szombat, május 30, 2009

VKF 25 - Átszerkesztett paprikás krumpli

Cukroskata a "vigyázz kész főzz!" vetélkedő májusi megrendezőjeként krumplis recepteket kért. Csak tegnap jutottam el odáig, hogy elgondolkodjak azon, mit is nyújtsak be pályamunkaként. Valahogy állandóan a paprikás krumpli körül forogtak a gondolataim. Lehet azért is mert az elmúlt hónapban többek között Napmátka, Duende, Grenadine és Fűszeres Eszter is megírta, hogy náluk hogyan készül ez a hagyományos magyar fogásnak számító étel. Mostanában ritkán főzök pirospaprikával, így nálam talán tavaly készült utoljára paprikás krumpli (ill. szilveszterkor gulyás). Finom, s néha meg is kívánom, de a trutyis kinézetével nem vagyok túlságosan elégedett. Ma viszont úgy gondolom megtaláltam erre is a megoldást s egy kicsit átszerkesztettem a hagyományos paprikás krumplit.


Olyan ötletem támadt, hogy hajszálvékony krumpliszeletekbe csomagolom a krémes paprikás krumplit és úgy sütöm meg. Az ötlet azon alapult, hogy a friss krumpli önmagában inkább törik, mint hajlik, ám minél vékonyabb szeleteket vágunk belőle, annál hajlékonyabbá válik. Miért is ne lehetne egy ilyen hajszálnyi krumpliszeletbe belecsomagolni valamit? Teljesen hajszálvékonyra profi szeletelőgép híján sajnos nem sikerült hántanom a krumplit, emiatt kis fogpiszkálókkal rögzítettem a paprikás krumplival töltött tekercseket.


További átszerkesztéseim abból álltak, hogy a paradicsomot és paprikát nem dobtam a hagymához, hanem félbevágva sütőben szépen megsütöttem, majd héjukat lehúztam. Ezáltal nem is volt szükségem semmiféle kiegészítő piros kencére, maga a sült paradicsom és paprika adta az ízt és a krémességet. Ezen túl a kolbászt vékony szeletekre vágtam és egy külön serpenyőben szép ropogósra sütöttem, ezáltal kolbászchipset kapva eredményül. Mellesleg még a zsír is kisült a kolbászból. Végeredményül egy izgalmas falatot sikerült kialakítanom a tányéron, melyet üdvözlőfalatként, előételként vagy akár nasiként is kínálhatunk. Összhatásában a kolbászchips-szel és a krumpliköntössel tökéletesen visszaadta a paprikás krumpli ízvilágát. (recept)

Válogatás átszerkesztett és újragondolt receptjeimből:

csütörtök, május 28, 2009

Vaníliás spárga mangóval és rózsaszín borjúfilével

Talán annyira nem is titok, hogy előszeretettel használom a vaníliát sós ételekben, csakúgy mint a gyümölcsöket is. Szerintem kár a vaníliát csak kizárólag az édes kategóriába besorolni, hisz egy halnak, tenger gyümölcseinek, csirkemellnek, gombának vagy fokhagymának is rendkívül jó pajtása tud lenni. A szezonhoz illően ezúttal spárgával is kipróbáltam. A gondolat szerintem nem is olyan merész, hisz a spárga önmagában is hordoz némi édességet, amit a pirítás közbeni karamellizálással még egy kicsit fokozni szoktam. S lám: a spárga és a vanília is jó barátok!


A vaníliás vajban való karamellizálás után néhány apró mangókockával és lime-héjjal is megszórtam a spárgát. Mangót már korábban is próbáltam spárgához, s szerintem sokkal jobban harmonizálnak, mint pl. a spárga az eperrel. A mangó és a lime-héj enyhe savasságával és gyümölcsösségével kiegyensúlyozottabbá és ezáltal teljessé tette a vanília és spárga párosítását. A spárgához borjúfilét sütöttem megszokott módon szépen kényelmesen alacsony hőmérsékleten. (recept)

