Mozgalmas és eseményekben gazdag hétvégére tekinthetek vissza, melynek szinte minden pillanata a gasztronómia jegyében telt. A Czifray verseny és a GBT piknik miatt úgy alakítottam a programomat, hogy az egyébként tervezettnél néhány nappal korábban jöttem haza, s így mindkettőn részt tudtam venni. Persze ez kompromisszumokkal is járt, hisz így kereken 12 órát voltam úton péntekről szombatra virradó éjszaka. Viszont mindenképp megérte!
Számos finomság és sok kedves gasztroblogger ill. kíséreteik között nagyon kellemes délutánt töltöttünk el a Filozófusok kertjének egyik hűs árnyékos sarkában. Örültem, hogy ismét találkozhattam ismerősökkel és új bloggerekkel is megismerkedhettem. Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki ott volt, hogy eljött, jókat csemegézhettünk és beszélgethettünk együtt! Remélem, a következő találkozóra is sikerül majd eljutnom ;)
Spárgapestos bucikat terveztem vinni a piknikre, arra alapozva, hogy Pesten a konyhát nem nagyon használjuk, s ne kelljen sokat sütnöm. A pestot emiatt már szerda este összekevertem és hűtőtáskában mentettem át a határokon. Kicsit elvesztette a krémességét 2 nap alatt, ezért egy kevés olivaolajjal frissítettem rajta, bár így is inkább frissen ajánlom elkészíteni, hisz akkor jön ki igazán jól rajta a spárgaíz és a bazsalikom inkább a háttérbe szorul. Ideális frissen sült kenyérre, mártásként húsokhoz, vagy akár tésztához is a hagyományos pesto helyett. (
recept)
Szüleim már korábban jártak a
Tigris étteremben, s annyira megtetszett nekik, hogy szombat este velem együtt újra ellátogattunk oda. Maga az étterem hangulatosan berendezett, minden sarokban kisebb-nagyobb borral kapcsolatos nyomokat rejtve: hol néhány üveg bor díszeleg, hol pedig egy magnumüveget alakítottak át ötletesen lámpává. Nagyon barátságos fogadtatásban részesültünk, s igazán figyelemre méltó, hogy szüleim korábbi egyszeri látogatása ellenére még jól emlékeztek a pincérek a beszélgetések során felmerült részletekre is. Ebből kifolyólag a pincér rám hagyta, hogy kitaláljam, mi is a kis ízelítő, melyet a konyha ajándékaként kaptunk. Mivel még sosem ettem
rillette-et, s nem is készítettem otthon, így tepertőkrémre tippeltem. A pincér viszont nagyon készségesen és részletesen elmesélte a rillette készítésének fortélyait - s egyébként is nagyon jól ismerte az étlapot ill. az ételek elkészítési módját. Az étlap jól áttekinthető, épp elég fogásból áll (3 leves, néhány hideg és meleg előétel, főételek, 4 desszert), melyet a táblára felírt napi ajánlatok egészítenek ki. Anyuval a spenótkrémleves mellett döntöttünk, melyhez apró túrógaluskákat kaptunk. A leves pont annyi volt, mint amennyit a neve ígért, avagy mélyzöld szín, tiszta spenótíz, enyhe fokhagymával és enyhe fűszerezéssel. Apu halászlé-esszenciája ízre hihetetlen jól sikerült, állítólag hosszú órákon át óvatosan főzték és superbagen szűrték (rendkívül apró lyukméretű üvegszálas zsák), azaz nem passzírozták. A levesben úszkáló folyami rák talán egy kicsit túllihegés, hisz a lé önmagában is megállná a helyét néhány darab frissen belefőzött hallal. Főételként apuval borjúpofát kértünk túrós csuszával, míg anyu bélszíntekercseket rendelt. Utóbbinál nagyon tetszett, hogy a főtt krumplit még egy picit megpirították serpenyőben - én is meg szoktam pirítani, hisz szerintem ez az apró mozzanat rendkívül sokat tud