Bayerischer Wald és ázsiai pácban érlelt kacsamell kókuszos karfiolkrémmel, sárgabarackkal

Tavaly ilyenkor épp Magyarország és Budapest szép vidékein, látnivalóin vezettem körbe tanszéki munkatársaimat az évente megrendezett kirándulásunk keretén belül. Idén egyik új kollégám szervezésében az otthonába, a bajor erdőbe (Bayerischer Wald), Németország első nemzeti parkjába látogattunk el két nap erejéig. Pénteken szerencsénk volt az idővel és így élvezhettük a gyönyörű kilátást 30méter magas cölöpökön járva az erdő felett. Az ezt követő ebéd is izgalmas volt, hisz a Berghotel Maibrunn éttermének főszakácsa külön számunkra szerzett be egy egész, jól érlelt őzgerincet. Csak 5 fő számára jutott (bőven) a gerincből, melyet egészben sütöttek meg és az asztal mellett transíroztak. Óriási látvány volt a gyönyörű, kb. 1 méter hosszú gerinc a kiálló kis megtisztított bordacsontokkal!

Délután a Weinfurtner cég hatalmas üvegfalujába látogattunk el, ahol előbb megnéztük a színes üveggömbbök, csavart vázák és tömör üvegrigók készítését. Ezután lehetőségünk nyílt üvegből ill. porcelánból készült dísztárgyak vásárlására (én is találtam valami hasznosat), valamint az üvegből és rozsdás vasból készült díszekkel teli kertben sétálni. A felvételek kollégáimtól származnak, mert nem vittem magammal a fényképezőgépemet. Egyik kollégámnak annyira megtetszett egy rozsdás vasból készült varjú, hogy haza is vitte barátnőjének meglepetésként. Este Bad Kötzting kaszinójába látogattunk el (sajnos nincs varázsa), ahol egy tapasztalt szakember bevezetett minket a roulette rejtelmeibe. Az elmélet után gyakorlatban is próbára tehettük szerencsénket - ki több, ki kevesebb sikerélménnyel. Ditém azt hiszem egész este csuklásban szenvedhetett, ugyanis egyetlen egyszer sem nyertem, még egy zsetont sem (itt chips helyett zsetonnal folyt a játék). Cserébe így nem is váltam a rouletteasztal rabjává.

a Weinfurtner üvegfalu kertje

Éjszaka sajnos ránktört a vihar és a rendkívüli mértékű lehűlés, ami miatt szinte az egész szombati program az eső áldozatává vált. Elvileg síugrásra készültünk, az eső miatt viszont gyufamúzeumba látogattunk. Hihetetlen, hogy bélyeggyűjteményekhez hasonlóan gyufásskatulyákból is mennyiféle létezik - még egy herendi porcelánból készült példányra is rábukkantunk a polcokon. Ebéd után a regensburgi városnézés a további esőzések miatt sajnos elmaradt, s így a tervezettnél kicsit korábban tértünk vissza Erlangenbe.

gyufásskatulya-gyűjtemény a grafenwieseni gyufamúzeumban

Mivel a kirándulás miatt elmaradt a szombat reggeli piacozásom, s csütörtök délután kényszerültem bevásárolni, ezért olyan zöldséget ill. gyümölcsöt terveztem vasárnapra ebédre, ami a hűtőben gond nélkül átvészel néhány napot. Így esett a választásom az épp idényben lévő sárgabarackra és karfiolra. Utóbbi nedves ruhába hajtva egyébként akár 7 napig is friss és fehér marad a hűtőben. Húst tekintve arra gondoltam, hogy csütörtök este szépen bepácolhatnék valamit, elvégre úgyse szokásom pácolni, s most a két napos távollétem alatt ideális lenne. Továbbgondolva a pácot, azon töprengtem, hogy miért is ne lehetne mindenféle ázsiai fűszerrel készíteni - ami után viszont a húskérdés is megoldódott azzal, hogy kacsamell mellett döntöttem. A kacsamellet viszont nem akartam 3 napig a pácban érlelni, ezért csak szombat este pácoltam be thai citromfűvel, szójaszósszal, fokhagymával, gyömbérrel, chilivel, mézzel és zöldcitromlével.

