Igyekeztem olyan éttermeket meglátogatni, amelyek a hagyományos toszkánai vagy firenzei ételeikről híresek, s lehetőleg még olaszokkal is legyenek teli turisták helyett. Igazán nagy szerencsém volt a szállodám egyik recepciósával, ő ugyanis Firenzében született és azóta is Firenzében él, vagyis egy őslakos, aki mint a legtöbb olasz szeret jót és finomat enni. Tőle kértem tanácsokat, hogy hova érdemes ellátogatnom és mindegyik javaslata nagyon bevált.
Érdemes néhány dolgot általánosságban megjegyezni a firenzei trattoriákról, fiaschetteriákról és osteriákról, azaz éttermekről. Első, legfontosabb és nagyon is üdvözlendő: az éttermekben tilos dohányozni. Érdekes, hogy az étterem előtt sem sorakoznak a dohányzók, a legtöbb cigarettát német turisták kezében lehet látni. Néhány helyen, amikor elkészültek a vendégek a vacsorájukkal, a számla kifizetéséhez a vendégek felállnak az asztaluktól és előremennek a pulthoz, ahol a kassza is található. Itt történik a fizetés. Persze a turisták számára az asztalhoz is kihozzák a számlát, elviszik a pénzt és visszahozzák a visszajárót az asztalhoz. Általában nem várnak borravalót, viszont mindenhol kell egy 0,50 cent és 3 euro közötti díjat fizetni a terítékért (coperto). Ezért cserébe jár egy alátét, evőeszközök, friss kenyér, olivaolaj, néhol balzsamecet és a legtöbb helyen egy szép szövetszalvéta. Minden étteremben kapható házi vörösbor, némelyikben házi fehérbort is felszolgálnak. Viszont azon ne lepődjünk meg, hogy külön borospoharat nem mindenhol kapunk a borhoz. Külön ugyan kérhetünk, de a házi asztali bort sok helyen egyszerű poharakból isszák. A borlapról rendelt tételekhez természetesen jár a megfelelő pohár. A firenzei őslakos recepciós férfi azt javasolta, hogy Firenzében kerüljem a halat ill. a tenger gyümölcseit. Firenze ugyan csak kb. 100km-re fekszik a tengertől, mégis csak néhány speciális étteremben (ezekben nem jártam) érdemes halat vagy tenger gyümölcseit enni. Ott frissek és ezért cserébe meg is kérik az árát. A trattoriák többségében érdemes inkább tésztát vagy húst enni. Előbbinél, ha házi tésztára vágyunk, akkor igyekezzünk mindig tagliatellét vagy pappardellét választani, a többi üreges, csavart, nyomott vagy egyéb dísszel ellátott tészta zacskós termék. Néhol a ravioli még lehet házi, viszont a tortellini és ravioli sok helyen friss, de minden nap az étterembe szállítják, azaz nem házi.
Mindössze egy este tértem vissza csalódottan a szállodába, amikor a konferencia fogadásán kaptunk büfévacsorát. A helyszín ugyan csodálatos és igazán kiváltságos volt, ugyanis a konferencia résztvevőit a Palazzo Medici Riccardi dísztermeiben, a Medici család egykori lakhelyén látták vendégül egy büfévacsora formájában. Maga az épület nappal is megtekinthető, a pompás termekért érdemes ide 1-2 órára betérni. Sajnos a vacsora lebonyolításával nagyobb gondok akadtak: a teremben állandóan tömegnyomor uralkodott és innivalóért is egy hosszú sorba kellett beállni. A büféasztalon hidegtálak tornyosultak helyi finomságokkal: sonka, szalámik, sajtok hagymalekvárral, apró olivabogyó-krémes falatkák és óriási fagylalthasábok, amiből mindenki a saját tetszése szerint vághatott szeleteket. Az antipastik Firenzében jellemzően nem ecetbe vagy olajba eltett zöldségekből vagy tenger gyümölcseiből, hanem helyi felvágottakból állnak. Nem csak itt a fogadáson, hanem egyébként is mindenhol feltűnő volt, hogy üdítőként rendre vérnarancslevet ajánlottak. Szép volt látni a Medici palotát belülről, de gasztronómiai szemszögből az összes többi este jócskán felülmúlta a fogadást.
