csütörtök, január 28, 2010

Bock Bisztró

Néhány évvel ezelőtt szüleimmel jártam a Bock Bisztróban és itt ettem életemben először füstölt kacsamellet, pofahúst és malacfület. Annyira mély nyomokat hagytak bennem, hogy azóta a körtés salátát füstölt kacsamellel, valamint az ökörpofa retro nevű fogást itthon is kikísérleteztem és elkészítettem. Utóbbi máig is megtalálható az étterem tábláin, így látogatásunkkor végre Ditémnek is meg tudtam mutatni az általa is kedvelt pofi és fül eredetijét.

Egy szombat este apukámmal és Ditémmel együtt hármasban érkeztünk vacsorára. Az ajtóban Cuki bácsi fogadott, aki az egész este folyamán kitűnő borokkal látott el minket. Szép nagy asztalhoz vezetett, ahonnét beláthattuk az egész éttermet. Egy légtérből áll a belső rész, amihez egy pult és egy borfal tartozik, mely előtt egész este harmonikás játszott kellemes hangulatot teremtve. Magas belső mennyezet, sok kép a falon - ezekből kilóg a bejárat mellett felfüggesztett véres hús, amely szerintem több ember számára is ijesztő s nem feltétlenül étvágygerjesztő látvány. Az asztalok kellemes távolságban helyezkednek el egymáshoz képest, vagyis társalgásra pompás. Abrosz nincs, ötletes megoldás viszont a rengeteg parafadugó, amely az asztalt borító üveglap alatt rejlik. A középen húzódó pult felett három nagy táblán a heti ajánlat látható, melyet pincérünk kiegészítésekkel megtoldva örömmel fel is olvasott nekünk.

bock bisztró beltér royal hotel erzsébet körút budapestBock Bisztró (kép forrása: diningguide.hu)

A menü olvasása közben aperitifként egy pohár friss rozét kortyoltunk. Nagyon szép a borválaszték, nem csak Bock borokból áll (bár Bock borokból eddig még csak finomakat ittam), s a legtöbb tétel kimérve is kapható. A legendás halászléről sajnos lemaradtunk, ezt szombat délben tálalják. Amennyiben szombat estére foglaltunk asztalt és meg szeretnénk kóstolni a halászlevet, érdemes a foglalásnál megemlíteni, hogy tegyenek félre 2 tányérnyi levest estére. Nagy gond viszont nem volt abból, hogy lemaradtunk a halászléről, hisz így is nehéz volt választani a számos finomságból.

Ízelítőként tepertőkrémet kértünk, melyhez kétféle friss házi kenyeret kaptunk. Mindkét kenyér ropogósan és még melegen érkezett. A tepertőkrém a nyáresti szalonnasütés nyugalmát idézte, hisz a kenyerekre kenve teljesen olyan íze volt, mint a tábortűz felett megolvasztott és kenyérre csöpögtetett szalonnának. Akár egész este is csak tepertőkrémet és kenyeret ehettünk volna, de időközben megérkezett az előételünk. Ditém és apukám fokhagymás konfitált sütőtököt rendeltek. Hidegen érkezett, s ugyan nem volt túlságosan fokhagymás, nagyon kellemes volt az íze. Én előételként lencse-velouté-t kértem libamájjal töltött raviolival. A ravioli tésztája méretét tekintve óriási volt, a libamáj elveszett benne, inkább lencseleves volt finom tésztával. A leves rendkívül jól el volt találva: míg az első kanalaknál a lencseíz volt előtérben, a közepe felé füstös íz került elő, majd a vége felé egyre pikánsabbá vált, vagyis egészen az utolsó kanálig izgalmas maradt.

Főételként Ditém megkóstolta a híres ökörpofa retro nevű fogást, mely már évek óta folyamatosan szerepel a Bock Bisztró tábláin. Krumplipüré helyett most tarhonyát töltöttek a velőscsontba köretként. A pofi állagra és ízre pontosan az akkori élményemet idézte, Ditémnek viszont jobban ízlett az én változatom. A fül ugyanis aznap este a Bock Bisztróban kicsit túl puhára készült, s ezáltal elvesztette a porcos ropogósságát. Persze ízlés kérdése, hogy ki mennyire ropogósan szereti. Apukám és én is töltött dagadót rendeltünk jakabkagylóval, melyhez kocka alakú mille-feuille formájában tálalt rakott krumplit kaptunk köretként. Utóbbi nagyon tetszett, főleg az is, hogy a krumplilapok közti rétegekben a kolbász és a tojás szép brunoise-ra voltak aprítva. A dagadó enyhén pikánsan volt megtöltve, ízre finom volt, viszont egy halványat száraz hatást keltett. A tandoorival fűszerezett jakabkagyló inkább csak díszként szerepelt, de ettől függetlenül tökéletesen volt elkészítve. A főétel végére apukámmal teljesen elmélyültünk különböző kadarkák kóstolgatásába. Szerencsére Cuki bácsi is kadarka rajongó, így jobbnál jobb borokkal lepett meg bennünket.

