Ebéd Firenzében

Firenzében a legautentikusabb, legolcsóbb és legjobb ebédet a vásárcsarnok körüli kisutcákban találhatjuk. Magában a vásárcsarnokban is lehet kapni meleg ételt, közülük a leghíresebb a da Nerbone standja. Talán nem is létezik olyan útikönyv Firenzéről, amelyben ne szerepelne a firenzeiek híres pacalzsemléje - s az ajánlás, hogy a legjobbat a vásárcsarnokban Nerbone standjánál kapjuk. Érdemes reggeliként vagy tízóraiként útba ejteni, mert a déli órákban ebédet is kínálnak s ekkor hatalmas tömeg veszi körül a standot. A húsos alaplében puhára főtt pacal mellett frissen vékonyra szeletelt főtt húst is kérhetünk a zsemlénkre, de ha már itt vagyunk, akkor mindenképp érdemes a híres pacalzsemlét kipróbálni. Magánál a standnál jó tudni, hogy előbb a kasszánál ki kell fizetni a zsemlét, majd a kapott cetlivel át kell állni egy újabb sorba (nevezzük inkább tömegnek, mert nem lehet igazából látni, hogy melyik irányban található a sor vége), ahol aztán a pacalszendvicsünket frissen elkészítik.

Nerbone standja a Mercato Centrale-ban

Közvetlenül a vásárcsarnok körül sok éttermet találunk, érdemes viszont egy kicsit a környező kis utcákban egy kicsit barangolni és egy-egy helyre betekinteni. Nekem az összes ebédem közül a legjobban a Trattoria Palle d'Oro tetszett. Az utca felől betekintve csak egy pultot lehet látni és a fal mellett egy asztalt, ahol néhányan tésztát vagy levest kanalaznak. Beljebb egy egyszerűen berendezett kis szobában két fős faasztaloknál foglalhatunk helyet kizárólag olaszok között. Kb. 2-3 étlap létezik csak, amik folyamatosan járják az asztalokat. Angol fordítás nincs, ami már jó jel. Mindenképp az étlapra felragasztott kézzel írt napi ajánlatból válasszunk - ezt a szokást egyébként bármely trattoriában érdemes követnünk. Az étterem annyira egyszerű, hogy a borhoz nem is kapunk külön poharat, de a körülöttem ülő olaszokat sem zavarja ez a tény. Első tányérként az igen népszerű és hagyományos ribollitat rendeltem, ami tulajdonképpen nem más, mint egy zöldséges főzelék liszt helyett tegnapi kenyérrel sűrítve. Jellemzően az asztalnál ízlés szerint tovább ízesítheti a vendég tetszés szerint a ház olivaolajával. Igazán ízes és kellemesen laktató első fogás (primi piatti). Másodikként polpette al pomodoro érkezik, ami valójában két szép méretes húsgolyó paradicsommártással. Feltűnő, hogy mindenhol konzervparadicsomból készül a mártás, viszont cserébe frissítenek rajta apróra vágott zöldségekkel. Friss nyers paradicsomból nem sikerült sosem finomat kóstolnom, furcsa, hogy az olasz import paradicsom az erlangeni piacon jobb minőségű.

Trattoria Palle d'Oro (kép forrása: lungotramvia.it)

Firenzében járva szinte kötelező valamelyik nap ebédre benézni a Trattoria di Marioba. Csak néhány olyan étterem létezik Firenzében, ahol az emberek sort állnak az étterem előtt - ez egyike azoknak. A várakozó sor ne zavarjon meg bennünket, egyszerűen menjünk be és az ajtó mögött a pultnál álló férfinak mondjuk meg a nevünket és hogy mennyien vagyunk. Általában közli is velünk, hogy kb. hány perc múlva valószínű, hogy sorra kerülünk. Addig tehetünk egy gyors kört a piaci árusoknál, ill. a trattoria előtt is várhatunk, hiszen kijön értünk szólni. A konferencián összetalálkoztam egy magyar sráccal és vele együtt néztünk el ebédre Mariohoz. Belül egy apró légtérben kis asztaloknál kaptunk helyet. Külön étlap nincs, csak egy kézzel írott menü, ami nagyjából a tér közepére van kiragasztva. A ház borával együtt egy ribollitát kóstoltunk első fogásként. Állagra kicsit homogénebb, mint a Palle d'Oroban, viszont ebben a formájában végképp egy főzelék hangulatát kelti (az olaszoknál a levesek közé sorolják). A másodikra várva kellemesen elbeszélgettünk a Coloradoból származó szimpatikus asztaltársainkkal - Marionál egyébként is elkerülhetetlen, hogy ne kerüljünk egy asztalhoz új ismerősökkel. Hétközben rengeteg amerikaival találkoztam, akik mind átlagosan 2 hetes olasz körúton jártak épp. Az igazán meglepő az, hogy amerikaiakon kívül hétközben más nemzetiségű turistákba alig akadtam - legfeljebb térképet forgató olaszokba. Másodikként rántott szeletet kaptunk paradicsommártással. Utóbbi itt erőteljesen olajos, de egyáltalán nem kelt kellemetlen zsíros hatást. Jellemző a második félékre, hogy viszonylag fűszeresek. Lehet kérni hozzájuk külön köretet, de a legjobb talán a friss ropogós és teljesen sótlan kenyérrel enni. Firenzében a kenyér egyébként azért sótlan, mert pár száz éve már sóval tartósítják a húsféléket, s a tartósítás miatt olyan sósak, hogy cserébe egykor elhagyták a kenyérből a sót. Szóval szándékosan ilyen ízetlen a kenyér mindenhol, fűszeres és sós ételekhez viszont nagyon jó köret, ill. kitűnően alkalmas a tányér kipolírozására is.

