Lillafüredi Pisztrángtelep

Hihetetlen, hogy Magyarországon milyen csodálatos kis eldugott oázisokat lehet találni. Az egyik ilyen titkos tipp a Lillafüredi Pisztrángtelep Miskolctól autóval kb. 20 percre található. Ditémmel tavaly ősszel jártunk itt, de mivel épp a szezon végéhez közeledtünk, ezért csak most, az új szezon kezdetekor teszem közzé az élménybeszámolónkat. Hátha valaki kedvet kap és a hosszú hétvégén elnéz ide ;) A Lillafüredi Pisztrángtelep 1932-ben jött létre a Magyar Királyi Kincstári Erdőgazdaság jóvoltából a Bükk gyönyörű és romantikus Garadna-völgyében. Még ma is érezhető a halak ízén a tiszta szívből eredő odafigyelés a különböző pisztrángfajták nevelése során.

Lillafüredi Pisztrángtelep

Található és megvásárolható itt szivárványos, sebes, sőt aranypisztráng is, de tenyésztenek pl. pataki szaiblingot is. A hegyvidéki patakok tiszta vizénél és a természetes takarmányon való táplálásnál fogva ideális körülmények közt nevelkedhetnek a halak. A pisztrángkeltető a lelkiismeretes haltenyésztéséért 2000-ben elismerésben is részesült a Haltermelők Országos Szövetsége által.

medencék telis-tele pisztrángokkal, szaiblingokkal

A több évtizedes tapasztalat ízét a helyszínen is megkóstolhatjuk, ugyanis erdei halsütő is üzemel a völgyben. Frissen sült és frissen füstölt pisztráng közül választhatunk. A füstölt pisztrángot előző nap 12 titkos fűszerből álló páclében pihentetik egy éjszaka erejéig, majd a környékhez méltóan hideg bükkfán füstölik aranysárgára. A sült pisztránghoz a frissen fogott halat 2 féle lisztben és 8 titkos fűszerben hempergetik meg, majd ropogósra és gyönyörű aranybarnára sütve kínálják. A 8 titkos fűszer közül Ditémmel mindössze a sót, borsot és a piros paprikát sikerült azonosítanunk, a többit homály fedi, csakúgy, mint a keverési arányokat is. Az eredmény viszont csodálatos, s minden halkedvelőnél maradandó pozitív élményhez fog vezetni.

aranypisztrángok

Nemcsak a haltenyésztés, hanem a halsütés területén is óriási tapasztalattal rendelkeznek a Lillafüredi Pisztrángtelepen, ugyanis a hal olyan ropogósra sült, hogy az uszonyait is el lehetett ropogtatni, viszont emellett a húsa gyönyörű szaftos és tiszta ízű maradt. Külön öröm volt azt is látni, hogy a pisztrángról egy csepp zsír sem hagyott nyomot a tányéron. Ilyen tökéletesen sütött pisztrángot eddig még soha sehol nem ettünk, s tán az egész Földön sehol máshol sem lehet kapni!

ropogósra sült pisztráng

Cím: 3517 Lillafüred Pisztrángtelep
Telefon: +36 46 370 922
Nyitva tartás: május 1-től szeptember 30-ig (ill. jó idő esetén még egy héttel tovább), minden héten szerdától vasárnapig, reggel 8-tól délután 17-ig. Az erdei halsütő 11-től 17 óráig tart nyitva.
Október 1-től április 30-ig csak a halárusítás üzemel. Ebben az időszakban a telep nyitva tartása: keddtől péntekig 8-15, szombaton 8-12.
A pisztrángtelep honlapja: http://pisztrangtelep.fw.hu/

Hámori-tó ősszel

Megközelíthetőség:

• Kisvasúttal Lillafüredtől Közép-Garadna megállónál kell leszállnunk. Bővebb információ a menetrendről a kisvasút honlapján található.
• Gyalog Lillafüredtől kb. 40 percnyi séta a Hámori-tó mellett haladva Ómassa felé. Útközben megtekinthető a híres Újmassai Őskohó is.
• A diósgyőri végállomástól ill. Lillafüredtől óránként közlekedik a 15-ös busz Ómassa felé, amelyről a pisztrángkeltető nevű megállónál kell leszállni. Részletekért ld. a miskolci közlekedés menetrendjét.
  
