Kördés - 7

Sajtkukacéktól és Vestától kaptam a golyót, ezúttal azzal kapcsolatban, hogy mondjak el 7 dolgot, amit eddig a blogomon még nem említettem. Szerintem nagyon jó ötlet ez a körkérdés, hisz érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudtam meg a kedves bloggertársaktól már eddig is - s néhányjukra még kíváncsian várok ;) De most előbb 7 dolog rólam, ami eddig itt nem szerepelt:

1. Mielőtt a gasztronómia felé vettem volna az irányt, zenét szerkesztettem (hobbiszinten) kb. 8 éven át. Legfőképp trance és progressive irányzatokban mozogtam (szigorúan szöveg nélkül, vagy legfeljebb hangszerként használva az énekhangot), 5-6 éve kiegészült a chillout és ambient stílusokkal is enyhe klasszikus beütésekkel. Az elmúlt 2-3 évben viszont már csak ritkán jött rám a zenélhetnék. Néhány remix tőlem még megtalálható neten, a saját számok azt hiszem már mindenhonnét lekerültek (megszűntek az oldalak).
   
2. Másik nagy szenvedélyem a Csillagkapu című film és sorozatok voltak és még máig is minden epizódot figyelemmel követek. Korábban még a www.csillagkapu.hu oldal egyik (fő-)szerkesztőjeként tevékenykedtem - még ma is fent vannak az irományaim (fizika, mitológia, adatbázis, autogrammok, talibeszámolók, mixek stb.) Olyannyira rajongtam a sorozatért, hogy 3 csillagkapus találkozón is voltam, s rengeteg színésszel is találkoztam a sorozatból - közte a kedvenc szereplőmmel, Amanda Tapping-gel is!
3. Az irodalom sose tudott engem valahogy megfogni. Tizenévesen ugyan írtam verseket / átköltéseket, de ez csak nagyon rövid időszak volt életemben. A legtöbb könyv a polcomon félbe van hagyva. Nagyon ritka, hogy egy könyvet végig elolvasnék.
   
4. Nagyon szeretem nézni és űzni is a snookert. Kimondottan nekem való sport, hisz egyrészt jó hosszúra nőttem, így nem kell mindig segédeszköz, s másrészt imádom, hogy jól ki lehet benne szúrni az ellenféllel - s persze ő is ugyanúgy kiszúrhat velem ;) Kedvencem Ronnie O'Sullivan - az ő életrajzát speciell végig elolvastam ;)
5. Minden hétköznap kb. 1 órát bicajozom. Hétvégén, ha kirándulni megyünk Ditémmel, akkor akár egész nap is. A napi 1 órának az az oka, hogy biciklivel járok be a munkahelyemre. Nagyon jól kiépített bicikliutak vannak erre, s rengetegen járnak kerékpárral - szinte létfontosságú ebben a városban, hogy biciklije legyen az embernek. Másrészt pedig nagyon kellemes kikapcsolódás délután hazatekerni.
6. Hétköznap menzán eszem. Egy kicsit jobb persze a választék itt, mint az otthoni menzákon, van is 1-2 étel, amit kimondottan jól készítenek (Linsensuppe, Maultaschen), de semmiképp sem ínyenc ételek. Hétköznap esténként is bőven megvagyok egy sonkás-sajtos vagy paradicsomos-sajtos melegszendviccsel, esetleg egy bő vajjal megkent lúgos tésztájú kiflivel (Laugenstange). Utóbbi egyébként vaj nélkül a reggelim is minden hétköznap egy sajtos zsemle kiséretében.
7. Imádok a piacon körülnézni. No nem a bolhapiacon, hanem a zöldségek, gyümölcsök, húsok, sajtok közt. Korábban nehéz dolog volt engem boltba elküldeni valamiért, ugyanis nem szívesen vásároltam. Mára szinte törvényszerű lett a szombati fél 8-as kelés, hogy reggel a piacon mindent megkapjak, s persze a nyugim is meglegyen, ne kelljen tolakodni, vagy sietni valamiért. Ha Ditémmel a piacon megkaptunk mindent, akkor általában le is szoktam nyugodni ;)

A hólabdát továbbdobom Zsuzsinak.

