péntek, január 30, 2009

Marhasteak korianderes paprika coulis-val, grépfrútos karamellizált angolzellerrel

Nem, ez nem egy ketchupos steak ;) Néhányan most lehet, hogy kicsit fennakadnak azon, hogy mi a fene az a coulis. Egyre gyakrabban ill. egyre több helyen lehet ezt a "coulis" szót hallani, habár lehet csak nekem tűnik egyre gyakoribbnak. No de mégis mit takar, hogyan készül? Nem a modern konyha új felfedezése, hanem már mindig is része volt a francia konyhának. Valójában egy gyümölcsből vagy zöldségből készült mártás, mely ételek ízesítésére és díszítésére szolgál. Elkészítése viszonylag egyszerű: az alapanyagunkat megtisztítanunk, pürésítenünk, majd egy finom szűrőn kell átkennünk, hogy megszabaduljunk esetleges magoktól vagy héjmaradékoktól. Ezután gyümölcsöknél citrommal és cukorral, míg zöldségeknél sóval, borssal és egyéb fűszerekkel ízesítjük. A citrommal és cukorral ízesített gyümölcsökből mindeféle egyéb hozzávaló nélkül nagyon finom, ízgazdag sorbet is készíthető. Zöldséggel még nem próbáltam ki ezt ;)


Nálam most kaliforniai paprikából készült coulis, amit korianderrel és kardamommal ízesítettem. Ehhez a paprikát a sütőben előbb szép feketére sütöttem, hogy szépen lehúzhassam a héját. Ezután pürésítettem és különböző fűszerekkel ízesítettem. A koriander és a kardamom tényleg kitűnő társai a paprikának, s coulis-ként a marhasteakhez valamint (meglepően) a körethez is nagyon jól illettek. A foodpairinges oldalról kibányásztam, hogy mindez jól harmonizálhatna zellerrel és grépfrúttal. Mivel a zellergumóért kevésbé, az angolzellerért viszont annál inkább rajongok, ezért utóbbira esett választásom. Kicsit töprengtem azon is, hogy hogyan is készítsem el az angolzellert, aminek az lett az eredménye, hogy egy kis karamelles vajban forgattam meg. Nagyon ízlett az angolzeller-karamell-grépfrút kombináció, lehet a közeljövőben desszertet is fogok készíteni ebben az irányban ;) (recept)

szerda, január 28, 2009

Narancsos ánizskapros feketegyökér-gnocchi rózsaszín kacsamellel

Annak ellenére, hogy milyen macerás zöldség a feketegyökér - avagy másnevén télispárga - (könnyen megbarnul, minden ragad tőle, edényekről nehéz levakarni a ragadós maradékokat stb.), mégis továbbra is szívesen készítek belőle ételeket. Ízét tekintve ugyanis részben a gyökérnövények, mint pl. a paszternák vagy a petrezselyemgyökér földes ízére emlékeztet, részben pedig a spárga egyedi ízvilágának vonásait is tartalmazza.


A ragadós nedvei miatt hámozásához gyakran gumikesztyűt javasolnak, ami szerintem felesleges, amennyiben csak fél-1 kg feketegyökérről van szó. Sokkal nagyobb probléma véleményem szerint később a lábasokról levakarni a kifőtt ragacsos maradványokat. Én mindig langyos vízbe teszem a még meghámozatlan példányokat, a meghámozottak pedig azonnal citromos vízbe kerülnek, nehogy megbarnuljanak. Hámozásnál és feldarabolásnál mindössze annyira kell ügyelni, hogy mindig csak az egyik kézzel fogjuk meg a feketegyökeret, míg a másikkal hámozzuk. A hámozásnál is felére lehet csökkenteni a ragadós felülettel való érintkezés veszélyét azzal, hogy először az egyik, majd utána a másik végét hámozzuk meg. Egy alapos melegvizes kézmosás ezután bőven elég a ragacsos foltok lemosására.