ázsiai pácban érlelt kacsamell kókuszos karfiolkrémmel, sárgabarackkal

A karfiolt tejben szoktam készíteni, hogy főzés közben se barnuljon meg ill. azért is, mert egy kicsit enyhít a tej a karfiol kellemetlen mellékízén. A tejből kiindulva azon töprengtem, hogy milyen lenne ugyancsak ázsiai irányba tolva kókusztejben megfőzni a karfiolt. Rendkívül jó ötletnek bizonyult, hisz nagyon kellemes harmonikus kókusztejes karfiolkrémet sikerült belőle kihoznom. A pácolt rózsaszín kacsamellhez és a karfiolkrémhez néhány szem sárgabarackot sütöttem meg hirtelen, melyeket egy kevés páclével ízesítettem. Végül a kacsamellről óvatosan lehántott és szép ropogósra kisütött kacsabőrrel díszítettem. Rendkívül jól egészítették ki egymást az ízek: a sárgabarack gyümölcsös édessége, a kacsamell pikánssága, a kókusztejes karfiol krémessége és csillapító hatása. (recept)

Rózsaszín gödölyegerinc kakukkfüves pecsenyelevével, lóbabbal és rókagombával

Egy véletlen folytán botlottunk bele ebbe a gyönyörű gödölyegerincbe. Ditémmel eredetileg lóbab és az épp idényben lévő rókagomba mellé bárányhúst terveztünk hétvégére. Szombaton a hentesünk viszont két szép gödölyegerinccel lepett meg minket, melyek oly gyönyörűek voltak, hogy spontán a kecskehús mellett döntöttünk. Enni ugyan már ettem kecskét, de készíteni még soha nem készítettem semmilyen formában sem. Errefelé ugyan nem lehet minden hentesnél vagy étteremben kecskehúsba botlani, viszont nem is ritka dolog pl. egy gödölyecomb otthoni vasárnapi ebédként. Hasonlóan készítettem el, mint ahogy a báránygerincet is szoktam, azaz körbepirítás után sütőben szépen lassan hagytam egységes rózsaszínűvé átmelegedni.

gödölyegerinc

A gerincen kívül a hentesünk nekünk adta a gödölye bordáit is, melyekről szépen lehántottam a húst és félretettem a fagyasztóba - majd talán valami pörköltfélében fogja végezni. A bordacsontokat erőteljesen körbepirítottuk és egy kevés hagymával, fokhagymával, vermuttal, kakukkfűvel és csirkealaplével pecsenyelevet (jus) készítettük belőle. Ezzel az ízgazdag lével locsoltuk meg a sült gerincről gondosan levágott rózsaszín húst. Köretként ki szerettem volna próbálni a lóbabot. Kicsit macerás a pucolása: előbb a hüvelyétől, majd blansírozás után minden egyes szemet a héjától kellett megszabadítani. Nagyon jól ment viszont a rókagombához, s egészében is szép kerek ebéd született. (recept)

rózsaszín gödölyegerinc kakukkfüves pecsenyelevével, lóbabbal és rókagombával

Füstölt pisztráng almával, tormával, céklakaviárral és kerti zsázsával

Manapság gondolom nehéz elkerülnie bármely gasztronómiai érdeklődésű személynek a molekuláris konyha technikáit és textúráit. Kipróbálás kedvéért - no meg mert szeretek kísérletezni - jópár hónappal ezelőtt beszereztem Heiko Antoniewicz dobozkáját 10 alapvető textúraadó porral - melyek ugyebár a molekuláris konyhának csak egy kis területét takarják -, valamint a részletes magyarázatokkal és technikai leírásokkal teli bevezető könyvét. Egészen mostanáig csak a polcomon porosodtak porjaim, míg Ditémmel elő nem vettük, hogy céklakaviárt készítsünk.