Garnélarák feketegyökérrel és naranccsal

Tavaly találkoztam először a feketegyökérrel: egy régi, elfeledett, de újabban egyre népszerűbb és felkapottabb zöldséggel. Kicsit kétoldalúan alakult a barátságunk, ugyanis ízben rögtön nagyon megtetszett, nyomokban spárgára is emlékeztet (a kinézetén túl), ahonnét a másik elnevezése, a "télispárga" is származik. Viszont olyan rettentően ragacsos hámozásnál és főzésnél - utána úgy érzem magam, mintha megszáradt ragasztóval lennék telikenve. Emiatt is szokás gumikesztyűt használni hozzá, habár a főzőedényt ettől még nem lesz egyszerűbb kitakarítani... Az íze viszont mindenképp kárpótol a sok szenvedésért ;)

garnélarák feketegyökérrel és naranccsal

Mivel Ditém is nagyon szereti a spárgát és még sose evett feketegyökeret, ezért kb. 3/4 kg-nyival tértünk vissza a szombati piacozásból. Másik kívánsága Ditémnek pedig az volt, hogy garnélarákot főzzünk - így gondoltam egyet és némi fokhagymát és narancsot hozzátéve készült el végül az ebéd. A narancs ill. egyéb gyümölcs kimondottan jót tesz a feketegyökérnek, hiszen a földes ízkomponensén kellemesen enyhít és könnyít. A feketegyökérrel kapcsolatban kicsit spárgásabb ízre emlékeztem még tavalyról, de Ditémnek így is nagyon ízlett ;) Összességében egy pusztán három összetevőre épülő, egyszerű, ám annál finomabb ebéd született belőle. (recept)

A feketegyökérről bővebben itt olvashatsz.

Fogas körtés babpürével

A körte, bab és szalonna hármas az észak-németországi tartományokra jellemző. Hagyomány szerint egytálételként készül, melynél nagyjából egymás után kerül a lábasba a füstölt szalonna, a bab és a körte, majd együtt főzik meg. Nagyon kellemes ízélmény, ahogy a körte gyümölcsössége könnyít a babon és a szalonna enyhe füstös íze megfűszerezi mindezt.

fogas körtés babpürével, pirított szalonnadarabkákkal

Nálam kissé átalakítva került a tányérra. Ugyan a rétegeket betartottam, de miután finom ropogósra kisütöttem a szalonnát, kivettem a lábasból és félretettem. Ezután megfőztem a fehér babot és a körtét, majd pürésítettem. A szalonnából kiolvasztott zsír is belekerült a pürébe, mely tökéletesen betöltötte a szerepét és finoman megfűszerezte a körte-bab párosítást. Fogast sütöttem hozzá, amit a bőre oldalán szép ropogósra pirítottam meg. Finom s egyszerű fogás született belőle, mely tökéletesen visszaadja a hagyományos változat ízélményét, de egyben új fénybe is helyezi. (recept)

