami közben szépen karamellizálódott is a cukor. No s persze mindeközben el is párolgott az alkohol és a pálinka barackesszenciája még intenzívebbé tette a sárgabarack ízét. Megszórtam a bazsalikommal, s elrendeztem a tányéron - voilá! ;)

csokis ravioli házi kókusztúróval töltve, bazsalikomos pálinkában főtt sárgabarackkal

A kókusztúró pontosan olyan lágy kókuszízű lett, mint amilyen a kókusztej, az enyhe thai citromfű pedig csodálatosan aláfestette. A csokis tésztával is jól harmonizált a kókusz, bár gondolom mindenki ismeri a bounty csokit, ezért ezzel a kombinációval nem mondok semmi újat. Viszont a kókusz a pálinkalángban főtt/sült bazsalikomos sárgabarackkal! Mennyei ízvilág, hihetetlenül finom kombináció! ;) (recept)

csokis ravioli házi kókusztúróval töltve, bazsalikomos pálinkában főtt sárgabarackkal

VKF 18/2 - Rózsaszín bárányborda málnamártással

Az egyéves évfordulónk alkalmával Ditémmel a Gastronomique étteremben jártunk, s a rengeteg finomságból többek között a zöldborsó-vanília-málna kombináció annyira megtetszett, hogy mindenképp meg akartam valósítani itthon is. Igaz desszertként ettük az étteremben, s nem is volt benne semmiféle túró, ám Ízbolygó ehavi túrós VKF kiírása során átalakítottam a fenti mesterhármast egy túrót (azaz ebben az esetben ricottát) is tartalmazó főétellé.

rózsaszín bárányborda málnamártással és vaníliás zöldborsó-ricotta krémmel

Bárányhússal ugyan már készítettem többféle ételt is, de a bordájával/gerincével még nem dolgoztam eddig sosem. A kíváló hentesem rögtön a mélyvízbe dobott, ugyanis tökéletes minőségű, ám abszolút tisztítatlan darabbal látott el. Azaz először szépen meg kellett pucolnom a kis csontocskákat, hogy egyrészt eltűnjön a sok zsír, s másrészt dekoratívak legyenek később a tányéron. Utólag már meg tudom érteni a hentesemet, hogy miért nem készítette elő, hisz a zsír levágása ugyan még egyszerűen ment, de a kis csontocskákról a hártyák lehúzása igazi szöszmötölős sziszifuszi munka. Egyébként nem is bánom, hogy nekem kellett megtisztítanom, mert így legalább én dönthetem el, hogy hogyan is pucolom meg és mennyi zsírt hagyok rajta. A húst serpenyős pirítás után a sütőben alacsony hőmérsékleten sütöttem omlósra és szép rózsaszínűre. A köretnél először azt gondoltam, hogy tejszín helyett ricottával fogom majd krémessé varázsolni a borsópürét, de aztán főzés közben úgy gondoltam, hogy szebben mutatna, ha két külön zöld és fehér krémként kerülne a tányérra. S lám milyen csinosan is mutatott egy kis házilag kandírozott fekete olivabogyóval megszórva ;) A mártást friss málnából készítettem, egy kevés szamócapálinkával flambírozva, valamint gránátalmasziruppal és rózsaborssal tovább ízesítve. Hihetetlenül finom volt a mártás a puha szaftos bárányhúshoz, s pompásan illett is a vaníliás ricottához, valamint a zöldborsópüréhez. (recept)

VKF 18/1 - Csalán-galuska

Ismét eltelt egy hónap és egy újabb VKF (vigyázz, kész, főzz!) forduló végéhez értünk. Hónapról hónapra jobbnál jobb témák kerülnek kiírásra - ebben a hónapban Ízbolygó kérte meg a vetélkedő részvevőit arra, hogy túróval, ricottával vagy juhtúróval készülő kreatív recepteken gondolkodjanak el. Rögtön a kiírás elolvasásakor támadt egy nagyon merész ötletem - de erről majd a desszertnél szólok bővebben, ugyanis három fogásos menüvel készültem ;)

