szombat, szeptember 10, 2011

Sertésszűz bodzabogyó mártással és őszibarackos polentával

Erlangenbe látogatók számára elsőre kissé furcsa, hogy a város közepén egy hatalmas rét terül el. A 20. század elején a két városrész egyesítése után került a város mértani közepébe, s továbbra sem lett beépítve, hiszen évi kétszer ártérként szolgál a Regnitz folyó számára. Az év többi időszakában kukoricát és búzát termesztenek némely parcellán, a többin fű terem vadon, melyet kb. 100 bárány szokott lelegelni, vagy takarmányként levágják és kiszárítják. Fűvágáskor különösen varázslatos illata van a rétnek, ilyenkor rendkívül üdítő reggel munkába menet és délután hazafelé a biciklin mély levegőt venni a réten.

A rét szélén található még egy kis tó is, ami tulajdonképpen egy felduzzasztott patak. Olykor horgászokat is lehet látni a partján, nekem a szélén termő hatalmas bokrok tetszenek leginkább. Tavasszal bodzavirágzáskor hófehér színben, most ősszel pedig a rengeteg bodzabogyónak köszönhetően fekete színekben pompáznak. Mivel mindenféle úttól több száz méterre találhatóak ezek a bokrok, ezért itt nyugodt lélekkel lehet gyűjtögetni a virágtányérokat, ill. épp most a bodzabogyókat.

sertés szűz filé alacsony hőmérsékleten sült disznóhús hús bodzabogyó bodza mártás szósz barack őszibarack polenta kukoricadara
sertésszűz bodzabogyó mártással és őszibarackos polentával
Reggelente és délutánonként a fekete bokor mellett eltekerve olyan ötletem volt, hogy kukoricával igen jól működhetne a bodzabogyó. Persze, lehet ebben egy picit az alig 5 méterre fekvő kukoricás is befolyásolt. A kukoricát Alexander Herrmann mangós polenta receptje nyomán készítettem el, mindössze a mangót cseréltem le benne az épp főszezonját élő őszibarackra. A bodzabogyóból a mártás pillanatok alatt elkészült, akár desszertekhez is használható. Eredetileg kacsamellet vagy más szárnyast gondoltam a bodzához, de a piaci szárnyasárusom épp szabadságon volt. Így sertés mellett döntöttem, amihez szintén jól párosíthatóak édeskés ízek. Végeredményként egy egyszerű késő nyári főétel kerekedett ki, mely teljes mértékben épp idényben lévő alapanyagokból állt össze. (recept)

Read this post in English on myBites.

6 megjegyzés:

andrea írta...

Bárcsak Budapest közepén is rét lenne, birkákkal, a Duna két partján!...

Jenis írta...

Ez nagyon tetszik! Eddig azért nem készítettem bodzabogyót, mert attól tartottam, hogy megszínezi az edényeimet. Tudom butaság volt. A fekete serpenyőmön viszont biztosan nem fog látszani. :)

Nekünk tanyán vannak lovaink, nagy területtel. Lucernafölddel, fácánokkal, nyulakkal, őzekkel.
A karámbővítésnél felfedeztem egy olajfát is. Szóval értem miért szereted azt az illatos rétet. :)

Beatbull írta...

Andrea: Szép lenne, bár nehéz lesz arrébb pakolni a pl. a Parlamentet vagy a Várat.

Jenis: Kb. annyira színez, mint az áfonya is és persze lemosható a serpenyőről vagy edényről. Nyulat erre is ritkán látni, de fácánnal és őzekkel még csodálatosabbnak hangzik ;)

kajakbela írta...

Érdekes alapanyag, grat!!

ehran írta...

Uh, ez nagyon jól hangzik, mióta a Borkonyhában kóstoltam Ákos galamb-cseresznye párosítását, azóta valahogy nagyon rákattantam a gyümölcs-hús párosításokra. Bár igaz, én anno a menzán is szerettem a főtt marhát meggymártással, pedig az elég megosztó fogás volt. :)

Beatbull írta...

kajakbela: Köszönöm!

ehran: Köszi! Ákos nagyon jó szakács és szuper csapata is van hozzá! Ha rákattantál most a gyümölcs-hús párosításokra, akkor jó sok receptből szemezgethetsz nálam. Most így ősszel húshoz a grillezett őszibarack a kedvencem gombakörettel.