Ezúttal gnocchit készítettem a feketegyökérből, ami meglehetősen jól sikerült első nekifutásra. Eredetileg főtt krumplit szoktak tojással és liszttel összegyúrni a gnocchihoz. Én most a krumplit feketegyökérre cseréltem, cserébe viszont több lisztet kellett felhasználom. Miután vízben megfőztem a gnocchit, némi ánizskapros vajban forgattam meg és narancsot adtam hozzá. Az édeskés vajas "kezelés" rendkívül jót tett a gnocchinak, hiszen a kis cukor még jobban kiemelte a feketegyökér ízét. Mindezt azalatt készítettem el, amíg a kacsamell a sütőben szépen lassan egynemű rózsaszínűre sült. A gnocchi olyan jól sikerült, hogy más párosítással is mindenképp ki fogom próbálni. (recept)

hétfő, január 26, 2009

VKF 22/2 - "Máglyarakás"

Mindenképp szerettem volna Zsuzsa ehavi VKF fordulójára - melynek témája egytálételek - egy édes ételt is készíteni. Ugyancsak a Michael Wissing és Andreas Neubauer által írt Gratins című könyvben találtam rá egy frappáns máglyarakásra, amelyet a saját változatom alapjául vettem. Nem, ez most nem egy hagyományos máglyarakás - miért is lenne itt, ezen a blogon tradicionális?! ;) Az alapanyagok ugyanazok, mindössze a mennyiségekben és a végleges összeállításban tértem el a megszokottól. Eredményül egy 10 perc alatt összedobható, "megreformált" máglyarakás született.


A megszokott "trutyis löttyöt" úgy alakítottam át, hogy csak az alja úszott a vaníliás tojásos tejben, míg a teteje szépen megpirulhatott. Ezáltal az alma nem a lében főtt, hanem szépen megsült, a kalács pedig alul a lében megpuhult, felül pedig szép ropogós és barna lett. Savanyú almákat használtam fel hozzá, így egyben édes és savanyú ill. puha és ropogós eredményt kaptam. Rendkívül alacsony munkaigényű, ám annál ötletesebb desszert. (recept)

vasárnap, január 25, 2009

VKF 22/1 - Bratwurst, savanyú káposzta, burgonya

A vigyázz kész főzz vetélkedő ehavi fordulójának témáját Zsuzsa írta ki, mely során egytálételes recepteket kért. A kiírás szerint az egytálétel többek között lehet hagyományos vagy újszerű is - én a kettőt megpróbáltam ötvözni. Legújabb szakácskönyvemben (Michael Wissing & Andreas Neubauer - Gratins) ugyanis számtalan frappáns csőben sült receptekre találtam. Többek között ezen az átszerkesztett, megújított hagyományos frank fogáson is megakadt a szemem, s mindenképp ki kellett próbálnom.


A bratwurst egy helyi kolbászféleség, melyet előszeretettel fogyasztanak savanyú káposztával, krumplisalátával, vagy csak egyszerűen mustárral és zsemlével. Különböző fajtái is ismertek, a leghíresebbek viszont a frank és a nürnbergi bratwurst, melyek közül az utóbbi az én favoritom. Általában szép ropogósra szokták sütni, de ugyancsak hagyományos az ecetes-hagymás változata is. No s a mai naptól kezdve csőben is fogják sütni ;) Ennek az ételnek az elkészítése rendkívül egyszerű, hiszen csak a kivajazott formákba tettem a savanyú káposztát, felváltva belenyomkodtam a szeletekre vágott krumplit és bratwurstot, meglocsoltam egy kis fűszeres löttyel és már mehetett is a sütőbe. Ideális étel pl. az előző napról megmaradt főtt krumpli felhasználására is. Az eredmény nagyon finom volt, s a legnagyobb előnye, hogy nem kell hozzá háromféle edény és serpenyő, hanem egy nagy (vagy 6 pici) sütőben való sütésre alkalmas formában elkészíthető. (recept)

