VKF 24 - Gránitlap és pain d'épi
Ebben a hónapban a vigyázz kész főzz vetélkedő 24. fordulója alkalmából "saját levében" arra kérte a résztvevőket, hogy keressük meg konyhánk kedvenc ill. legkedvesebb tárgyát, idézzük fel történetét és írjunk rá / hozzá / vele egy receptet. Az én legkedvesebb tárgyam azt hiszem, hogy a "mások szemében feleslegesnek tűnik, sok helyet foglal, vagy csak egyszer egy évben veszem elő, de nagyon fontos nekem" című kategóriába tartozik - bár idén szerintem többször is elő fog kerülni. Hogy miért is olyan fontos és kedves nekem egy gránitlap a konyhában?
Eredetileg selyempárnákat szerettem volna készíteni cukorszirupból. Tisztíthatóság szempontjából ugyan tökéletes a fém munkafelületem, viszont a kihülőfélben lévő cukorszirup hajtogatására sajnos alkalmatlan. Emiatt álmodoztam egy vastag márvány vagy gránitlapról, amiről Ditém is tudomást szerzett. Tavaly nagyon meglepődtem, amikor egy kb. 10kg-os gránitlapot hozott ajándékba, melyet a hátizsákjában cipelt otthonról. Nagyon meglepődtem és nagyon is örültem a gránitlapnak! ;) Először viszont egy zacskóban a hűtő mellé került és ott porosodott hónapokon át. Karácsony előtt vettem csak elő, amikor selyempárnákat próbáltam készíteni a gránitlap segítségével. Minden nagyon jól is működött, szépen tudtam hajtogatni a cukorszirupot a gránitlapon, csak a konyha levegőjének páratartalmával nem tudtam megbírkózni, s ezáltal nem keményedtek meg a párnácskáim... Majd egyszer újra nekifutok, ha rájöttem, hogy hogyan küzdjek meg a levegő nedvességtartalmával.
Szóval ismét a hűtő mellé került a gránitlap néhány hónapra, míg egyszer kezembe nem akadt Richard Bertinet - Brot für Genießer (angolul: Dough, Simple Contemporary Bread) című könyve. Nagyon pontosan és részletesen írja le és magyarázza meg a kenyérkészítés menetét, fortélyait és kellékeit. Az egyik szinte elhagyhatatlan kellék egy nehéz vastag tepsi, egy terrakotta vagy egy gránitlap. Egy ilyen gránitlap olyan jól képes a sütőben felforrósodni s utána tartani a meleget, hogy a tészta a behelyezés pillanatában azonnal elkezd alulról sülni. A sütőt maximális hőmérsékletre tekerve ezáltal kitűnően utánozható a pék kemencéje, s csodás kenyereket készíthetünk így otthon is.
Eddig ugyan nem voltam nagy kenyérsütő, de miután 2007-ben a hallal, 2008-ban pedig a házi tésztával való foglalkozást tűztem ki célként magamnak, idén talán a házi kenyérfélék éve következik nálam ;) A minap ismét előkaptam a gránitlapot. Két napon át ki sem került a sütőmből, olyan finomra sikerültek a kenyerek. Elsőként a baguette egyik variációjáról szeretnék írni, mellyel tavaly nyáron a Gastronomique étterem kenyereskosarában találkoztunk először. Epi, vagyis pontosabban pain d'épi volt a neve, s már csak azért is tetszett, mert búzakalászra emlékeztető formája által nagyon szépen le lehetett róla szaggatni a ropogós kenyérhéjban gazdag falatokat. Bertinet könyvében ismét megláttam ezt a jellegzetes alakú kenyeret, s mindenképp ki kellett próbálnom. Nem is olyan ördöngős az elkészítése, a fő poén a sütés előtti bevagdosásban rejlik. Ekkor hosszában 45°-os szögben 2-3cm-enként kell bevágni a tésztát és a kis tésztagócokat / csücsköket balra jobbra kihúzni. Sütés közben a lisztezett és a vágási felületek közt nagyon szép színjáték alakul ki - a rengeteg ropogós barna kenyérhéjról nem is beszélve. Az eredmény tökéletes lett! Olyannyira elégedett voltam (és vagyok ;) ), hogy most nem fog egyhamar újra a hűtő mellett eltűnni a Ditémtől kapott gránitlapom ;) (recept)
17 megjegyzés:
De jó! A történet és a recept is! Ki fogom próbálni ezt a kalász formát,teljesen jól leírtad, hogy kell formázni! Jobban be is fér így a sütőbe, mint egy hosszú kenyér!