Rozmaringos szőlős csirkeszárnyak

Október első két hetében elérkezett végre nálam is a "nyári" szabadság, mely során otthon, legfőképp Miskolcon jártam. Ditém lakásában laktunk a híres Avason, melyen néhány évtizede még szőlőt és bort termeltek. Mennyivel szebb lehetett annak idején, mikor rengeteg borospince várta a délután/hétvégén betérő vendégeket! Nagyon kár érte... No, de térjünk vissza a jelenhez. Mivel többször is főztem Ditémnek ezért körülnéztem a környéken és Miskolc belvárosában is, hogy mihez lehet hozzájutni. Legnagyobb meglepetésemre a sarki zöldséges csodálatosan jó minőségű áruval volt ellátva. Ugyan kicsit szűkebb volt a választék (nem volt pl. cukkíni vagy padlizsán), de a paradicsom édes, a sütőtök tökéletes minőségű, az alma finom, a szőlő zamatos volt, s mindez a környékről származott. Persze árult néhány terméket, ami nem magyar származású volt, de jól esett látni, hogy otthon is vannak, akik törekednek a regionális zöldségek és gyümölcsök megtartására. Ezen kívül húsok terén is körülnéztem, s lám a belvárosban beleakadtam egy hentesbe, aki csirkén és sertésen kívül szarvast, vaddisznót, bárányt és nyulat is árult. Ugyancsak nagyon megnyugtató élmény volt ;)

Természetesen az őszi Bükköt sem hagyhattuk ki, kétszer is kilátogattunk. Gyönyörű színekben pompázott! Esetleg, ha valaki nem tudná még, hogy mihez kezdjen magával a hosszú hétvégén, akkor ajánlom, hogy tegyen egy kirándulást a Bükkben. Ditémmel és egy baráti párral Ómassáról Szentlélekre gyalogoltunk fel, majd onnét mentünk át a Látó-kövekhez, ahonnét felejthetetlenül szép kilátásunk nyílt a tájra.

a Bükk ősszel a Látó-kövekről

Egyik nap a rozmaringos szőlős galambomból kiindulva rozmaringos szőlős csirkeszárnyakat készítettem ebédre. A friss zöldfűszer felhajtása is egyszerűbb lett, mint amire korábbról emlékeztem: már a sarki lidl-ben is kapható 200Ft-ért egy kis pitli rozmaring, mely a teljes két hétre elegendő volt. Ja igen, el is állt 2 hétig, hisz gyakran az a gond, hogy föld nem megfelelő szegény növény alatt, s 3-4 napon belül elhal. Nagyon egyszerű ebéd volt, s annál finomabb a szőlő és rozmaring párosítása. Olyannyira, hogy ki is tunkoltuk a levet, ami a serpenyő alján összegyűlt ;) (recept)

rozmaringos szőlős csirkeszárnyak

ui/off: Esetleg egy miskolci olvasóm nem tudja véletlenül, hogy mit keres Miskolc központjában a villanyrendőri buszmegállónál egy közlekedési tábla "elnézést" felirattal?

"elnézést" közlekedési tábla a miskolci villanyrendőri buszmegállónál

Édesköményes sült báránycomb bambergi kiflivel

Jelenleg azt veszem észre magamon, hogy többnyire egyszerűbb, kevés összetevőből álló ételeket próbálok összehozni. Azaz minden étel legfeljebb 3-4 fő alkotóelem ízharmóniájára épül. Emellett pedig alkalmanként megpróbálok régi vagy / és hagyományos alapanyagokkal dolgozni, mint amilyen volt pl. a lenmagolaj is. A közeljövőben még további elfeledett és hagyományos hozzávalókat is be fogok mutatni, de most előbb a bambergi kiflin a sor.

Nem is tudom, hogy tényleg így kell-e fordítani a nevét (eredetileg "Bamberger Hörnchen"), mivel kimondottan az itteni környékre jellemző krumpli. Erről is kapta a nevét, hisz Bamberg környékén ideális természeti adottságok közt termelik immár több évszázada. Apró, hosszúkás, többnyire keményrefövő fajta, azaz főleg krumplisalátának, rakott krumplinak vagy pirítani jó, hisz nem esik szét. Megfőzve nagyon kellemes halmazállapotú és intenzív ízű. S a legfőbb indok arra, hogy miért is került most a kezembe, az, hogy épp itt a szezonja - habár a főszezonja inkább kora nyárral van.

