Az eredeti ötletem az volt, hogy ratatouille zöldségekből, vagy legalábbis a levükből / püréjükből készítek szuflét, hozzá pedig zöld fűszeres mártást. Ahogy dédelgettem az ötletet, jobbnak véltem megcserélni a két oldalt, azaz zöld fűszeres szufléban gondolkodtam tovább. Nem akartam csak pusztán a tojással elkavarni a zöld fűszereket, ezért valamilyen túrós, esetleg sajtos szuflén töprengtem. Friss kecskesajt és robiola sajt közül végül utóbbira esett a választásom, de kecskesajttal is jól kellene működnie.
A szuflét eredetileg kibelezett gömbcukkiniben terveztem elkészíteni – hasonlóan pl. a marakuja szufléhoz is, amit a saját héjában sütöttem. Külön előny is lett volna, hogy a cukkini hasonló idő alatt sült volna meg, mint amennyi idő alatt a szuflék felfúvódnak. Rögtön az első gömbcukkinis próbálkozásomnál viszont kiderült sajnos, hogy felfújtra alkalmatlan a cukkini. Sütés közben ugyanis levet ereszt, amitől elvizesedik a belső szuflémassza. Mire a teteje teljesen kinőtte magát és megsült, a cukkini hasában a massza még hígan úszkált. Maradt tehát a hagyományos szufléforma, aminek az eredménye a képen is látható. Bőven locsoljuk meg a mártással, a kettő együtt ugyanis nagyon jó párost alkot és a szufléval nagyon jól tunkolható a szósz.