füstölt pisztráng almával, tormával, céklakaviárral és kerti zsázsával

Eleinte ördöngős és komplikált folyamatnak képzeltem az elkészítését, de végül kiderült, hogy teljesen egyszerű és játékos a kis gyöngyök szülése. A sóval enyhén ízesített céklalében elkavartuk az algizoont, amit barna algákból vonnak ki (ugyanannyira természetes, mint pl. az állati zselatin is). Ferran Adriá porai között "algin" néven találjuk meg. Melegítés nélkül is feloldódik a folyadékokban, ám botmixerrel rá kell segíteni egy kicsit, hogy teljesen homogén elegyet kapjunk. Ezután érdemes megvárni, míg leülepszik a hab, ha nem szeretnénk kétszínű "szemes" kaviárt kapni, mint ami az egyik alábbi képen is látszik (ld. "habos céklakaviár").

céklakaviár készítés közben

Az algizoonnak (ill. alginnak) olyan különleges tulajdonsága van, hogy ha kalciumdús közegbe kerül, zselés halmazállapotot vesz fel. Ezen alapul a kis kaviárok készítése is, melyeket calazoonnal (Adriánál "calcic") dúsított vízbe csepegtetett Ditém. A receptkönyv és egyéb források szerint ezt szurival kellene végezni, szerintünk egyszerűbben kezelhető egy kis műanyag üveg ("squeeze bottle"), amellyel egyébként a mártást szokás a tányérokra rajzolni. Akkor jó a kaviár, ha lesüllyed a vízben - nekünk az első habos példányaink a víz felszínén úsztak, míg a későbbi, igazán kaviáros szemek azonnal elsüllyedtek. Fél percnyi fürdőzés után szűrővel tiszta vízbe tettük át a kaviárokat, majd kis tálkákba szedtük ill. a degusztációs kanalakon helyeztem el őket.

habos céklakaviár

céklakaviár

Magára a kanálra kerülhetett volna még egy kicsit több céklakaviár is, hisz a torma és a füstölt íz mellett kicsit háttérbe szorult. A céklakaviár halmazállapota kísértetiesen hasonlított a finom puha valódi kaviárra, mindössze egy kis só hiányzott talán belőle. Az amuse bouche / amuse gueule kanál összetételének ötlete a korábbi füstölt pisztrángos falatkámból eredt, melyhez egy kevés alma is került ezúttal. Mivel ebből a kevés céklaléből is rengeteg céklakaviár készült, no meg mivel a füstölt pisztrángból, almából és tormakrémből is bőven volt még, ezért a fentebb degusztációs kanalakon látható kombinációt nagyobb adagként könnyű nyári főételként ettük ebédre egy meleg nyári napon. (recept)

füstölt pisztráng almával, tormával, céklakaviárral és kerti zsázsával

Mákos fehércsoki-mousse és marcipán mille-feuille meggysorbet-val

Mille-feuille, azaz ezer réteg - vagy nevezhetnénk olaszul édes lasagne-nak is, mint aminek az ihlető Lilahangya keresztelte. Igaz kb. csak annyit tartottam meg Lilahangya édes lasagne-jából, hogy mák és meggy szerepel benne. Nagyon megtetszett Lilahangya ötlete, s annyira foglalkoztatott, hogy minden nap faragtam egy kicsit az ötleten, míg végül ez a kicsi, ám annál tartalmasabb desszert született belőle. A mákos tésztát házilag készült szép vékony marcipánrétegekre cseréltem, a túró helyett pedig mákos fehér csoki-mousse-t készítettem. Mindehhez egy szépen kifaragott hűsítő meggysorbet társult a tortácska édességét kiegyensúlyozva.