kedd, május 26, 2009

Bárányfilé pirított bébiarticsókával, bazsalikomos mangóval

Nem vagyok a legnagyobb articsóka-rajongó. Most viszont, hogy megpillantottam ezeket az aranyos apró bébiarticsókákat, nagyon megkívántam. Eszembe is jutott, hogy Gordon Ramsay *** chef könyvében olvastam egy receptet, ahol bébiarticsókákat pirított vajban, majd fehérborral és csirkealaplével felöntve párolta puhára. És ennyi is, semmi komplikált dolog. Leszámítva persze az articsókák pucolását, bár a bébiarticsókáknál ez messze nem olyan macerás, mint nagyobb testvéreiknél. Az articsókához foodpairingen olvastam még egy izgalmas párosítást, így alakult a történet úgy, hogy a bébiarticsókák közé mangókockákat helyeztem 1-1 vékony csík bazsalikommal.


Mindezekhez a köretekhez puha rózsaszín és alacsony hőmérsékleten sütött bárányhúst készítettem, mely pompásan illett az articsókához. A legnagyobb meglepetés számomra viszont a mangó és bazsalikom ízharmóniája volt, hiszen egyszerre ízlelve a kettőt egyértelműen lehetett érezni a közös aromakomponenseket. Rögtön támadt is 1-2 ötletem további receptekre, avagy folytatás következik ;) (recept)

szombat, május 23, 2009

Bodzasütés

Ditém barátnője, Livi, feldobta az ötletet, hogy süssünk bodzát. Ditém és Livi is tagja az egyetemi lelkészségnek és ezzel együtt az egész lelkészséget értesítettük a tervezett bodzasütésről - bár többen nem tudták elképzelni, hogy mit is takar ez a szó. Én sem sütöttem még bodzát, de tv-ben ill. nemrég Duendénél is láttam már, ahogy palacsintatésztában megmártogatják, majd olajban kisütik és desszertként kínálják a bodzavirágokat. Kedden Livi vezetésével ki is mentünk az Avasi kilátóhoz bodzát szedni. Alig fél óra alatt több kosárnyi és zacskónyi gyönyörű bodzát gyűjtöttünk össze, majd haza indultunk. Itthon megérkezve előbb hagyományos palacsintatésztában mártogattuk meg a bodzavirágokat, ám a későbbi adagnál áttértünk a hígabb tésztára, hogy a tészta-virág arány jobb egyensúlyban legyen. Időközben be is tévedtek az egyetemi lelkészség tagjai s ki-ki hol segédkezett a bodzasütésben (a képeket Mariann készítette). Nagyon jó volt a hangulat és mindenkinek ízlett a kisütött bodza.

bodza bodzavirág palacsinta tészta palacsintatészta sült bodza bodzasütésbodzasütés

Az elkészítése nagyon egyszerű: Szedjünk szép, kinyílt bodzavirágokat, s a szárát úgy vágjuk le, hogy még bőven maradjon, aminél fogva majd később megmártogathatjuk. Az esetleges tetvek és egyéb piszkok eltávolítása után a száránál fogva mártsuk híg palacsintatésztába és tegyük annyi forró olajba, hogy szépen ússzon a bodzavirág. Konhyapapíron csöpögtessük le a felesleges olajat és cukorral, vagy ízlés szerinti lekvárral tálaljuk.

