Cukroskata a „vigyázz kész főzz!” vetélkedő májusi megrendezőjeként krumplis recepteket kért. Csak tegnap jutottam el odáig, hogy elgondolkodjak azon, mit is nyújtsak be pályamunkaként. Valahogy állandóan a paprikás krumpli körül forogtak a gondolataim. Lehet azért is mert az elmúlt hónapban többek között Napmátka, Duende, Grenadine és Fűszeres Eszter is megírta, hogy náluk hogyan készül ez a hagyományos magyar fogásnak számító étel. Mostanában ritkán főzök pirospaprikával, így nálam talán tavaly készült utoljára paprikás krumpli (ill. szilveszterkor gulyás). Finom, s néha meg is kívánom, de a trutyis kinézetével nem vagyok túlságosan elégedett. Ma viszont úgy gondolom megtaláltam erre is a megoldást s egy kicsit átszerkesztettem a hagyományos paprikás krumplit.
Olyan ötletem támadt, hogy hajszálvékony krumpliszeletekbe csomagolom a krémes paprikás krumplit és úgy sütöm meg. Az ötlet azon alapult, hogy a friss krumpli önmagában inkább törik, mint hajlik, ám minél vékonyabb szeleteket vágunk belőle, annál hajlékonyabbá válik. Miért is ne lehetne egy ilyen hajszálnyi krumpliszeletbe belecsomagolni valamit? Teljesen hajszálvékonyra profi szeletelőgép híján sajnos nem sikerült hántanom a krumplit, emiatt kis fogpiszkálókkal rögzítettem a paprikás krumplival töltött tekercseket.
További átszerkesztéseim abból álltak, hogy a paradicsomot és paprikát nem dobtam a hagymához, hanem félbevágva sütőben szépen megsütöttem, majd héjukat lehúztam. Ezáltal nem is volt szükségem semmiféle kiegészítő piros kencére, maga a sült paradicsom és paprika adta az ízt és a krémességet. Ezen túl a kolbászt vékony szeletekre vágtam és egy külön serpenyőben szép ropogósra sütöttem, ezáltal kolbászchipset kapva eredményül. Mellesleg még a zsír is kisült a kolbászból. Végeredményül egy izgalmas falatot sikerült kialakítanom a tányéron, melyet üdvözlőfalatként, előételként vagy akár nasiként is kínálhatunk. Összhatásában a kolbászchips-szel és a krumpliköntössel tökéletesen visszaadta a paprikás krumpli ízvilágát.