mákos fehércsoki-mousse és marcipán mille-feuille meggysorbet-val

A csoki-mousse-t a megszokott rendkívül egyszerű receptem szerint készítettem. Mindössze annyit csavartam rajta, hogy jó sok mákot kavartam el benne, ami kimondottan jó eredményhez vezetett. A meggysorbet-nál David Lebovitz receptjét követtem, s végre sikerült kicsit kevésbé szögletes gombócokat szaggatnom teáskanál, forró víz, kézügyesség és sok-sok türelem segítségével. A marcipánt először boltban akartuk venni Ditémmel, de nem tetszett, hogy olyan kevés benne a mandula, ezért a Konfekt című kb. 30 éves könyvem nyomán (öregebb nálam ;), Time Life, 1981) házilag készítettem el. A legnagyobb fejtörést a vékony marcipánrétegek okozták, ám 2 félresikerült ill. nem igazán kielégítő kísérlet után rájöttem a trükkjére és két réteg átlátszó fólia segítségével megoldottam. Az eredmény rendkívül tartalmas, ám legalább ugyanannyira finom is volt. Szépen kényelmesen elszopogattuk Ditémmel egy szép szombat délután. (recept)

mákos fehércsoki-mousse és marcipán mille-feuille meggysorbet-val

A tökéletes pofa, avagy malacpofa karfiolpürével és hagymás malacfüllel

Manapság egyre több magyar étteremben lehet megtalálni a malac-, borjú- vagy marhapofát. Az első találkozásom a pofikkal a Bock Bisztróban volt néhány éve, amikor ökörpofát kóstoltam retro módon, azaz pörköltszaftban készítve krumplipürével és hagymás malacfüllel. Olyan gyönyörű omlós puha és szaftos volt a hús, hogy egy életre rabjává váltam a pofiknak. Óriási élmény volt, s azóta is szívesen eszem bármilyen jól elkészített pofit mind étteremben, mind itthon a négy fal között.

A pofa tulajdonképpen egy meglehetősen sok kötőhártyával rendelkező olcsó hús, melyből megfelelő odafigyeléssel és (legfőképp) türelemmel csodálatosan finom puha étel készíthető. A titok mindössze abban rejlik, hogy egyrészt alacsony hőmérsékleten, óvatosan kell kezelni a húst, másrészt pedig meg kell adni az időt a kötőhártyák szép lassú felolvadásának. Éttermekben manapság ez gyakran sous-vide technológiával történik, azaz állandó hőmérsékletű vízfürdőben vákuumzacskóban több órán (vagy napon) keresztül fürdik a pofi. Otthon ez nehezen valósítható meg, ezért nálunk lassú és többszörös felrotyogtatással óvatosan "pörkölve" készül a pofi - csakúgy mint a tökéletes pörkölt is.

A tökéletesen puha és belül rózsaszín pofikhoz egy nappal a tálalás előtt szépen megtisztítom a pofikat a külső hártyáiktól, majd minden oldalról körbepirítom és mehet is hozzá az alaplé, vagy ha retro ökörpofát készítünk, akkor akár a korábbról megmaradt pörkölt sűrű szaftja. Fontos, hogy csak félig állhat a pofi a lében, hisz nem főzni akarjuk a húst. Ezután fedő alatt a lehető legkisebb lángon szépen lassan felrotyogtatom, egyszer megfordítom, majd kb. 1 órás rotyogás után az elzárt tűzhelyen hagyom kihűlni. Ismét legkisebb lángon felrotyogtatom, egyszer megfordítom, majd hagyom kíhűlni. Ezt a folyamatot legalább 4-szer megismétlem. Ezért is kell előző nap hozzáfogni.

