Csalogány 26
A sok pozitív értékelést olvasva már régebb óta szerettem volna eljutni a Csalogány 26-ba. Most véletlenül alakult úgy a programunk Ditémmel, hogy egyik este felkerestük és megismerkedhettünk Magyarország (állítólag) legjobb éttermeinek egyikével.
Az este jól kezdődött, hisz spontán döntöttünk úgy, hogy a Csalogány 26-ba látogatunk el, s ennek ellenére sikerült még egy asztalt foglalnunk. A fogadtatás udvarias volt, igaz más éttermekben sokkal kedvesebben is üdvözöltek már minket. Maga a beltér kicsi és egyszerű: sárga falak képekkel, egy polcon szakácskönyvek sorakoznak, a terem másik végében egy kis bár, mellette külön bútor. Utóbbi felett található egy nagy képernyő, melyen a konyhának egy kis sarkában zajló történéseket követhetjük nyomon. Az asztalok egymáshoz képest kissé szűkösen vannak elhelyezve, ezért a szomszéd asztalok erőteljesen áthallatszanak, vagyis a beltér igen zajos. Ha a randi folyamán beszélgetni szeretnénk, az ablak mellé foglaljunk helyet, talán ott megértjük egymás szavát. A kis hely ellenére rengeteg a pincér, közülük sajnos csak egy volt figyelmes az esténk folyamán.
Néhány pillanattal azután, hogy helyet foglaltunk, az egyik pincértől megkaptuk a jól áttekinthető étlapot. Mivel meg szerettük volna ismerni a konyhát, ezért a menü mellett döntöttünk. 2-2 szelet kenyeret kaptunk kemény hideg francia vajjal. A kenyér nagyon finom, gyönyörűen ropogós a héja, sózása is tökéletes. Sajnos viszont igen spóroltak nálunk a kenyérrel, ugyanis annak ellenére, hogy elfogyott a tányérunkról, csak a sajtfogásnál kaptunk újabb szeleteket. Üdvözlőfalatként egy kevés lazactatárt kaptunk, melyet zselé fogott össze. Ízre és állagra kellemes volt, nyitó fogásnak jó. Ezt préselt kacsamáj követte birspürével. Kinézetre nem sikerült szépre a máj, de ízre kimondottan jól el volt találva. Ellentétben a birspürével, amely állagra ugyan szép krémes volt, de a birs(körte) ízét elnyomta az ánizs. Az asztalokra terített fehér abrosz ugyan szép, de sajnos meglátszik rajta minden piszok. Mint pl. a tányér aljának a nyoma, mely csúnya fekete és barnás körvonalat hagyott a terítőnkön(!) Ilyenkor merül fel az emberben a gondolat - főleg, ha olvasta Anthony Bourdain vallomásait -, hogy ha a tányér alja ilyen fekete nyomot hagy, akkor milyen tiszta lehet a konyha többi része!?
"S most jöjjön a leves" - vagyis ezekkel a szavakkal vezette fel a pincérünk a következő fogást. Az este folyamán több fogásnál is feltűnt, hogy a pincérek nem nagyon szeretnek az egyes fogásokról beszélni ill. társalogni - sőt mi több, tálaláskor sem szeretik elmondani, hogy mit is láthatunk a tányérunkon. A levesnél is külön meg kellett állítanom egy pincért, hogy ugyan említse meg, mit is szolgáltak most fel - ugyan láttam, hogy mi úszik a lében, de érdekelt, hogy a konyha mit szándékozott feltálalni és miknek kellene jelen lenniük a tányéron. Visszatérve a fogásra: shiitake-gombalevest kaptunk debrecenivel. A gombának sajnos semmi íze sem volt, még a shiitake-ra jellemző umami-íz is elmaradt. Azt reméltem, hogy talán a lében lesz majd némi gombaíz, de itt sem leltem rá. A néhány karika debreceni viszont kellemes ízt adott a híg lének. A levest "hortobágyi húsos palacsinta" követte, mely valójában a csirke különböző részeit tartalmazta egy igen jól eltalált paprikás formájában. A palacsintát ötletesen két kicsi palacsintatésztából sütött gofri idézte. Mindezt egy kevés kaporolaj, könnyítő tejfölös hab és ugyancsak paprikásan elkészített kakastaréj egészítette ki. Kimondottan finom volt az összeállítás, mindössze a csirkehúsdarabok állaga volt túlságosan puha, s ezáltal jellegtelen. A tányér elvétele után egy újabb fekete tányérnyommal szaporodtak meg a koncentrikus körök az abroszunkon. Kínos.
