Kacsamell kávés sóban sült céklával, kéksajtban sült diós-korianderes körtével

Ahhoz képest, hogy egészen felnőttkoromig mennyire nem szerettem a céklát, ma már szívesen használom a konyhában és kóstolom éttermekben is. Tulajdonképpen kétféle formában nem szeretem (s szerintem a legtöbb céklát nem kedvelő személy is csak ilyen formában találkozott többnyire céklával): ecetbe eltéve ill. pusztán vízben főzve, ahol gyakran megtartja a kellemetlen ingerlő földes ízét. Utóbbi okból sose veszem előfőzve a céklát. Ha már főzni szeretném, akkor valami gyümölcsös lében szoktam, pl. ciderben, almalében vagy egy kevés gránátalmasziruppal. Alufóliában vagy sóban sütve is finom, de mindkettő módszernél kíván egy kevés savat, pl. balzsamecet vagy ismét gyümölcsök formájában. Az ideas in food blog oldalán olvastam arról, hogy a cékla sóban való sütéséhez felhasznált sót kávéval ízesítették. Arról nincsenek információim, hogy a végeredményként kapott céklában mennyi koffein található, de önmagában is rendkívül eteti magát a kávés sóban megsült cékla. Tökéletessé Reni házi gránátalmaszirupjával vált, amit az angyalkás GBT-n kaptam.

kacsamell kávés sóban sült céklával, kéksajtban sült diós-korianderes körtével

A tányéron szereplő másik köret sem véletlen, ugyanis minden összetevője tökéletes és gyakori párosítása a céklának. A körteszeleteket enyhén megsütöttem habzó vajban, melybe (a piaci kecskesajtárus) kéksajtjából morzsoltam egy keveset. A körte egyik felületét ezután frissen tört korianderbe és diómorzsába nyomtam bele. Rendkívül jól egészítette ki egymást a két köret, kacsamell nélkül kissé más formában tálalva vegetáriánus fogásként is tökéletesen megállná a helyét. (recept)