csalán-ricotta galuska piros és sárga paradicsommal

Tintaleves és Nana is felkeltette már az érdeklődésemet a csalán konyhai felhasználhatóságával kapcsolatban, s mivel itt is rengeteg csalán terem - nem csak úton, útszélen, hanem tisztább környezetben pl. erdőszélen és réteken is - ezért egy csalános ricotta-galuskát készítettem előételnek. Persze előbb be kellett gyűjteni a friss csalánt. A meleg idő ellenére hosszúnadrágot és széldzsekit öltöttem, valamint vastag gumikesztyűt húztam fel, s így fogtam neki a szedegetésnek. Kb. fél óra izzasztó csaláncsipegetés után sem volt még túlságosan teli a szatyrom, de elegendőnek véltem a galuskákhoz, s hazaindultam. Itthon lemérve csodálkoztam rá, hogy ez a "rengeteg" is csak épphogy 25g... No mindegy, a ricottás galuskákhoz elég volt, nagyon kellemes ízűek lettek. A kissé fűszeres galuskákhoz köretként mindössze egy kevés balzsamecettel meglocsolt sárga és piros paradicsomkockákat tettem mellé. Együtt nagyon könnyed nyári fogás, akár egy könnyű ebédként is elkészíthető. (recept)

Vajban sült pisztráng citromverbéna-habbal

Idén egyre inkább kapható sárga színű cukkíni is a piacokon. Amennyiben még nem nőttek meg túlságosan nagyra, én jobban is kedvelem a sárgákat, mert valahogy több ízt vélek kiérezni belőlük, a magházuk nem olyan vizes, s egészében kicsit feszesebbnek tűnik a húsuk, mint a zöld cukkíniknél. Angolzellerrel és koktélparadicsommal spontán alkalmaztam is a sárga cukkíniket egy könnyű zöldségköret formájában, melyhez pisztrángot és citromverbénahabot készítettem.

vajban sült pisztráng citromverbénahabbal és színes zöldségkörettel

A pisztrángnál most kipróbáltam, hogy sütőben hogyan lehetne szépen lassan, alacsony hőmérsékleten sütni - persze anélkül, hogy kiszárítsam a halat. Azt hiszem a sütőben készülő halaknál inkább maradok a korábbi módszeremnél, úgy sokkal szaftosabbra sikerül. A citromverbénahab persze elkészíthető citrommal is, ám én már idén második éve növesztem az erkélyemen ezt a zöldfűszert, s még nemigen került bevetésre gyümölcsös ételeken, jegesteán és almalével felöntött zubrowkán kívül. Fő előnye, hogy ugyan citromos az íze, ám nem olyan savas, mint a citromlé. Finom volt habként is a pisztránghoz és a színes zöldségekhez - összességében egy nagyon könnyű nyári fogás. (recept)

Szezám-karamelles rózsaszín kacsamell

Nem voltam eddig óriási szezám rajongó, ám amióta a Segalban megkóstoltam a szójaszószos-szezámos padlizsánt, beszereztem egy adaggal a sarki fűszerboltból. A szójaszószos változatot egy spontán vacsora alkalmával alkalmaztam is már, mikor egyik kolléganőm megdobott néhány sárga cukkínivel s sürgősen fel kellett használnom őket. Most viszont egy Alexander Herrmann által ihletett édes, azaz karamellel kombinált szezámos receptet szeretnék bemutatni.

szezám-karamelles rózsaszín kacsamell gyömbéres sárgarépával

Kacsamellnél időközben már olyan rutinos lettem, hogy mindig tökéletesen sikerül kisütni a bőréből a zsírt, szép aranybarna és ropogós lesz, míg a húsa gyönyörűen szaftosra és egyneműen rózsaszínűre sikerül. Most kicsit vastagabb szeletekre vágtam fel, s enyhén csípős szezámos karamellel locsoltam meg. Nem rettentem meg attól, hogy chilivel és szezámmal kombináljam a karamellt, hisz vargánya-grillázsként is nagyon finom volt. Így, hogy szép borostyánszínűre barnítottam a karamellt, nem is volt olyan édes, de még nem is keseredett meg - a szezám és a chili pedig külön feldobták. Köretként kis vadrizs-basmati tornyocskákat építettem, melyeket a szokásostól eltérően hosszúra vágott snidlinggel díszítettem. A másik köret enyhén gyömbéres al dentére főtt sárgarépa volt, mely ugyancsak pompásan kiegészítette a kacsamellet. (recept)