• Autóval Miskolc felől jövet Lillafürednél a Hámori-tónál jobbra a sziklafal mellett Ómassa felé haladva a Pisztrángkeltető nevű buszmegállónál található aranypisztráng táblát keressük.

a pisztrángkeltető bejáratánál található tábla

Édesburgonya-rebarbara gratin

Két hete dúl már itt a spárgaszezon, s vele párhuzamosan a rebarbara szezonja is, én meg arra döbbentem rá, hogy eddig alig foglalkoztam még ezzel a gyümölccsel. Vagy nevezzük inkább zöldségnek, hisz a növény szárát esszük, s nem a termését. Kinézetre hasonlít az angolzellerre, s hasonlóan érdemes is megpucolni. S persze azt se hagyjuk ki, hogy nagyon savanyú termény, azaz édesítés nélkül élvezhetetlen. Pontosan ebből is indultam ki, amikor azt találtam ki, hogy édesburgonyával milyen jó párost alkothatna. Töprengtem a formán is (püré? rétegezve a'la mille-feuille? sütőben darabokban sütve?), de végül a vékony szeletekre és a gratin formára esett a választásom. Persze ez is variálható még, hiszen a képeken is látszik, hogy egyszer pikkelyesen, egyszer pedig rózsa alakban raktam ki a kis tálkákat.

édesburgonya-rebarbara gratin

Az elkészítésben a formák szép kirakosgatása a legnagyobb és legtöbb türelmet igénylő feladat. Fűszerezést tekintve még egy kevés plusszt akartam belevinni, ezért egy kevés fahéjjal és citromkakukkfűvel ízesítettem. Magában is megállja a helyét, viszont jól el tudom képzelni pl. kacsamellhez is. Nálam angolosra grillezett báránygerincfilé került mellé. (recept)

édesburgonya-rebarbara gratin

Lazac steak medvehagyma habbal, ropogós lazacbőrrel és mézes-szójaszószos répával

Manapság egyre gyakrabban lehet találkozni az éttermekben különböző ropogósra sütött bőrdarabkákkal vagy bőrchipsekkel. Ezek nem csak jól mutatnak a tányéron díszként, hanem ropogósságukkal némi töbletet is tudnak adni egy fogásnak. Elkészítésük tulajdonképpen egyáltalán nem ördöngős feladat, s mellesleg ezáltal minden részét felhasználhatjuk pl. a halnak vagy kacsamellnek. A legfontosabb ilyen ropogós bőrchipsek készítésénél a hő mellett az elegendő nagy nyomás, mellyel a sütőfelülethez kényszerítjük a bőrt, s ezáltal szép egyenes és ropogós is lesz.

Egyik módszer szerint tehetjük a bőrt enyhén megsózva a 160-180°C-os sütőbe, közvetlenül a tepsire (esetleg sütőpapírba burkolva, hogy ne kelljen utána annyit takarítani), s egy nehéz edényt helyezve a bőrre (legjobb egy jó forró öntöttvas, de egy gránitlap is megteszi ;) ). Kipróbáltam párszor, de nekem ez a módszer túlságosan körülményes volt (miért fűtsem fel a sütőt egy kis darabka bőr miatt???), ezért kitaláltam egy másik módszert bőrchipsek készítésére. Ehhez forró serpenyőbe néhány csepp olajra vagy saját kisült zsírjára teszem a mindenféle húsoktól megtisztított bőrdarabkát, enyhén sózom és borsozom, majd egy krumplinyomóval a serpenyőhöz nyomom - szép türelmesen (eltart néhány percig... ;) ). Közben egyszer-kétszer óvatosan meg is forgatom, hogy a bőrnek mindkét oldala szép színt kapjon (a sütős módszernél a forró nehezék segít ebben), majd konyhapapíron hagyom lecsöpögni. Ennél a módszernél ugyan a serpenyő mellett kell végig állni, viszont a sütővel ellentétben a serpenyőt később egyébként is használjuk még a hús vagy halszelet megpirítására ill. megsütésére. Zsírosabb bőröknél érdemes előbb alacsonyabb hőmérsékleten lassan kiengedni a zsírt, nehogy fröcsköljön, amikor később a serpenyőhöz préseljük.