csütörtök, május 21, 2009

Spárgapestoval töltött bucik

A mostani GBT-re a spárgapestón kívül a gombóc-témából kiindulva vittem még egy adag spárgapestos bucit is. Sajnos a budai sütővel nem sikerültek tökéletesre (konkrétan szénné égett némelyiknek az alja - szóval ezért kaptak néhányan csak "megtépett" bucikat), de mégiscsak sikerült összehoznunk szüleim segítségével, hogy felülről is megsüljenek egy kicsit a bucik. Már korábban is elkészítettem ezeket a bucikat egyik kollégám esküvőjére, azaz pontosabban az ún. "Polterabend"-jükre. Németországban ilyen alkalmakkor az a szokás, hogy kb. egy héttel az esküvő előtt ismerősök, barátok és egyéb arra tévedő vendégek mindenféle porcelánt törnek össze, melyet aztán az ifjú párnak kell maradéktalanul összesöpörnie. Tulajdonképpen a "cserepek szerencsét/boldogságot hoznak" ("Scherben bringen Glück") szóláson alapul a szokás, bár az igazi keletkezési történetét nem ismerem. Mindenesetre egy jó alkalom régi tányérkészletektől, vagy akár lecserélt mosdókagylóktól is megszabadulni - utóbbiból összesen ötöt törtünk össze ;) Számomra ez volt az első ilyen "ünnepség", amin résztvettem, s jó vendég módjára a spárgapestos kenyérbucikon túl vittem néhány pain d'épit és egy adag spárgapestot is.


A bucik receptje ismét Richard Bertinet-től származik. A tölteléke persze szabadon variálható - kerülhet bele pl. olivabogyó, sajt, paradicsomkrém vagy amihez épp kedvünk van. Nekem épp spárgapestohoz volt kedvem. Kicsit rontott az esztétikájukon, hogy a sütés közben még egy kicsit megdagadó bucik többé-kevésbé kilökték magukból a pestot, de az ízén ez egyáltalán nem rontott. Sőt! Seperc alatt eltűntek a büféből s GBT-n sem maradt belőlük ;) (recept)

kedd, május 19, 2009

GBT, Tigris, Czifray és spárgapesto

Mozgalmas és eseményekben gazdag hétvégére tekinthetek vissza, melynek szinte minden pillanata a gasztronómia jegyében telt. A Czifray verseny és a GBT piknik miatt úgy alakítottam a programomat, hogy az egyébként tervezettnél néhány nappal korábban jöttem haza, s így mindkettőn részt tudtam venni. Persze ez kompromisszumokkal is járt, hisz így kereken 12 órát voltam úton péntekről szombatra virradó éjszaka. Viszont mindenképp megérte!

Számos finomság és sok kedves gasztroblogger ill. kíséreteik között nagyon kellemes délutánt töltöttünk el a Filozófusok kertjének egyik hűs árnyékos sarkában. Örültem, hogy ismét találkozhattam ismerősökkel és új bloggerekkel is megismerkedhettem. Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki ott volt, hogy eljött, jókat csemegézhettünk és beszélgethettünk együtt! Remélem, a következő találkozóra is sikerül majd eljutnom ;)


Spárgapestos bucikat terveztem vinni a piknikre, arra alapozva, hogy Pesten a konyhát nem nagyon használjuk, s ne kelljen sokat sütnöm. A pestot emiatt már szerda este összekevertem és hűtőtáskában mentettem át a határokon. Kicsit elvesztette a krémességét 2 nap alatt, ezért egy kevés olivaolajjal frissítettem rajta, bár így is inkább frissen ajánlom elkészíteni, hisz akkor jön ki igazán jól rajta a spárgaíz és a bazsalikom inkább a háttérbe szorul. Ideális frissen sült kenyérre, mártásként húsokhoz, vagy akár tésztához is a hagyományos pesto helyett. (recept)

