Articsóka-krémleves szt. jakab kagylóval

Ismét egy (kissé átalakított) recept következik az Óceán bár & grill étterem szakácskönyvéből. A könyvről már tegnapelőtt írtam néhány sort, ám az étteremről még nem szóltam. Most is ki fog maradni, ugyanis egész egyszerűen még nem jártam az Óceán étteremben, mindössze szüleim meséltek róla. Nekik is pont az ízlett a legjobban, mint Ditémnek és nekem is: a szt. jakab kagyló, avagy másnéven fésűkagyló. Utóbbi egy kicsit félrevezető, mert fésűkagyló néven más kagyló is került már elém, ezért maradnék inkább a szt. jakab kagyló elnevezés mellett. A lényegen viszont a név nem változtat: imádjuk! ;)

articsóka-krémleves szt. jakab kagylóval, sonka chips-szel és krutonokkal

Eddig még nem kísérleteztem itthon ezzel a kagylóval. Ám ami sokkal inkább érdekelt, az az articsókából készült krémleves volt. Ditémnek szépen lépésről lépésre megmutattam, hogy mit hogyan kell kitörni, levágni, kikaparni stb., hogy eljussunk az articsóka szívéhez - melyet aztán azonnal citromlével be kell permetezni, különben beszürkül. Seperc alatt elsajátította Ditém a lépéseket, így eléggé gyorsan haladtunk. A csirkealaplevet már előző nap elkészítettem, ezzel öntöttem fel az enyhén megsütött articsókát, krumplit és hagymát. Az Óceán szakácskönyvében ezután újabb "gondokra" akadtam: a leves soha nem lesz olyan zöld, mint a fényképen (maga az articsóka nem olyan virító zöld), a krutonok pedig nem láthatóak a képen - gondolom azért, mert a receptleírás szerint készítve sose lesznek belőlük szép aranybarna kenyérkockák. A leves színén nem tudtam mit változtatni, a krutonokat viszont a recepttel ellentétben inkább serpenyőben készítettem el, némi kakukkfűvel ízesítve. A ropogós sonkaszeletek és a krutonok azonnal megpuhultak volna a levesben, ezért ismét bevetésre került a kétrészes levestálunk. A leves kicsit burgonyakrémlevesre emlékeztetett enyhe articsókaízzel. Nagyon finom volt - bár ismét a sült kagyló vitte el a pálmát ;) (recept)