Desszertként apukám négy sajtot és négy lekvárt kért, melyek közt az őrségi sajt volt messze a legfinomabb. Ditém csokis créme brulée-t rendelt, melyet dohányfagyival tálaltak. A créme brulée-t a megszokott karamellréteg helyett az újabban nemzetközileg is egyre divatosabbá váló pezsgőcukor borította. A brulée állagra és ízre is tökéletes volt, vörösbort hozzá kortyolgatva fenséges. Nekem leginkább a táblán olvasható csörögefánk keltette fel az érdeklődésemet. A friss, ropogós csörögefánkhoz barnasörös sabayon / zabaglione, s benne egy gombóc fagylalt került a tányérra. Külön-külön és együtt is nagyon finomak voltak. A diningguide.hu oldalán olvastam, hogy világos sörrel próbálkoztak először, de nem működött, s áttértek a barnára. Szerintem búzasörrel is kitűnően működik - Alexander Herrmann könyve nyomán nálam is elkészült már jegelt búzasör-sabayon formájában.

Nagyon jól éreztük magunkat, minden fogás kiváló volt és nagyon ízlett. Az ételekhez és ételek között kóstolt borok is mind kivétel nélkül finomak voltak. Rendkívül udvarias volt a kiszolgálás, bármelyik pincér örömmel mesélt bármely fogás részleteiről, kitűnő bort javasolt hozzá s türelmesen válaszolta meg minden felmerülő kérdésünket. Továbbra is ajánlom mindenki számára a Bock Bisztrót, amennyiben mai napjainkba átmentett finom magyar ételekre vágyik jó borok társaságában.

5 megjegyzés:

PartizánOrsi írta...

Mi Kalinkával decemberben voltunk a Bock Bisztróban, mindkettönk elöször. Én is ökörpofa retrót ettem és nagyon ízlett. Az elöétel elötti sültzsír szerintem átlagos volt és erösen túlméretezett. Az elöétel (több féle zöldséges elöételböl kóstoló) jó volt. Az ökörpofa nagyon ízlett, de igazából nem értettem hozzá a hagymás malacfület, ami ráadásul túl sok is volt. Perzse, texturális ellenpont meg minden, de szerintem elhagyható.
Egy nagy baj volt: desszert már nem fért belénk :-)

Zsé írta...

Off
Kedves Beatbull,
még ősszel írtad, hogy vadászol sárga céklára, én idekint találtam, remélem hamarosan otthon is elterjed. Ha érdekel, a link: http://avecleventdusud.blogspot.com/2010/01/aranysarga-cekla.html

On
A Bock nekem nagy kedvencem, az említett ökörpofa retro sztem egy rendkívül jól eltalált étel (férjem ettem, én csak kóstoltam:-)

Zsé

Beatbull írta...

PartizánOrsi: Örülök, hogy kipróbáltátok ;) Jókora adag a tepertőkrém, igen. Nekem azért ízlett nagyon, mert a szalonnasütéseket idézte, s eddig tepertőkrémeknél nem volt ilyen élményem.
Nekem a malacfül nem volt elég ;) De amúgy igen, rendes méretűek az adagok - ami szerintem nem gond.

Zsé: Köszi! Én is reménykedem, hogy elterjed, bár nekem az is elég lenne, ha legalább a nagykerben feltűnne errefelé, mert akkor a zöldségesemmel meg tudnánk oldani a beszerzést. De egyelőre nincs. Hmm, lehet idén céklát növesztek az erkélyen ;)

Sajtkukac írta...

Nálam is a Bock az abszolút favorit! Szeretem a hangulatát és az ételek is mindig elkápráztatnak.
Legutóbb (a karácsonyi-szilveszteri kajadömpingre tekintettel) csak egy tésztát ettem - tejszínes, vargányás - és még az is lenyűgöző volt.
Remélem marad még sokáig a színvonal :-)

Beatbull írta...

Már elég régóta tartják a színvonalat, szóval szerintem csak maradnia kellene ;) A táblán olvasható házi tésztákkal én is szemeztem, de végül levesbetét formájában kóstoltam meg. Jó tudni, hogy azok is kifogástalanok ;)