csütörtök, január 22, 2009

Gránátalmás túrótorta

Nem szoktam gyakran tortát sütni. Nem is voltam és nem is vagyok egy óriási tortarajongó, leginkább a kellemetlen vajkrémektől és a gyümölcsök egyre erőteljesebb megfogyatkozásától irtózom. Szinte csak akkor sütök tortát, amikor én vagyok a konyhafelelős a munkahelyemen. Ilyenkor egy héten át nekem kell ellátnom a konyhai feladatokat, mint pl. a mosogatógép ki-/bepakolása, 2 törölgetőruha kitevése, káve, tej és cukor pótlása, vízforraló vízkőmentesítése ... egyszóval a konyha rendbentartása. S mindezen felül a hét folyamán egyszer még süteménnyel is megvendégeli az aktuális konyhafelelős a munkatársakat.


Most omlós tésztán nyugvó túrótortát készítettem, melynek a krémjébe 2 marakuja (passiógyümölcs) és némi cigánymeggy-pálinka (Bolyhos) is került. No, ezeket nem lehetett egyenként kiérezni, de kellemesen "megfűszerezték" a süteményt. Valami gyümölcs, valami savanykás szerintem mindig kell egy túrótortához, legyen az sógorom nyomán egy narancsos balzsamecetredukció, vagy mint most egy rétegnyi gránátalma, ami nemcsak ízben, hanem színben is dobott az egyébként szimpla, egyszerű túrótortán. (recept)

kedd, január 20, 2009

Édesköménygumó, gyömbér, marakuja

Ditémtől kaptam karácsonyra ezeket a nagyon aranyos kis poharakat, melyekkel már számos étteremben találkoztunk, s nagyon meg is tetszettek. Mégegyszer köszönöm szépen! ;) Persze minél hamarabb fel is szerettem volna avatni őket. Legtöbbször előételeket, desszerteket, ill. főétel előtti köztes frissítő fogásokat tálaltak fel éttermekben ilyen poharakban. Én most előétel mellett döntöttem. A foodpairing-es oldalt böngészve az édesköménygumó-gyömbér-marakuja hármast sikerült kibányásznom.


A szótárban sajnos nem találtam szebb kifejezést a marakujára, pedig angolul ill. németül (passion fruit / Passionsfrucht, magyarul kb.: szenvedély / passzió gyümölcs) sokkal szebb szavakkal illetik. A gyümölcs belsejét a gyömbérhabra kanalaztam. Utóbbit a kipréselt gyömbér levéből és jó sok gyömbérporból készítettem, így csak enyhén tartalmazta a gyömbérekre jellemző csípősséget. Legalulra került az édesköménygumó, amit csak nagyon visszafogottan fűszereztem, azaz megpróbáltam minél "édesebben" hagyni. Összességében egy kellemes kis előétel született belőle, ahol a tejszín kicsit zavaróan került az előtérbe. Ez mondjuk ahhoz is köthető, hogy nem tudok megőrülni a tejszínes krémeknek. Legközelebb talán nem tejszínből, hanem inkább tojásból vagy zselatinnal fogom készíteni a gyömbérhabot. (recept)

péntek, január 16, 2009

Gránátalmás római köményes bárányborda lilahagymás zsályás mangóval

Inkább a gyönyörű napsütés, mintsem a fagyos hideg miatt kivántam meg egy könnyed gyümölcsös és egyben pikáns ebédet. A hideg miatt az itteni piac is meglepően kihalt volt. Tudni illik itt nincsen semmiféle védő funkciót betöltő csarnok a piac számára, ezért pl. a zöldségesem közvetlenül a teherautójából árult, nehogy megfagyjanak a termékei. A kis csevegés viszont nem maradhatott el, főleg, hogy vittem is neki némi édesnemes pirospaprikát, aminek nagyon örült. A -10°C miatt sajnos nem is sikerült pl. borsmentát kapni, így spontán zsálya mellett döntöttem, hogy azzal fogom megvalósítani a megálmodott salátát mangóból és lilahagymából.