Ha türelmetlenek vagyunk és nem várjuk ki a kötőhártyák felolvadását, akkor egy szálas, belül barna színű húst kapunk, melyben még zavaróak is a kötőhártyák - hisz nem olvadtak még fel. Kár lenne a pofahúsért, hisz ennél sokkal többet lehet belőle kihozni! A sok felrotyogtatás és pihentetés során szépen lassan felolvadnak a húst behálózó kötőhártyák, vagyis pontosabban az izmokat összefogó kollagén. Az ebből kiolvadó zselatin szépen átissza belülről a húst, ezáltal gyönyörű szaftossá, omlósan puhává és (meglepően) szép rózsaszínűvé varázsolva a pofit. A felolvadási folyamat során a kollagénnek folyadékra van szüksége, melyet egyrészt a húsból, másrészt pedig a hús körül úszó léből veszi. Ezáltal fel is veszi a lének az ízét és a felolvadás során átitatja vele a húst. Ha visszatérünk egy kicsit a pörköltre, az is akkor lesz igazán szép omlós puha, ha a kötőhártyákat eleinte a húson hagyjuk, s legfeljebb a tányérunkon vágjuk le.

malacpofa karfiolpürével és hagymás malacfüllel

Ditém is nagyon szereti a pofikat, s mivel a porcokért is rajong, ezért a pofik mellé malacfüleket is rendeltem a hentesemnél. Pofit és fület ugyanis sajnos előre meg kell rendelni, hisz olcsó áruk ellenére egyelőre még nem tartoznak a húspultok általános választékához. A malacpofi elkészítésén ezúttal annyit változtattam, hogy kicsit vadasba hajló zöldséges lében készítettem el. Köretként a piacon Ditém spontán a karfiol mellett döntött, melyet tejben főztünk meg, majd pürévé nyomkodtuk. Nagyon jó választásnak bizonyult, hisz nagyon kellemes püré született belőle, mely a hagymás malacfüllel és a puha pofival is nagyon szépen harmonizált. (recept)

VKF 26/3 - Füstölt pisztráng uborkával, joghurttal és borágóvirággal

Ez az előétel is Vesta ehavi VKF fordulójára készült. Idén a megszokott zöldfűszereim mellé ültettem borágót is. Néhány könyvben és fényképen láttam már a szép lila virágjait, ahogy a tányérokat díszíti, de még sose volt lehetőségem megkóstolni. Lassan 3 hónapja, hogy elvetettem a kis borágómat, de eleinte csak rengeteg levelet eresztett, majd hirtelen kb. 1 méter magasra megnőtt - a virágoknak viszont továbbra sem volt nyomuk. Most végre viszont kifejlődtek és ki is nyíltak - csak sajnos olyan gyorsan elvirágoznak, hogy azonnal ki kellett találnom valamit a felhasználásukra. Kis töprengés után az alábbi kis üdvözlőfalat született belőle.

füstölt pisztráng uborkával, joghurttal és borágóvirággal

S milyen ízű is a borágóvirág? Uborkás! A borágólevelekkel ellentétben, amik erőteljesen uborkás ízűek, a virágok sokkal visszafogottabbak. Káprázatos lilás-kékes színük által ideális díszek, melyek azonnal magukra vonják az összes tekintetet.

Két előnye ennek a kanalas ízelítőnek, hogy egyrészt 5 perc alatt összedobható, másrészt pedig rendkívül könnyed kis falat. Izgalmas az egyes összetevők összjátéka is: az uborka ropogós, a hal szaftos "húsos", a joghurt pedig szép krémes. Nagyobb adagként akár könnyed nyári főételként is elkészíthető. (recept)

VKF 26/2 - Pimm's & Lemonade

Vesta az ehavi VKF forduló alkalmából arra is kérte a résztvevőket, hogy üdítő italokat is javasoljanak a könnyed nyári előételek mellé. Mi se lehetne frissítőbb egy forró napon, mint egy pohár Pimm's és limonádé!