Az est fénypontja következett: tőkehal vajmártással és házi burgonyagombóccal. A fél hüvelykujjnyi tőkehal kissé apró, ám tökéletesen volt elkészítve. A burgonyagombóc is kellemes állagú volt, igaz kissé kilapult. A vajmártás kellemesen kötötte össze a tányér elemeit, viszont egy kicsit több savval még jobban kiemelhette volna az egyes ízeket. A fő fogás előtt frissítőt kaptunk birssorbet formájában, mely ugyan megtette a frissítő hatását, de nem varázsolt el bennünket. Főételként szopós báránysült érkezett sült jégcsapretekkel, polentatoronnyal és citrusos mártással. A citrusos mártás rendkívül jól el volt találva, a tányér minden elemével harmonizált. A polentatorony szuflészerű könnyed laza állagú, de sajnos erőteljesen el volt sózva - a hajszálvékony karamellréteg a tetején viszont jó ötlet. A jégcsapretek nyomokban szépen megpirult, állagra halványat túl ropogós, ötletet tekintve viszont izgalmas. A báránynyakra szép kérget pirítottak, kellemesen megpuhult, ám furcsán hatott, hogy sok kőtőhártyát hagytak rajta a hús külsején (a belsejében értem a funkcióját, de kívül csúnya) és a hússzeletek a szürkétől a barnán át a rózsaszínig mindenféle színben pompáztak.
Sajtvariációk címén egy kecskesajtot, egy érlelt goudát és egy szelet morbier-t kaptunk. A kecskesajt elfogadható volt, a gouda erőteljes, a morbier még érhetett volna - ami viszont abszolút értelmezhetetlen volt számunkra, az a sajtok mellé tálalt rajnai rizling. Enyhén pezsgő, friss száraz fehérbor, mely aperitifként tökéletes lett volna, talán még 1-2 enyhe ízű sajt mellett is megférne, de a fenti sajtok mind teljesen elnyomták. A borhoz - akárcsak az ételekhez - sajnos nem kaptunk semmiféle ismertetőt a pincérektől. Időközben üresen álltak a vizespoharaink annak ellenére, hogy állandóan elhaladtak az asztalunk mellett a pincérek. Egyetlen figyelmes pincér vette ezt csak észre - kb. 10 perc után - s hozott újat. Az elődesszert felejthető volt, akárcsak maga a desszert, ami valójában egy langyos tejberizs, kissé gyömbéresen, pohárban tálalva. Petit foursként néhány aprósüteményt kaptunk (mandulás, kókuszos, cantuccini) - teához kiválóak lennének, de így a vacsora végére egyik sem volt meggyőző.
A slusszpoén végül azonnali távozásra késztetett bennünket, ugyanis az egyik vendég tőlünk messze a sarokban rágyújtott, s sajnos az egész belteret cigiszag árasztotta el. Egyik pincér sem oltatta el vele a cigarettát. Egy olyan helyen, ahol szeretnének valamit adni az ételekre, szerintem elfogadhatatlan a dohányzás engedélyezése, hisz erőteljesen befolyásolja az ízek és illatok érzékelését. Szerencse, hogy nem a menü közepén gyújtott rá valaki, különben a vacsoránkat félbehagyva távoztunk volna. Összességében az étel ár-érték arányban jó, ízre és tálalásra elfogadható, néhol kimondottan finom volt (pl. tőkehal, csirkepaprikás), de nem több. Véleményünk szerint Budapesten sok helyen jobb a konyha, mint itt. A figyelmetlen kiszolgálás, cigarettaszag és piszkos tányér viszont rendkívül lehangoló. Nem éreztük jól magunkat.