Számtalan lehetőség van Firenzében igazi helyi toszkán vagy firenzei ételeket megkóstolni. Az olaszok és külföldiek között is egyaránt legismertebb étterem az Il Latini. Mint a legtöbb jó étterem, egy kis mellékutcában helyezkedik el, mindenféle neoncsöves reklám vagy egyéb jelzés nélkül. Feltűnő viszont, hogy már este 7-kor is kb. 10-15 ember sorakozik az étterem előtt - pedig csak fél 8-kor nyit. Ha nincs asztalfoglalásunk, mindenképp igyekezzünk 7-re odaérni, nyitásra ugyanis a tömeg (hihetetlen) kb. 100 főre is megduzzadhat. Szerencsém volt, mert este 7-kor egy kedves fiatal amerikai házaspárral keveredtem szóba. Így egyrészt hamar el is telt a várakozás, s velük együtt hármasban egyszerűbb is volt asztalhoz jutni. Nagyon hangulatos az étterem belső tere: jobb oldalt a pultnál egész este folyamatosan szalámit és sonkát szeletelt egy férfi, mellette egy kis kapun keresztül egy ugyancsak kb. 40 főt befogadó terembe lehetett átjutni. A falon képek és dísztárgyak mellett egy óriási dugóhúzó-gyűjtemény is megszemlélhető. A plafonról ugyan lóg néhány csillár, viszont a sonkák abszolút túltengésben vannak. Az asztalon saját "Il Latini" feliratú finom extra szűz házi olivaolaj és ugyancsak saját nagyon kellemes házi vörösbor vár minket. Előételnek a már belépéskor is megtekintett házi felvágottakat kóstoltuk. Rendkívül jó prosciuttot és édesköményes szalámit kaptunk, melyhez még néhány apró mozzarellagolyó és egy kevés saláta is járt. Első fogásként az Il Latiniben mindenképp a frissen készült házi raviolit próbáljuk ki, nálunk ricottával és spenóttal volt töltve. Egyedül az Il Latiniben tűnt a paradicsommártás frissnek vagy legalább házi befőzésből származónak. Azt tapasztaltam, hogy az olaszok amint nem jutnak már optimális minőségű paradicsomhoz, azonnal inkább a konzervparadicsomhoz nyúlnak. Főételként sült nyulat rendeltem, ami Firenzében meglepő módon az olcsóbb húsok közé tartozik. Gyönyörű negyed nyulat kaptam, azaz egy szép pirosas barnás kérges puha hátsó nyúlcombot és egy darabot a nyúl gerincéből. Asztaltársaim rendkívül fiatal sült báránycombot és a ház specialitását, sült borjústeaket rendeltek. A báránycomb annyira fiatal volt, hogy állagra és ízre is egy jól megtermett tyúkra hasonlított. Mindegyik hús rendkívül jól volt elkészítve, igazi élmény volt. A ház köreteit, azaz enyhén fokhagymás spenótot, főtt krumplit és paradicsomos apró cukkínit is megkóstoltuk. Utóbbi volt a legjobb, de egyik sem ért a húsok nyomába. Desszertnek már nem volt helyünk, a pincérünk ezért egy pohár moscatival, enyhén pezsgő igazán kellemes ízű édes borral ajándékozott meg minket. Fizetéskor ne várjunk itt részletes számlát. Az öreg tulaj a pincérünkkel együtt az asztalunkhoz jött, megbeszélték, hogy kb. mit fogyasztottunk, majd az öreg tulaj felírt egy barátságos végösszeget egy cetlire és ezt kellett kifizetni. Kb. fél 10 körül távoztunk, s ekkor is még kb. 30-40 ember várt az étterem előtt egy felszabaduló asztalra. Egy estére mindenképp érdemes útba ejteni, viszont lehetőleg délben vagy előző nap kukkantsunk be asztalt foglalni.
A Trattoria Sostanza volt a másik étterem, ahol este ugyancsak sor állt az ajtó előtt. Maga az étterem egy teljesen csöndes és elhagyatott belvárosi mellékutcában helyezkedik el, ahová este talán félnénk is bekanyarodni. A belső tér keskeny, a bejárati pult mellett elhaladva 4db 8 fős asztalnál foglalhatunk helyet, melyek mögött az apró konyha helyezkedik el. Ide is érdemes nyitásra, azaz fél 8-ra érkezni, vagy korábban benézni és helyet foglalni. A hely szűkéből és az asztalok méretéből magától értetődő, hogy nem számíthatunk itt romantikus vacsorára, cserében viszont az este folyamán új ismerősökre tehetünk szert. Este sajnos nem szerepelt házi tészta a kínálatban, úgyhogy megkóstoltam a beszállított friss apró tortellinit olvasztott vajjal. Maga a tészta nagyon szép sárga, a töltelék is finom, viszont talán érdemesebb vaj helyett húsos paradicsomsugóval rendelni. Másodikként tortino di carciofit, azaz articsóka tortácskát rendeltem. Szándékosan erre esett a választásom, mert nem tudtam elképzelni, hogy milyen formában fogják tálalni ill. a tortácska kifejezés pontosan mire is utal. A tortino valójában egy tisztított articsókaalj formáját idéző összehajtott omlettet takart, melynek közepébe vajpuha articsókadarabok kerültek. Rendkívül egyszerű étel, gyönyörűen tálalva. Semmiképp sem szabad kihagyni itt a híres meringue (azaz habcsók) tortát friss málnával. A habcsókot nagyon óvatosan szárították, kevés cukorral készült és szépen porlott, azaz egyáltalán nem ragadt a fogakba. Friss málnával együtt csodálatos könnyed desszert, mindenképp érdemes rá egy kis helyet tartogatni. Jól esett volna hozzá egy espresso, a Trattoria Sostanzában viszont se kávét, se grappát nem lehet kapni. Az Il Latinihez hasonlóan távozásomkor, azaz kb. fél 10-kor ismét egy kisebb embertömeg várt az ajtó előtt.