A báránybordákat Jennifer Joyce - Tapas, Sushi, Antipasti című szakácskönyvének egyik receptje nyomán pácoltam be. Nagyon megtetszett a római kömény, fokhagyma és gránátalmaszirup kombinációja. Ezzel a hússal avattam fel végül a még tavaly év végén akciós áron beszerzett grillserpenyőmet, mellyel egyelőre nagyon elégedett vagyok (a képen is látható a tökéletes eredmény). Összességében nagyon finom volt a fűszeres bárányborda az üde lilahagymás mangós salátával és a zsálya is pompásan megtalálta a szerepét. (recept)

szerda, január 14, 2009

Mentás édesköménygumó csirkemellel

Már néhány hónapja, hogy megújult és jócskán kibővült a foodpairing weblapja, de csak mostanában volt időm kicsit bóklászgatni a párosítások között. Többször említettem már ezt a rendkívül hasznos oldalt, de még eddig nem szóltam róla bővebben. Itt utánanézhetünk, hogy mely alapanyagokhoz (legyen az zöldség, gyümölcs, hús stb.) mely más hozzávalókat párosíthatunk, ill. mely egyéb alapanyagok kombinálásával varázsolhatjuk elő a hiányzó fűszerünk ízét. A párosítások és helyettesítések az egyes élelmiszerek vegyi felépítéséből lettek levezetve. A megfelelő arányokat viszont nem tudjuk meg, ezeket nekünk kell ízlésünk szerint kitalálni. Rendkívül jó ötletforrás kísérletező kedvűek számára, akik mindig valami újat szeretnének megismerni. Én is már több párosítási ötletet merítettem erről az oldalról, mint pl. a kéksajt-mangó-savanyú káposzta-garnélarák, tárkony-csillagánizs-bazsalikom, articsóka-szilva-fekete tea, sárgabarack-kókusz, banán-paradicsom és banán-paradicsom-bazsalikom.


Most édesköménygumót házasítottam össze mentával és citromhéjjal. Ha jól belegondolunk, eléggé kézenfekvő a párosítás, hisz az édesköménygumó rágcsálása közben is a mentához hasonló enyhe frissítő hatást érezhetünk, egy kevés savanykás, citrusos íz pedig mindig megfér mellettük. Nagyon finoman harmonizáltak együtt. Kipróbálásakor ügyeljünk arra, hogy alaposan fűszerezzük sóval és borssal, valamint csak nagyon kevés száraz fehérbort tegyünk a körethez, hogy kiegyensúlyozott ízeket kapjunk. (recept)

hétfő, január 12, 2009

Ropogós fogas pirított ördögszekér laskagombával és zöld teában főtt aszalt sárgabarackkal

Kedvenc tea- és fűszerboltomban a zöld teákat szimatolgatva egyszer csak megcsapott a gyümölcsös sárgabarack illata. Gondoltam, biztos valami aromatizált tea, de kiderült, hogy egy bizonyos Sencha nevű zöld tea került a kezembe. Utánanézve megtudtam, hogy a japánoknál igen népszerű, teatermelésüknek több mint 3/4-e Sencha teafajtákból áll. A tea sárgabarackos illatát érezve rögtön átvillant az agyamon, hogy milyen jó ötlet lenne sárgabarackot főzni benne.


Ilyenkor télen persze nem lehet kapni friss sárgabarackot, ill. amit kapni is lehet, az pedig méregdrága, úgyhogy szaftosabb féle aszalt sárgabarackot vettem. A zöld teában főtt sárgabarack mellé gombát pirítottam szokásom szerint kakukkfűvel, fokhagymával és fehérborral. A tányér főszereplője pedig egy istenien ropogósra és egyben finom szaftosra sütött fogasszelet volt. Nem csak a zöld tea volt finom a sárgabarackkal, hanem meglepően jól harmonizált a sárgabarackkal a gomba is. (recept)

csütörtök, január 08, 2009

Kulináris ünnepek

Boldog új esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak! Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepei és rengeteg új erővel indul neki az új évnek ;)

A három hetes blogos távollétem oka az volt, hogy az ünnepek alatt otthon jártam szüleimnél és Ditém szüleinél. Mivel tavaly az ünnepeket Londonban töltöttük kettesben Ditémmel, ezért idén úgy terveztük, hogy külön karácsonyozunk a szüleinknél. Karácsony előtt viszont még egy gyönyörű hosszú hétvégét töltöttünk kettesben Budapesten. Pihengetés mellett egy kisebb gasztrotúrát is tartottunk a fővárosban, melyről röviden be szeretnék itt számolni.