Őszibarackos vargánya borjúhátszínnel

Ditémmel gombás recepteken gondolkodtunk, mikor megakadt a szemünk Alexander Herrmann egyik izgalmas kombinációján: őszibarack és vargánya. Mint ahogy Zsuzsánál is olvashattuk, dúl a vargányaszezon, tehát ha még hiányozna az ötlet, hogy milyen kicsit furfangosabb ételt lehetne készíteni vargányából, akkor ajánlom ennek a receptnek a kipróbálását! ;)

őszibarackos vargánya rózsaszín borjúhátszínnel

Szerencsénkre a piacon még kaptunk is friss vargányát, igaz hazaérve aztán néhányat el kellett hajítanunk, mert kukacosak voltak... Gondos átnézés után szeletekre vágva egy kis rozmaringgal pirítottuk meg a gombát, majd csak tálalás előtt 2-3 perccel dobtuk hozzá az őszibarackot, hogy ne málljon szét. Mindezt egy gyönyörű rózsaszínűre sült borjúhússal együtt ettük, melyet szokatlan módon balzsamecettel és olivaolajjal löttyintettünk le. Óriási volt! Olyannyira finom volt ez az étel, hogy Ditém azonnal a kedvenc köretei közé sorolta be az őszibarackos vargányát ;) (recept)

őszibarackos vargánya rózsaszín borjúhátszínnel

Kicsi Vú hasonló barack-gomba kombinációt valósított meg nemrég. Erdei gombalevesbe dobált zsályalikőrrel átitatott aszalt sárgabarackot - érdemes így is kipróbálni ;)

Garnéla-sárgadinnye saláta

Egyik hétvégén ismét Alexander Herrmann receptjeiből szemezgettem, melyekről ma és a hét további részében fogok még írni. Talán ő az a szakács, akitől a legtöbb receptet valósítottam és mutattam be már eddig is itt a blogomon. Ennek oka szerintem eléggé kézenfekvő, hisz receptjei ötletesek, általában kevés hozzávalóval megelégszenek, finomak s viszonylag egyszerűek. Ennek ellenére csak ötletnek szoktam venni a receptjeit, mint ennél az egyébként tökéletes példánál is, mely egy nyári sárgadinnyéből készült saláta - pikánsan, garnélarákkal.

Garnéla-sárgadinnye saláta (ill. leves)

Ugyan eredetileg salátának készült, de olyan finom volt a lé, amiben a sárgadinnye pácolódott, hogy végül visszaöntöttem rá, s langyos levesként ettem meg. S lám! Langyos levesként még finomabb, s még egy fokkal szomjoltóbb, üdítőbb is ;) Hogy édes tokajit, vagy száraz fehérbort rakunk-e bele, azt a kedves Olvasóra hagyom - előbbit szerintem édessége miatt kívánja a sárgadinnye, utóbbi frissítőbb, nyáriasabb. (recept)

Articsóka-krémleves szt. jakab kagylóval

Ismét egy (kissé átalakított) recept következik az Óceán bár & grill étterem szakácskönyvéből. A könyvről már tegnapelőtt írtam néhány sort, ám az étteremről még nem szóltam. Most is ki fog maradni, ugyanis egész egyszerűen még nem jártam az Óceán étteremben, mindössze szüleim meséltek róla. Nekik is pont az ízlett a legjobban, mint Ditémnek és nekem is: a szt. jakab kagyló, avagy másnéven fésűkagyló. Utóbbi egy kicsit félrevezető, mert fésűkagyló néven más kagyló is került már elém, ezért maradnék inkább a szt. jakab kagyló elnevezés mellett. A lényegen viszont a név nem változtat: imádjuk! ;)