Trattoria Sostanza
Néhány méterre a Trattoria Sostanzától, közel a Piazza di Santa Maria Novella térhez véletlenül a Pizzeria / Osteria Centopoveri étterembe tértem be egy este. A pizza ugyan nem firenzei találmány, itt viszont úgy tűnik, hogy szinte minden asztal pizzát rendel. Engem jobban csábított a napi ajánlatban szereplő fehérboros kagyló. Pont úgy készült, mint ahogy szeretem, azaz egy fehérbor-olivaolaj emulzióban pár perc alatt puhára párolódtak a friss kagylók. Egy kicsit több fokhagyma is kerülhetett volna bele - a pincérnő szerint a külföldi vendégek kedvéért hagyták el belőle. Kár. Tésztaételként lasagnette-ét kértem, mert első olvasásra egy apró lasagne lebegett a szemem előtt. Valójában nagy téglalap alakú tészták voltak egymásra halmozva és friss vargányás mártással meglocsolva. Fehérborral együtt tökéletesen harmonizált, a tészta viszont ezúttal sajnos nem friss, hanem zacskós termék volt. Másodikként polipcarpacciot kértem, mert nagyon felkeltette az érdeklődésemet az étlapon olvasva. Maga a carpaccio úgy nézett ki, hogy a főtt polipot téglatest alakba préselték, majd ebből vágtak hajszálvékony szeleteket, amolyan polipszalámit idézve. Kinézetre rendkívül mutatós volt, viszont abszolút semmi sav nem volt jelen a tányéron. A carpaccio alatt elrejtett salátalevelek teljesen érintetlenek voltak, s az édeskés húsú polipnak is jót tett volna egy alapos löket citromlé, fehérbor vagy ecet. Érdekes volt, hogy épp tartott a gesztenyeszezon, az étlapokon mégsem lehetett sehol sem találkozni gesztenyés ételekkel. Egyedül itt találtam egy gesztenyepudingot desszertként, ami önmagában finom volt, a karamellöntet és az amarettimorzsák viszont teljesen elnyomták a gesztenyeízt. Összességében rendben voltak az ételek, de talán mégis jobb ebben az étteremben pizzát rendelni.