Pénteken szüleimmel együtt négyesben töltöttük az estét a Maligán borétteremben. Már sok jót olvastam erről az étteremről, de még eddig nem sikerült eljutnom ide. Mellesleg a sok előzetes információ nagyon fel is csigázott, így nem is lehetett kérdés, hogy apu és én is a 7 fogásos menüt választottuk, míg Ditém és anyu 1-1 előétel után innen-onnan csipegettek. Nekem egy kicsit sötétnek tűnt a hely, ezáltal kicsit elvesz az ételek színeiből, ellenben meglepően tágas ahhoz képest, hogy pincében található. Az ízelítőként tálalt szalontüdőt, kacsanyelvet és szalvétaknédlit tovább fokozta a kacsamáj duett, amelyből leginkább a selymes kamillahab maradt meg nekem. Az előételek között viszont anyué volt messze a legjobb. A véres hurkáért almával, tormával és céklával önmagáért is érdemes ellátogatni a Maligánba. Ez az étel volt egyébként az est fénypontja is. Az este kicsit hullámvölgyeket követve zajlott, hisz egy-egy jó (préselt borjúfej tepertős sült káposztával), vagy akár nagyon jó fogást (borjúnyelv cikóriával) egy-egy félresikeredett (szarvasgombás hagymakrémleves), vagy "izgalomhiányos" fogás (appenzeller császármorzsa) követett. Emellett nagyon elszomorított, hogy egy magát borétteremnek nevező helyben a rövid étlapnál nem gondolják át előre, hogy melyik fogáshoz melyik bort társítják. Legalább a menühöz jó lett volna ezt előre megtervezni. Ugyancsak jobban örültem volna, ha a bort az étel előtt szolgálták volna fel. Összességében finomakat ettünk, jól éreztünk magunkat, a felszolgálás viszont rengeteg, a konyha némi kívánnivalót hagyott maga után. A Maligán helyében levenném a honlapról, hogy Litauszki úr felkerült a Michelin csillag várományosai közé, hiszen ez a mondat csak túl nagy elvárásokat támaszt a konyha és a felszolgálás felé, s véleményem szerint jelenleg nem tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak az étterem.

Maligán borétterem belső térMaligán borétterem (kép forrása: port.hu)