lazac steak medvehagyma habbal, ropogós lazacbőrrel és mézes-szójaszószos répával

Valójában nem egy pillangó alakját terveztem a tányérra varázsolni, hanem csak habszifonnal próbáltam felhabosítani a meleg medvehagymamártást. Nagyon szép habos lett, de sajnos rögtön szét is úszott a tányéron. Viszont nagyon jól harmonizált a sült lazaccal - a ropogós lazacbőrrel pedig külön élmény volt kanalazgatni ;) Köretként mézes szójaszószban pároltam némi vajjal finom friss apró répákat. (recept)

Füstölt szaibling, retek, curry-vinaigrette

Azt hiszem, legtöbb Olvasóm bólogatva veszi tudomásul, hogy az egyre melegebb napokkal együtt egyre könnyedebb (s hidegebb) ételek után kívánkozunk. Így a nyárhoz közeledve persze nem is a melegítő zsírpárnák kialakítása a cél (sőt! ;) ). Az egyik idei meleg napon én sem kívántam semmi meleget ebédre, így egy már régebb óta megvalósításra váró, percek alatt könnyen összedobható ételt készítettem el. Tavaly nyáron ettük ezt a menünk egyik előételeként Ditémmel a Gastronomique étteremben. Ditém kicsit visszafogottan kezdett neki ennek a fogásnak, mert nem rajong annyira a curryért, de a vinaigrette-ben olyan kellemesen és finoman sikerült eltalálnia Fabian Feldmann-nak a curry adagolását, hogy teljesen le voltunk nyűgözve az összízhatástól. Ezentúl azt is felfedeztük, hogy a curry mind a retekhez, mind a füstölt halhoz kitűnően jól illik.

füstölt szaibling, retek, curry-vinaigrette

Mint írtam, seperc alatt összedobható, hisz mindössze a retket kell megmosni és felvágni, ill. a vinaigrette-et összerázni s már kész is. Én itt most az általam jobban kedvelt madras curryt használtam a vinaigrette elkészítéséhez, mely kiválóan harmonizált a füstölt szaiblinggal. Természetesen füstölt pisztránggal is elkészíthető. A Gastronomique-ban kóstolt négyféle retket nem tudtam sajnos reprodukálni, de a piacon kapható hagyományos és jégretek is tökéletesen betöltött a szerepét. (recept)

füstölt szaibling, retek, curry-vinaigrette

Csokis kifli

Tényleg nem szoktam gyakran süteményeket sütni, valahogy (ma már ;) ) nem hajlok ennyire az édessségek felé. Jelenleg a sütögetéseimet leginkább a néhány havonta rendszeresen visszatérő munkahelyi konyhafelelősi szerep motiválja, amikor a héten egyszer finomságokkal kínáljuk meg kollégáinkat egy csésze kávé vagy bögre tea mellett. Most ismét én voltam a soron következő és egyrészt a mandulás-csokis cupcake-jeimből vittem, másrészt pedig a mandulára allergiások számára csokis kiflicskéket sütöttem. Erre az egyszerű és gyors receptre a múlthavi e&t für jeden tag-ban bukkantam rá.

csokis kiflicskék

Tulajdonképpen csak össze kell dobni az összes hozzávalót, alaposan el kell kavarni, ki kell nyújtani, majd kiflikké tekerve a sütőben szépen át kell sütni. Ízlés szerint több-kevesebb csoki is kerülhet bele, bár a keserű csokiról nem térnék le, mert kellemes kontrasztot ad a tésztához. Nagyon finom egyébként lekvárral megkenve is! (recept)