Én meg milyen béna bagettet sütöttem :))
Melegszívű lehet az, aki egy rideg gránitlapot is tud őszintén szeretni!
Hát most tanultam valamit!! Ha ezt nem írod, én bizony nem mertem volna a gránitlapot a sütöbe tenni. :-)))
A recepted is nagyon-nagyon jó!
Vesta: Egyáltalán nem béna a bagetted ;) Ebből a tésztából amúgy ugyanígy készíthetsz bagettet is, csak az ollózás helyett egy borotvapengével metsszél a tésztába csíkokat.
saját levében: Ditémtől kaptam a gránitlapomat - naná, hogy szeretem! ;)
Gabriella: Persze csak a hideg sütőbe tedd be a gránitlapot, s úgy melegítsd fel a sütőt ;) Amúgy 1 órával később is még jó forró a gránitlap - szerintem lazán lehetne rajta tojást is még sütni ;)
Ez (megint) nagyon jó! És minő szerencse, hogy 10 évvel ezelőtt a mosdó helyének kivágott gránitlapokat eltettük, hogy "jó lesz az még valamire"!!!! Megyek is előkeresem és belepróbálom a sütőbe :-)
Niki
Amióta Jamie Oliver műsorában láttam a gránitlapot, azóta fáj rá a fogam. Most újra eszembe juttattad, köszi! :)
ez valami gyönyörű! :)
gránitlapra nekem is fáj a fogam ;)
Jelentem a gránitlapot felleltem, letakarítottam, a tésztát bedagasztottam, kelesztettem, bevagdostam, a sütőt a lappal beizzítottam, és már meg is ettük :-) Persze ötünknek mindjárt dupla adaggal indítottam, ennek ellenére csak egy vékonyka kis kenyerecske maradt :-) Avokádókrém, friss saláta, házilag pácolt sonka volt a kísérője. Köszi a receptet, a családom csókoltat :-)
Niki
Öh, erről lemaradtam. Jamie-nél az tetszett a legjobban, amikor a vadonatúj fa munkafelületen késsel aprítgatva a zöldséget az közölte a szívbajt kapó aszatlossal, hogy a konyha arra van hogy használjuk ;)
Köszi nana!
Hát ez jó gyorsan ment, Niki! Ezek szerint ízlett? Remélem, nálatok is szép ropogós lett! Jól hangzik a körítés is. Én is üdvözlöm a családod ;)
Mi az hogy ízlett???!!! isteni volt! És végre egy kenyér, aminek nem csak 2 sarka van :-)
Eszméletlenül ropogós lett, belül pedig puha, foszlós. Be kell valjam, hogy a kedvenc jegesvizes baguette le lett taszítva a trónról! A gránitlap ezentúl a konyhában marad - a fene sem gondolta volna, hogy erre fogom majd használni :-)
Eszméletlenül jó ez a bagett, én is megcsinálom! :)
Niki: örülök, hogy tudod hasznát venni a régi gránitlapnak - s méginkább örülök, hogy ennyire nagy sikere volt az épi-nek ;)
duende: Köszi! Remélem, Neked is hasonló sikerélményben lesz részed ;)
Szia!
Én is kaptam egy gránitlapot a férjemtől, pár éve karácsonyra. Iszonyú jól lehet használni, tényleg kemence-feelinget csinál a sütőben.
Mindenkinek ajánlani tudom csak.
Kipróbáltam, köszi, isteni:))
A gránitlap nálunk is a mosdó helyén kivágott darab, a pizzát azon szoktam sütni.
Egy baja van, 2 cm vastag és kb. 600 kiló...
Örülök, hogy jól sikerült, Cserke!
Nekem is kb. 2cm vastag a gránitlapom ;)
Óóóó, a kedvenc pékem! Ha nagyon gazdag leszek egyszer (hm), el fogok menni egy sütőtanfolyamra hozzá. A tönkölybúzás kenyerével nagy sikert arattam. Gránitlap nélkül, mert akkora, hogy nem fér be a sütőmbe :-(((
Étvágygerjesztő fotók, még jó, hogy ebéd után vagyok :-)
Köszi, kisrumpf;)
Eddig a Bertinet könyve a legjobb kenyeres könyv, ami a kezembe került - ezért is állhat most itthon a könyvespolcomon ;) Egy sütőtanfolyamra nála én is pályázom!
Megjegyzés küldése