Gesztenyével töltött kellevél csicsókával és kelkáposztás tápiókával
Ebben a hónapban nanához, a vegasztrománia blog szerzőjéhez került a VKF (Vigyázz, kész, főzz!) vetélkedő stafétája, mely aktuális fordulójának témájaként nana egy korábbi vega korszakunk vagy vegetáriánussá válásunk történetének felelevenítésére kért. Párhuzamosan a VKF kiírással a tavalyihoz hasonlóan idén is vegasztrománia hónapot hirdetett, azaz arra szeretne ösztönözni, hogy legalább egyszer főzzünk vegetáriánus ételt a hónap során (desszert kivételével), majd a recepttel részt vehetünk egy sorsoláson is, melynek fődíja egy vega vacsora nanánál. Mivel egy négyfogásos menüvel készültem, valamint a VKF-re és a vegasztrománia hónapra különböző receptekkel lehet nevezni, ezért az első két fogással a vegasztrománia hónap kiírására pályázom.
Valójában nem csak vegetáriánus, hanem teljes egészében állati fehérjéktől mentes, azaz vegán menüvel készültem. Nem váltottam (még) át vegán táplálkozásra, viszont hétközben esténként gyakran készítek hús- és tejmentes ételeket - mindenféle hiányérzet nélkül. Innét is jött az ötletem, hogy komolyabban is el lehetne gondolkodni vegán ételeken.
Nagyon sok ember számára igen szűknek és szegényesnek tűnik a vegán konyha. Szerintem leginkább abból eredhet ez a téves nézet, hogy a saját táplálkozásukból levonják a húst, tojást és tejtermékeket, ami után többségüknél - sajnos - nem sok minden marad. A zöldségek és gyümölcsök világa viszont rendkívül tág és színes, s némi fantáziával számtalan étel készíthető belőlük. Fontos viszont, hogy a fogások megalkotása során ne az a gondolat vezéreljen minket, hogy mivel helyettesítjük a húst, sajtot vagy tejet. Ez egy erősen korlátozó gondolat, ami mindig ugyanabba az irányba fogja vinni a gondolkodásunkat, s amiből végeredményként nem fognak jó ötletek kisülni. Legjobb talán egyszerűen elfelejteni, hogy húsok és tejtermékek valaha is léteztek és így eltöprengeni.
Gyakori kifogás mindenevőktől a vegán táplálkozással szemben, hogy többek között fehérjében és kalciumban szegény, hiszen gyerekkorunktól fogva alaposan belénk nevelődött, hogy márpedig fehérjéért húst és tojást, kalciumért pedig tejtermékeket kell fogyasztanunk. Élelmiszerek között 100g-ra számítva a legtöbb kalcium a mákban található - még a sajtoknál is többet tartalmaz. A mákon túl kalciumban gazdag még (azaz 100g-ra nézve a tejnél többet tartalmaz) a szezámmag, szója, mandula, petrezselyem, lenmag, mogyoró, zsázsafélék, fodros kel, spenót, stb. A teljes kalciumtartalom-listát pl. a Hohenheimi Egyetem által üzemeltetett élelmiszer-keresővel lehet megtekinteni. Itt lehet utánanézni annak is, hogy a magvak és hüvelyesek a húsokhoz hasonlóan magas fehérjetartalmúak, azaz a fehérjeszükségletek gond nélkül fedezhetőek növényi úton is. Persze egy kicsit oda kell figyelni a vegán táplálkozásnál az élelmiszerek megfelelő kombinációjára, de erre az odafigyelésre a mindenevők táplálkozásánál is ugyanúgy szükség van - vagy legalábbis szükség lenne.
![]() |
gesztenyével töltött kellevél csicsókával és kelkáposztás tápiókával |
Read this post in English on myBites.
8 megjegyzés:
Gyönyörű és hihetetlenül kreatív! Nahát, tápiókás mártás nálam is készült talán még novemberben, majd lesz posztolva is. ;)
Kiváló bejegyzés, köszi a vegák nevében is! :)
Noémi: Köszi! A tápióka duplán jó mártásba - egyrészt sűríti a levet, másrészt pedig a kis golyók további állaggal gazdagítják a fogást.
Zita: Köszi! Csak pár gondolat, ami az elmúlt hónapban a vega/vegán táplálkozással kapcsolatban összegyűlt bennem. Lesz még pár további gondolat ill. kiegészítés hozzá. Egyébként hihetetlen, hogy az emberekbe mennyire mélyen bele van nevelve hogy fehérje=hús/tojás ill. kalcium=tej - pedig jópár vegán élelmiszer is hasonló mennyiséget vagy többet tartalmaz ezekből.
Azám, aztán meg céklalében főzve még szép pirosak is lesznek, csak hogy témánál maradjunk...;)))
A tej eredetileg a bociknak készült. Mért is lenne egészséges az embereknek? A benne levő kalcium szintén nagyrészt feldolgozhatatlan az emberi szervezet számára, sokkal hatékonyabban szívódik fel pl. az olajos magvakból. De ezt persze nem fogják reklámozni a tejtermékgyártók.
Persze abba is érdemes belegondolni, hogy a tej "mellékterméke" egy kis borjú. Tejet ugyanis csak az a tehén ad, amelyik terhes volt és kis borjút hozott a világra. Emiatt muszáj is a tejelő teheneknek minden évben borjút világra hozniuk, hogy lehessen fejni őket. Ezt a tényt sem láttam még sehol reklámokon és szerintem nagyon sokan nem tudják ill. azt hiszik, hogy a tehén egyszerűen folyamatosan termeli a tejet.
Fehérjeforrásnál is mindig húst lehet hallani a reklámokban (no meg az iskolában). Arról persze nem esik szó, hogy pl. a fehér csirkemell egyéb tápanyagban (és ízben) milyen szegény és antibiotikumban milyen gazdag.
És a sok kicsi borjú húsát meg megesszük. Bocs, nem bírtam kihagyni:-)
Igen, a mellékterméket megesszük - kézenfekvő. Ebből a szemszögből viszont érthető is, hogy miért van annyi borjús étel ill. eleve borjúalaplé.
Megjegyzés küldése