hétfő, december 08, 2008

Rózsaszín kacsamell narancsos sült kelbimbóval, gyömbéres körtével

Hogy én valaha egyszer kelbimbót fogok készíteni magamnak ebédre, sose hittem volna. Főleg azt nem, hogy még vágyom is rá! Biztos ez is az "öregedéshez" köthető, elvégre tinédzserként a sör sem ízlett, mára pedig kimondottan üdítő és kellemes nedű. A kelbimbóra spec. azért is vágytam, mert nemrég ismét Budán a Caffé la Terra étteremben jártunk Ditémmel és szüleimmel, s ott kaptam a birsmártásos serpenyőben sült libamellhez köretként. Nagyon remélem, hogy még sokáig fennmarad ez a hely, hisz ételeket, italokat, berendezést és kiszolgálást tekintve, azaz mindennel nagyon elégedettek vagyunk, s előszeretettel látogatunk el oda. Külön tetszett, hogy nem "hagyományos" főtt formában került elém, hanem gratinírozva, bechamel-szerű enyhe sajtízeket is sejtető mártással. Ilyen formában nagyon ízlett! Rögtön el is képzeltem, hogy naranccsal is biztosan jól harmonizálna a kelbimbó - s egy rószaszín kacsamell társaságában ki is próbáltam.


A kelbimbónál nem sajnáltam a vajat, a legfinomabbak a legkisebbek voltak, melyek gyönyörűen selymesre sültek a serpenyőben. A rózsaszín kacsamellhez a narancsos kelbimbón kívül még gyömbéres körtepépet is készítettem köretként. Kicsit babaétel beütése volt, de a gyömbér és a körte ízüket tekintve nagyon jó barátok ;) (recept)

3 megjegyzés:

Orsi írta...

Na, hát érdemes öregedni...! A kelbimbó kellemesen kesernyés ízével nagyon jó kiegészítője minden édeskés dolognak a tányéron. Én a múltkor szintén vajon pároltam, a végén egy kis reszelt ementálit dobtam rá, és ez volt a köret az egyszerűen sózott-borsozott, vajon párolt, kis édes kapormártással nyakonöntött lazacfilének. Mennyei volt!

Lchef írta...

Egyszer egy éve ettem valami étteremben egy szörnyű kelbimbót. Azóta nem tudom lenyelni...

Beatbull írta...

Orsi: ez nagyon jól hangzik! A kapormártást talán inkább elhagyom (igen, a kaporhoz "még nem vagyok elég öreg" ;) ), de nagyon jó kis ebéd lehetett! Mikor is nyitsz gasztroblogot? ;)

Lchef: Megesik, én is kb. így vagyok a kelkáposztával, bár azt még sehol nem ettem olyan formában, hogy azt mondhattam volna, hogy ízlett.