péntek, szeptember 12, 2008

Rózsaszín báránygerinc tripla paradicsom-trilógiával

Sokat töprengtem azon, hogy mit főzzek főételként a szüleim házassági évfordulója alkalmából rendezett vacsorán. Az első gondolatom az volt, hogy jól előkészíthető legyen, hogy lehetőleg minél több időt töltsek Ditémmel és szüleimmel együtt, s ne a konyhában álljak egész este. Mellesleg meg sietni se kelljen valamivel, csak azért, mert épp odaégne valami. Emiatt elég hamar az alacsony hőmérsékleten készülő húsok felé vettem az irányt, s végül bárányborda mellett döntöttem. Sajnos "csak" báránygerinchez jutottam hozzá, amiken csak 1-1 bordácska volt. Részben sajnáltam, hogy így nem lesz mindenkinek saját kis bordácskája, másrészt pedig nem is nagyon zavart, mert így legalább nem kellett annyit pucolgatni. Ugyanis szokás szerint teljesen érintetlen darabot kaptam a hentesemtől, így én dönthettem el, hogy hol mennyi zsírt vágok le róla.


Miután megvolt a hús, a köreten kezdtem el töprengeni. Elég hamar a szezonhoz illő paradicsom mellett döntöttem, főleg azért is, mert jelenleg többféle színben is hozzá lehet jutni. Rögtön fel is merült bennem a gondolat, hogy egy zöld, egy sárga és egy piros paradicsomból készült köretet fogok készíteni. De persze nem kerülhetnek csak úgy a tányérra a paradicsomok. Ezért még egy kicsit továbbgondoltam a paradicsom-trilógiámat, s mindegyik színhez további 2 ízt törpöltem ki. Született tehát egy narancsos-gines piros paradicsom, egy vaníliás-ánizsos sárga paradicsomkompót és egy kivis-mentás zöld paradicsomhab. Így került végül egy tripla-trilógia a tányérra, hisz mindegyik köret különböző színű és halmazállapotú paradicsomból készült, ill. mindegyikük 3-3 ízből állt össze. A köretek közül legjobban a zöld hab ízlett mindenkinek, ami ízben a kivin, mentán és paradicsomon túl meglepő módon sóskára emlékeztetett(!) A többi köret is nagyon jól ment a báránygerinchez és összességében is nagyon finom volt minden! Legnagyobb sikere egyébként a puha, szaftos, rózsaszín húsnak volt. Ennél a fogásnál került elő a meglepetés is, ugyanis ideális kísérőként egy-egy pohár 2003-as Gere Kopár Cuvée-t kortyoltunk a bárányhoz ;) (recept)

6 megjegyzés:

Orsi írta...

Hello! Egy ideje olvasom a blogodat, és egyúttal csodálom a türelmedet, kreativitásodat meg a szép fotóidat. Gratulálok! Csak egy kérdés motoszkál itt bennem: mikor főztél/ettél utoljára pl. töltött paprikát, lecsót, vagy egy jó kapros tökfőzeléket?

Beatbull írta...

Köszi szépen, Orsi!
Én is figyelem egy ideje a blogod ;) Mármint a lyst-et, a másikhoz nem lehet külsősként hozzáférni :(
Kapros tökfőzeléket utoljára kb. 10 éve ehettem nagyimnál, ugyanis nagyon nem csípem a kaprot, ha túlságosan kiérezhető valamiből ;) Töltött paprikát kb. egy éve készítettem és ettem is utoljára - igaz került bele gyömbér és fahéj is nálam. Lecsót idén többször is főztem már, habár azt is mindig jó sok fahéjjal eszem. Ditémet is rászoktattam egyébként a fahéjra a lecsóban ;)

Orsi írta...

Na, hát a kérdésem jelképes volt, arra voltam kíváncsi, eszel-e még egyszerű, gyors (magyaros) ételeket. Tehát igen, de továbbgondolva.
Egyébként ma nálam is épp lecsó volt, de olyan kedvemben voltam, hogy több padlizsánt aprítottam bele, mint paprikát.:-) Legközelebb kipróbálom a fahéjas változatot is, izgalmasan hangzik. A fahéjat amúgy is nagyon szeretem, de leginkább édes dolgokban.
Ha a kapor nem jön be, érdemes a szárítottal próbálkozni, az enyhébb, meg kicsit más is az aromája. Én is azt használom, igaz, kényszerből, mert nincs friss.
Ezek után kíváncsian várom a desszertet (már ha az következik, és nem még extra fogások közben), gondolom az se lesz piskóta.:-)
A másik blogom meg volt csoporttársaimmal közös, és közakarat alapján nem publikus, afféle gyűjteménye érdekes, figyelemreméltó dolgoknak (nem csak szomorú és rossz dolgokról van szó), és egyebek közt a blogodról is onnan értesültem.

Beatbull írta...

Gondoltam, hogy jelképesen kérdezed ;) No, ha tényleg tudni szeretnéd - hétközben esténként egyszerű kenyeret szoktam enni sajttal, sonkával és paradicsommal, szóval igen, kerül még egyszerű étel is nálam tányérra - habár szerintem a blogomon közölt ételek is többnyire egyszerűek, csak (mint ahogy írod is) továbbgondolva.
Ej, hát nálam is lecsó volt ma, igaz a francia változat (ratatouille) - kicsit másféle tálalási formában, majd nemsoká közzé is teszem itt a blogon ;) A fahéj nagyon finom sós ételekbe is. Annyit fűznék még hozzá, hogy sós ételekbe nyugodtan kerülhet egy kicsit több fahéj is - édes ételekben egy csipettel több viszont hamar túl sok lehet.
Inkább kihagyom a kaprot... ha nem gond ;) Tökért sem rajongok annyira. De ezen a két dolgon kívül még rengeteg szuper ennivaló létezik a világon, amik kipróbálásra és kombinálásra várnak ;)
Ezek szerint már eléggé ismersz a blogon keresztül, hogy egyéb fogásokon is töprengsz ;) Csak desszert lesz már - így is gurultunk a vacsora után ;)
Statisztikáimban láttam a lyst-blogod és a szomorú & rossz blogodat is feltűnni, utóbbinál meg úgy látom, hogy külön bejegyzés is született a blogomhoz, azért érdekelt volna, hogy mit is írtál/írtatok rólam ;)

Orsi írta...

Remélem, a hétköznap esti vacsorákhoz a kenyeret magad sütöd!:-)
A szomorú és rossz-on pedig - tán nem bánják a többiek, ha ilyen titkokat adok ki - ez volt látható:

2008. augusztus 25.
http://kiserletikonyha.blogspot.com/
Bejegyezte: zsumikita dátum: 16:33

Ennyi, nem több, de utána valószínűleg 17 ember kattant rövid időn belül a blogodra, ez dobhatta meg a statisztikát. Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de én bevettelek a kedvencek közé.

Beatbull írta...

Öh, nem, kenyeret nem szoktam sütni, pontosabban itt német területen sose éreztem igényt rá, hogy kenyeret süssek, mert a pékeknél (többnyire) nagyon finom és nagyon jó kenyerek ill. péktermékek kaphatóak - a legközelebbi pékem pedig gyalog 2 percre van ;)

Köszi, azt hittem kicsit többet is írtatok ;) Nem dobta meg, ketten kattintottak a linkre egyébként, csak új cím volt, s utánanéztem - lyst-ről amúgy többen érkeznek (érthető is, hisz a lyst-et többen is olvassák ;) ).