Snidlinges cékla tormakrémmel és almamártással
A pénteki séfkurzus egyik téli zöldséges apró fogása volt ez az egyszerű falat. Valójában minden összetevője szinte teljesen természetes maradt, Köthe séf úr mindössze egy apró sóban eltett meggyvirággal fűszerezte / díszítette. Annál ötletesebb volt viszont a tálalása, ami rendkívül sokat tud dobni egy ételen - mint ahogy ezt az egyszerű fogást is feldobta.
Eredetileg a séf úr a nyers céklákat kiszúróformával kiszaggatta, majd a hulladékként megmaradt héjas cékladarabokból kipréselt céklalében főzte al dentére. Centrifuga hiányában én a bolti tiszta céklalevet használtam. Főzési időt céklára igen nehéz percekben megfogalmazni, hiszen a téli és tavaszi, de a teljesen friss kemény és néhány napig tárolt megpuhult között is több 10 perces különbségek adódhatnak. Emiatt érdemes egy kevéssel több korongot szaggatni, hogy főzés közben kóstolással pontosan megállapíthassuk a megfelelő állagot. (recept)
5 megjegyzés:
Tegnap pont a Te beszámolód miatt céklát vettem. :)
Nincs egy hete, hogy hasonló felállással találkoztam (cékla-torma-snidling) leves formájában, és bár a cékla és torma ugye triviális együttes, de hogy a snidling is ennyire jól működik ebben a környezetben, azt nem tudtam. Az amúgy egy céklakrémleves volt tormahabbal és snidlingolajjal.
Jenis: Örülök, hogy te is inspirálódtál a kurzus által ;) S mi készült végül belőle?
ehran: Szép piros-fehér-zöld kombináció ;) Most, ahogy így említed a levest, támadt is rögtön egy ötletem rá.
Céklás rizottó Flat-cat után szabadon. ;)
Jó választás ;)
Megjegyzés küldése