édesköményes sült báránycomb bambergi kiflivel

Egy egyszerű enyhe olasz ihletésű édesköményes báránysültet készítettem. Mivel nem voltam biztos benne, hogy alacsony hőmérsékleten sütve hogyan és mikor fog a hús mellett a krumpli megpuhulni, ezért hagyományosan készítettem el. Azaz először bedörzsöltem a húst a fűszerekkel, megpirítottam, majd sütőben fedő alatt 1,5 óra alatt átsütöttem. Nem száradt ki a hús, igaz mitől is száradt volna ki, hisz annyi bor meg egyéb úszkált mellette. (recept)

Kördés - Mióta főzök s miért?

Cukroskatától és Maxtól is kaptam egy labdát, melynél azt kérdik, mióta és miért főzök.

Épp most volt kereken 6 éve, hogy kiköltöztem egyetemi tanulmányaim miatt Németországba, ahol először életemben saját magam kellett a háztartásomat rendben tartani. A konyhában is magamra voltam utalva. Korábban csak 1-2 könnyebb receptet próbáltam ki, átlag kb. évi egy alkalommal, tehát nem voltam igazándiból jártas a főzésben. Otthon legtöbbször anyu főzött, kivételes alkalmakkor apu, délben pedig nagyimnál ettem minden hétköznap. Azaz sose voltam ráutalva arra, hogy főzzek, süssek. A távolság miatt elég nehézkes lett volna, hogy szüleim otthonról lássanak el előre megfőzött megmelegítendő ételekkel, így hát magam kellett beférkőznöm a konyhába. Kiérve Erlangenbe eleinte csak tésztát főztem kész paradicsommártással (végigpróbáltam a teljes kínálatot ;) ), amit 2 hét után hál ég meguntam, majd elkezdtem saját magam készíteni a mártást, más mártást és ... így indult minden az útjának. Összegezve kezdőpontként szüleim és Nagyim, majd később mindenhonnét kapott tippekkel ellátva nagyrészt autodidakta módon tanultam ki a fortélyokat. Az első évben ez kb. abból állt, hogy szinte minden hétvégén előre bepácolt húsokat sütöttem szalonnás hagymás burgonyával. Rengeteget megtanultam belőle: pl. hogyan lehet szépen pirítani, hogyan süljön meg egy hús, mihez milyen hőmérséklet kell, mennyi idő, no meg azt is, hogy milyen a száraz hús, a megpirult, de belül nyers krumpli és hogy kávéillata van a szenesre égett szalonnának ;) Jó volt sok hibát véteni eleinte, hisz csak így tanultam meg, hogy hogyan lesz jó. Közben 1-2 más ételt is megpróbáltam elkészíteni, de eleinte csak egyszerű sínen mozogtam.

Eleinte azért főztem, hogy valami meleget is egyek hétvégeken, amikor nincs menza. Viszont elég hamar tudatosult bennem, hogy most kipróbálhatnék mindenfélét, amihez kedvem van, hiszen ha félresikerül, akkor csak én egyedül sínylem meg. Addig is nagyon szívesen próbáltam ki új kombinációkat, más ízvilágokat éttermekben (amely kulináris kíváncsiságot aputól örököltem). Az első 1-2 év után már egészen jól összebarátkoztam a konyhámmal így nem is állt semmi sem a kísérletezgetés útjában.

Mára a "miért főzök" oka egy kicsit átalakult. Már nem csak azért főzök, hogy valami meleget egyek, ill. hogy új ízeket kísérletezzek ki, hanem nagyon megszerettem a főzést, kedvenc hobbimmá vált. Megnyugtat, szórakoztat, no meg jól esik, ha Ditémet vagy vendégeimet sikerül elkápráztatnom ;)

Továbbgurítom a csodabogyót fiatal férfi kollégáimnak: Cookingstarnak és Starfokkernek.

Babérleveles lenolajban konfitált sózott hering

Avagy a lenmagolaj készítéséről, tárolásáról, felhasználásáról és pozitív hatásairól.

