szombat, április 18, 2009

VKF 24 - Gránitlap és pain d'épi

Ebben a hónapban a vigyázz kész főzz vetélkedő 24. fordulója alkalmából "saját levében" arra kérte a résztvevőket, hogy keressük meg konyhánk kedvenc ill. legkedvesebb tárgyát, idézzük fel történetét és írjunk rá / hozzá / vele egy receptet. Az én legkedvesebb tárgyam azt hiszem, hogy a "mások szemében feleslegesnek tűnik, sok helyet foglal, vagy csak egyszer egy évben veszem elő, de nagyon fontos nekem" című kategóriába tartozik - bár idén szerintem többször is elő fog kerülni. Hogy miért is olyan fontos és kedves nekem egy gránitlap a konyhában?

Eredetileg selyempárnákat szerettem volna készíteni cukorszirupból. Tisztíthatóság szempontjából ugyan tökéletes a fém munkafelületem, viszont a kihülőfélben lévő cukorszirup hajtogatására sajnos alkalmatlan. Emiatt álmodoztam egy vastag márvány vagy gránitlapról, amiről Ditém is tudomást szerzett. Tavaly nagyon meglepődtem, amikor egy kb. 10kg-os gránitlapot hozott ajándékba, melyet a hátizsákjában cipelt otthonról. Nagyon meglepődtem és nagyon is örültem a gránitlapnak! ;) Először viszont egy zacskóban a hűtő mellé került és ott porosodott hónapokon át. Karácsony előtt vettem csak elő, amikor selyempárnákat próbáltam készíteni a gránitlap segítségével. Minden nagyon jól is működött, szépen tudtam hajtogatni a cukorszirupot a gránitlapon, csak a konyha levegőjének páratartalmával nem tudtam megbírkózni, s ezáltal nem keményedtek meg a párnácskáim... Majd egyszer újra nekifutok, ha rájöttem, hogy hogyan küzdjek meg a levegő nedvességtartalmával.

házi kenyér gránit gránitlap baguette variáció bagett epi pain d'épi épi búzakalász alakú kenyér búza kalászpain d'épi olivabogyós kecskesajttal és salátával Ditém gránitlapján

Szóval ismét a hűtő mellé került a gránitlap néhány hónapra, míg egyszer kezembe nem akadt Richard Bertinet - Brot für Genießer (angolul: Dough, Simple Contemporary Bread) című könyve. Nagyon pontosan és részletesen írja le és magyarázza meg a kenyérkészítés menetét, fortélyait és kellékeit. Az egyik szinte elhagyhatatlan kellék egy nehéz vastag tepsi, egy terrakotta vagy egy gránitlap. Egy ilyen gránitlap olyan jól képes a sütőben felforrósodni s utána tartani a meleget, hogy a tészta a behelyezés pillanatában azonnal elkezd alulról sülni. A sütőt maximális hőmérsékletre tekerve ezáltal kitűnően utánozható a pék kemencéje, s csodás kenyereket készíthetünk így otthon is.

házi kenyér gránit gránitlap baguette variáció bagett epi pain d'épi épi búzakalász alakú kenyér búza kalászpain d'épi olivabogyós kecskesajttal és salátával Ditém gránitlapján

Eddig ugyan nem voltam nagy kenyérsütő, de miután 2007-ben a hallal, 2008-ban pedig a házi tésztával való foglalkozást tűztem ki célként magamnak, idén talán a házi kenyérfélék éve következik nálam ;) A minap ismét előkaptam a gránitlapot. Két napon át ki sem került a sütőmből, olyan finomra sikerültek a kenyerek. Elsőként a baguette egyik variációjáról szeretnék írni, mellyel tavaly nyáron a Gastronomique étterem kenyereskosarában találkoztunk először. Epi, vagyis pontosabban pain d'épi volt a neve, s már csak azért is tetszett, mert búzakalászra emlékeztető formája által nagyon szépen le lehetett róla szaggatni a ropogós kenyérhéjban gazdag falatokat. Bertinet könyvében ismét megláttam ezt a jellegzetes alakú kenyeret, s mindenképp ki kellett próbálnom. Nem is olyan ördöngős az elkészítése, a fő poén a sütés előtti bevagdosásban rejlik. Ekkor hosszában 45°-os szögben 2-3cm-enként kell bevágni a tésztát és a kis tésztagócokat / csücsköket balra jobbra kihúzni. Sütés közben a lisztezett és a vágási felületek közt nagyon szép színjáték alakul ki - a rengeteg ropogós barna kenyérhéjról nem is beszélve. Az eredmény tökéletes lett! Olyannyira elégedett voltam (és vagyok ;) ), hogy most nem fog egyhamar újra a hűtő mellett eltűnni a Ditémtől kapott gránitlapom ;) (recept)

17 megjegyzés:

Vesta írta...