Kenyérlufi - avagy meglepetés-saláta és kenyérchips

Előételként vagy nyári köretként pl. egy grillezett halhoz vagy csirkemellhez gyakran kerül elénk (vagy akár tálalunk mi is) valamilyen könnyű salátát. A hozzávalóktól függően a salátát többé-kevésbé szépen is tálalhatjuk, esetleg a dresszinget csak a vendég előtt is rálocsolhatjuk, nehogy idő előtt összeessen. Másrészt, ha előételként tálaljuk a salátát, gyakran adunk ill. kapunk mellé még néhány szelet kenyeret is. Miért is ne lehetne a szép tálalást és a salátához adott kenyeret valamilyen formában ötvözni? Richard Bertinet kenyeres könyvében egy zseniális receptet találtam az ötletes tálalás és a saláta mellé adott kenyér ötvözésére: a kenyérlufit.

kenyérlufi - avagy meglepetés-saláta és kenyérchips

A tészta ugyanaz, mint a pain d'épi-nél is, csak jóval kevesebb ideig hagytam kelni. Ezután kinyújtva amolyan kis tésztapalacsintákat dobtam be a forró sütőbe Ditém gránitlapjára, melyek kis nekifutás után hirtelen felfúvódtak. Egészen mostanáig nem értem teljesen a kenyérlufi fizikai / kémiai hátterét, hisz nem kell a tésztát hajtogatni, de ezt talán hagyjuk is most - lényeg az, hogy működik! ;) Gyönyörűen felfúvódott és pusztán héjból álló kis párnákat vettem ki a sütőből, melyeket lehűlés után alul óvatosan meglékeltem és ezen a lyukon keresztül töltöttem bele a salátát. Visszafordítva a lyuknak nyoma sincs, s a vendég már csak egy nagy kenyérlufit lát. Ezt feltörve viszont kibújik a meglepetés-saláta ;) A megmaradt ill. félresikerült példányok is jól hasznosíthatóak egyébként, hisz összetörve és mártásokba tunkolva kitűnően alkalmazhatóak kenyérchipsként is. (recept)

VKF 24 - Gránitlap és pain d'épi

Ebben a hónapban a vigyázz kész főzz vetélkedő 24. fordulója alkalmából "saját levében" arra kérte a résztvevőket, hogy keressük meg konyhánk kedvenc ill. legkedvesebb tárgyát, idézzük fel történetét és írjunk rá / hozzá / vele egy receptet. Az én legkedvesebb tárgyam azt hiszem, hogy a "mások szemében feleslegesnek tűnik, sok helyet foglal, vagy csak egyszer egy évben veszem elő, de nagyon fontos nekem" című kategóriába tartozik - bár idén szerintem többször is elő fog kerülni. Hogy miért is olyan fontos és kedves nekem egy gránitlap a konyhában?

Eredetileg selyempárnákat szerettem volna készíteni cukorszirupból. Tisztíthatóság szempontjából ugyan tökéletes a fém munkafelületem, viszont a kihülőfélben lévő cukorszirup hajtogatására sajnos alkalmatlan. Emiatt álmodoztam egy vastag márvány vagy gránitlapról, amiről Ditém is tudomást szerzett. Tavaly nagyon meglepődtem, amikor egy kb. 10kg-os gránitlapot hozott ajándékba, melyet a hátizsákjában cipelt otthonról. Nagyon meglepődtem és nagyon is örültem a gránitlapnak! ;) Először viszont egy zacskóban a hűtő mellé került és ott porosodott hónapokon át. Karácsony előtt vettem csak elő, amikor selyempárnákat próbáltam készíteni a gránitlap segítségével. Minden nagyon jól is működött, szépen tudtam hajtogatni a cukorszirupot a gránitlapon, csak a konyha levegőjének páratartalmával nem tudtam megbírkózni, s ezáltal nem keményedtek meg a párnácskáim... Majd egyszer újra nekifutok, ha rájöttem, hogy hogyan küzdjek meg a levegő nedvességtartalmával.

pain d'épi olivabogyós kecskesajttal és salátával Ditém gránitlapján

Szóval ismét a hűtő mellé került a gránitlap néhány hónapra, míg egyszer kezembe nem akadt Richard Bertinet - Brot für Genießer (angolul: Dough, Simple Contemporary Bread) című könyve. Nagyon pontosan és részletesen írja le és magyarázza meg a kenyérkészítés menetét, fortélyait és kellékeit. Az egyik szinte elhagyhatatlan kellék egy nehéz vastag tepsi, egy terrakotta vagy egy gránitlap. Egy ilyen gránitlap olyan jól képes a sütőben felforrósodni s utána tartani a meleget, hogy a tészta a behelyezés pillanatában azonnal elkezd alulról sülni. A sütőt maximális hőmérsékletre tekerve ezáltal kitűnően utánozható a pék kemencéje, s csodás kenyereket készíthetünk így otthon is.