Néhány hete egy multimédiás találkozó során Cottbusban jártam. A helyiek egy kis kirándulást is szerveztek egyik délutánra a közeli Spreewaldba, mely során egy felújított szélmalomban is jártunk Straupitz falu szélén. A szél energiáját ebben a malomban gabona őrlésén kívül fa fűrészelésére és lenmagolaj készítésére is használták, ill. utóbbi előállítását ma élőben be is mutatják a látogatóknak. Így állt módomban egy kicsit közelebbről megismerni a lenmagolajat.

straupitz-i felújított szélmalom (hdr felvétel)

A lenmagolaj készítését egy tapasztalt és vidám hangulatú öreg úr mutatta be. Első lépésként leőrlik a lenmagot, hogy durva szemcséket kapjanak. Ezután egy nagy üstben állandó kavarás mellett (ezt is a szél hajtja!) kb. 70°C-on óvatosan megpörkölik. Egyrészt azért pörkölik, hogy a keserű anyagok ízét a háttérbe szorítsák, másrészt pedig a többi ízt előhívják ill. még intenzívebbé tegyék. Kb. 15-20 percnyi pörkölés után egy henger alakú formába teszik a pörkölt lenmagdarát, majd kipréselik belőle az olajat. 10kg lenmagból így kb. 2,5 liter friss lenmagolajhoz lehet jutni.

A helyszínen meg is kóstolhattuk tisztán, vagy cukorral együtt. Sokan ódzkodnak a tiszta változattól, s a cukrosat részesítik előnyben. Szerintem tisztán lehet a legjobban kiérezni az ízeket, cukorral túlságosan ellaposodik. A maradék száraz lenmagot is felhasználják, pl. állateledelként vagy embereknél kitűnő természetes gyógyszer emésztési panaszoknál. Lisztté is szokták őrölni a száraz lenmagot, ám önmagában nem használható péksütemények, kenyerek készítésére, mert nem tartalmaz ún. ragasztós fehérjéket. Sima liszttel elkavarva viszont süthető lenmaglisztes kenyér ha ügyelünk arra, hogy az összes lisztmennyiségnek csak 1/8-át teheti ki a lenliszt.

babérleveles lenmagolajban konfitált enyhén sózott hering retkes lila krumplipürével

A több évtizedes tapasztalattal rendelkező olajat sajtoló úr tippeket is adott a lenmagolaj felhasználásához. Frissen bontva hűtés nélkül 3 nap alatt használjuk fel, mert nagyon hamar oxidálódik s rossz, keserű ízű lesz. Hűtőben 4-6 hétig is eltartható, lefagyasztva akár egy évig is, ám mindig ajánlott használat előtt szobahőmérsékletűre felmelegíteni, hogy jobban érezhetőbbé váljanak az olajban rejlő ízek. Sütésre sajnos alkalmatlan a lenmagolaj, hiszen 150°C felett füstöl, megég és keserű lesz. Ellenben pompás mindenféle saláta dresszingjeként, s pl. házi majonéz készítéséhez is felhasználható. Rengeteg egyszeresen ill. többszörösen telítetlen, valamint omega 3 zsírsav található meg a lenmagolajban, azaz nagyon egészséges.

babérleveles lenmagolajban konfitált enyhén sózott hering retkes lila krumplipürével

A spreewaldi környék egyik hagyományos étele is lenmagolajjal készül: egyszerű főtt krumpli friss enyhén sózott heringgel, lenmagolajjal meglocsolva. A lenmagolajat gyártó úr ugyan nem említette a konfitálást, de mivel arról szólt, hogy a lenmagolaj csak alacsony hőmérsékleten használható, s ízekben nagyon gazdag, ezért arra gondoltam, hogy konfitálásra használhatnám. Így végül egy kicsit átalakítottam a környék hagyományos fogását: az enyhén sózott heringeket (matjes) babérlevéllel együtt lenmagolajban konfitáltam, a krumpliból pedig lila pürét készítettem, amit retekkel dobtam fel. Nagyon finom egyszerű ebéd született belőle. (recept)

