Gesztenyével töltött kellevél csicsókával és kelkáposztás tápiókával

Ebben a hónapban nanához, a vegasztrománia blog szerzőjéhez került a VKF (Vigyázz, kész, főzz!) vetélkedő stafétája, mely aktuális fordulójának témájaként nana egy korábbi vega korszakunk vagy vegetáriánussá válásunk történetének felelevenítésére kért. Párhuzamosan a VKF kiírással a tavalyihoz hasonlóan idén is vegasztrománia hónapot hirdetett, azaz arra szeretne ösztönözni, hogy legalább egyszer főzzünk vegetáriánus ételt a hónap során (desszert kivételével), majd a recepttel részt vehetünk egy sorsoláson is, melynek fődíja egy vega vacsora nanánál. Mivel egy négyfogásos menüvel készültem, valamint a VKF-re és a vegasztrománia hónapra különböző receptekkel lehet nevezni, ezért az első két fogással a vegasztrománia hónap kiírására pályázom.

Valójában nem csak vegetáriánus, hanem teljes egészében állati fehérjéktől mentes, azaz vegán menüvel készültem. Nem váltottam (még) át vegán táplálkozásra, viszont hétközben esténként gyakran készítek hús- és tejmentes ételeket - mindenféle hiányérzet nélkül. Innét is jött az ötletem, hogy komolyabban is el lehetne gondolkodni vegán ételeken.

Nagyon sok ember számára igen szűknek és szegényesnek tűnik a vegán konyha. Szerintem leginkább abból eredhet ez a téves nézet, hogy a saját táplálkozásukból levonják a húst, tojást és tejtermékeket, ami után többségüknél - sajnos - nem sok minden marad. A zöldségek és gyümölcsök világa viszont rendkívül tág és színes, s némi fantáziával számtalan étel készíthető belőlük. Fontos viszont, hogy a fogások megalkotása során ne az a gondolat vezéreljen minket, hogy mivel helyettesítjük a húst, sajtot vagy tejet. Ez egy erősen korlátozó gondolat, ami mindig ugyanabba az irányba fogja vinni a gondolkodásunkat, s amiből végeredményként nem fognak jó ötletek kisülni. Legjobb talán egyszerűen elfelejteni, hogy húsok és tejtermékek valaha is léteztek és így eltöprengeni.

Gyakori kifogás mindenevőktől a vegán táplálkozással szemben, hogy többek között fehérjében és kalciumban szegény, hiszen gyerekkorunktól fogva alaposan belénk nevelődött, hogy márpedig fehérjéért húst és tojást, kalciumért pedig tejtermékeket kell fogyasztanunk. Élelmiszerek között 100g-ra számítva a legtöbb kalcium a mákban található - még a sajtoknál is többet tartalmaz. A mákon túl kalciumban gazdag még (azaz 100g-ra nézve a tejnél többet tartalmaz) a szezámmag, szója, mandula, petrezselyem, lenmag, mogyoró, zsázsafélék, fodros kel, spenót, stb. A teljes kalciumtartalom-listát pl. a Hohenheimi Egyetem által üzemeltetett élelmiszer-keresővel lehet megtekinteni. Itt lehet utánanézni annak is, hogy a magvak és hüvelyesek a húsokhoz hasonlóan magas fehérjetartalmúak, azaz a fehérjeszükségletek gond nélkül fedezhetőek növényi úton is. Persze egy kicsit oda kell figyelni a vegán táplálkozásnál az élelmiszerek megfelelő kombinációjára, de erre az odafigyelésre a mindenevők táplálkozásánál is ugyanúgy szükség van - vagy legalábbis szükség lenne.

gesztenyével töltött kellevél csicsókával és kelkáposztás tápiókával

Üdvözlőfalatként házi gesztenyepürét készítettem, melyet savanykás almával és egy csipet friss gyömbérrel ízesítettem. A gesztenye nagyon jól megy a a kelkáposztához, érdemes a gesztenyés rizottót is kipróbálni kelkáposztával vagy kelbimbóval. Itt most egy puhára főtt kelkáposztalevélbe töltöttem a gesztenyepürét. Mivel a kelkáposztalevél kanállal kevésbé darabolható, ezért akár három vagy négy falatra is lehet vágni a cannellonit tálalás előtt, hogy ne kelljen külön kés és villa a fogáshoz. A cannellonit csicsókakockákra és tápiókás kelkáposzta mártásra helyeztem. A tápiókás mártás ötletét Nils Henkel "Pure Nature" című könyvéből merítettem, nála pörkölt hagymás léből készült. A mártásnál fontos, hogy ecettel érezhetően savanykásra ízesítsük, hiszen ez alkotja az ellenpólust az édeskés gesztenyepüréhez. A különböző állagokat egy ropogósra sütött réteslappal egészítettem ki, melyet köménnyel és kapormaggal szórtam meg. (recept)

Read this post in English on myBites.