pain d'épi olivabogyós kecskesajttal és salátával Ditém gránitlapján

Eddig ugyan nem voltam nagy kenyérsütő, de miután 2007-ben a hallal, 2008-ban pedig a házi tésztával való foglalkozást tűztem ki célként magamnak, idén talán a házi kenyérfélék éve következik nálam ;) A minap ismét előkaptam a gránitlapot. Két napon át ki sem került a sütőmből, olyan finomra sikerültek a kenyerek. Elsőként a baguette egyik variációjáról szeretnék írni, mellyel tavaly nyáron a Gastronomique étterem kenyereskosarában találkoztunk először. Epi, vagyis pontosabban pain d'épi volt a neve, s már csak azért is tetszett, mert búzakalászra emlékeztető formája által nagyon szépen le lehetett róla szaggatni a ropogós kenyérhéjban gazdag falatokat. Bertinet könyvében ismét megláttam ezt a jellegzetes alakú kenyeret, s mindenképp ki kellett próbálnom. Nem is olyan ördöngős az elkészítése, a fő poén a sütés előtti bevagdosásban rejlik. Ekkor hosszában 45°-os szögben 2-3cm-enként kell bevágni a tésztát és a kis tésztagócokat / csücsköket balra jobbra kihúzni. Sütés közben a lisztezett és a vágási felületek közt nagyon szép színjáték alakul ki - a rengeteg ropogós barna kenyérhéjról nem is beszélve. Az eredmény tökéletes lett! Olyannyira elégedett voltam (és vagyok ;) ), hogy most nem fog egyhamar újra a hűtő mellett eltűnni a Ditémtől kapott gránitlapom ;) (recept)

Mandulás-csokis cupcake

Gyanítom, hogy mindenkinek van egy könyve, amit mindig akkor kap elő, ha egy tuti csokis sütemény-/édességreceptre van szüksége. A saját példányomról ugyan nem mondanám, hogy a világ legjobb csokis könyve, de minden recept tökéletesen bevált eddig és nagyon jó egyszerű ötletek is találhatóak benne. Még 1-1,5 éve Londonban botlottam bele a The Delia Collection Chocolate című példányába. Akkor még nem is tudtam (s nem is érdekelt), ki az a Delia Smith, s azóta sem váltam rajongójává. A könyvben viszont megfogtak a szép képek, a pontos receptleírások, valamint maguk az apró ötletek az egyes recepteknél.

mandulás-csokis cupcake

Most egy mandulás-csokis cupcake-t készítettem ebből a könyvből, fehér csokival megkenve és némileg túlpörkölt mandulalapkákkal megszórva. A tészta állagra és ízre tökéletes lett, s nem is volt nagy felhajtás összedobni. Vendégeimnek desszertként tálaltam egy thai bébimangóval együtt. A kis sütinek olyan sikere volt, hogy magában, ill. félbevágva és vajjal vagy lekvárral megkenve el is tűnt mind. (recept)

Reteklevél-frittata malacgerinccel

... avagy hogyan használjuk fel minden részét a reteknek? Jó, nem teljesen minden részét, hisz a szárakat inkább lecsipkedtem és kidobtam. Tavaly adtam már egy javaslatot a retek teljeskörű felhasználásához, idén viszont újabb ötletem támadt a retek leveleinek hasznosítására. Alapként az oly sok helyen olvasható spenótos frittata szolgált. Jócskán átgondolva és módosítva végül egy nagyon finom üde zöld reteklevél-frittata sült ki belőle, melybe a kontraszt és az íz kedvéért néhány szem retket is belesütöttem.

