A télies hozzávalók miatt egészen mostanáig kellett várnom arra, hogy itthon is megvalósíthassam ezt az ételt. Az év elején Prágában, a La Degustation étteremben kóstoltuk Ditémmel ezt a fogást. Meglepően finom volt a céklaeszencia (vagyis talán nevezhetnénk inkább cékla-jus-nek is), illetve kellemesen harmonizált a csicsókával és a puhára főtt kesudióval. Utóbbit gyanítottam, hogy alaplében főzték, ezért én is hasonlóan cselekedtem. Az étteremben kanadai homárral tálalták, amit beszerzési forrás híján fogasfilére cseréltem.
A fogast ezúttal sajnos nem sikerült olyan szépen megsütnöm, mint szoktam. Ez részben annak az oka, hogy nem a megszokott kedvenc serpenyőmben készítettem, hanem a nagyobb s időközben már erőteljesen megkopottban. A bőre ugyan ropogós lett, de sajnos nem lett sima és kicsit fel is tekeredett. A tányér fénypontja a cékla-jus volt, melyet recept és forrás híján saját elképzelésem szerint dobtam össze. A gyömbér kivételével hasonló hozzávalókkal készült, mint az almás véres hurkánál is, csak ezúttal pirított céklából nyertem a céklalevet.