Kéksajtban sült garnélarák mangós savanyú káposztával

Ismét a az egyik kedvenc honlapomon, a foodpairing weblapján kalandoztam. Nem vagyok egy óriási sajtrajongó, különösen nem rajongok a nagyon intenzív erőteljes sajtokért. Most ellenben a kéksajtok kapcsolatainál időztem el és egy pusztán négy összetevőből álló kis harapnivalót állítottam össze, melynek szereplői: a kéksajt, a garnélarák, a mangó és a savanyú káposzta.

kéksajtban sült garnélarák mangós sült savanyú káposztával, korianderzölddel

Nem ijesztett meg a gondolat, hogy mangót kavarjak a savanyú káposztába, mivel egyrészt már csináltam ilyet, másrészt pedig a boltokban is kapható pl. ananászdarabokkal (azaz gyümölccsel) gazdagított / ízesített savanyú káposzta. A kéksajtot nem akartam túlságosan az előtérbe engedni - hisz könnyen el tudja nyomni az összes többi komponens ízét - ezért olyan ötletem támadt, hogy olivaolajban felolvasztok egy kevés kéksajtot, s ebben a zsiradékban sütöm meg a garnélákat. Avagy úgy is mondhatnám, hogy egy enyhe ízű kéksajtréteggel vontam be vékonyan a garnélarákokat. Nagyon finom kis falatka lett belőle, mely szerintem ideális amuse-gueule-nek / amuse-bouche-nak. (recept)

Ratatouille másképp marhasteakkel

Nemrég a tengernyi zöldséget látva a piacon kedvet kaptam egy francia lecsóra. Nem rajongok annyira a padlizsánért, de ilyen formában szívesen eszem. Lehet persze az is közre játszik benne, hogy ginnel flambírozom a ratatouille-mat, amolyan bloody mary-s beütést adva a fogásnak. Most azon gondolkodtam el, hogy hogyan lehet szépen, stílusosan tálalni ezt a lecsómasszát. Eszembe jutott a már oly sok helyen látott módszer, miszerint kivájt uborkába kerül a gazpacho, krém, saláta vagy egyéb finomság.

ratatouille sárga-zöld toronyban tálalva, marhasteakkel

Gondoltam, ugyanezt megjátszhatnám cukkínivel és ratatouille-val is. Aztán arra is gondoltam, hogy ki kellene használni, hogy cukkíniből létezik sárga és zöld színű példány is. No de két kis kupac mégse mutatott volna olyan jól a tányéron, meg egy kicsit meg is szerettem volna sütni a cukkínit, nehogy teljesen nyersen kerüljön a tányérra. Így hát olyan ötletem támadt, hogy egyforma csíkokra vágom a sárga és a zöld cukkínit, majd egy nagyobb és egy kisebb desszertgyűrű segítségével "védőfalat" építek az enyhén megpirított színes cukkínicsíkokból. Szerintem nagyon mutatós és igazán tarka lett a végeredmény ;) (recept)

ratatouille sárga-zöld toronyban tálalva, marhasteakkel

Tahini-pite (szezámkrémes vegán sütemény)