Húsosfazék is hasonló negatív élményekkel távozott a Csalogány 26-ból, ld. "Büntetésben a Csalogány 26-ban" című bejegyzését. Hasonló tapasztalatok a Tékozló homárnál és Gourmandulánál is olvashatóak.
23 megjegyzés:
A Csalogány a 2-3 évvel ezelőtti hypehoz képest sokat változott, mit leírásodból látszik, nem előnyére.
Több séfcsere is volt....
Szia!
Nagyon élvezets beszámoló volt és hasznos is,eddig fontolgattam a Csalogányt immár biztos vagyok abban h nem megyek.
Egy észrevételt azonban tennék,méghozzá úgy h magam nem dohányzom.
Ez a fajta hadjárat amit jópáran folytatnak a dohányosok ellen egyszerűen bosszantó,és nem is etikus.
Amennyiben egy olyan éttermet választasz,ahol a dohányzás engedélyezett,ott ne haragudj h ezt mondom de neked kell lenyeld a békát ha vki él a lehetőséggel.
Amennyiben számodra ennyire elviselhetetlen a dohányzó ember egy étteremben,úgy neked kell előre utánanézni h mi is a helyzet a kiválasztott hellyel.
remélem nem bántottalak meg a kissé sarkos véleményemmel de számomra felháborító ez a fajta hozzáállás miközben mindenki a toleranciáról papol és ódákat zeng az olasz meg a spanyol gasztrokultúráról pedig ha valahol nos ott aztán lehetne probléma a dohányos vendég lévén tömérdek van belőle,mégsincs ebből iylen szinten probléma.
Természetesen ez a vélemény nem csak és kizárólag neked szól,mindenkinek, aki úgy véli azért mert vki dohányzik maradjon az utcán.
Horasz: Ennek ellenére továbbra is magas értékelést kap, ezért voltam kíváncsi rá.
Kati: Nem hadjáratnak akartam beállítani, hanem a cigiszag (csakúgy mint a parfüm és esetleg a konyhából kiáradó kajaszag) erőteljesen zavarja az ételek és borok ízének, illatának, aromájának érzékelését. Épp ezért nem is járunk olyan éttermekbe, ahol engedélyezik a dohányzást. Nem találkoztam még olyan étteremmel, aki minőségi ételt szeretne felszolgálni és emellett engedélyezi a dohányzást. Tudtommal a Csalogány 26 egyébként nemdohányzó étterem(!)
Mi anno a hype (@Horasz:-)) idején voltunk és akkor kb. ugyanezeket a dolgokat tapasztaltuk és nem is értettük, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Aztán azóta sem tértünk vissza, pedig tervezem egy ideje. Most megint nem vágyom oda:-(((
Nem dohányzó????
akkor maximálisan egyetértek veled,és teljesen jogos a felháborodásod is.
az előbbiben kihagytam azt az étteremtípust ami alapból nem dohányzó hacsak nem vmi kőbunyec megy akit nem érdekel vagy nem 1haver akinek meg mindent szabad, téved be .
Nekem erre a legdurvább példám az volt mikro karácsonyi brunch svédasztalába evett bele kézzel!!!! a jópofa egy belvárosi 5* szállodában és a pincér úgy tett mint aki nem lát semmit....
Lehangoló.
Így persze
Ízbolygó: Félreértés ne essék, az ételek elfogadhatóak voltak, ár/érték arány is jó. Bár, mint írtam, Budapesten jópár helyen főznek jobban, mint a Csalogány 26-ban. A kiszolgálás és az egész körítmény viszont lehangoló volt. Mi sem értjük, mi ez a nagy felhajtás.
