Bábel
Megnyitása óta minden évben igyekeztem egyszer ellátogatni a Bábel étterembe, hiszen a konyhája abszolút az én vonalamat fedi. A legelső látogatáskor kóstolt menü óriási élmény volt, tavaly nyáron viszont kicsit mintha bisztrós irányba mozdult volna el a konyha, ami szerintem nem illik a hely arculatához. Idén viszont úgy tűnik, hogy nemcsak visszatért a régi formájához a Bábel, hanem még néhány lapáttal rá is tett.
A modern sötét beltérben az ablak és a borhűtő mellett foglaltunk helyet kollégámmal. A beltér továbbra is szűk és az asztalok sem lettek nagyobbak, de minden megoldható - üvegek pl. nem maradnak az asztalon, hanem a figyelmes felszolgálók azonnal utánatöltenek, amennyiben kiürült poharunk. A világítás megoldása szerintem továbbra is az egyik legjobb a budapesti éttermek között, a fény ugyanis a legfontosabbra, a tányérra és a rajta található ételre összpontosít.
 |
| Babel Delicate Restaurant (kép forrása: babeldelicate.hu) |
A nemzetközi menünk első fogása nyúl kétféleképpen, könnyed és friss ízekkel. A tányér közepén egy hosszú csíkban virágokkal díszített nyúlpástétom pihent, mellette kakukkfüves sós céklalekvár, egy kanál könnyed enyhén ecetes paprikás gerslisaláta és egy pálcika. A pálcikára felszúrt diós-mandulás streuselben megforgatott nyúlmáj-mousse cseppnyi sütőtök-chutney-val a morzsa ropogósságának és enyhe édességének köszönhetően rendkívül izgalmas íz és állagjátékot eredményezett, abszolút favoritom a tányéron. A pástétomnál külön tetszett, hogy a virágok alatt 1-1 csepp földimogyorókrém volt elrejtve, ami a az utolsó falatig változatossá tette a fogást.
Következő tányérunk közepén egy kockányi hófehér tőkehalat kaptunk, melyen hosszú csíkokra hántolt fehér és zöld spárga, valamint spenót tornyosult. E köré töltött a felszolgálónk a sáfrányos hallevesből, amely tökéletes ízű és fűszerezésű, selymes, nem üt ki belőle a tejszín. Kollégám szerint ebbe bele lehetne feküdni (német szólás, ha egy étel nagyon ízlik). A spárga is kellemes a leveshez, kicsit nehézkes kanalazni a hosszú csíkokat, de édeskés ízük izgalmas összjátékhoz vezet a sós elemekkel.
Meleg előételként borjúbríz és langusztin párosát kaptuk. A ropogós bundában sült langusztin zseniális füstös padlizsánkrémen pihent, míg a zsályás borjúbríz rendkívül tiszta ízű hófehér csicsókapürén. A tányér két fele inkább két különálló fogás, együtt nem állt számunkra össze a harmónia. Viszont érdekes szembesülni azzal, hogy a langusztin és a borjúmirigy állaga mennyire hasonló.
A sok kis apróság után és a főétel előtt frissítő ananász sorbet érkezett. Nem pusztán egy gombóc sorbet-ból állt, hanem a fagylalt alatt precízen vágott friss ananászkockák bújtak meg, a sorbet-ba pedig egy hajszálvékony ananászchips volt beleállítva - vagyis, ha rá akarjuk erőltetni, hívhatnánk ananász trilógiának is, hiszen mindhárom összetevője más és más oldalról mutatta be az ananászt, más savassággal, más textúrákkal, s mégis nem túlbonyolítva. Zseniálisan egyszerű - egyszerűen zseniális!
Ugyan az eddigi fogások is mind gyönyörűen voltak tálalva, a főétel még ezeket is felülmúlta: igazi íz és színkavalkád. A tányér közepén két darab rózsaszínre sütött szarvasgerinc pihent mogyorós jus-n, mellette egy rántott bonbon további mogyorós jus-vel, amiből tovább lehetett adagolni a mártást ízlés szerint. A tányér sarkaiban édesburgonyapüré, három ropogós burgonyagolyó, valamint körülötte lóbab szemek és feketegyökér kockák. Egyik sarokban egy kis vaddisznópofából készült mignon volt elhelyezve, ami valójában puha pofahús egy réteg jus-vel bevonva. Nagyon ötletes és rendkívül finom önmagában, de szerintem túl erőteljes az ízét tekintve, s nélküle jobb lenne a tányér. Talán egy kicsit több volt a kelleténél a további extra: egy kis tálban petrezselyem és zsálya levelek úsztak, melyekre szárazjeget (? nitrogént?) öntve füstfelhő borította be az asztalt. Az effekten túl illat keltése lett volna a feladata - az illatból sokat nem éreztünk, a hideg füstfelhő viszont pillanatok alatt lehűtötte a tányérjainkat. Kár érte, mert egyébként az este folyamán talán ez a főétel volt a legkerekebb az összetevők játékát tekintve is.
Asztaltársam ugyan kezdett eléggé megtelni, a gyönyörű sajtválasztéknak viszont én nem tudtam ellenállni, így mindegyikből kértem egy kis falatot különböző lekvárokkal. Eddig minden alkalommal más sajtokból állt a választék, így mindig sikerült újat megismerni a Bábelben. Végül desszertként a magyar menü lúdláb evolúciójára váltottam, ami egy lapos korong puha tésztával, krémes csokoládéval és könnyítő szerepet betöltő málnavelővel. Szép, kerek, messze a legjobb lúdláb, amit valaha kóstoltam. Kollégám a nemzetközi menü igen látványos és játékos desszertjét kóstolta, mely sütőtökös pillecukorból, édesgyökérzseléből, narancsos-ánizsos fagylaltból, édesgyökér meringue-ből, sütőtök kompótból és sütőtök homokból állt. Már pusztán az egyes összetevők felsorolásából is elképzelhető gondolom a tányér játékos felépítése. Mindegyik komponenset megkóstoltam önmagában, s önmagukban jól eltaláltak, ám az összes összetevő eléggé édes. A narancsos fagylalt sem volt eléggé savas ahhoz, hogy oldja az édességet és a fogáshoz tálalt sherry is csak tovább szorozta az édességet. Látványos desszert, de az egyensúly még nem állt össze a tányéron. Záráshoz petit fours-ként kétféle csokit és marakujazselét kaptunk, melyek közül az utóbbi már az első látogatásom alkalmával is az örök kedvenceim közé került.
Minden tányéron szemmel láthatóan kitűnik a rengeteg befektetett munka. A tálalás is mindvégig szépen kidolgozott és precíz, olykor viszont kedvesen játékos is, mint pl. a sütőtökös desszertnél. Néha viszont nem áll össze teljesen a kép, az (olykor túl) sok apróság mellett kissé elvész a harmónia a tányéron. Ezen tovább javítva szerintem könnyen a belső előző sávba kerülhet a Bábel Budapest legjobb éttermei között.
Cím:
Babel Delicate Restaurant
1055 Budapest, Szarka utca 1.
K-SZ 18-24
Tel.: +36 1 338 2143
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése