hétfő, december 12, 2011

Gesztenyével töltött kellevél csicsókával és kelkáposztás tápiókával

Ebben a hónapban nanához, a vegasztrománia blog szerzőjéhez került a VKF (Vigyázz, kész, főzz!) vetélkedő stafétája, mely aktuális fordulójának témájaként nana egy korábbi vega korszakunk vagy vegetáriánussá válásunk történetének felelevenítésére kért. Párhuzamosan a VKF kiírással a tavalyihoz hasonlóan idén is vegasztrománia hónapot hirdetett, azaz arra szeretne ösztönözni, hogy legalább egyszer főzzünk vegetáriánus ételt a hónap során (desszert kivételével), majd a recepttel részt vehetünk egy sorsoláson is, melynek fődíja egy vega vacsora nanánál. Mivel egy négyfogásos menüvel készültem, valamint a VKF-re és a vegasztrománia hónapra különböző receptekkel lehet nevezni, ezért az első két fogással a vegasztrománia hónap kiírására pályázom.

Valójában nem csak vegetáriánus, hanem teljes egészében állati fehérjéktől mentes, azaz vegán menüvel készültem. Nem váltottam (még) át vegán táplálkozásra, viszont hétközben esténként gyakran készítek hús- és tejmentes ételeket - mindenféle hiányérzet nélkül. Innét is jött az ötletem, hogy komolyabban is el lehetne gondolkodni vegán ételeken.

Nagyon sok ember számára igen szűknek és szegényesnek tűnik a vegán konyha. Szerintem leginkább abból eredhet ez a téves nézet, hogy a saját táplálkozásukból levonják a húst, tojást és tejtermékeket, ami után többségüknél - sajnos - nem sok minden marad. A zöldségek és gyümölcsök világa viszont rendkívül tág és színes, s némi fantáziával számtalan étel készíthető belőlük. Fontos viszont, hogy a fogások megalkotása során ne az a gondolat vezéreljen minket, hogy mivel helyettesítjük a húst, sajtot vagy tejet. Ez egy erősen korlátozó gondolat, ami mindig ugyanabba az irányba fogja vinni a gondolkodásunkat, s amiből végeredményként nem fognak jó ötletek kisülni. Legjobb talán egyszerűen elfelejteni, hogy húsok és tejtermékek valaha is léteztek és így eltöprengeni.

Gyakori kifogás mindenevőktől a vegán táplálkozással szemben, hogy többek között fehérjében és kalciumban szegény, hiszen gyerekkorunktól fogva alaposan belénk nevelődött, hogy márpedig fehérjéért húst és tojást, kalciumért pedig tejtermékeket kell fogyasztanunk. Élelmiszerek között 100g-ra számítva a legtöbb kalcium a mákban található - még a sajtoknál is többet tartalmaz. A mákon túl kalciumban gazdag még (azaz 100g-ra nézve a tejnél többet tartalmaz) a szezámmag, szója, mandula, petrezselyem, lenmag, mogyoró, zsázsafélék, fodros kel, spenót, stb. A teljes kalciumtartalom-listát pl. a Hohenheimi Egyetem által üzemeltetett élelmiszer-keresővel lehet megtekinteni. Itt lehet utánanézni annak is, hogy a magvak és hüvelyesek a húsokhoz hasonlóan magas fehérjetartalmúak, azaz a fehérjeszükségletek gond nélkül fedezhetőek növényi úton is. Persze egy kicsit oda kell figyelni a vegán táplálkozásnál az élelmiszerek megfelelő kombinációjára, de erre az odafigyelésre a mindenevők táplálkozásánál is ugyanúgy szükség van - vagy legalábbis szükség lenne.

házi gesztenyepüré szelíd gesztenye savanykás alma kelkáposzta levél mártás tapióka csicsóka almalé
gesztenyével töltött kellevél csicsókával és kelkáposztás tápiókával
Üdvözlőfalatként házi gesztenyepürét készítettem, melyet savanykás almával és egy csipet friss gyömbérrel ízesítettem. A gesztenye nagyon jól megy a a kelkáposztához, érdemes a gesztenyés rizottót is kipróbálni kelkáposztával vagy kelbimbóval. Itt most egy puhára főtt kelkáposztalevélbe töltöttem a gesztenyepürét. Mivel a kelkáposztalevél kanállal kevésbé darabolható, ezért akár három vagy négy falatra is lehet vágni a cannellonit tálalás előtt, hogy ne kelljen külön kés és villa a fogáshoz. A cannellonit csicsókakockákra és tápiókás kelkáposzta mártásra helyeztem. A tápiókás mártás ötletét Nils Henkel "Pure Nature" című könyvéből merítettem, nála pörkölt hagymás léből készült. A mártásnál fontos, hogy ecettel érezhetően savanykásra ízesítsük, hiszen ez alkotja az ellenpólust az édeskés gesztenyepüréhez. A különböző állagokat egy ropogósra sütött réteslappal egészítettem ki, melyet köménnyel és kapormaggal szórtam meg. (recept)

Read this post in English on myBites.

8 megjegyzés:

chriesi írta...

Gyönyörű és hihetetlenül kreatív! Nahát, tápiókás mártás nálam is készült talán még novemberben, majd lesz posztolva is. ;)

Zita írta...

Kiváló bejegyzés, köszi a vegák nevében is! :)

Beatbull írta...

Noémi: Köszi! A tápióka duplán jó mártásba - egyrészt sűríti a levet, másrészt pedig a kis golyók további állaggal gazdagítják a fogást.

Zita: Köszi! Csak pár gondolat, ami az elmúlt hónapban a vega/vegán táplálkozással kapcsolatban összegyűlt bennem. Lesz még pár további gondolat ill. kiegészítés hozzá. Egyébként hihetetlen, hogy az emberekbe mennyire mélyen bele van nevelve hogy fehérje=hús/tojás ill. kalcium=tej - pedig jópár vegán élelmiszer is hasonló mennyiséget vagy többet tartalmaz ezekből.

chriesi írta...

Azám, aztán meg céklalében főzve még szép pirosak is lesznek, csak hogy témánál maradjunk...;)))

Orsi írta...

A tej eredetileg a bociknak készült. Mért is lenne egészséges az embereknek? A benne levő kalcium szintén nagyrészt feldolgozhatatlan az emberi szervezet számára, sokkal hatékonyabban szívódik fel pl. az olajos magvakból. De ezt persze nem fogják reklámozni a tejtermékgyártók.

Robert Nagy írta...

Persze abba is érdemes belegondolni, hogy a tej "mellékterméke" egy kis borjú. Tejet ugyanis csak az a tehén ad, amelyik terhes volt és kis borjút hozott a világra. Emiatt muszáj is a tejelő teheneknek minden évben borjút világra hozniuk, hogy lehessen fejni őket. Ezt a tényt sem láttam még sehol reklámokon és szerintem nagyon sokan nem tudják ill. azt hiszik, hogy a tehén egyszerűen folyamatosan termeli a tejet.

Fehérjeforrásnál is mindig húst lehet hallani a reklámokban (no meg az iskolában). Arról persze nem esik szó, hogy pl. a fehér csirkemell egyéb tápanyagban (és ízben) milyen szegény és antibiotikumban milyen gazdag.

Ízbolygó írta...

És a sok kicsi borjú húsát meg megesszük. Bocs, nem bírtam kihagyni:-)

Robert Nagy írta...

Igen, a mellékterméket megesszük - kézenfekvő. Ebből a szemszögből viszont érthető is, hogy miért van annyi borjús étel ill. eleve borjúalaplé.