Szüleim már korábban jártak a Tigris étteremben, s annyira megtetszett nekik, hogy szombat este velem együtt újra ellátogattunk oda. Maga az étterem hangulatosan berendezett, minden sarokban kisebb-nagyobb borral kapcsolatos nyomokat rejtve: hol néhány üveg bor díszeleg, hol pedig egy magnumüveget alakítottak át ötletesen lámpává. Nagyon barátságos fogadtatásban részesültünk, s igazán figyelemre méltó, hogy szüleim korábbi egyszeri látogatása ellenére még jól emlékeztek a pincérek a beszélgetések során felmerült részletekre is. Ebből kifolyólag a pincér rám hagyta, hogy kitaláljam, mi is a kis ízelítő, melyet a konyha ajándékaként kaptunk. Mivel még sosem ettem rillette-et, s nem is készítettem otthon, így tepertőkrémre tippeltem. A pincér viszont nagyon készségesen és részletesen elmesélte a rillette készítésének fortélyait - s egyébként is nagyon jól ismerte az étlapot ill. az ételek elkészítési módját. Az étlap jól áttekinthető, épp elég fogásból áll (3 leves, néhány hideg és meleg előétel, főételek, 4 desszert), melyet a táblára felírt napi ajánlatok egészítenek ki. Anyuval a spenótkrémleves mellett döntöttünk, melyhez apró túrógaluskákat kaptunk. A leves pont annyi volt, mint amennyit a neve ígért, avagy mélyzöld szín, tiszta spenótíz, enyhe fokhagymával és enyhe fűszerezéssel. Apu halászlé-esszenciája ízre hihetetlen jól sikerült, állítólag hosszú órákon át óvatosan főzték és superbagen szűrték (rendkívül apró lyukméretű üvegszálas zsák), azaz nem passzírozták. A levesben úszkáló folyami rák talán egy kicsit túllihegés, hisz a lé önmagában is megállná a helyét néhány darab frissen belefőzött hallal. Főételként apuval borjúpofát kértünk túrós csuszával, míg anyu bélszíntekercseket rendelt. Utóbbinál nagyon tetszett, hogy a főtt krumplit még egy picit megpirították serpenyőben - én is meg szoktam pirítani, hisz szerintem ez az apró mozzanat rendkívül sokat tud dobni egy egyszerű főtt krumplin. A borjúpofát pörköltmártással tálalták, mely önmagában ill. a hússal is túlságosan sós volt, a túrós csuszával viszont nagyon jól ment. Utóbbi olyan könnyedre és tökéletes túró-tejföl arányúra sikeredett, hogy ez volt a legjobb túrós csusza, amit valaha ettem. A kifogástalan puhára készített borjúpofánál viszont sajnáltam, hogy szeletelve érkezett. Desszertnek nem tudtam ellenállni a házi krémesnek, már csak azért is, mert kíváncsi voltam a tálalásra. A német és angol fordítás (mille-feuille) ugyanis egyértelműen azt sugallta, hogy több emeletből álló tornyot fogok kapni. S így is lett. A krém egy fokkal lehetne könnyedebb, de egyébként nagyon szép, kicsit másféle krémes volt. Külön tetszett a kis gyümölcsmártás, amely enyhe savanykásságával egyensúlyba hozta a tányért. Összességében nagyon kellemes estét töltöttünk finom, enyhén újragondolt, de egyébként hagyományos magyar ételekkel és finom hazai borokkal. Külön kiemelném a sommeliert, aki szintén nagyon jól ismerte az étlapot és az egyes fogásokat, ill. minden fogáshoz tökéletes borokat javasolt.


A szombatról vasárnapra virradó éjszaka alatt sem sikerült igazán kialudnom magam, hisz reggel időben keltem, hogy pontosan kiérjek a Czifray verseny helyszínére. Vasárnap a zsűri a következő személyekből és neves szakácsokból állt: Mautner Zsófia, Molnár B. Tamás, Segal Viktor, Bíró Lajos, Szász Péter, valamint a helyszínen segített nekünk Varga Roland és Irénke néni. Nagyon kedves fogadtatásban volt része az amatőr pályázóknak, köztük nekem is. Egyik amatőr pályázóval együtt korábban érkeztünk, hogy elleshessünk a profiktól egy-két trükköt. Trükköket ugyan nem nagyon tanultunk, de annyiban mindenképp jó volt másfél órán át a profik munkáját nézni, hogy megismerjük a nagy konyhát, merre mit találunk és mi hogy működik. A főzés során így különösebb problémák már nem is adódtak, s ha fel is merült bármi kérdés, Roland és Irénke néni azonnal segítségünkre sietett. Elsőként kerültem sorra az amatőrök között a gratinírozott laskagombás palacsintámmal, melynél a palacsinta gratinírozása nem teljesen úgy sikerült, mint az otthoni sütőmnél. A zsűri viszont nagyon elégedett volt, csakúgy mint a többi amatőr fogással is. Molnár B. Tamás külön megdícsérte a kiegyensúlyozott fűszerezést, a fogás eredetiségét, s nagyon jó tippet adott a ízek erőteljességének még finomabb harmonizálására (amely ötletet majd meg is fogok valósítani, de nem palacsinta formájában). Segal Viktornak nagyon tetszett a zöldteás sárgabarack mártás, bár ebben reménykedtem is a korábbi éttermének fúziós konyháját ismerve. Bíró Lajos érdeklődött a fogás kialakulásáról, s hogy milyen formákban valósítottam még meg ezt a gomba-zöld tea-sárgabarack kombinációt. Összességében nagyon pozitív visszajelzést kaptam, csakúgy mint a többi amatőr résztvevő is. A maradékainkból meg is vendégeltük egymást, mindenki nagyon finom ételeket készített. A zsűri is elmondta, de magunk, amatőr résztvevők is úgy láttuk, hogy a profikhoz képest egyáltalán nem kell elbújnunk. Sőt! Nagyon jó volt a hangulat az amatőrök között, s csak buzdítani szeretnék mindenkit, hogy ne féljen a zsűritől, hanem vegyen részt a következő fordulókón és próbáljon meg bekerülni, hisz nagyon jó élmény! ;) Ezúton is szeretném mégegyszer megköszönni a szervezőknek a lehetőséget és a meghívást!