Másnap este Ditémmel egy romantikus estét terveztünk, mely során a Bábel étterembe látogattunk el. Erről a helyről is nagyon sok jót hallottam már, s a honlapon a menüt olvasva izgalommal telve léptünk be az ajtón. Rögtön az első pillanattól kezdve nagyon meleg fogadtatásban részesültünk, amely megalapozta az egész esténk szép és kellemes hangulatát. Maga az étterem kissé szűk, a fénylő fekete asztalokon minden nyom meglátszik, s eleinte kirakatban éreztük magunkat, ám minderről egy pillanat alatt meg is feledkeztünk, miután az üdvözlőfalatot megkóstoltuk. A zseniális világítást külön ki szeretném emelni, hiszen úgy lett megtervezve, hogy pontosan a tányérokat világítja meg, így gyönyörűen látszódnak a tányérokon a színek és kontrasztok. Előre kiszemeltük, hogy a menüket fogjuk megkóstolni megfelelő borokkal párosítva. Ditém a magyar kortárs, én a nemzetközi menüt választottam. Az estnek kizárólag fénypontjai voltak, többek között pl. a csodálatosan szaftos rózsaszín galambmell, a finom puhára és ugyancsak rózsaszínűre sütött kacsamáj, a haltrió tortácska céklával és még sorolhatnám tovább akár az egész menüt, hisz egyetlen kifogást sem találtunk semmiben sem(!) A pálmát a szarvasgombás csokizselé vitte el Ditémnél és nálam is - a fénypontok közül is ez volt a legfényesebb! Külön meg szeretném dícsérni a figyelmes és tökéletes felszolgálást, melyen látszott, hogy ért a munkájához, ismeri az ételeket, borokat, s mindig kézségesen válaszolt kérdéseinkre. Hasonlóan meg szeretném dícsérni, hogy a menükhöz tálalt borokat nem közvetlenül a hűtőből vették ki, hanem mind a 12 bort tökéletesen temperálva szolgálták fel a fogások előtt. Csodálatos estét töltöttünk el a Bábel étteremben, s mindenképp vissza fogunk térni Ditémmel. Talán néhányan sokallják az árakat, vagy félnek attól, hogy nem fognak jóllakni. Szerintem az ár és a kapott érték nagyon jó arányban van a Bábelben (főleg, ha ahhoz hasonlítom, hogy mennyibe kerül manapság 1-1 színház- opera- vagy koncertjegy), s mindketten kellemesen jóllaktunk. Bár azt is meg szeretném jegyezni, hogy ilyen étterembe nem jóllakni megy elsősorban az ember, hanem az ízeket élvezni, új zamatokat felfedezni, élményekkel gazdagodni.

Bábel delikát étterem belső tér borhűtőBábel delikát étterem (kép forrása: babeldelicate.hu)

Vasárnap ebédre betértünk a Mammut Leroy kávézójába. Már két nappal korábban is ott ebédeltem anyuval, s nagyon megtetszett már akkor is. A felszolgálás egy kicsit sürgető, de nem zavaróan, s emellett nagyon udvarias és figyelmes. Mindent nagyon finoman készítettek, ebédre tökéletes volt, no és egy adagtól is teljesen jól lehetett lakni. Az árak ilyen tekintetből nagyon barátságosak. Nagy hibája viszont, hogy rendkívül kevés és kiszorítottak a nemdohányzó helyek, ezeken jó lenne bővíteni. Melegen ajánlom, ha egyszer a Moszkva tér környékén gyorsan be kell ugrani valahova ebédelni. A kávét viszont csak óvatosan kortyolgassuk.

Hétfőn naívan útnak indultunk megtekinteni az El Greco kiállítást a Szépművészeti Múzeumban, míg a múzeumhoz érve eszünkbe nem jutott, hogy hétfőn a múzeumok zárva tartanak. Sebaj, gondoltam, a közeli Bagolyvár étterembe már egy ideje el szerettem volna nézni. Az épület belülről még szebb, mint kívülről, s a kiálított festményeknek köszönhetően a rövid várakozás még gyorsabban telt. A hidegben Ditém és én is egy forró májgaluskalevesre éheztünk meg, melyet otthonosan szép nagy tálban szolgáltak fel. Kellemes változatosság volt végre nem egy mütyürke csészéből kanalazni a levest, amely egyébként finom könnyed volt és nagyon jól esett. Főételként mindketten a napi menüből választottunk, s itt sem csalódtunk. Nagyon kellemesen voltak fűszerezve a húsok és a köretek is, s jól is voltak elkészítve. Ebédre a Leroy Caféhoz hasonlóan a Bagolyvár is kitűnőnek bizonyult, hiszen az ár-érték-minőség arány itt is megfelelt és teljesen jóllaktunk. Kifele még belebotlottunk egy kis asztalba, amin többek között egy mappa is állt tele Bagolyvár receptekkel elvitelre. Nagyon tetszett az ötlet, hogy a megkóstolt ételek receptjeit haza is vihetjük, s természetesen hoztam is magammal néhányat.