Ditémen keresztül ismertem meg ezt az italt, hisz Ditém, mikor Londonban élt, gyakran készített Pimm's koktélt és nagyon kedveli. A képeken látható Pimm's & limonádé receptje is Ditémtől származik. Kellemes ízének és üdítő hatásának köszönhetően ez a frissítő már a 19. század óta nagy népszerűségnek örvend főleg a déli brit szigetlakók között. Nyáron szinte minden pubban kapható, nem csak pohárba töltött koktélként, hanem akár egy egész kancsóval. Maga a Pimm's No. 1 Cup egy gin-alapú keverék titkos fűszerekkel ízesítve, melynek receptjét csak hat ember ismeri az egész világon. James Pimm, egy kis londoni osztrigabár tulajdonosa 1823-ban találta fel és eleinte emésztést segítő elixírként árulta. Hamar hírnevet szerzett a londoniak között, s a 19. század közepén már nagyipari termelésbe is kezdett. Később több változata is kialakult attól függően, hogy milyen szeszt vettek alapul. Ma már csak a gin (No. 1), brandy (No. 3 / Winter Cup) és vodka-alapú (No. 6) változatokat gyártják, bár továbbra is az eredeti gines az igazi.

Pimm's és limonádé koktél

Meglepő, de akinek már kevés gintől is megfájdul a feje, gin-alapú Pimm's-et fogyasztva nincs semmi ilyen panasza. Valószínűleg ennek a titka is az egyedülálló fűszerkeverékben rejlik - csakúgy, mint a felülmúlhatatlan frissítő hatásának is, ha nyáron némi limonádéval öntjük fel. Hagyomány szerint citrom / lime, narancs és jég mellett eper és uborka is kerül bele. Utóbbit semmiképp se hagyjuk ki, hisz kellemesen "elsimítja" az ízeket. Ezen kívül számos más változata is létezik, mint pl. Pimm's Deuce (narancs és vörös áfonya lével), Pimm's Sundowner (tonikkal), Pimm's Royale (pezsgővel) vagy Pimm's Plus (limonádéval és plussz ginnel). Kedvelt ital nagyobb brit rendezvényeken, mint pl. a híres wimbledoni teniszversenyen, a királyi lóversenyen (Royal Ascot), krikett- és pólómérkőzéseken, valamint a királyi Henley regattán (Henley Royal Regatta). Állítólag a királynő kedvenc itala is (aki állítólag egyébként is nagy gin-kedvelő).

Egy kis hátulütője van csak sajnos ennek a csodaitalnak: Nagy-Britannián kívül nehéz beszerezni. Errefelé sem látni boltokban, csak véletlenül botlottam bele egyik kollégámon keresztül (Metroban), s rögtön be is gyűjtöttem néhány üveggel. Magyarországon is a Metroban kapható Pimm's 2600ft-ért.

A Pimm's-zel kapcsolatos információkat wikipedia-ról és luxist-ról vettem.

VKF 26/1 - Pirított vargánya zöldteás sárgabarack-vinaigrette-tel és mandulalapkákkal

Ebben a hónapban Vesta a vigyázz kész főzz vetélkedő témájaként könnyű nyári előételeket írt ki. Számomra ez az egyik legszebb műfaj, hisz különböző tányérokon, kanalakon, villákon, pohárkákban, fapálcákon s még ki tudja mi mindenen ill. mindenben lehet tálalni a finomabbnál finomabb és izgalmasabbnál izgalmasabb falatokat. Előételként szerintem még egy fokkal meghökkentőbb és merészebb ötletek is kivitelezhetőek, melyekből képtelenség lenne önmagában jóllakni, viszont 1-2 falatként tálalva rendkívüli élményben részesülhetünk. Ilyenkor nyáron persze előnyösebb kis langyos vagy hideg falatokat összeállítani, mint pl. egy forró levest. Ehhez méltóan kettő langyos ill. hideg könnyű nyári előétellel és Ditémnek köszönhetően egy frissítő koktéllal készültem.

