Igazán izgalmas és fejtörő témát írt ki az elmúlt hónapban Noémi, a 49. VKF (Vigyázz kész főzz) vetélkedő házigazdája. Mivel az elmúlt időben gyakran készített fehér, vagy a fehér szín köré épülő ételeket, ezért olyan recepteket kért, melyben a fehér a főszereplő. A fehér összetevők mellett mindössze egyetlen másik szín jelenhet meg a tányéron, valamint maga a „fehér” persze árnyalataiban is jelen lehet, hisz minden alapanyag elhajlik valamilyen halvány tónus felé.
Előételként egy frappáns nyers vegán fogással készültem, mely a fehéren túl mindössze zöld színű hozzávalókat tartalmaz. Ennek az előételnek az ötletére az április végi berlini látogatásom során bukkantam rá. Berlinben köztudottan meglehetősen sokszínű az éttermi kultúra, szinte minden nemzet konyhája megtalálható. Emellett számtalan vegetáriánus étterem is sikerrel üzemel, sőt köztük néhány vegán is. Utóbbiak közül Európa állítólag legjobb vegán éttermét, a La Mano Verde nevű helyet teszteltük Borival.
Maga az étterem Berlin belvárosában a Kempinski Plaza belső udvarában található. Nyáron ill. jó időben ebben az étterem előtti csendes udvarban is helyet lehet foglalni. A vegán konyhát igen szűknek képzeli el első hallásra az ember, itt a La Mano Verde étteremben viszont új kulináris szintekre igyekeznek emelni a vegán konyhaművészetet. Az étlap egyáltalán nem szűkös, sőt, első olvasásra – valamint a szomszéd asztalokat elnézve – is olyan izgalmasak voltak a fogások, hogy pozitív értelemben nem volt könnyű választani.
Két frissen préselt smoothie-val kezdtünk, melyek természetesen nem tartalmaztak tejet. Közülük a bébi-spenót, banán, alma és kivi keverékéből készült igazán megnyerő volt, nem csak az élénk zöld színe miatt. Előételnek kókuszos-gyömbéres zöldséggel töltött ropogós „Bombay-tekercseket”, valamint nyers fehér raviolikat kóstoltunk. Maga a tekercs igen jól sikerült, a zöldségköret hozzá viszont idegen elemnek tűnt a tányéron az élénk savanyú ízével. A fehér ravioli viszont rendkívül ötletes és finom előételnek bizonyult: Maga a ravioli hajszálvékonyra szeletelt karalábéból állt, melyet kesudióból készült krémmel töltöttek meg. A karalábészeletek felülete közvetlenül a szeletelés után még nedves, azaz ennek köszönhetően könnyedén összetapasztható derelyékké. Nagyon jól kiegészítették a raviolit a különböző csírák, körteszeletek, valamint a derelyék alatt rejlő édesköménygumós almasaláta, amely egyébként is egyik kedvenc nyári salátám.
Főételként szecsuáni tempeh steakre valamint nyers pisztáciás lasagne-ra neveztünk be. Előbbinél meglepő volt az összefüggő panírréteg, hiszen tej és tojás nélkül érték el. Érdeklődő kérdésemre azt a választ kaptam, hogy arányait tekintve egy viszonylag nehezen eltalálható agar-os megoldáson alapul a panírozási technikájuk. A nyers pisztáciás lasagne-ban a tésztát vékony szeletekre vágott majd marinált zöldségek képezték, melyek között rengeteg mélyzöld pisztáciás krém oszlott el. Ennyi meglepő fogás után a desszertet sem hagyhattuk ki és 1-1 szelet házi vegán tortát kóstoltunk meg. Mindkettő igen tömény és nehéz volt, viszont meglepett, hogy mindenféle tojás vagy tejtermék nélkül érték el a teljesen ismerős állagát. A sajt ill. túró nélkül készült nyers vegán „cheesecake”-ben pl. kesudiókrémet használtak, melyet mangóval és zöldcitrommal ízesítettek.
Összességében egy igen izgalmas élmény volt az emelt színvonalú vegán konyhában kalandozni. Ugyan a tányérokon nem volt minden az utolsó részletig tökéletes, viszont sikerült a vegán ételek rendkívül széles és változatos spektrumát bemutatni – valamint alátámasztani, hogy hús, hal, tojás és tejtermékek nélkül is lehet nagyszerűen főzni ill. jóllakottan az asztaltól felállni.
Az előétel annyira megtetszett, hogy itthon is megvalósítottam kissé átalakított formában. A karalábét nem hagytam teljesen kezeletlenül, hanem enyhén megsóztam, melynek hatására egyrészt fűszereztem, másrészt viszont levet is eresztett, aminek köszönhetően könnyebben össze tudtam tapasztani a raviolit. Töltelékként többféle magkrémet próbáltam ki. Közülük a legjobban a diókrém, valamint a napraforgómag krém vált be. Utóbbi szerintem tökéletes kiegészítője a karalábénak, azaz a jövőben érdemes lesz még kísérletezni a karalábé és a napraforgómag párosításával.
A derelyék alá hántolt édesköménygumóból és almából készítettem salátát, melyet kevés citromlével frissítettem fel. Végül zöld elemként frissen felaprított, majd olajban elkavart turbolyával locsoltam meg, valamint kerti zsázsával szórtam meg a tányért.