Bagolyvár étterem belső térBagolyvár étterem (kép forrása: budapestinfo.hu)

Délután a MÁV-os sztrájk miatt a buszállomás felé vettük az irányt, ahol Ditémnek sikerült is felkerülnie egy buszra Miskolc felé. Mivel apu pedig hétfőn jött föl ismét Pestre, ezért este ketten mentünk jólérezni magunkat. Útközben a Kiss János altábornagy utcán teljesen véletlenül betévedtünk egy nagyon szép kis ínyenc szaküzletbe, az Aranytálca Gourmandériába, ami eddig teljesen elkerülte a figyelmünket. Interneten sem hagyott eddig túl sok nyomot, pedig a választékuk nagyon szép. Az alábbi képről is virít a sok gyönyörű specialitás. Mindenképp ajánlom finomságok kedvelőinek figyelmébe!

aranytálca gourmandéria ínyenc gourmand szaküzletAranytálca Gourmandéria (kép forrása: designguide.hu)

Már-már törzshelyünknek mondható Caffé la Terra étteremben kötöttünk ki. Nem csak azért térünk ide vissza gyakran, mert közelünkben található, hanem mert eddig csak finomat ettünk itt. Nyáron, mikor kint is lehet ülni, még egy fokkal kellemesebb ez a hely. A konyhát immár jól ismerve meglepődve olvastuk az étlapon, hogy az ünnepek alkalmából halászlevet és töltött káposztát is kínálnak. Előbbi annyira felcsigázott minket, hogy mindenképp ki kellett próbálnunk. Nem csalódtunk. Étteremben még soha sehol nem ettem ilyen finom és tökéletes halászlevet! Az Algyői halászcsárda volt eddig a csúcs, de itt a Caffe la Terrában túlszárnyalták. A lé kellemesen pikáns volt, enyhén sűrű, de még nem "leves", azaz megtartotta a halászléhez illő könnyedségét. A halak mindenféle mocsáríztől mentesek, tiszta ízűek voltak. A többi fogás már inkább a Caffé la Terrában megszokott ízvilágot tükrözte. Apuval közösen megkóstoltuk a füstölt libamájat karamellizált almával. Az itt megszokott gyönyörű, stílusos tálalás mellett az ízek sem maradtak el. A libamáj enyhén volt csak füstölve, a karamellizált almával kellemesen harmonizált. Hibátlan volt a tányéron szereplő mini-kalács is: kívül ropogós barna, belül omlós és puha. Főételnek apu gesztenyével töltött húst kért (azt hiszem pulyka volt) - zseniálisan volt kivitelezve, hihetetlenül jól el voltak találva benne az ízek. Engem már utóbbi látogatásunkkor is nagyon érdekelt a sült libamáj körte tortácskával fahéj mártással és könnyű narancshabbal, így most erre esett választásom. A libamáj gyönyörű krémesre volt sütve, viszont még jobban lenyűgözött a körte tortácska, amire egy hajszálvékony réteg cukrot karamellizáltak rá, ezzel egy enyhe ropogós kérget adva a köretnek. Mindenképp meg fogom valósítani. Pontosan ez is tetszik ennek az étteremnek a konyhájában, hogy amellett, hogy mindent nagyon jól készítenek el, mindenbe sikerül belecsempészniük egy csipetnyi furfangot is. Szerintem Budapest egyik legjobb konyhája található itt. Ezen kívül jó a pálinka- és borválaszték, s nagyon udvarias a felszolgálás is.

caffé la terra étterem belső térCaffé la Terra (kép forrása: caffelaterra.hu)

A pesti gasztrotúra után néhány nap pihenés következett otthon. Szüleimmel együtt töltöttem a karácsonyt, majd karácsony után érkezett hozzánk Ditém néhány napra. Az ünnepek alatt nem főztem. Karácsony este nálunk hagyomány szerint halászlét főz apu friss nyurga pontyból, melyet néhány szelet drezdai stollen követ egy pohár tokaji aszúval. Az ünnepnapokon anyu főzött römer topfban pulykát, mely rendkívül puha finomra sült.