Kati: Tudtommal csak nemdohányzó asztalok vannak. Gyanítom, hogy a bejárat melletti sarok a dohányzórész, máshogy nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem oltatták el a cigarettát. A beltér viszont bagószagú lett, szóval semmi haszna. Külön poén egyébként, hogy a sarokban, ahol dohányoztak, pont mellette lógnak a kabátok...
Ez a svédasztalos középkori vendég eléggé durva. Sajnos vannak ilyenek...
Horasz: milyen séfcserékről vélsz tudni? A nyitás óta Pethő Balázs a séf (és résztulajdonos). A helyettese sokáig Mogyorósi Gábor volt, Ő nemrég átköltözött konyhafőnöknek az Aranyszarvasba.
Beatbull: a dohányzás tényleg dühítő egy ilyen, ételekre koncentráló, egyterű, nagyon közeli asztalokkal berendezett helyen. A kaja és az ára szerintem teljesen rendben van, a mikroadagok kissé nőttek is a válság hatására. A pincércsapat talán most a legfigyelmesebb az étterem nyitása óta.
Az aránytalan felhajtás oka annyi, hogy ez Molnár B. Tamás (Alexandra kalauz) törzshelye. A főtulaj pedig MBT harcoskedvű egyesületének (MGE) egyik főalakja és 'hangja', Pollok László.
A Csalogányban velünk is és másokkal is olyan udvariatlanok voltak a pincérek, hogy már emiatt nem említhető a legjobb éttermek között a hely (részletesen itt rok erről: http://husosfazek.blog.hu/2008/03/05/etteremteszt_buntetesben_a_csalogany_26_ban ). És amúgy az ételek terén sem olyan kiemelkedő a teljesítményük. Egyszerűen jó kapcsolataik vannak az étteremkritikusok felé, ez a titkuk (pl.: az Alexandra Étteremkritika-könyv 2008-ban is ezért hozhatta ki őket a legjobbnak), és ezért emlegeti mindenki a legjobbak között. Ideje észrevenni, hogy a király meztelen!
Hapci: Milyen lehetett akkor korábban a felszolgálás? Nekünk is ez jött le, hogy ennek a helynek csak az ismerősei miatt lehet hírneve.
Bogármester: Köszi a linket, sajnos nem olvastam el, mielőtt odamentünk - lehet akkor más éttermet választunk.
Bogarmester: igen, jók a kapcsolataik, Molnár B. minden héten többször ott üldögél és (feltehetőleg ingyen) kajál...
Ettől függetlenül az étterem - szerintem (www.gasztrojazz.blogspot.com) - jó, persze, nem a legjobb. Pethő Balázs viszont a egyértelműen a legjobb magyar séfek közé tartozik. Csak azért nem járok gyakrabban, mert elég picikék az adagok és - személyes okokból - nem kedvelem Pollok urat. :)
Beatbull: a felszolgálás sose volt tökéletes. Kezdetben Csongrádi Csaba volt a főpincér, őt a kissé fensőbbséges stílusa (vagy a kikezdhetetlen szakértelme?) miatt páran kikezdték. Anonim tökfilkók a neten elkezdték szegényt Tasnádi Csabához hasonlítgatni, végül kirúgták. Utána megcsinálta az Olimpiát Takács Lajossal. Későbbről egy vörhenyes hajú, alacsony, brókerkinézetű gyerekre emlékszem leginkább, őt eléggé rühellettem. A mostaniak viszont - pár hetes ebédtapasztalatom szerint - teljesen normális csapatot alkotnak. Persze, nem olyanok, mint pl. az 57 vagy a Bock pincérei, de nem is tapló parasztgyerekek.
