Sós máglyarakás
Véletlen folytán születnek a legjobb ötletek - vagy maradékokból. Jó példa ez a sós máglyarakás is, ami úgy született, hogy hét közben omlettet készítettem paradicsommal és vargányával, amibe beledobáltam egy megmaradt feldarabolt bajor perecet. Nálam az omlett hasonlóan készül a császármorzsámhoz, azaz a serpenyőben egyik oldalról megsütöm, majd - mivel lusta vagyok és amúgy is eléggé körülményes megfordítani - serpenyőstül bekerül a kb. 200°C-os sütőbe legfelülre, hogy felülről is szépen átsülhessen. Így a sütőben még enyhén fel is fúvódik, amitől még könnyedebb is lesz az állaga (bár erre úgy is rásegíthetünk, hogy egy kevés tejet, tejszínt, sört, bort - vagy amilyen folyadék épp kéznél van - adunk a tojásokhoz elkavaráskor). Másrészt pedig az omlettnél a beledobált perecdarabok teteje szép ropogósra meg is sült, míg alul a tojásos massza által megpuhult. Erről jutott eszembe a kissé átszerkesztett máglyarakásom, s végül így született az ötlet, hogy tulajdonképpen a sós máglyarakásnak sincs semmi akadálya.
A sós máglyarakáshoz édes kalács helyett lúgos tésztából készült bajor kiflit használtam - most ez nem a reklám helye, de ilyen kiflit egyébként magyar tescokban is láttam már. A vaníliás cukrot kakukkfűre, a cukrot sóra és frissen őrölt színes borsra, a tej egy részét pedig búzasörre cseréltem. Sütőben szép ropogós barnára sült a kifli teteje, míg alul a megsült tojásos masszában megpuhult. Önmagában is finom, de én még egy kevés frissen készült paprikamártással is meglocsoltam. (recept)
3 megjegyzés:
WOW! Ezt szívesen megkóstolnám :)
Az omlettet én is mindig így készítem! Azért mint ahogy te is írtad, szép könnyű és levegős legyen. Az egyetlen hátránya, ha nem egyből szolgálják fel akkor össze esik. Tehát nem lustaság, hanem öntudatlanul is a tökéletességre való törekvés! ;)
Ami: Köszi, örülök, hogy tetszik!
Polimer: Köszi a megerősítést, ezek után a tányéros fordítós módszert végképp nem fogom kipróbálni ;)
Megjegyzés küldése