Mivel a szecsuáni borsba forgatott tonhalhoz készült mentás tahinimártáshoz nem használtam el az egész üveg tahinit (ázsiai boltokban kapható szezámkrém / szezámpaszta), s az üvegre rá volt írva, hogy bontás után 1 hónapon belül fel kell használni, ezért elgondolkodtam azon, hogy mi jót is lehetne kezdeni vele. Magában megkóstolva engem nagyon emlékeztet a földimogyoróvajra, csak rettentően száraz hatása van az ember nyelvén. Gondoltam, hogy valamiféle süteménybe beleáldozom. Neten keresgélve rá is találtam egy tahinivel készült pitára, melynek receptje a legtöbb weboldalon betűről betűre ugyanaz. A leírások szerint a ciprusi görögök előszeretettel fogyasztják ezt a tahinipitét (tahinopita) a böjti időszakban, ugyanis semmiféle állatoktól származó alapanyagot nem tartalmaz. Se vaj, se tej, se tojás nem kerül bele, mégis nagyon laktató s finom! Vegáknak, vegánoknak, tejallergiásoknak tehát melegen ajánlom ezt a sütit ;)

tahini-pite / tahinopita (szezámkrémes vegán sütemény)

Elkészítése is nagyon egyszerű. Egymás után előbb a folyékony, majd a száraz alapanyagokat kell elkavarni, s egy szép nagy formába önteni. Már külön az illata miatt is érdemes kipróbálni, ugyanis már sütés közben sem fogunk tudni eleget kapni belőle ;) Mellesleg szerintem senki sem fogja elhinni, hogy a sütemény fő hozzávalója szezám. A tanszékem sem hitte el, ugyanis őket kínáltam meg ebből a süteményből. Mivel még maradt egy kevés mandulakrém a hétvégéről, ezért egy kevés őszibarackot és krémet is tettem a sütemény mellé. Nagy sikere volt! Spec. a mandulakrémet még mindig emlegetik ;) (recept)

Őszibarack mandulakrémmel, édesköménysorbet-val

Lassan egy éve, hogy az immár nyugdíjba vonult tanszéki titkárnőnk javaslatát követve feliratkoztam a közeli Gastronomique étterem havi hírlevelére, melyben mindig az épp aktuális menüt közlik 1-1 fényképpel. Nagyon sokáig csak olvasgattam a fogásokat, míg aztán Ditémmel el nem mentünk az egyéves évfordulónkat egy gourmet menüvel megünnepelni (ld. a Gastronomique beszámolómat). Az elmúlt havi menüt olvasva különösen az egyik desszert fogott meg, mely édesköménysorbet-ból, fehér húsú őszibarackból és mandulakrémből állt. Mivel sajnos nem áll módomban minden hónapban ellátogatni a fent említett étterembe, így pusztán a három szóból álmodtam meg, hogy hogyan is valósítom meg én ezt a három összetevőt.

őszibarack mandulakrémmel, édesköménysorbet-val

Édesköménysorbet-ra rákerestem neten, de minden recept betűről betűre ugyanazt az eljárást írja, így nagyjából én is azt követtem. Nagyon finom könnyed sorbet-t kaptam eredményül, amely lehetett volna még egy kicsit krémesebb, de majdcsak lesz egy háztartások számára is megfizethető pacojet a piacon, amivel ezt a kívánt krémességet el lehet érni ;)

őszibarack mandulakrémmel, édesköménysorbet-val

Az őszibarackot mindössze meghámoztam és levágtam a magjáról, lehetőleg úgy, hogy a színek kedvéért még egy kis piros is maradjon rajta. A mandulakrémnél pedig teljesen elengedtem magam. Sajtkukacéknál olvasva a dulce de lechéről merült fel bennem, hogy a vajkaramellás alapomba fogom belekavarni az apróra zúzott pörkölt mandulát. Kissé sűrű lett az eredmény, ezért még egy kevés tejszínnel hígítottam rajta. Isteni lett a mandulakrém! Képzeljen el az Olvasóm egy nagyon finoman pörkölt mandulát, melynek a cukor-/karamellmázát egy vékony vajkaramellrétegre cserélték le, s ebből egy kb. nutella sűrűségű kencét készítettek. No, pont ilyen lett! ;) Az őszibarackkal és az édesköménysorbet-val együtt csodálatos hármast alkottak egy igazán könnyed desszert formájában. (recept)

őszibarack mandulakrémmel, édesköménysorbet-val