Trattoria di Mario (kép forrása: trattoria-mario.com)

Közvetlenül a Trattoria di Mario mellett található a kissé drága Osteria Pepó. Ide aznap tértem be ebédelni, amikor még nem tudtam, hogy be kell szólni a Trattoria di Marioba és majd behívnak, s nem is volt sok időm ebédre. Sokkal levegősebb és tágabb a légtér, egész ebédidő alatt nem is volt gond asztalt kapni. A választék hasonló a többi trattoriához. Itt a gyors ebéd miatt csak egy tányér rizottót próbáltam ki. Egy egyszerű olasz abc-ben legalább ötféle rizottórizst lehet kapni (arborio, carnaroli, ribe, roma és vialone nano), s mindezt viszonylag olcsón (kb. 600ft/kg). A Pepoban egy vialone nano rizsfajtából készült egyszerű zöldséges rizottót kóstoltam. Nem életem legjobb rizottója, de teljesen rendben volt. Nem úszott a tányéron, nem eresztett levet, a rizs pont jó állagú volt és a könnyed alaplé, zöldség és sajt egyensúlya ill. a felhasznált fehérbor savassága is pont jó volt.

Osteria Pepó (kép forrása: pepo.it)

Ha trattoriák után nézelődünk, érdemes a rengeteg öv, pénztárca, ruha és egyéb kacatot áruló standok mögött a járdán elmennünk. Egyrészt gyorsabban is tudunk így haladni, másrészt pedig olyan éttermekbe is belebotolhatunk, mint pl. a Trattoria Sergio Gozzi a Basilica di San Lorenzo árnyékában. Bent két magas terem között oszlanak ez asztalok. Valójában mindegy, hogy melyikben sikerül helyet kapnunk (itt is ugyanis néha várni kell szabad helyre, de a bejárat előtt nem áll sor), ugyanis mindkettőben óriási a zsivaj. A déli órákban jellemzően olasz csetepatéknak lehetünk részesei. A kézzel írott napi menüből egy olasz zöldséglevest, azaz minestrone alle verdure-t választottam első fogásként. A szétfőtt krumplival enyhén besűrített egyszerű levest kis tésztahengerek tették laktatóbbá. Ugyan Firenzében nem javasolt halat vagy tengeri ételt enni, csak kitűzött drágább éttermekben, itt a sóban eltett tőkehalat livornoi módra, vagyis a baccalá alla livornese-t mégis kipróbáltam. A halat ugyan áztatják, hogy veszítsen a sótartalmából, mégis jócskán sós maradt. A sótlan kenyérrel együtt viszont tökéletes volt. A livornoi mód annyit jelentett, hogy egy zöldségekkel felfrissített paradicsommártással öntötték le a halat. A mártás is kimondottan borsos és fűszeres volt, de a sótlan kenyérrel szintén nagyon jó - az utolsó cseppig kitunkoltam.

Trattoria Toscana Gozzi Sergio (kép forrása: nytimes.com)

Összességében minden nap jól ebédeltem Firenzében. A piactér és a vásárcsarnok körüli kis utcákban nagyon jó kis trattoriákra lehet bukkanni, melyek részben vagy teljesen helyi olasz munkások és dolgozók által látogatottak. Az ebéd jellemzően olcsóbb a vacsoránál. Egy tányér tésztát vagy rizottót már akár 4 euroért is kaphatunk pl. Nerbonenél vagy Sergio Gozzinál. A következő bejegyzésben a firenzei vacsoráimat fogom összefoglalni.


Címek:

da Nerbone
Mercato Centrale, Firenze
Tel.: 055 219949

Fiaschetteria / Trattoria di Mario
Via Rosina 2r, Firenze
Tel.: 055 218550
www.trattoria-mario.com

Osteria Pepó
Via Rosina 4/6r., Firenze
Tel.: 055 283259
www.pepo.it

Trattoria Palle d'Oro (dal 1860)
Via Sant' Antonino 43-45r, Firenze
Tel.: 055 288383

Trattoria Toscana Gozzi Sergio (dal 1915)
Piazza S. Lorenzo 8r, Firenze
Tel.: 055 281941