dobni egy egyszerű főtt krumplin. A borjúpofát pörköltmártással tálalták, mely önmagában ill. a hússal is túlságosan sós volt, a túrós csuszával viszont nagyon jól ment. Utóbbi olyan könnyedre és tökéletes túró-tejföl arányúra sikeredett, hogy ez volt a legjobb túrós csusza, amit valaha ettem. A kifogástalan puhára készített borjúpofánál viszont sajnáltam, hogy szeletelve érkezett. Desszertnek nem tudtam ellenállni a házi krémesnek, már csak azért is, mert kíváncsi voltam a tálalásra. A német és angol fordítás (mille-feuille) ugyanis egyértelműen azt sugallta, hogy több emeletből álló tornyot fogok kapni. S így is lett. A krém egy fokkal lehetne könnyedebb, de egyébként nagyon szép, kicsit másféle krémes volt. Külön tetszett a kis gyümölcsmártás, amely enyhe savanykásságával egyensúlyba hozta a tányért. Összességében nagyon kellemes estét töltöttünk finom, enyhén újragondolt, de egyébként hagyományos magyar ételekkel és finom hazai borokkal. Külön kiemelném a sommeliert, aki szintén nagyon jól ismerte az étlapot és az egyes fogásokat, ill. minden fogáshoz tökéletes borokat javasolt.
A szombatról vasárnapra virradó éjszaka alatt sem sikerült igazán kialudnom magam, hisz reggel időben keltem, hogy pontosan kiérjek a Czifray verseny helyszínére. Vasárnap a zsűri a következő személyekből és neves szakácsokból állt: Mautner Zsófia, Molnár B. Tamás, Segal Viktor, Bíró Lajos, Szász Péter, valamint a helyszínen segített nekünk Varga Roland és Irénke néni. Nagyon kedves fogadtatásban volt része az amatőr pályázóknak, köztük nekem is. Egyik amatőr pályázóval együtt korábban érkeztünk, hogy elleshessünk a profiktól egy-két trükköt. Trükköket ugyan nem nagyon tanultunk, de annyiban mindenképp jó volt másfél órán át a profik munkáját nézni, hogy megismerjük a nagy konyhát, merre mit találunk és mi hogy működik. A főzés során így különösebb problémák már nem is adódtak, s ha fel is merült bármi kérdés, Roland és Irénke néni azonnal segítségünkre sietett. Elsőként kerültem sorra az amatőrök között a
gratinírozott laskagombás palacsintámmal, melynél a palacsinta gratinírozása nem teljesen úgy sikerült, mint az otthoni sütőmnél. A zsűri viszont nagyon elégedett volt, csakúgy mint a többi amatőr fogással is. Molnár B. Tamás külön megdícsérte a kiegyensúlyozott fűszerezést, a fogás eredetiségét, s nagyon jó tippet adott a ízek erőteljességének még finomabb harmonizálására (amely ötletet majd meg is fogok valósítani, de nem palacsinta formájában). Segal Viktornak nagyon tetszett a zöldteás sárgabarack mártás, bár ebben reménykedtem is a korábbi éttermének fúziós konyháját ismerve. Bíró Lajos érdeklődött a fogás kialakulásáról, s hogy milyen formákban valósítottam még meg ezt a gomba-zöld tea-sárgabarack kombinációt. Összességében nagyon pozitív visszajelzést kaptam, csakúgy mint a többi amatőr résztvevő is. A maradékainkból meg is vendégeltük egymást, mindenki nagyon finom ételeket készített. A zsűri is elmondta, de magunk, amatőr résztvevők is úgy láttuk, hogy a profikhoz képest egyáltalán nem kell elbújnunk. Sőt! Nagyon jó volt a hangulat az amatőrök között, s csak buzdítani szeretnék mindenkit, hogy ne féljen a zsűritől, hanem vegyen részt a következő fordulókón és próbáljon meg bekerülni, hisz nagyon jó élmény! ;) Ezúton is szeretném mégegyszer megköszönni a szervezőknek a lehetőséget és a meghívást!