articsóka-krémleves szt. jakab kagylóval, sonka chips-szel és krutonokkal

Eddig még nem kísérleteztem itthon ezzel a kagylóval. Ám ami sokkal inkább érdekelt, az az articsókából készült krémleves volt. Ditémnek szépen lépésről lépésre megmutattam, hogy mit hogyan kell kitörni, levágni, kikaparni stb., hogy eljussunk az articsóka szívéhez - melyet aztán azonnal citromlével be kell permetezni, különben beszürkül. Seperc alatt elsajátította Ditém a lépéseket, így eléggé gyorsan haladtunk. A csirkealaplevet már előző nap elkészítettem, ezzel öntöttem fel az enyhén megsütött articsókát, krumplit és hagymát. Az Óceán szakácskönyvében ezután újabb "gondokra" akadtam: a leves soha nem lesz olyan zöld, mint a fényképen (maga az articsóka nem olyan virító zöld), a krutonok pedig nem láthatóak a képen - gondolom azért, mert a receptleírás szerint készítve sose lesznek belőlük szép aranybarna kenyérkockák. A leves színén nem tudtam mit változtatni, a krutonokat viszont a recepttel ellentétben inkább serpenyőben készítettem el, némi kakukkfűvel ízesítve. A ropogós sonkaszeletek és a krutonok azonnal megpuhultak volna a levesben, ezért ismét bevetésre került a kétrészes levestálunk. A leves kicsit burgonyakrémlevesre emlékeztetett enyhe articsókaízzel. Nagyon finom volt - bár ismét a sült kagyló vitte el a pálmát ;) (recept)

Rózsaszín borjúbélszín erdei gombával

Múltkor, mikor otthon jártunk Ditémmel, kérésemre röviden betértünk egy könyvesboltba, hogy körülnézhessek a jelenleg a magyar piacon kapható szakácskönyvek közt. Kicsit más volt a szituáció, mint itt Erlangenben, ugyanis itt legszívesebben egész polcokat vinnék haza. Egy könyv viszont nagyon megragadta az érdeklődésemet, s le se tettem egészen itthonig. Az Óceán bár & grill étterem "Az óceán kincsei - A tenger gyümölcseinek színe-java" című szakácskönyvét vettük meg.

rózsaszín borjúbélszín erdei gombamártással, burgonyapürével

A könyv első 50 oldala különböző leírásokat és tippeket tartalmaz többek között a következő témákról: Milyen bort adjunk milyen hal mellé? Hogyan készítsük el a halat? Hogyan importálják a halat Magyarországra? Persze emellett még némi szöveg szerepel magáról az étteremről is. Számomra a leghasznosabb a halas táblázat, melyben a hússzövet szerkezete és a hús ízének intenzitása alapján vannak csoportosítva a halak és tengeri élőlények. Ezután következnek a receptek, melyek túlnyomórészt tengeri élőlényekből készülnek, de találhatunk benne néhány húsos fogást is, valamint desszerteket. Feltűnő, hogy milyen pontosan követik a könyv címét, ugyanis egyetlen édesvízi hallal készült recept sem található benne, ill. a tippeknél sem térnek ki rá. Amilyen praktikusak a táblázatok, annyira rosszul sikerült a könyv valódi használhatósága a receptek szempontjából. Ugyan minden recept mellett láthatunk tájékozódásképp egy szép fényképet, valamint maguk az elkészítési leírások is (többnyire) pontosak, ám a könyvben se tárgymutató, se normális tartalomjegyzék nem található. Utóbbi ugyanis sajnos csak az ételek tréfás álneveit tartalmazza, így végképp mindig végig kell lapozni a könyvet, ha ötleteket keresünk. Maguk a receptek viszont jók, ötletesek - bár még így is eltértem tőlük: mint pl. ennél a borjúbélszínnél is ;)

rózsaszín borjúbélszín erdei gombamártással, burgonyapürével

Ditémmel átlapoztuk a könyvet és becímkéztük, hogy mely ételek érdekelnek minket, majd kettőt kiszúrtunk belőlük. Egyik volt ez a borjúbélszín gombamártással. Szerintem viszonylag egyszerű, de jól elkészítve, megfelelő alapanyagokkal: valódi ínyencfalat ;) A könyvben szereplő képek néha kissé csalókák, pl. épp ennél a receptnél nem tudom kinézni a sötétes vörös húsból, hogy az borjú lenne, hisz nyersen sem ilyen vörös a húsa, nemhogy sütés után - mellesleg a receptben említett zöldfűszereknek nyomát sem lehet látni a gombán... A serpenyős sütés helyett szép kényelmesen sütőben alacsony hőmérsékleten sütöttük a húst omlósra és rózsaszínűre. Hozzá olivaolajon alapuló burgonyapüré készült, valamint egy tejszínes gombamártás az épp kapható friss erdei gombákból. Nagyon finom lett! Viszont továbbra is hosszan alacsony hőmérsékleten fogom sütni a húsokat, mert egyszerűen óriási élmény a pusztán villával ehető puha rózsaszín hús ;) (recept)

rózsaszín borjúbélszín erdei gombamártással, burgonyapürével