S lám, még Szolnokon is sikerült felfedezni egy jó helyet, sétálgatásunk közben ugyanis betértünk a szolnoki Made in Café nevű kávézóba. Igazán színvonalas hely, Szolnokon ilyen formában jelenleg egyedülálló. A kávékülönlegességek mellett választhatunk számtalan tea és bor közül is. Utóbbi egy jól átgondolt választékból áll, melyek közt akad pl. egy Gál Viognier, Takler Kékfrankos, vagy legnagyobb meglepődésemre még egy megfizethető Gere Kopár is! Nem tudom, hogy Szolnokon létezik-e már az a réteg, mely eltartaná ezt a helyet, de nagyon remélem, hogy még sokáig meg fog maradni, mert mindenképp vissza szeretnénk még sokszor térni egy kávéra, teára vagy borra.

Szilvesztert Perkupán töltöttük ismerősökkel egy óriási házban, mindenféle civilizációtól távol. Nagyon jó volt a hangulat, bár ennél a közösségnél ez már szinte magától értetődő. Az újév viszonylag korán kezdődött, ugyanis egy kisebb túrára indultunk a gyönyörű Szádelői-völgybe. Sajnos eléggé hideg és ködös volt az időjárás, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat s szerintem mindenkinek jól esett a friss levegő. Este a -10°C-ban Verussal és Sünnel egy üveg bor társaságában egy üst feletti bográcsban nekiláttunk a gulyásfőzésnek. Később Sün felesége, Réka is csatlakozott, s így négyen kóstolgattunk valamint finomítgattunk a gulyáson. Mindenki nagyon elégedett volt a végeredménnyel, hisz sikerült eltalálni a gulyás kellő pikánsságát, s a zamat sem hagyott kívánnivalót maga után. Kép sajnos nem készült a gulyásról, még így is minden kóstoláskor és szedéskor újabb és újabb meglepetés volt a gőzből kiemelni a szedőt ;)

Az utolsó napokban Ditém a vizsgáira készülgetett, ill. a visszaindulásom előtti estén Ditémmel, szüleimmel és Ditém szüleivel együtt megnéztük a Webber-estet a Művészetek Palotájában. Óriási volt! Nekem mondjuk nem mondanak sokat az előadók nevei, de mind szépen énekeltek. A legjobban Az operaház fantomja című darab egyik része tetszett, ahol a hely adottságaiból fakadóan meglepetésszerűen a valódi orgona szólalt meg.

Az otthon töltött nagyon szép 2,5 hét után tegnapelőtt tértem vissza Erlangenbe, a frissen festett albérletembe. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nagyobb lakásátalakításoknál inkább menjenek el 1-2 hétre szabadságra. Persze ehhez a megfelelő szakember is kell. Távollétem alatt a festő is nyugodtan tudott dolgozni, s én sem kényelmetlenkedtem a félrepakolt holmik között. Most újra a hétköznapok uralkodnak itt a 10 cm-es hóban és az éjszakai -20°C-ban. Újabb receptekkel jövő héten jelentkezem.


Címjegyzék:

Aranytálca Gourmandéria
1124 Budapest, Kiss János altábornagy utca 54.
H-P 8-20, Sz 8-14
Tel.: +36 20 533 4216

Bábel delikát étterem
1055 Budapest, Szarka utca 1.
H-Sz 12-24
Tel.: +36 1 338 2143

Bagolyvár étterem
1146 Budapest, Állatkerti út 2.
H-V 12-23
Tel.: +36 1 468 3110, +36 1 363 1917

Caffé la Terra
1124 Budapest, Böszörményi út 44-46.
H-V 11-23
Tel.: +36 1 355 0605

Leroy Café Restaurant
Mammut II. 2. emelet
1024 Budapest, Lövőház utca 2-6.
H-V 11-24
Tel.: +36 1 345 8390

Made in Café
5000 Szolnok, Kossuth tér 3.
H-V 9-22
Tel.: +36 70 579 0698

Maligán borétterem
1036 Budapest, Lajos utca 38.
K-Sz 12-14, 18-22
Tel.: +36 1 240 9010