Füstös teában sült borjúbélszín szilvahabbal töltött articsókával
Tulajdonképpen három tényező befolyásolt ennek az ételnek az összeállításában. A kiindulópont az volt, hogy jelenleg szépen sorjában olvasgatom a Millie által ajánlott French Culinary Institute könyvének leckéit, mely könyv szerintem inkább szakácsbiblia, mint a sokak által bibliának minősített, ám egyébként ugyancsak nagyon jó Szakácsok könyve. Az első fejezetek egyikében több oldalon át kiadósan foglalkoztak az articsókával. Nagyon felkeltette az érdeklősémet az ún. "dans un blanc" főzési módszer, mely főleg olyan zöldségeknél ill. alapanyagoknál hasznos, melyek rendkívül könnyen elszineződnek tisztítás vagy főzés közben. Magyarul frissen megtisztított articsókaszíveket szokás például a francia konyhában így főzni. Persze ezt a technikát mindenképp ki kellett próbálnom - no de csak úgy magában az articsóka nem kerülhet a tányérra!
Következőnek a foodpairinges oldalon néztem utána, hogy milyen egyéb élelmiszerek tartalmaznak hasonló kémiai alkotóelemeket, mint az articsóka. Hmm, szilva, fekete tea, hmm... Végül ebből született meg az ötlet, hogy egy könnyed szilvahabbal töltöm meg az articsókasziveket, valamint a húst fekete teában forgatom meg s úgy sütöm rózsaszínűre. Előbbinél jót kreatívkodtam a konyhában, hisz az enyhén chutney-s beütés mellett még szójaszószt is kevertem a szilvához, ami pompásan illik szerintem hozzá. A fekete teában sült húsról még azt hiszem februárban írt az essen & trinken című lap, de nekem nem tetszett a füzetben leírt elkészítési mód, ezért saját módszerem szerint sütöttem meg a húst. Nagyon finom volt minden együtt, s az articsóka kitűnően harmonizál a kicsit pikánsabban elkészített szilvával! (recept)
6 megjegyzés:
Mmmm... Nagyon jól néz ki. És milyen szép neve van!
Nagyon vadulsz mostanában! :)
köszi szépen!
öh, hát mondjuk azt, hogy jelenleg kicsit visszatértem a kísérletezőbb vénámhoz ;)
Mindig olyan ínycsiklandóan jól néznek ki az ételek, amiket fel teszel :) Nagyon ügyes vagy Robi. Csak így tovább.
Még nem próbálkoztam articsókával, azért kérdezem: muszáj levagdosni a virágkezdeményeket, csak így ehető? (Mert azokkal együtt szebb lenne, de mondom, még nem használtam articsókát konyhában, most készülök rá).
A virágkezdemények az articsóka közepén rejlő lilás szirmok és fehér puha szálacskák, azokat mindenképp el szokás távolítani. Ha egyszer félbevágsz egy articsókát, akkor meglátod ;) Egyébként két-háromféleképpen szokás enni az articsókát. Vagy így megfaragva a "szívét", vagy a leveleinek a végét kiszippantgatva, vagy nagyon apró articsókáknál a leveleket is megeszik.
Megjegyzés küldése