A legelső tejsavas erjesztéses próbálkozásomhoz jégcsapretket használtam. Ez pusztán abból az elgondolásból alakult így, hogy a jégcsapretek aprítás és sózás közben is rengeteg levet szokott ereszteni. Így ennél a zöldségnél éreztem a legbiztosabbnak azt, hogy elegendő levet kapok, azaz a kinyert lé mindenképp el fogja lepni a zöldséget. Maga a savanyodás nálam szobahőmérsékleten kb. 3-5 nap alatt ment végbe, habár ez só- és hőmérsékletfüggő is, illetve tetszés és ízlés szerint tovább is lehet erjeszteni a retket.
Az eredmény rendkívül tetszett, ugyanis nem csak kellemesen savas volt, hanem sokkal könnyebben emészthetővé is tette a retket. Retek fogyasztásakor valamint emésztésekor ugyanis jellemzően kevésbé kellemes illatú gázok szoktak keletkezni, melyek olykor böfögésre késztetik az embert. Ezek a bizonyos gázok pusztán enyhe sózással és pár perces pihentetéssel is mérsékelhetőek, de leginkább tejsavas erjesztés során távolíthatóak el a retekből. Ennek köszönhetően ugyan az erjesztés alatt érdemes kicsit jobban szellőztetni a helyiséget, ahol a retket savanyítjuk, cserébe viszont az eredmény sokkal könnyedebben lesz emészthető.
Önmagában is nagyon finom nassolnivaló a tejsavasan savanyított retek. A meleg hőmérsékletekre való tekintettel, valamint a rengeteg kovászos lének köszönhetően egy üdítő nyári levesben gondolkodtam. Füstölt angolnával együtt tálaltam, amely zsírosságát kitűnően egyensúlyozta a savanykás és a tormának köszönhetően enyhén pikáns hideg retekleves. További elemekként uborkakockákat szórtam és kaporolajat cseppentettem a tányérra, melyek szintén fokozták a friss összhatást. Kánikulában ideális hűsítő leves. (
recept)
2 megjegyzés:
Ez valami fantasztikus ötlet! Gyönyörű fogást alkottál már megint! ;)
Köszi szépen, Noémi! A savanykás ízének, valamint a kevés tormának köszönhetően ideális nyári fogás. Persze pár nappal korábban hozzá kell kezdeni, hogy megsavanyodhasson a retek.
Megjegyzés küldése