pirított vargánya zöldteás sárgabarack-vinaigrette-tel és mandulalapkákkal

Ez az előétel az idén januárban felfedezett egyik kedvenc ízösszeállításomra épül, melyben gomba, sárgabarack, zöld sencha tea és mandula szerepel. Ezekből a hozzávalókból építettem fel az elmúlt Czifray fordulóra benyújtott és a zsűri előtt sikerrel megfőzött pályaművemet is. A zsűritől azt a tanácsot kaptam, hogy a sárgabarackot talán vinaigrette-ként lehetne összekapcsolni a gombával, hogy ne nyomják el egymást. Nagyon tetszett az öntetes ötlet, s még a főzés helyszínén ki is találtam, hogy vajban pirított vargányagombával fogom elkészíteni, ill. a sárgabarack ecetként lesz jelen a vinaigrette-ben. Ezután már csak két gond állt előttem: kivárni, hogy végre legyen vargánya és a sárgabarackecet beszerzése. Nem, nem sárgabarack ízesítésű ecetre vadásztam, hanem valódi tisztán sárgabarackból készült ecetre. Ekkor botlottam bele Chili & Vanília Gusto-n megjelent cikkébe Gegenbauer úr ecetmanfuaktúrájáról. S mivel interneten is gond nélkül lehet Gegenbaueréktől rendelni, így hamar meg is érkezett a sárgabarackecet.

pirított vargánya zöldteás sárgabarack-vinaigrette-tel és mandulalapkákkal

Mint ahogy a képeken látható, háromféle tálalást próbáltam ki, mert csak egy kicsi igazán vargányás kinézetű gombát sikerült találnom a piacon. A többi erre-arra tekeredett, így azokra más tálalást találtam ki. Ízben persze nem különböznek a tányérok ;) A vinaigrette-be a sárgabarackeceten kívül nyers salottát és összemorzsolt sencha teát is adtam. Utólag is köszönöm a tippet a Czifray zsűrinek - az enyhébb sárgabarackízzel nagyon finoman harmonizált a vargánya. (recept)

pirított vargánya zöldteás sárgabarack-vinaigrette-tel és mandulalapkákkal

Málnás saláta rózsaszín kacsamellel

A minap nagyon megfogott Ági málnás salátája rózsaszín kacsamellel. Ideális nyári fogás. Forró napokra pusztán olvasva is kimondottan üdítőnek képzeltem el a frissítő salátát a málna és a vinaigrette savanykásságával, valamint a néhány szelet kacsamellel. Ditémnek is nagyon tetszett az ötlet, s egy forró hétvégén ki is próbáltuk - kicsit eltérve Ági receptjétől.

málnás saláta rózsaszín kacsamellel

Annyiban tértünk el, hogy az Ági által használt feketeribizlis balzsamecet és mustár helyett a szüleimtől kapott málnaecettel valamint egy kevés gránátalmasziruppal készítettük el a vinaigrettet. Ezen túl sajnos nem kaptunk a piacon madárbegysalátát, ami tényleg jobb lett volna hozzá, de a vegyes saláta (rukola, jég-, tépő- és fodrossaláta) is megfelelő volt. A kacsamellet a már megszokott módszerem alapján készítettük, azaz serpenyőben szépen kiolvasztottunk szinte minden zsírt a bőréből, majd sütőben 40 perc alatt 100°C-on szép egynemű rózsaszínűre sütöttük. A salátát némi csíkokra vágott lilahagymával dobtuk fel és tettük enyhén pikánssá. Összességében egy nagyon szép kerek és könnyű nyári ebéd sült ki belőle. Köszi a remek ötletet, Ági! ;) (recept)

Zöld gazpacho

Amikor a szép zöld hideg sült uborkalevesemet készítettem, olyan ötletem támadt, hogy miért is ne lehetne a hagyományos spanyol nyári zöldséglevest, a gazpachot is zölden készíteni?! Mindössze annyira kellett törekedni, hogy minden hozzávaló zöld legyen. Paprikánál és uborkánál ez ugye nem volt gond, csak a paradicsom okozott problémát. Zöldségesemtől meg is kérdeztem, hogy megérett-e már az idei zöld paradicsom, s miután igennel válaszolt, le is beszéltem vele, hogy hétvégére próbáljon beszerezni egy szép zöld példányt. Sikerült is találni egy érett amorf zöld óriásparadicsomot és egy zöld kaliforniai paprikával, valamint egy uborkával együtt bele is került a bevásárlószatyrunkba.