Hapci: Mint ahogy a bejegyzésemben is írtam, az ár/érték-arány jó, de Budapesten sok helyen jobb a konyha, mint a Csalogány 26-ban. Csongrádi Csabáról én azt hallottam, hogy "átment" és nem azt hogy "kirúgták". Mindenesetre megértem, hogy megvált ettől a felszolgálóbrigádtól. Szerintem az Olimpiában kitűnő tanácsokat ad az ételekhez illő borokkal kapcsolatban és rendkívül kedves is volt.
A felszolgálók nem változtak a Csalogány 26-ban Bogármester tavalyi bejegyzéséhez képest. Ditém is elolvasta Bogármester bejegyzését a húsosfazékon, s megjegyezte, hogy a mi látogatásunkkor is a mögöttem lévő asztalt szó nélkül rakodóhelyként használták a szomszédos asztalok italaihoz. Ehhez még hozzájönnek a fentebb említett komoly gondok és hibák. Előnyösebb lenne 2-3 asztaltól megválni és azokat rakodóasztaloknak kinevezni. Talán a zaj is csökkenne ezzel együtt és a pincérek sem sürögnének/forognának állandóan.
Beatbull: picit többet tudok nálad a viszonyokról és a szereplőkről, de ne haragudj, mindent nem írhatok le. A Csalogányban tényleg nagyon üdvös lenne az asztalokat megritkítani.
Én a Maligán üzemeltetésével próbálkoztam pár hónapig, Litauszki Zsolt után. Hál' Istennek, már nagyjából kihevertem...
Mi nemrég vacsoráztunk a Csalogányban és nagyon jól éreztük magunkat. A kritikákat elolvasna én is hasonlótól tartottam - figyelmetlen pincérek, zaj - de nagyon kellemesen csalódtam. Egy francia üzleti partnerrel és a feleségével mentünk oda, ők is nagyon elégedettek voltak - pedig jártak már néhány jó helyen. A pincérek pont annyira voltak jelen, amennyire kellett, és az egyikük folyékonyan beszélt franciául, ami barátunk választását igen megkönnyítette (persze én is magyarázgattam neki angolul, de azért a saját nyelvén mégiscsak jobb....).
Az ételek is nagyon ízlettek, nálam mondjuk a desszert (sütőtökfagylalt, illetve curryfagylalt csokitortával) vitte el a pálmát.
Nem vonom kétségbe a Te véleményedet (of course) csak azért írom le, mert mi tényleg egy kellemes estét töltöttünk ott.
A dohányzással kapcsolatban viszont mélységesen egyetértek!!!!!
Köszi a hozzászólást, Sajtkukac! Örülök, hogy jól éreztétek magatokat és a felszolgálás is megfelelő volt. Ezek szerint erősen változó a teljesítményük, hisz nem csak nekünk volt negatív és nem csak Nektek volt pozitív tapasztalatok.
ps: Tán juharsziruppal készült a sütőtökfagyi? A blogomon találsz hozzá receptet ;)
Beatbull: Igen, ez számomra is érthetetlen, miért nem kezdenek valamit a felszolgáló személyzettel, az indulása óta szerintem ezen a területen éri a legtöbb kritika az éttermet (mondjuk higiéniai problémám még nem volt, de a többi résszel egyetértek). Én amúgy nagyon szeretem a helyet, és azt tanácsolnám azoknak, akik itt visszariadtak a kipróbálásától, hogy azért menjenek el mégis, szerintem így is a jobbak közé tartozik Pesten a hely.
Egyébként nem kötözködésből, hanem tényleg a puszta kíváncsiságtól hajtva kérdezném Beatbull, hogy mely éttermeket találtad jobbnak; én mondjuk messze nem voltam még minden ajánlott helyen, de olyanra, amelynek a konyhája egyértelműbben jobb lett volna a Csalogányénál, nem sokra emlékszem. Inkább minimális eltérésekkel, de nagyjából egy szintre pozícionálnám ezeket. Ami mondjuk a legjobbnak bizonyult számomra, az a Maligán volt Litauszki vezetése alatt.
