Mák Bistro
Gyanítom, hogy ma már nem számít annyira titkos tippnek a Lánchíd és a Szent István Bazilika között az MTA-tól csupán néhány lépésnyire egy kisutcában megbúvó Mák Bistro. Én is számos ajánlás nyomán tértem be ide egy ebédre. Kimondottan egyszerű belső tér fogadott vakolt falakkal, faasztalokkal, felemás székekkel és papírterítővel. A világítás is egyszerűen, de ötletesen van megoldva falra rögzített fényforrásokkal, melyek fényét tükrök és a fehér fal szórják szét a térben. A konyha irányában egy nagy fekete táblán olvasható a naponta változó ajánlat. Nagyon üdvözlendő, hogy mindössze kb. egy tucatnyi fogást kínálnak, amik viszont javarészt szezonális friss alapanyagokból készülnek.
Rendkívül tetszett, hogy a legtöbb fogást apró falatként, azaz meleg előételként is lehet rendelni. Ezáltal több ételt is meg lehet kóstolni úgy, hogy ne egye magát túl az ember. Én is engedtem a csábításnak és 4 meleg előételt, valamint 2 desszertet kóstoltam meg. Az étlapon olvasható leírás alapján a galambszív tűnt ki számomra a leginkább. Egy apró cocotte-ban érkezett, melyben a galambszív mellett tökéletesen elkészített galambmáj, enyhén meglengetett zöldborsó hajtás, ropogós bébirépa és habkönnyű gnocchi rejlett. Kissé körülményes volt a picurka edényből rendes késsel és villával enni, de ízre, állagra, színekre, harmóniára tökéletes volt minden. A malacfül és pofi nagyon népszerűvé vált az elmúlt években a pesti éttermekben, sertéslábbal viszont továbbra is alig lehet találkozni. A Mákban puhára főzték a mangalica lábat, majd szeletekre vágva mindkét oldalról megpirították. Ehhez kevés zsiradékon éppen csak meglengettek friss spenótleveleket és főtt lila krumplival tálalták. Kitűnő kiegészítőként szerepelt a tányéron a sertésláb alatt elrejtett megfonnyasztott hagyma.
Nem igazán értem, hogy a malacfület miért muszáj teljesen puhára főzni. A Bock Bisztróban és itt a Mákban is azt tapasztaltam, hogy a malacfül olyan puhára készül, hogy abszolút elveszti a - véleményem szerint izgalmas - porcos ropogósságát. Persze ez ízlés kérdése is. Tetszett viszont a Mák interpretációja, a fület ugyanis morzsába forgatták és kirántva tálalták gribiche mártással. A tányér abban a formájában, ahogy kóstoltam, a rántás és a sűrű mártás miatt szerintem önmagában kissé tartalmas és hiányzik róla egy savas komponens (pl. egy kicsivel több zöld levél egy könnyed vinaigrette-tel, vagy az olajfolt helyett egy gyümölcsös ecet). Mindenképp egy pohár borral érdemes kóstolni. Negyedik fogásként ökörpofára esett a választásom, ami itt végre nem agyonsousvide-olva készül, hanem a pofi még megtartja a húsos jellegét. Nagyon tetszett a megoldás, hogy a köretként tálalt puy-i lencsébe nem bele került a savanykás íz, hanem snidlinges-citromfüves olajjal locsolták le. Mivel így csak alkalmanként került előtérbe a fűszer, a lencse sokkal izgalmasabbnak tűnt.
Desszertként szívesen megkóstoltam volna a máktortát, de sajnos épp kifogytak belőle, ezért pisztáciás nudlira és XV. Lajos csokoládéra esett a választásom. A pisztáciás nudli valójában egy meleg habkönnyű sós gnocchi - ami szerintem ugyanaz, mint ami a galambszívnél is szerepelt - cukros pisztáciamorzsával megszórva és pisztáciafagyival tálalva. Izgalmas sós-édes ízjáték, ami a másik desszertben is szép kiegyensúlyozva megjelent. A XV. Lajos csokoládé desszert nem a cognacról kapta a nevét (ami egyébként XIII. Lajosról van elnevezve), hanem egyszerűen a kissé luxusos kivitelezéséről. A tányéron egy enyhén sós karamellás puha kekszalapon tejszínes sűrű csoki-mousse pihent, melyet sötét csokiszirupréteg borított. Rajta egy kis gombóc tejfagyi volt elhelyezve, sós karamelltuile-lel és sós karamellmorzsákkal díszítve. Azon kívül, hogy nagyon szépen volt tálalva, leginkább a sós és édes ízek egyensúlya tetszett. Csoki-mousse-ba ugyebár mindig kell egy apró csipet só, hogy a só ízfokozó hatása által jobban kihozza a csoki ízét, viszont óvatosan kell adagolni a sót, hiszen nem szabad az előtérbe kerülnie. Itt tökéletesen el volt találva az egyensúly.
Mindvégig nagyon kedves és figyelmes volt a kiszolgálás. Külön tetszett, hogy minden fogáshoz rendelt bornál két különböző ajánlatot előbb megkóstolhattam, majd utána kellett csak döntenem. Egyébként is szép a borválasztékuk, érdemes tehát minden fogáshoz egy-egy új bort megkóstolni. Az ételeket tekintve szerintem teljesen fer az adagok, a hozzávalók és elkészítésük minősége és az áraik aránya. Az egyszerű beltér ellenére kellemes hangulatú a hely - délben ugyan szinte üres volt, de este teltházzal gondolom még sokkal hangulatosabb.
MÁK Bistro
1051 Budapest, Vigyázó Ferenc utca 4.
K-SZ 12-24
Tel.: +36 30 333 6869
www.makbistro.hu
4 megjegyzés:
Hasonlóak voltak az én élményeim is, de máskor a bazsalikomszörpöt se hagyd ki :-)
Köszi a tippet! Sajnos végig háttal ültem a táblának és pont amikor a záró pálinkámat kortyolgattam, akkor vettem észre a táblán a házi szörpöket. Majd legközelebb kipróbálom ;)
Ez a sor vifíl kosztet?
Elsőre nem értettem, hogy mi van a wifivel. A meleg előételek 1300 és 1800 ft között kaphatóak, a desszertek 1000 ft-ba kerülnek.
Megjegyzés küldése