Tulajdonképpen nevezhetném francia perecnek, hisz egy francia kenyérféléről van szó. Annyi különbség viszont van, hogy a hagyományos pereccel ellentétben nem hosszú tésztarudakból kell „pödöríteni”, hanem az enyhén szétnyomkodott tésztalepényt egyszerűen határozott mozdulatokkal bevagdosom és a lyukakat kitágítom. Az eredmény egy rendkívül héjgazdag és ropogós „perec”, melyet szépen csíkokra lehet töredelni s mártásokba tunkolni, valamint vajjal vagy egyéb kencékkel megkenni.
A recept ismét Richard Bertinet kenyeres könyvéből származik, s a tészta receptje a kelesztési időktől eltekintve tulajdonképpen ugyanaz, mint a kenyérlufinál és a búzakalász alakú kenyérnél is. A könyv szerint ezt a kenyeret készíti el elsőként a kurzusainak részvevőivel, hisz eléggé egyszerű és szinte elkerülhetetlen vele a sikerélmény. Nagyon jól be is lehet fagyasztani, ha csak félig sütjük meg. Később, amikor nincs időnk kenyértésztát gyúrni, de a vendégeinket mégis friss kenyérrel szeretnénk meglepni, a fagyasztóból közvetlenül a forró sütőbe dobva megsüthetjük finom ropogósra.