Nekem sem sikerült még minden helyet bejárnom, de egyértelműen jobb szerintem a konyha pl. a Bábelben, Bock Bisztróban, Olimpiában, vagy a Tigrisben. A Caffé la Terrában is jobb volt a konyha, mint a Csalogányban - de itt elég régen jártam, nem tudom változott-e azóta a helyzet. Segal is sokkal de sokkal jobb volt - csak sajnos bezárt. Lehet sokaknak más lesz a véleménye, de szerintem még a Mammut II-ben a Leroy Caféban is jobban főznek, mint a Csalogányban. S mellesleg még udvarias is a kiszolgálás (csak igen szűkösek a nemdohányzó helyek). A Maligánban is jártunk, amikor még Litauszki főzött ott. Onnét kevert élményekkel jöttünk el - a kiszolgálás ugyan kicsit jobb volt a Csalogánynál, de erőteljes problémák voltak vele. Az ételek közt voltak nagyon jók (pl. borjúnyelv vagy véres hurka céklával, almával) és értelmezhetetlenül gyengék is (pl. agyonsózott forró tejszín hagymakrémleves néven íz és illatmentes szarvasgombával tálalva, vagy appenzeller császármorzsa mindenféle komplementer nélkül (pl. egy kevés lekvár (pl. paradicsom, narancs, vagy füge) rendkívül sokat dobott volna rajta)).
Hm, be kell vallanom, a Caffé la Terráról nem hallottam még, de mindenképp utánanézek. Köszi. Segalról sajnos lekéstem, már épp kitaláltuk, hogy oda foglalunk legközelebb, amikor hallottuk, hogy bezárt. :( A Tigrisben még nem voltam, de jókat hallok róla, a közeljövő egyik terve a meglátogatása. A Leroy Café nekem egyértelműen negatív tapasztalat volt ételek terén - nem ehetetlen fogások, de annyira semmi extra, sőt inkább középszerű, hogy azt eszembe nem jutott együtt emlegetni a Csalogánnyal. A Bábel, Bock, Olimpia pedig nekem a már említett egy szint, kisebb eltérésekkel. A Bock jó volt nagyon,viszont kissé nehéznek éreztem, illetve picit nagyok voltak az adagok ahhoz, hogy a menüm végére érjek, ilyen gondom a Csalogánynál nem volt. Az Olimpia zseniális, már maga a koncepció miatt is, valamit itt találtam jobbnak, valamit meg a Csalogányban (a desszertek terén pl. inkább a Csalogányra szavaznék - azzal együtt, hogy persze Lajos desszertjeivel sem volt nagy gondom). A Bábelt talán én is egy picit jobbnak éreztem konyhailag, de azért annyival nem, mint amennyivel többet fizettünk ott.
Bocsánat, az lemaradt, hogy köszönöm, hogy válaszoltál!
Már régen akartam ide kommentelni, csak valahogy mindig lemaradt, de látom még pörög az ügy...
Én Niki véleményéhez csatlakoznék. Nekem még sosem okozott csalódást a hely. Leroy Café??? nem is értem, hogy jön az ide...
Az elmúlt években többször voltam hol menüebédelni, hol ebédelni, hol vacsorázni. Voltak hozzá nem értő pincérek, de se udvariatlanságot, se hanyagságot nem tapasztaltam. Bár én alapvetően nem szeretem egyébként sem ezt a "beszéljük meg az ebédet" pincér-stílust :)
Vittem külföldi komolyembert is oda, aki már végigette Európa összes csúcséttermét, és emellett nem gasztrosznob, hanem egy kifinomult és kulturált pasi, aki teljesen el volt ájulva az ebédtől. külön megköszönte, hogy idehoztam.
Olyan volt, amiket itt olvastam, mintha nem is ugyanazon a helyen lettünk volna.