péntek, május 15, 2009

Spárgagratin

Miközben az édesburgonya-rebarbara gratint készítettem és épp türelmesen kirakosgattam a kis tálkákat, bevillant egy olyan ötlet, hogy zöld és fehér spárgából is kirakhatnék egy rózsát és gratinként elkészíthetném a sütőben. Hozzávalókat tekintve a spárgán kívül szinte semmi nem került bele. Ennél a köretnél is a tálkák szép kirakosgatása veszi el a legtöbb időt - bár szerintem a képen is látható, hogy megéri ;) Végül inkább csak egy játék, mint egy komoly fogás sült ki belőle - bár gyakran ugye a legegyszerűbb dolgok a legjobbak.


Lehet egy fokkal egyszerűbb lett volna a formákat kirakosgatnom, ha néhány másodpercig forró vízben blansíroztam volna a spárgaszeleteket, hisz ezáltal könnyeben egymáshoz idomultak volna. Az eredménnyel mondjuk így is elégedett vagyok - leszámítva a középső spárgafejet, ami két tálkánál is eldőlt. Legközelebb valami stabilabb talpat találok ki neki. (recept)

szerda, május 13, 2009

Spárgaröszti füstölt lazaccal és rukolával

Tulajdonképpen a spárga-füstölt lazac egy teljesen klasszikus kombináció, csakúgy mint a spárga-füstölt sonka párosítás is. Ezeket az ételeket viszont legtöbbször főtt spárgával szokták tálalni, ami ugyan nagyon finom, de (egy picit) megpirítva még jobban szeretem a spárgát. Andreas Neubauernél bukkantam rá a zseniális ötletre, melynél a lereszelt spárgából tócsni készül. A vékony rösztik mindkét oldalról megpirítva és ropogósra sütve számomra a pirított spárgának felülmúlhatatlan elkészítési módját képezik.


A rösztik a belereszelt krumpli és a hozzákavart étkezési keményítő által még ropogósabbak lettek. A füstölt lazacszeleten kívül egy kevés rukola is került még a rösztikre, illetve a lazacot és a rukolát egy könnyed és enyhe narancsos vinaigrette-tel locsoltam meg. Természetesen óvatosan, nehogy megpuhítsa az öntet a rösztiket. Előételnek ideális, de akár főétel is lehet egy melegebb napon egy pohár száraz fehérbor társaságában. (recept)

hétfő, május 11, 2009

Rózsaszín sertésszűz fehérboros spárgamártással

Felmerült bennem a gondolat, hogy ha oly gyakran látni sprágakrémlevest és főtt / párolt spárgát az éttermek lapjain spárgaszezon alatt, akkor miért nem lépnek még egy parányit előre, s kínálnak pl. spárgamártást? Elkészítését tekintve hasonló a spárgakrémleveshez, s szerintem rendkívül jól megy csirkemellhez, sertésszűzhöz, vagy borjúhúshoz, de jól kombinálható tésztával is, mint ahogy arról Mignonok és Mamma is írtak. Mégis, eddig még nem botlottam bele sehol, s emiatt itthon valósítottam meg egy kis salottával pikánsabbá téve és fehérborral ízesítve.