reteklevél-frittata retekkel

Eredetileg a sütőt is terveztem volna használni a frittata-hoz. Viszont mivel a sütőben alacsony hőmérsékleten egy szép (szopós) malac gerince süldögélt, ezért úgy döntöttem, hogy sütő nélkül a serpenyőben készítem el a frittatát szépen lassan alacsony / közepes hőmérsékleten. Rendkívül jó lett az eredmény, s akár önálló fogásként is megállja a helyét a retek-frittata. (recept)

malacgerinc reteklevél-frittatával

Rózsaszín bárányfilé mentás cukkínipürével, fehér paradicsommártással

A magyar húsvéti sonkával ellentétben itt német területeken a bárány terjedt el jellegzetes húsvéti fogásként. Statisztikák szerint viszont sok helyen (sajnos) ez az egyetlen alkalom is az évben, amikor bárány kerül a tányérra. Megjelenését tekintve lehet pl. sült báránycomb vagy báránylapocka, hosszan lassan rotyogtatott báránycsülök, vagy modernebb változataiban bárányborda ill. bárányfilé. Nálam most a báránygerincről leválasztott filé készült el szép rózsaszínűre egy különleges körettel és egy hasonlóan nem szokványos mártással.

rózsaszín bárányfilé mentás cukkínipürével, fehér paradicsommártással

Mártásként a még tavalyról megamaradt és befagyasztott fűszeres áttetsző paradicsomlevemet készítettem el. A köret pedig a mentás zöldborsópüré ill. Karin Fransson ötlete nyomán vajban megfuttatott cukkínihéjból és sok-sok mentából készült. A briteknél egyébként is hagyományos társa a báránynak a menta - ebben a formában is kitűnő párost alkottak. (recept)

rózsaszín bárányfilé mentás cukkínipürével, fehér paradicsommártással

HDR suli 6 - HDR panorámák

Szabadtéri és beltéri fényképeket készítve néha azzal a problémával is szembesülünk, hogy objektívünkkel egyszerűen képtelenek vagyunk befogni a tér teljes szélességét vagy magasságát. Ilyenkor előkaphatunk speciális fisheye ("halszem") objektíveket, melyekkel ugyan sikerülhet befognunk a teljes szélességet, ellenben eltorzult végeredményt kapunk csak. Ugyan léteznek algoritmusok és programok (pl. PTLens), amik ezekből a felvételekből ismét egy torzulásmentes képet tudnak alkotni, de még mindig speciális fisheye objektívekhez lennénk kötve. A másik út az, hogy hagyományos objektívünkkel több felvételt készítünk, melyeket később összeragasztgatunk egy panorámává. Ebben a fejezetben ezekről a többszörösen több felvételből összerakott HDR panoráma felvételekről fogok írni.

Hagyományos objektívekkel is készíthetünk panoráma felvételeket, mégpedig úgy, hogy egyszerűen több felvételt csinálunk az egész tájról / belső térről, s ezeket később ún. stitching (összevarró) programokkal egy széles (vagy magas) képpé ragasztjuk össze. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy a fényképezőgépünkkel ugyanazon a helyen állva vízszintesen balról jobbra vagy jobbról balra haladva felvételeket készítsünk. Állványra nappal, napsütés mellett, távoli tájat vagy várospanorámát fényképezve nincs szükségünk - mindössze éjszakai felvételeknél és közeli objektumoknál lesz szükségünk statívra. Én általában álló képeket szoktam készíteni, de természetesen fekvő képekkel is működik minden. A felvételek készítésekor ügyeljünk arra is, hogy a képek között legyen elegendő átfedés, aminek segítségével az összevarró programunk később automatikusan összeillesztheti az egyes felvételeket. A beállításokon (fókusz, blende, színhőmérséklet, stb.) ne változtassunk a panoráma készítésekor, hiszen így is lesz elég fénybeli eltérés, amivel a programunknak (vagy nekünk) később meg kell birkóznia.

Speciális kezelést igényelnek a panorámaképek, melyek közeli tárgyakat, személyeket is tartalmaznak. Ilyenkor ajánlott statívot használni, melyet még egy speciális sínnel is ki kell egészítenünk. Ezen a sínen a fényképezőgépünket a forgásponthoz képest hátrébb tudjuk tolni. Részletekben nem szeretnék elmerülni most. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a fényképező hátrébbcsúsztatása azért szükséges, mert különben a képek összeillesztésekor a közeli tárgyak különböző távolságban jelennének meg, s nem lehetne őket szépen összeilleszteni. Részletek itt és itt. Távoli tájképekhez / várospanorámákhoz viszont bőven megleszünk az ilyen speciális felszerelések nélkül is.