zöld gazpacho

Otthon megérkezve Ditémnek olyan ötlete támadt, hogy néhány garnélát is melegítsünk a leveshez. Igazából ezek a kis garnélák tették fel a pontot az i-re ennél a gazpachonál. Attól eltekintve, hogy minden hozzávaló zöld volt egyébként hagyományosan készítettük - vagyis mindössze annyi eltéréssel, hogy hagyma helyett salottát aprítottunk bele és egy friss fokhagyma zsenge zöld szárát is belepürésítettük. Nagyon finom frissítő és egészséges leves kerekedett ki belőle, mely ideális könnyed ebédként forró nyári napokon. (recept)

Kicsi Vú is épp a minap készített zöld gazpachot egy másik recept nyomán.

Paprika-sorbet ribizlimártással, fokhagymaropogóssal, bazsalikommal és fenyőmaggal

Ezen az ízkombináción még én is meghökkentem, amikor megpillantottam az ízek bibliájában. Kedvet kaptam az épp szezonban lévő kaliforniai paprikára, s emiatt azt nézegettem, hogy mivel lehetne illetve mivel ajánlott párosítani. A paprikához ajánlott hozzávalók listájában ugyan sehol sem szerepelt a ribizli, de a lista alján a következő tippet találtam: kaliforniai paprika, bazsalikom, ribizli, fokhagyma, fenyőmag, sherry ecet. Ez mind így együtt! Ez mind így együtt???

paprika-sorbet ribizli-coulis-val, fokhagymaropogóssal, bazsalikommal és fenyőmaggal

Kicsit eltöprengtem rajta, hogy mit milyen formában varázsoljak a tányérra, no meg hogy milyen arányokban fog ez az ízkombináció egyáltalán működni. Végül ezt a frissítő előételt / főétel előtti könnyítő fogást találtam ki, melynél a bazsalikommal díszített sárga kaliforniai paprikából készült és egy kevés ecettel ízesített sorbet úszik a ribizlitengerben, néhány szem ribizlivel és pörkölt fenyőmaggal övezve. A fokhagymára olyan ötletem támadt, hogy habzó vajban apró kis ropogós kockákat sütöttem belőle és a paprikafagyiba kavartam bele - amolyan hagyományos fagyik díszeként ismert cukordarabkákat utánozva. Az ízek tényleg nagyon jól harmonizáltak, úgyhogy a (közel)jövőben más formában ismét meg fogom valósítani ;) (recept)

Őszibarackos rozmaringos mandulás kenyér

Ez most kivételesen nem egy Bertinet kenyér recept ;) Flat-Cat oldalán pillantottam meg ezt az izgalmas kenyeret, melybe reszelt őszibarackot, frissen aprított rozmaringot és mandulalisztet is tett. A hozzávalókat olvasgatva rögtön a gomba jutott eszembe, hisz őszibarackkal, rozmaringgal és mandulával is egyaránt jól összeillik. No meg egyébként is izgatta a fantáziámat, hogy milyen lehet egy kenyér részben mandulalisztből. Ki kellett tehát próbálnom - s egyáltalán nem is csalódtam! Sőt, teljes kiőrlésű kenyerek között rögtön a kedvenceim közé is került! Köszi a receptet, Flat Cat! ;)

őszibarackos rozmaringos mandulás kenyér

Picit változtattam a hozzávalók arányán ill. az elkészítés sorrendjén. Egy kicsit finomabb mandulalisztnek jobban örültem volna a boltban, mert így a tészta hosszú gyúrás után is még kicsit érdes tapintatú maradt. De kb. ez is volt az egyetlen gondom. Én a rozmaringot alig, a mandulát kissé az őszibarackot viszont annál inkább véltem kiérezni a kész kenyérből. Nagyon finom volt duxelles-lel is, de a legjobban szeletekre vágva, megpirítva és egyszerűen vajjal megkenve ízlett. (recept)