A Trattoria Sostanzától alig 20 méterre az Arno felé haladva ugyancsak a Via Porcellana utcán található a Trattoria dei 13 Gobbi - véleményem szerint Firenze legjobb étterme. Még az érkezésem estjén látogattam el ide, amikor a firenzei őslakos recepciósomtól tanácsot kértem, hogy ő hova menne, ha igazán jó tésztát szeretne enni. Az étterem színültig volt, de ami még jobb jel, hogy nagyrészt olasz vendégekkel volt tele. Kissé komor és sötét a belső tere, hozzá illően barna faasztaloknál lehet helyet foglalni. Mivel egyedül érkeztem ezért egy két fős asztalnál kaptam helyet, közvetlenül a konyhával, pontosabban a grillállomással szemben. Az egyik híres firenzei specialitás a Bistecca Fiorentina, azaz egy óriási szelet marhahús szép medium rare állagúra grillezve. Egy élmény volt egész este nyomon követni, ahogy a nyers marhagerincről újabb és újabb szeleteket vágtak le, majd a grillre dobták, egyszer megfordították és végül ízlés szerint egészben vagy szeletekre vágva (tagliata) tányérokra helyezték. Figyelni jó volt, de inkább tésztára voltam éhes. A firenzei őslakosom tanácsát megfogadva pappardellét kértem vaddisznó sugoval. Életem eddigi legfinomabb tésztája volt. Friss, házi tészta, tökéletes al dentére főzve, majd egy paradicsomos vaddisznós mártásban átforgatva, hozzá egy pohár rosé, amit igencsak bőkezűen mértek. Ezek után mindent ki kellett próbálnom, főleg így, hogy a fogások közötti várakozást is kellemesen megrövidítette a grillen sülő óriási steakek látványa. Ekkor még nem tudtam, hogy tenger gyümölcseit Firenzében a tengertől való "távolság" miatt nem szabad rendelni, ezért tintahalragut kértem spenóttal és paradicsommártással. Szerencsém volt, ugyanis tökéletes puhára készítették a tintahalat. Nem tudom, hogyan csinálták, mert viszonylag gyorsan érkezett a tányér, azaz szerintem egy nagyobb lábasban már készen ott állhatott. Végül egy pihekönnyű egyszerű csokisütit is megkóstoltam, melyet forró csokimártással meglocsolva kínáltak. Eddigre már jól összebarátkoztam a pincérrel és a csokisütihez kérésemre egy tökéletesen illő chiantit hozott. Minden egyes falat egy élmény volt. Végül egy espressoval és egy grappával zártam az estét. Az ételeket és a hangulatot tekintve a legjobb este volt Firenzében. Ha netán egyedül mennénk, mindenképp a konyhával szemben foglaljunk asztalt.

Trattoria dei 13 Gobbi
A rengeteg friss és szárított vargánya valamint a pacal mellett talán még a vaddisznó játssza a legnagyobb szerepet Firenzében. A Palazzo Vecchio közelében az egyik téren (azt hiszem Piazza di Mercato Nuovo lehetett) még külön szobrot is állítottak a vaddisznónak. Egyik este a Ponte Vecchio hídtól néhány lépésre az Osteria del Cinghiale Bianco, azaz a fehér vaddisznó étterembe tértem be. A beltér magas és kissé szürkés, enyhén pince hangulatú. Érdemes egy belső asztalnál helyet foglalni, mert a bejárati fal mellett kissé huzatos. Az étlappal együtt egy borlapot is kaptam, utóbbit ajánlott szemügyre venni, a házi chianti itt ugyanis kb. egy olcsó egri pincebornak felel meg. Előételként habkönnyű spenótos és ricottás gombócok érkeztek olvasztott vajjal. Főételként ismét egy firenzei specialitást, pacalt kóstoltam, azaz trippa alla fiorentina. A pacalt kis cserépedényben sütötték meg hagymás és fokhagymás paradicsommártással és némi sajttal. A sótlan kenyérrel együtt rendkívül finom volt, s megkönnyítettem a mosogatók dolgát is. Ez az étterem a desszertjeiről híres, ezért a ház édességeiből kértem egy kóstolót. A langyos almatorta rendben volt, a profiteroles a meleg intenzív csokimártással finom, a házi tiramisu pedig egyenesen a legjobb tiramisu amit életemben valaha ettem. Sajnos már túlságosan jóllaktam ahhoz, hogy még egy egész adag tiramisut megegyek. Helyette egy pohár grappa brunello di montepulciano-val zártam a vacsorát, mely a legjobb grappa volt, amit Firenzében kóstoltam.
A felsorolt éttermek délben is nyitva tartanak, azaz ebédre is be lehet térni. Firenzében este éttermeket keresve érdemes a turisták főútvonalairól néha lekanyarodni egy-egy elsőre kissé félelmetesen üresnek tűnő sötét utcába. A legtöbb igazán jó étterem ezeken az eldugott helyeken található, többségük színültig tele helyi olaszokkal. Mivel ennyire tele szoktak lenni, ezért érdemes vagy pontosan nyitásra, vagy a második turnusra (kb. fél 10 körül) érkezni, esetleg napközben előre asztalt foglalni, amikor a kiszemelt étterem előtt elsétálunk. Ezeket és a fenti tanácsokat követve Firenzében mindig jókat lehet enni.
Címek:
Il Latini
Via dei Palchetti 6r, Firenze
Tel.: 055 210916
www.illatini.comOsteria del Cinghiale Bianco
Borgo S. Jacopo 43r, Firenze
Tel.: 055 215706
www.cinghialebianco.itPizzeria / Osteria Centopoveri
Via Palazzuolo 31r, Firenze
Tel.: 055 218846
Trattoria dei 13 Gobbi
Via Procellana 9r, Firenze
Tel.: 055 284015
Trattoria Sostanza
Via Porcellana 25r, Firenze
Tel.: 055 212691