Amennyiben HDR panorámát tervezünk, pl. a színek jobb reprodukálhatósága miatt, akkor minden egyes képrészletről 3 vagy több különböző expozíciós idejű felvételt kell készítenünk. Később otthon azt ajánlanám, hogy először rakjuk össze az egyes képrészleteket HDR képpé, s csak utána ragasszuk össze a képrészleteket panorámává. Ennek az az oka, hogy az összevarró programok általában eldobják a fényképek készítési adatait (EXIF adatok, pl. expozíciós idő, blende, ISO érték stb.), ami a HDR programok számára viszont szükséges lehet. A tonemappinghez pedig azt javaslom, hogy válasszunk ki egy középső képrészletet, állítsuk be a tonemapping paramétereket ehhez a képhez, s ugyanezekkel a paraméterekkel készítsük el az összes képrészlet tonemappingjét. Ha ugyanis eltérő paraméterekkel dolgozunk egyes képrészleteknél, akkor hol erősebb árnyékokat kapunk, hol plasztikusabb eget - azaz összeragasztás után a különböző kidolgozásokkal elronthatjuk vele a HDR panorámánk összhatását. Némelyik HDR programban az összes felvételre automatizálva is kiszámíttathatjuk a tonemappinget (batch processing), azaz nem kell egyesével végigkattintgatnunk az összes képrészletet.

11x3 expozíciós HDR panoráma felvétel az őszi Bükkről (kilátás a Látó-kövekről). A legfelső sorban a hagyományos felvételek láthatóak, alatta a sötétebbek és a világosabbak. A felvételeket kézből készítettem mindenféle segédeszköz nélkül. Mivel vékony felhőkön szűrődött csak át a napfény, ezért a hagyományos kép abszolút nem adja vissza a szép őszi színeket, melyeket viszont nagyon jól sikerült reprodukálnom HDR-rel. Az egyes képrészleteket előbb összeraktam Photomatix-szal HDR-ré, majd Photomerge-dzsel összevarrattam Photoshopban. Végül úgy vágtam körbe a képet, hogy kb. fele-fele arányban legyen látható a táj és az ég, ezáltal elhagyva a túl közeli fákat is.

Tudástól függően az összevarró programunk nem csak az elcsúszásokat és kisebb elforgatásokat képes kijavítani az egyes képek összeillesztésekor, hanem még a fény és színeltéréseket is nyom nélkül korrigálhatja. Ajánlom az ilyen programok használatát, ugyanis rengeteg utómunkálatot megspórolhatunk vele. Az összeillesztés során a kisebb elcsúszások miatt a panoráma-felvételünk nem fogja 100%-osan kitölteni a képkeretet, azaz még egyszer körül kell nyírnunk tetszésünk szerint több vagy kevesebb eget / földet hagyva.

Néhány összevarró program:

• Photomerge (Photoshopba beépítve, csak a CS3 verzió óta igazán jó)
  
• Autostitch
• hugin
• PanoTools
• Image Composite Editor
  

Egy sokkal teljesebb lista panoráma programokkal kapcsolatban és egyéb tippekkel a PanoTools wikijében található.

További HDR suli fejezetek:

• Mi is az a HDR fényképezés?
• Kellékek és programok HDR fényképezéshez
• HDR beltéri felvételek
• HDR táj- és épületfelvételek
• HDR Nap és Hold

Pisztráng-lasagne medvehagymás béchamel mártással

Lasagne-t nem csak hagyományosan lehet készíteni. Magának az "olasz mille-feuille"-nek az ötletét felkarolva számtalan kombinációs lehetőség közül választhatunk. Lehet vegetariánus a lasagne-nk, vagy akár édes is. Esetleg gazdagíthatunk egy új ízzel az alapvető béchamel mártáson és a darált húst helyettesíthetjük akár hallal is. Ebből kiindulva nem töprengtem túl sokáig azon, hogy mit is készítsek a megmaradt rengeteg medvehagymából. Akár Nagypéntekre is tökéletes főétel lehet ez a pisztráng-lasagne.