A köret persze lehetett volna akár főtt krumpli is, de most olyan hangulatban vagyok, hogy a spárgát is spárgával eszem. No meg persze egy kis hússal ;) A sertésszüzet alacsony hőmérsékleten készítettem el. A legjobb a tányéron a spárgamártás volt - lenyűgöző mind egyszerűségében, mind ízében. (recept)

péntek, május 08, 2009

Fougasse

Tulajdonképpen nevezhetném francia perecnek, hisz egy francia kenyérféléről van szó. Annyi különbség viszont van, hogy a hagyományos pereccel ellentétben nem hosszú tésztarudakból kell "pödöríteni", hanem az enyhén szétnyomkodott tésztalepényt egyszerűen határozott mozdulatokkal bevagdosom és a lyukakat kitágítom. Az eredmény egy rendkívül héjgazdag és ropogós "perec", melyet szépen csíkokra lehet töredelni s mártásokba tunkolni, valamint vajjal vagy egyéb kencékkel megkenni.


A recept ismét Richard Bertinet kenyeres könyvéből származik, s a tészta receptje a kelesztési időktől eltekintve tulajdonképpen ugyanaz, mint a kenyérlufinál és a búzakalász alakú kenyérnél is. A könyv szerint ezt a kenyeret készíti el elsőként a kurzusainak részvevőivel, hisz eléggé egyszerű és szinte elkerülhetetlen vele a sikerélmény. Nagyon jól be is lehet fagyasztani, ha csak félig sütjük meg. Később, amikor nincs időnk kenyértésztát gyúrni, de a vendégeinket mégis friss kenyérrel szeretnénk meglepni, a fagyasztóból közvetlenül a forró sütőbe dobva megsüthetjük finom ropogósra. (recept)

szerda, május 06, 2009

Könyvajánló: Az ízek bibliája

... avagy egy lexikon ízekkel, hozzávalókkal és párosításokkal.

Zseniális! Amióta megkaptam ezt a könyvet és először belelapoztam nem tudok kilábalni az ujjongásból. Eddig ugyanis ízkombinációkra nem volt egy igazi könyv sem, ahol utána lehetett volna nézni bármely hozzávalónak. Szerintem az egyetlen jó könyv, ami innovatív párosításokat hozott fel Heiko Antoniewicz - Fingerfood című könyve volt, interneten pedig a foodpairing weblapján lehet inspirációt szerezni a főbb aromakomponensek adataira épülő ábrák alapján. Karen Page és Andrew Dornenburg - The Flavor Bible című könyvükkel viszont kiadtak egy lexikont, melyben végre utánanézhetünk bármely hozzávalónak, hogy mely ízekkel és más hozzávalókkal harmonizál.


A klasszikus párosítások visszafogottabb formában már megjelentek az 1996-os kiadású Culinary Artistry című könyvükben, valamint a What to Drink With What You Eat című 2006-os kiadású könyvükben arról írtak, hogy mely ételhez milyen italt párosítsunk, ill. mely italhoz mely étel illik (s itt nem csak borfajtákat neveznek meg, hanem teákat, söröket, kávékat, üdítőitalokat is).