De jó! A történet és a recept is! Ki fogom próbálni ezt a kalász formát,teljesen jól leírtad, hogy kell formázni! Jobban be is fér így a sütőbe, mint egy hosszú kenyér!
Én meg milyen béna bagettet sütöttem :))

"saját levében" írta...

Melegszívű lehet az, aki egy rideg gránitlapot is tud őszintén szeretni!

Gabriella írta...

Hát most tanultam valamit!! Ha ezt nem írod, én bizony nem mertem volna a gránitlapot a sütöbe tenni. :-)))

A recepted is nagyon-nagyon jó!

Beatbull írta...

Vesta: Egyáltalán nem béna a bagetted ;) Ebből a tésztából amúgy ugyanígy készíthetsz bagettet is, csak az ollózás helyett egy borotvapengével metsszél a tésztába csíkokat.

saját levében: Ditémtől kaptam a gránitlapomat - naná, hogy szeretem! ;)

Gabriella: Persze csak a hideg sütőbe tedd be a gránitlapot, s úgy melegítsd fel a sütőt ;) Amúgy 1 órával később is még jó forró a gránitlap - szerintem lazán lehetne rajta tojást is még sütni ;)

sajtkukac írta...

Ez (megint) nagyon jó! És minő szerencse, hogy 10 évvel ezelőtt a mosdó helyének kivágott gránitlapokat eltettük, hogy "jó lesz az még valamire"!!!! Megyek is előkeresem és belepróbálom a sütőbe :-)

Niki

Palócprovence írta...

Amióta Jamie Oliver műsorában láttam a gránitlapot, azóta fáj rá a fogam. Most újra eszembe juttattad, köszi! :)

nana írta...

ez valami gyönyörű! :)
gránitlapra nekem is fáj a fogam ;)

sajtkukac írta...

Jelentem a gránitlapot felleltem, letakarítottam, a tésztát bedagasztottam, kelesztettem, bevagdostam, a sütőt a lappal beizzítottam, és már meg is ettük :-) Persze ötünknek mindjárt dupla adaggal indítottam, ennek ellenére csak egy vékonyka kis kenyerecske maradt :-) Avokádókrém, friss saláta, házilag pácolt sonka volt a kísérője. Köszi a receptet, a családom csókoltat :-)

Niki

Beatbull írta...

Öh, erről lemaradtam. Jamie-nél az tetszett a legjobban, amikor a vadonatúj fa munkafelületen késsel aprítgatva a zöldséget az közölte a szívbajt kapó aszatlossal, hogy a konyha arra van hogy használjuk ;)

Köszi nana!

Hát ez jó gyorsan ment, Niki! Ezek szerint ízlett? Remélem, nálatok is szép ropogós lett! Jól hangzik a körítés is. Én is üdvözlöm a családod ;)

sajtkukac írta...

Mi az hogy ízlett???!!! isteni volt! És végre egy kenyér, aminek nem csak 2 sarka van :-)
Eszméletlenül ropogós lett, belül pedig puha, foszlós. Be kell valjam, hogy a kedvenc jegesvizes baguette le lett taszítva a trónról! A gránitlap ezentúl a konyhában marad - a fene sem gondolta volna, hogy erre fogom majd használni :-)

duende írta...

Eszméletlenül jó ez a bagett, én is megcsinálom! :)

Beatbull írta...

Niki: örülök, hogy tudod hasznát venni a régi gránitlapnak - s méginkább örülök, hogy ennyire nagy sikere volt az épi-nek ;)

duende: Köszi! Remélem, Neked is hasonló sikerélményben lesz részed ;)

Legyél te is konyhatündér! írta...

Szia!

Én is kaptam egy gránitlapot a férjemtől, pár éve karácsonyra. Iszonyú jól lehet használni, tényleg kemence-feelinget csinál a sütőben.
Mindenkinek ajánlani tudom csak.

Cserke írta...

Kipróbáltam, köszi, isteni:))

A gránitlap nálunk is a mosdó helyén kivágott darab, a pizzát azon szoktam sütni.
Egy baja van, 2 cm vastag és kb. 600 kiló...

Beatbull írta...

Örülök, hogy jól sikerült, Cserke!
Nekem is kb. 2cm vastag a gránitlapom ;)

kisrumpf írta...

Óóóó, a kedvenc pékem! Ha nagyon gazdag leszek egyszer (hm), el fogok menni egy sütőtanfolyamra hozzá. A tönkölybúzás kenyerével nagy sikert arattam. Gránitlap nélkül, mert akkora, hogy nem fér be a sütőmbe :-(((

Étvágygerjesztő fotók, még jó, hogy ebéd után vagyok :-)

Beatbull írta...

Köszi, kisrumpf;)
Eddig a Bertinet könyve a legjobb kenyeres könyv, ami a kezembe került - ezért is állhat most itthon a könyvespolcomon ;) Egy sütőtanfolyamra nála én is pályázom!