pisztráng-lasagne medvehagymás béchamel mártással, paradicsomszósszal, vadnövény salátával

Olyan ötletem támadt, hogy darált hús helyett pisztrángból készítek lasagne-t és a béchamel mártást medvehagymával dobom fel. Ehhez persze nem bolti tésztát vettem, hanem kb. 15-20 perc alatt összegyúrtam egy tojásból és 100g lisztből. Szépen kinyújtva fel is építgettem a lasagne-t, majd sütés után egy rendkívül jól sikerült házi paradicsommártással és különböző vadnövényekből álló salátával együtt tálaltam. Egy pohár száraz szürkebarát kimondottan jól esett hozzá ;) (recept)

pisztráng-lasagne medvehagymás béchamel mártással, paradicsomszósszal, vadnövény salátával

Medvehagymás pisztráng-tekercs paradicsomos ördögszekér laskagombával

Most már itt is elöntötte a piacot a helyben szedett medvehagyma. Manapság már addig fajult a medvehagymaőrület, hogy otthon elültethető medvehagymát is árulnak. Nos, engem ennyire nem kapott el az őrület, bőven megelégszem az évente néhány hétig tartó medvehagymaszezonnal is. Ezen túl nem is vagyok képes egy csomagnyit egyszerre felhasználni. Szerencsére a friss medvehagyma bőven eláll 1-2 hétig is a hűtőben, ha kicsit benedvesítjük, (fagyasztó-)zacskót húzunk rá s egy kevés levegőt a zacskóba fújva zárjuk le és tesszük a hűtő zöldséges rekeszébe. Ehhez a könnyű tavaszi fogáshoz sem kellett egy egész csomag, hanem bőven elég volt 4-6 szép levél medvehagyma is.

medvehagymás pisztráng-tekercs paradicsomos örödgszekér laskagombával

Tulajdonképpen a bazsalikomos szaibling-tekercsemre alapoztam ezt a receptemet, s mindössze annyit változtattam, hogy bazsalikom helyett 2-3 medvehagymával tekertem fel a pisztrángfiléket. Ennyi medvehagyma pontosan elég is volt ahhoz, hogy a hal íze ne szoruljon a háttérbe. Köretként ördögszekér laskagombát pirítottam kakukkfűvel, majd a sütés végén egy kevés koktélparadicsomot dobtam hozzá édesítő és savként egyaránt. Végezetül egy nagyon kellemes és könnyed fogás kerekedett ki belőle. (recept)

Rózsaszín kacsamell pikáns marakuja mártással, grillezett zöld spárgával

Próbálom mindig kivárni, amíg eljön az igazi spárgaszezon, s a finom helyi frank spárgából lehet végre csemegézni. Nem látom ugyanis be azt, hogy a türelmetlenkedés miatt még a szezon előtt teleegyem magamat perui és olasz spárgával, aztán a helyi, általában messze jobb minőségű és frissebb spárgából pedig végül már ne is egyek-vegyek. Idén is sikerült megtartóztatnom magam, azaz pontosabban csak egyszer engedtem eddig a csábításnak. Akkor is azért, hogy megkóstoltathassam szüleimmel Ditém egyik kedvencét, a mentás zöld spárgalevesemet. A zöld spárga másik részét ebédre köretként készítettem el.

rózsaszín kacsamell pikáns marakuja mártással, grillezett zöld spárgával

Az utolsó kacsamellet hoztam el a piacról, melyet szokásom szerint szépen lassan, alacsony hőmérsékleten sütöttem egynemű rózsaszínűre. A kacsamellhez és a grillezett zöld spárgához passiógyümölcsből (marakuja) készítettem pikáns mártást. Került bele minden jó: thai citromfű, chili, méz, gyömbér. A marakuja magjainak egy részét leszűrtem és eltávolítottam, hogy ne csak a magokból álljon a mártás. Nagyon kellemes ázsiai ihletésű ebéd kerekedett ki belőle. (recept)