csütörtök, július 30, 2009

Bayerischer Wald és ázsiai pácban érlelt kacsamell kókuszos karfiolkrémmel, sárgabarackkal

Tavaly ilyenkor épp Magyarország és Budapest szép vidékein, látnivalóin vezettem körbe tanszéki munkatársaimat az évente megrendezett kirándulásunk keretén belül. Idén egyik új kollégám szervezésében az otthonába, a bajor erdőbe (Bayerischer Wald), Németország első nemzeti parkjába látogattunk el két nap erejéig. Pénteken szerencsénk volt az idővel és így élvezhettük a gyönyörű kilátást 30méter magas cölöpökön járva az erdő felett. Az ezt követő ebéd is izgalmas volt, hisz a Berghotel Maibrunn éttermének főszakácsa külön számunkra szerzett be egy egész, jól érlelt őzgerincet. Csak 5 fő számára jutott (bőven) a gerincből, melyet egészben sütöttek meg és az asztal mellett transíroztak. Óriási látvány volt a gyönyörű, kb. 1 méter hosszú gerinc a kiálló kis megtisztított bordacsontokkal!

Délután a Weinfurtner cég hatalmas üvegfalujába látogattunk el, ahol előbb megnéztük a színes üveggömbbök, csavart vázák és tömör üvegrigók készítését. Ezután lehetőségünk nyílt üvegből ill. porcelánból készült dísztárgyak vásárlására (én is találtam valami hasznosat), valamint az üvegből és rozsdás vasból készült díszekkel teli kertben sétálni. A felvételek kollégáimtól származnak, mert nem vittem magammal a fényképezőgépemet. Egyik kollégámnak annyira megtetszett egy rozsdás vasból készült varjú, hogy haza is vitte barátnőjének meglepetésként. Este Bad Kötzting kaszinójába látogattunk el (sajnos nincs varázsa), ahol egy tapasztalt szakember bevezetett minket a roulette rejtelmeibe. Az elmélet után gyakorlatban is próbára tehettük szerencsénket - ki több, ki kevesebb sikerélménnyel. Ditém azt hiszem egész este csuklásban szenvedhetett, ugyanis egyetlen egyszer sem nyertem, még egy zsetont sem (itt chips helyett zsetonnal folyt a játék). Cserébe így nem is váltam a rouletteasztal rabjává.

weinfurtner üvegfalu glasdorf üvegdísz üveg dísz rozsda disznó krokodila Weinfurtner üvegfalu kertje

Éjszaka sajnos ránktört a vihar és a rendkívüli mértékű lehűlés, ami miatt szinte az egész szombati program az eső áldozatává vált. Elvileg síugrásra készültünk, az eső miatt viszont gyufamúzeumba látogattunk. Hihetetlen, hogy bélyeggyűjteményekhez hasonlóan gyufásskatulyákból is mennyiféle létezik - még egy herendi porcelánból készült példányra is rábukkantunk a polcokon. Ebéd után a regensburgi városnézés a további esőzések miatt sajnos elmaradt, s így a tervezettnél kicsit korábban tértünk vissza Erlangenbe.

gyufásdoboz gyufásskatulya gyufás skatulya gyufa doboz grafenwiesen gyufamúzeumgyufásskatulya-gyűjtemény a grafenwieseni gyufamúzeumban

Mivel a kirándulás miatt elmaradt a szombat reggeli piacozásom, s csütörtök délután kényszerültem bevásárolni, ezért olyan zöldséget ill. gyümölcsöt terveztem vasárnapra ebédre, ami a hűtőben gond nélkül átvészel néhány napot. Így esett a választásom az épp idényben lévő sárgabarackra és karfiolra. Utóbbi nedves ruhába hajtva egyébként akár 7 napig is friss és fehér marad a hűtőben. Húst tekintve arra gondoltam, hogy csütörtök este szépen bepácolhatnék valamit, elvégre úgyse szokásom pácolni, s most a két napos távollétem alatt ideális lenne. Továbbgondolva a pácot, azon töprengtem, hogy miért is ne lehetne mindenféle ázsiai fűszerrel készíteni - ami után viszont a húskérdés is megoldódott azzal, hogy kacsamell mellett döntöttem. A kacsamellet viszont nem akartam 3 napig a pácban érlelni, ezért csak szombat este pácoltam be thai citromfűvel, szójaszósszal, fokhagymával, gyömbérrel, chilivel, mézzel és zöldcitromlével.


A karfiolt tejben szoktam készíteni, hogy főzés közben se barnuljon meg ill. azért is, mert egy kicsit enyhít a tej a karfiol kellemetlen mellékízén. A tejből kiindulva azon töprengtem, hogy milyen lenne ugyancsak ázsiai irányba tolva kókusztejben megfőzni a karfiolt. Rendkívül jó ötletnek bizonyult, hisz nagyon kellemes harmonikus kókusztejes karfiolkrémet sikerült belőle kihoznom. A pácolt rózsaszín kacsamellhez és a karfiolkrémhez néhány szem sárgabarackot sütöttem meg hirtelen, melyeket egy kevés páclével ízesítettem. Végül a kacsamellről óvatosan lehántott és szép ropogósra kisütött kacsabőrrel díszítettem. Rendkívül jól egészítették ki egymást az ízek: a sárgabarack gyümölcsös édessége, a kacsamell pikánssága, a kókusztejes karfiol krémessége és csillapító hatása. (recept)

3 megjegyzés:

Flat Cat írta...

A kirándulás sem lehetett rossz! ;) De ez az étel, minden elemével együtt az, ami igazán kedvemre való! :D

trinity írta...

Az jutott eszembe, hogy Neked ez egyszerűen a véredben van-mintha genetikai dolog lenne a főzés nálad...Ezt abszolút pozitív értelemben mondom, de hihetetlen jó ötletek pattannak ki szikraként az agyadból!
Gratulálok!!!
Ja, és inkább főzz, mint rulettezz, szerintem is:))))

Beatbull írta...

Flat Cat: Örülök, hogy tetszik!

trinity: Köszi ;) A kókusztej-sárgabarack párosítást anno Ízbolygó VKF-jére próbáltam ki (ld. csokis ravioli kókusztúróval), s onnét maradt meg az emlék, hogy milyen jók együtt. A kókusztejet pedig Segal nyomán póréhagyma főzéséhez használtam - innét jött az ötlet, hogy miért ne lehetne a jelenleg szezonban lévő karfiollal is.