Ebben a The Flavor Bible című könyvükben a párosítások számtalan kanadai és amerikai szakáccsal készített interjún, menüiken, könyveiken és egyéb, a 2000-es év óta megjelent receptkönyveken, azaz a több évtizeden (évszázadon?!) keresztül felhalmozott tapasztalatokon alapulnak. Minden egyes hozzávalóhoz fel vannak sorolva a lehetséges párosítások, melyek közül a gyakoribb ("tuti") párosítások kövér ill. nagy betűkkel külön ki is vannak emelve. Emellett számos hozzávalónál három vagy négy ízből álló kombinációkat is találunk, illetve ötletadó fogások neveit, melyet egy szakács az éttermében kínál vagy kínált. Továbbá azt is megtudjuk a hozzávalókról, hogy mikor van a szezonjának a csúcspontja, mi a fő íze (édes, savanyú, sós, keserű), mi a funkciója (pl. a menta hűt), nehézsége / sűrűsége, relatív ízerőteljessége, mik a leggyakoribb technikák a hozzávaló elkészítésére, melyek a kerülendő párosítások, illetve egyéb tippek. Utóbbiak néhol egy-egy többé-kevésbé híres szakács idézete formájában tűnnek fel.

Ugyan a könyvnek a fő alkotóeleme az ízpárosítások lexikonából áll, megemlítendő a kettő bevezető fejezet is, melyek az ízleléssel és az ízek tökéletes kiemelésével foglalkoznak röviden. Itt többek között néhány javaslatot és tippet is olvashatunk különböző séfektől a megfelelő fűszerezéssel kapcsolatban.

Összességében zseniális könyv. Látszik rajta, hogy egy jól használható referencia érdekében nagyon sok gondot fordítottak a könyv megszerkesztésére. Nagyon örülök, hogy felfedezték egy ilyen könyvnek a szükségességét, hisz a könyvpiacot elárasztó lépésről lépésre pontosan megírt receptes könyvek és füzetekkel ellentétben ez az ízbiblia sokkal nagyobb kreativitásnak ad teret és sokkal nagyobb alkotókedvre ösztönöz. Szerintem minden kreatív (hobbi-)szakács könyvespolcán ott a helye - az említett másik két könyvvel eggyütt! ;)

hétfő, május 04, 2009

Zöldfűszerkérges posírozott sertésszűz spárga-rizottóval

A rebarbaraszezonnal együtt szerencsére itt van végre a spárgaszezon is! Ditémnél és nálam is a kedvenc zöldségeink között szerepel a spárga, s a spárgaszezon alatt nem telik el egy hétvége anélkül, hogy ne ennénk spárgát - valamilyen formában. A spárga ugyanis szerintem az egyik legjobban alakítgatható és párosítható zöldség, emiatt nem is látok határokat a felhasználásában. Sajnálom, hogy errefelé is sok helyen csak egyszerűen főzve / párolva kínálják, no meg persze "natúr" spárgakrémlevesként... Pedig egy egyszerű kis cukros-sós-vajas pirítás mennyit tud dobni a főtt spárgán! Közben még el is fő (sül) a spárgából némi víz, ezáltal még intezívebbé téve az ízeket. A spárga levéből pedig nem csak spárgakrémlevest készíteni, hanem kitűnően alkalmazható alapléként pl. egy spárgarizottóhoz is.


Az ötlet a fehér paradicsomos rizottómból eredt, ahol a paradicsomból leszűrt átlátszó levet használtam alapléként. A spárgarizottónál hasonlóan cselekedtem, s a héjakból, valamint végekből kifőzött spárgaléből készítettem a rizottót. A spárgaalaplé még intenzívebb íző lett azáltal, hogy a fehér spárgadarabokat és a zöld spárgákat is néhány percig előfőztem benne. A rizottó - véleményem szerint - eszméletlen finom lett, bár lehet elfogult is vagyok, hisz imádom a spárgalevet magában is iszogatni ;) Hozzá egy zöldfűszerekben meghempergetett sertésszüzet posíroztam, melynél az idén elvetett zöldfűszereim közül válogattam össze néhányat (citromkakukkfű, zsálya, lilás beütésű bazsalikom ("african blue") és borágó), de ez ízlés és rendelkezésre álló készlet szerint szabadon variálható. (recept)



Egyéb spárgás receptjeim - avagy a sokoldalú spárga:
Idén természetesen bővülni fog a lista - mind kombinációkat, mind halmazállapotokat tekintve ;)