Piszke: Belinkeltem néhány hasonló véleményt, szóval nem csak nálunk voltak gondok.
Szerintem félreértesz, nem soroltam a Leroyt a csúcséttermek közé, csak azt írtam, hogy a Csalogányban kóstolt ételeknél szerintem jobban főznek. Vagyis véleményem szerint a Csalogány sem csúcsétterem (csak annak próbálják beállítani). Azért említettem csak, mert kb. 300m-re van a Csalogánytól és ellentétben a Csalogánnyal a Leroyban bármelyik levesnek több az íze és nem sóztak még el semmit sem. Az igaz, hogy ezen túl nem több. Csalogányra visszatérve: Szerintem kár különleges dolgokat felszolgálni, ha nem tudja a konyha összhangba hozni a tányéron ill. jól elkészíteni. Pusztán azért, mert különleges dolgokat vagy degusztációs menüt adnak, szerintem még nem lesz automatikusan magasabb színvonalú az étterem.
A bejegyzésben nem a "beszéljük meg" stílusra utaltam, hanem pusztán annyira, hogy felszolgáláskor legalább annyit mondjon el, hogy mit szervírozott fel éppen. Ill. ha megkérdezem, akkor tudjon valamit mondani a fogásokhoz, s ne kihúzni kelljen belőle.
Beatbull: már írtam, nem vagyok egy Pollok-fan, de a Csalogányt egy kategóriába sorolni a Caffe La Terraval (itt lakom tőle fél kilométerre) vagy a Leroy lánc bármely egységével... Hát, elég vicces.
Soha egyetlen tökéletlenül elkészített húst nem ettem a Csalogányban. Volt, hogy keveset kaptam, volt füst, volt tapír pincér, könyörgés kenyérért, stb., de a konyha teljesítménye a főételek terén egyszerűen nem kérdőjelezhető meg. Pethő Balázsnál jobban húst nem süt senki. Pont.
A leves meg a desszert már más tészta, azokból bőven emlékszem jellegtelen vagy éppen gázos példányokra...
A Segal Viktor pedig sokkal jobb lenne? Miben, bedőlésben? Na, ez a másik nagy vicc. Ki beszélte ezt be neked? Talán kérdezd meg őt a Balázsról, szakmai tudásukat illetően. :)
Sziasztok! Csak hogy legyen friss élmény is...
Lehet hogy mostanra eljutottak a neten fellelhető negatív kritikák az étterem vezetéséhez is, mert mikor múlt héten ott voltunk, kifogástalan estében volt részünk.
Az ételek egytől-egyig nagyon finomak voltak, erre csak azért nem vesztegetek több szót, mert ebben nemigen volt vita eddig sem.
A felszolgálás minősége viszont tényleg nagyon sokat változott (én magam 3 éve voltam itt legutóbb, akkor cseppet sem voltam elégedett ezen a téren). Most 3-4 kedves és udvarias pincér ügyelt folyamatosan, hogy minden a helyén legyen, nem feltűnően voltak jelen, de amint kifogyott a víz, vagy a tényleg finom házi kenyér, azonnal pótolták a hiányt. :) Minden ételről kaptunk egy rövid tájékoztatást, kérdés esetén pedig kimerítő választ.
Az egyetlen, ami még mindig megoldatlan, a túl sok, egymáshoz közel elhelyezett asztal kérdése...de ezt leszámítva tényleg minden tökéletes volt.
Ez pedig egy teljesen friss, tegnapi élmény. A kiszolgálás szerintem szuper volt. Viszont mind az erős fények, mind a zaj engem továbbra is zavarnak az ételek maximális élvezetében. Hiszen szeretem megosztani az élményt és megbeszélni és ez nem egyszerű, ha kiabálni kell. Az étel elfogyasztása után még maradt mindkettőnknek kb 1 dl bora és azt jó lett volna nyugiban beszélgetve elfogyasztani. Itt nem ment.
Megjegyzés küldése