Lazacpisztráng édesköménygumóval és áfonyaecettel

Tavalyelőtt tettem egy első kísérletet az áfonya, édesköménygumó és hal párosításra. Az akkori hal az elkészítési módját tekintve nem volt túl sikeres, de a hibáimból sokat tanultam, s pl. idén már megoldottam a filézés ill. a fej problémáját is (ld. szaibling karfiol-kuszkusszal). Másrészt viszont megtapasztaltam, hogy egy kicsit savanykásabb áfonyával ez az egyszerű párosítás igazán tökéletes triumvirátussá nőheti még ki magát. Idén újabb kísérletet tettem erre a párosításra, igaz egy sokkal kifinomultabb, de egyben igen egyszerű előétel formájában.

lazacpisztráng édesköménygumóval és áfonyaecettel

Az édesköménygumót háromféleképpen szerepeltettem a tányéron. Először a zöldjét csipkedtem le és tettem félre, amivel végül megszórtam a sütőben pár perc alatt éppen csak melegre konfitált lazacpisztrángot. Magát az édesköménygumót csíkokra vágtam, melyekből egy keveset félretettem és kissé megpirítva, valamint fehérborral ízesítve ropogós elemként kerültek a tányérra. Az összes többi édesköménygumót vízben való főzés helyett gőz felett pároltam puhára. Egyrészt így szerintem kicsit jobban megtartja az édesköménygumó az ánizsos ízét (igaz rásegítettem azzal, hogy víz helyett édeskömény "tea" felett pároltam), másrészt pedig gőz felett sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehet teljesen puhára készíteni, azaz így a püré is sokkal krémesebb lesz és nem feltétlenül szükséges szűrőn átkenni.

Az áfonya szerintem csak akkor tud igazán jól együttműködni a hallal és az édesköménygumóval, ha a bogyós termésnél savanykásabb formában szerepel a tányéron. Ennek a célnak tökéletesen megfelelt a tisztán áfonyából készült áfonyaecet (azaz szigorúan nem áfonyabalzsam), mely gyönyörűen összekapcsolta az elemeket a tányéron és egyben a szükséges frissességért is felelt. (recept)